Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-17 / 289. szám
t Budapest, fedd PESTI NAPLÓ *914. november 1?. 1289. szám.)) A* új kórházvonat felavatása. A VörösKereszt és a Kaszelik-alapítvány kórház vonata után most az Angol-Osztrák Bank budapesti fióktelepe és a Földhitelbank Részvénytársaság rendezett be újabb sebesültszállító vonatot. Hétfőn volt a vonat felavatása a keleti pályaudvar érkezési oldalán, s ahova nagy közönség, közte gróf Csekonics Endre Vezetésével a Vörös Kereszt számos vezető tagja gyöjtekezett össze erre az ünnepi aktusra. A társaság végigjárta és megtekintette a hatalmas kórház- Vonatot, amely tizennyolc kocsiból áll, közte hat szalonkocsiból és úgy van berendezve, hogy rajta egyszerre nyolcvan nehéz és háromszáz könnyű sebesült szállítható. A vonaton ezenfelül mintaszerűen berendezett műtőterem és a podgyászkocsikban két raktár is van. A szemle után báró Kohner Iidolf beszédet mondott, amelyben meleg szavakkal adózott a Vörös Kereszt Egyesületnek a kórházi vonat felállítása körül tanúsított tevékenységéért és fölkérte az elnököt, hogy a vonatot hivatalosan vegye át. Gróf Csekonics Endre királyi biztos hazafias beszédben köszönte meg a két intézet vezetőinek áldozatkészségét és ünnepélyesen átvette a vonatot, amely legközelebb megkezdi a sebesültek szállítását. — Egy híres budapesti vendéglős halála. Csöndes visszavonultságban meghalt egy volt budapesti vendéglős, aki hosszú ideig Budapest legismertebb személyiségei közé tartozott és rendkívül érdekes életpályát futott be: az „Angol királynő“ szálló volt tulajdonosa, Maichal József. Fiatalkorában III. Napóleon konyhafőnöke volt, ahonnan az orosz cár udvarába került. Ezt az állását akkor hagyta el, amikor Albrecht főherceg, aki Magyarországon élt, meghívta konyhája vezetésére. Későbben a Nemzeti Kaszinó konyhafőnöke lett és ebben a minőségben kapta a megbízást az 1867-iki koronázási díszebéd megfőzéssére. 1881-ben átvette az „Angol királynő“ vezetését, amely Deák Ferencnek volt kedvenc szállója. 1898-ig vezette azt, amikor visszavonult Deákvárra, birtokára. Ott érte utól a halál és ott helyezték hétfőn délután örök nyugalomra. — Az olasz tengeralattjáró tolvaja, Rómából jelentik: A „Secolo“ nizzai tudósítója beszélt Bellani mérnökkel, aki tudvalévő évi néhány héttel ezelőtt a Fiat-gyárból ellopott egy tengeralattjárót, amely egy idegen nagyhatalom részére készült. Bellani a lopott naszádon Ajeccióba utazott. Ott beszélt vele az újságíró, akinek a következőket mondotta : <■ ■ — A tengeralattjáró naszádot Oroszországnak akartam átadni, illetve az volt a célom, hogy Ausztriát megtámadjam vele az Adrián. Ha a dolog sikerült volna, az orosz lobogó felhúzása után megkíséreltem volna néhány osztrák-magyar hadihajó elsülyesztését. Bevallom, azt reméltem, hogy eljárásom egészen más méltánylásban részesül, mint ahogyan történt. Valójában messzeható, nagyhorderejű politikai tiltakozást akartam rendezni és mintegy erővel odahatni, hogy Olaszország semlegességét megtörjem. Abban a tévhitben ringatóztam, hogy legalább Franciaországnak méltányolnia kellett volna vállalkozásom ideális értékét Ezután elbeszélte Belloni, hogy miképpen szökött meg Speziából, s hogyan kötött ki első állót másán, Isola Rossán, ahonnan azt sürgönyözte a bordeauxi orosz követségnek, hogy Ajaccióból Máltába indul, ott bevárja az orosz kormány elhatározását, és a kettő legénységet, valamint muníciót véve fel, visszamegy Valona elé. A francia cenzúra lefoglalta a táviratot és megakadályozta, hogy összeköttetésbe léphessen az orosz kormánynyal, amely Belloni véleménye szerint másképpen fogadta volna a dolgot, mint a franciák. — Az aggályoskodó és elfogultan körültekintő diplomácia elrontotta dolgomat — mondta Belloni — és kicsibe múlt, hogy tolvajnak nem bélyegeztek hazafias eljárásomért. Azt reméltem, hogy kitűzhetem az orosz lobogót, az olaszság és a szlávság természetes és szükséges szövetségének dokumentálására, közös ellenségeink ellen és e helyett mindent eljátszottam, elvesztettem nyugdíjamat, állásomat és mehetek száműzetésbe. — A kolera. A belügyminiszterhez november 15-én érkezett jelentések szerint Kulán, Óbecsén (Bácsbodrog megye), Mezőkeresztesen (Borsod), Pelsőcön (Gömör- és Kishont), Kisporuban, Verbicén (Liptó), Nyitrapereszlényben (Nyitra), Törökbecsén (Torontál), Csontoson, Perecsényben (Ung), Nagymihályban, Szerencsen (Zemplén), Pozsonyban, Szatmárnémetiben 1—1, Zeplénben (Zemplén), Nagyváradon 3—3 koleraesetet állapítottak meg. Csontosban, Nagymihályban, Szerencsen, Nagyváradon és Pozsonyban említett esetek az északi harctérről visszaérkezett katonák körében fordultak elő, míg a szatmárnémetii esetben Galíciából odamenekült vasúti őrről van szó. A katonai betegmegfigyelő állomások közül Ungvárott 51, Munkácson 7, Budapesten 6, Kassán 2 kolerabeteg katonát helyeztek el — Kova, tapló és a gyufadrágitás. (Levél a szerkesztőhöz.) Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Többek nevében köszönöm meg őszintén, hogy a Pesti Napló vasárnapi számában erélyesen kelt ki a gyufadrágítók ellen. E háború sok újítást hozott, de egyik sem olyan megokolatlan és üzleti, mint a gyufadrágítás. A börzéről kiszorult spekulánsok most talán a foszforfejű kis fapálcikákon akarnak meggazdagodni és technikai újításként azt akarják behozni, hogy a gyufa a saját drágaságán gyűljön meg. Vagy talán a háború romantikáját akarják gazdagítani azzal, hogy visszatérjünk a kova, a tűzkő és a tapló használatához, minekutána a tábori vitéz ma — a gyufaspekulánsok jóvoltából — csak fölemelt díjtételek mellett gyújthatja meg az őszi rőzsét. Ezek a jó urak megfeledkeznek, úgy látszik, az öngyújtó intézményéről, amit a közönség mellüknek fog szegezni. Az egész ország talán már egyetlen ostromlott vár, hogy a gyufának is ilyen ára lett? És ha szabad kezet engednek a spekulációnak, maholnap ott tartunk, hogy olcsóbb lesz a srápnell tüzénél cigarettára gyújtani, mint gyufával. Tisztelettel H. S. — Magyar szakaszvezetőbőly- hadnagy. Nyíregyházáról vonult be katonának Beregi Albert kereskedő. Vitéz katona vált belőle. Kulikovnál megsebesült; ezredese napiparancsban dicsérte meg és őrmesterré léptette elő. A seb nem volt súlyos és a hős szakaszvezető tovább is a harctéren maradt. A grodeki csatában mint szakaszparancsnok küzdött és újból megsebesült, srapnell érte. Hazaküldték ekkor a hadikórházba. Ezredese azzal az ígérettel búcsúzott el tőle, hogy meg fogja kapni hősiessége méltó jutalmát Beregi Albert váltva-várta a kórházban, mi lesz az Ígért jutalom. Tovább ő már nem léphet elő, több altiszti rang nincs már. A régi időkben még lett volna! Mikor Simonyi Jóska diákból báró Simonya József óbester válhatott, sőt közvitézből generálissá is emelkedhetett valaki a csaták mezején! De most már nem így van, az ő katonai pályája már alighanem elérte tetőpontját. De azért nyugodtan várta a gyógyulást és az ígért jutalmat Egyik sem maradt el. Mikor először lépte át a kórház kapuját, először vette fel katonakabátját, rövid oldalfegyverét, megjött a király kitüntetése. Nagy, szinte hallatlan elismerés, amire a mostani háború alatt még nem volt példa hadseregünkben: a legfőbb hadúr hős altisztjét méltónak találta az arany kardbojtra is. Beregi hadnagyi rangot kapott és most ezzel a ranggal fog visszatérni a harctérre. — Halálos szerencsétlenség a vonaton. Dr. Stark János törzsorvos felesége vasárnap kiment a pályaudvarra, hogy a fővároson átutazó férjét viszontlássa. Az úriasszony elhatározta, hogy férjét elkíséri, felült a vasútra és elutazott vele Vác tárnyáiban. Starkné útközben kiment a vasúti kocsi folyosójára és tévedésből kinyitotta a kocsi ajtaját, amelyen, egyensúlyát elveszítve, kiesett. A kocsiban ülők csak néhány perc múlva vették észre, hogy útitársuk eltűnt. Azonnal megállíttatták a vonatot, átkutatták a pályát, de Starkné nem került meg. A vonat tovább ment s csak a legközelebbi őrház állította meg ismét, amely jelzést kapott, hogy a nyilt pályán elgázolt úriasszonyt találtak. Az éj folyamán még Budapestre hozták a törzsorvos szerencsétlenül járt feleségét és a XVII. helyőrségi kórházban megoperálták. A műtét nem sikerült és Starkné hétfőn reggelre meghalt. — A Huszár-utcai rablógyilkosság, Zólyomi Anna, aki ellen a Huszár-utca 10. számú ház kávémérésében rablógyilkos merényletet követtek el, hétfőn eszméletre tért. Nyomban kihallgatták és felmutatták egy házasságszédelgő fényképét, aki Farkas Lajos, Kiss Béla és Kenderei Pál álneveken szédelgett. Nyolc feljelentés érkezett eddig az ismeretlen ellen. Különösen magános nőkre vetette ki a hálóját, akiknek mint vagyonos gazdálkodó mutatkozott be. Az asszonyoknak elcsalta a pénzét és az ékszereit és azután meg-szökött. Zólyomi Anna felismerte támadóját és habár beszélni nem tud, arra a kérdésre, hogy ez az ember támadta-e meg, jelekkel tudtára adta a rendőrségnek, hogy igen. A rendőrség most keresi a merénylőt; a fényképet sokszorosíttatta és reméli, hogy ennek alapján csakhamar kézre kerül. — Hősi halál. Czupor Miklós királyi albiró, cs. és kir. 11. gyalogezredbeli tartalékos zászlós a, északi harctéren Nove-Miasto mellett vívott ütközetben hősi halált halt harminchároméves korában. Dr. Udvardy Viktor ügyvéd, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, a 29. népfelkelő gyalogezred tartalékos hadnagya a déli harctéren hősi halált halt. Ifjú dr. Feletár Béla budapesti ügyvédjelölt, a szászvárosi cs. és kir. 64-ik közös, gyalogezred hadapródja az északi harctéren hősi halált halt. Az 57. és 68. vesztesigi lajstrom szerint a következő tisztek haltak hősi halált: Balogh Sándor tartalékos hadnagy (44. gye.), Csapó-Horváth István zászlós (44. gye.), Láng Géza hadnagy (6. haubitz-ezred), Mardiák Béla zászlós (72. gye.), Mesicz Iván százados (28. magy. népse.), Schwab Károly százados (26. gye.), Tóth Tibor tartalékos adét (44. gye.), Silbiger Ernő tartalékos kadét(44. gye.), Wermescher Frigyes százados (44. gye.), Wolf Gyula alezredes (X. gye.), Döme Gyula százados (2. honv. gye.), Kovács Béla hadnagy (2. honv. gye.), Speidl Mátyás tartalékos hadnagy (8. honv. gye.), Szabó Béla tartalékos hadnagy (2. honv. gye.)— A tanítónő jó szív-'. Áldásos munkát végez a fővárosban az Élelmiszer-osztó Társaság, ezer és ezer szegény család jut az ő útján ízletes húshoz, puha kenyérhez, tápláló főzelékhez. Azt a fontos hivatást, amelyet betölt, nemcsak Budapesten, hanem az ország legtávolabbi vidékein is méltányolják és sok jó gazdasszony küldi el kamrájának fölöslegét a társaságnak. A minap is érkezett vidékről adomány, a következő meleghangú levél kíséretében: Nagy hegyek közt, elzártan tanítgatom nővérdékeimet, kik tőlem hallják az első magyar szó Itt, úgyszólván idegenek közt, hol aggodalomma hol lelkesedéssel figyelem édes hazám sorsát Lehetetlen elhallgatnom, hogy tépelődéseime honleányi büszkeség váltja fel. Szinte látom ifjainkat, amint egy hatalmas karrá egyesülve sújtanak ellenségeinkre, s őseink zászlaját a becsület, igazság a győzelem fényében lobogtatják! A büszkesé könnye tolni szemembe akkor is, ha a főváros nők tevékenységét szemlélem. Ott a felebaráti- é a hazaszeretet egyesítette a sok ezer női kezet, íme jó szívvel, erős lélekkel fáradoznak. Könnyeke törülnek mielőtt kicsordult volna, sebeket gyógyitanak, mielőtt felfakadtak volna! Mig őseink rettenthetlen bátorságával, erényeivel küzdenek ifjaink, s mig nagyasszonyaink áldozósága munkálkodik a honleányokban, addig nem szabad reményt veszíteni. Addig is, mig egyebekben szolgálatukra lehetek, fogadják szívesen ezt a csekélységet, melyet honleánya üdvözlettel küldök Szotyory Anna, állami tanítónő Nagyalmáson. — Adományok: Szabó Imréné (Budapest) 211 koronát küldött hozzánk a hadbavonult katonák karácsonyi ajándékára, úgyszintén Dorner Alajos (Nov. Bukovica) 5 koronát. A nemes célú adományokat rendeltetése helyére juttatjuk. — Utazás Dél-Tirolba. A Déli vasút igazgatósága közli: A Dél-Tirolba utazó közönség kényelmére Budapest és Bozen—Gries között a 204/4/b 1009 és az ,1010/5/201 számú vonatokkal Pragerhof—Marburg— Franzensfesten át egy I. és II. osztályú szakaszokkalbíró közvetlen kocsi, négy I. osztályú hálóhelylyel fog közlekedni. E kocsi Budapestről Bozen—Grieshe először e hónap 20-án és az ellenkező irányban először e hónap 21-ikén fog közlekedni. — Előadás a háborúról. A Magyar Vasúti és Hajózási Klub (VI., Csengery utca 68.) dísztermében holnap kedden délután hat órakor Svachalag György előadást tart Világháború címmel. — A segítő-akció. Az Auguszta-alap babakiállításának rendező-bizottsága minden csütörtökön, vasárnap és ünnepnapon legjobb íróink és művészeink közreműködésével mesedélutánt rendez. A kiállítást gróf Apponyi Albert fogja megnyitni. — A székesfehérvári hadsegédyező bizottság eddig 1657 hasmelegitőt, 436 pár térdmelegitőt, 1671 pár csuklómelegitőt, 543 pár kapcaruhát, 802 hósapkát, 48 sapkát, 7 darab báránybőrt, 317 tricot-inget, 198 tricot-nadrágot, 21 csomag szőrmét és 303 pár harisnyát gyűjtött össze. Az Ezer karácsonyfa ünnepének előkészítő bizottsága buzgólkodik, hogy a december 17-én a Vigadó nagytermében rendezendő ünnepség sikere tökéletes legyen. Napnap után küldik a szeretet ajándékait Halász igazgató (Központi városháza, földszint 9.) címére, ahol ruhát és játékszert mindenkor szívesen fogadnak el a jólelkű emberektől. — Adományok műlábra. Hétfőn a következő adományok érkeztek hozzánk műlábra: Chován Lajos (Vaskapu) 10 korona, Braun Andorné (Kolozsvár) 5 korona, Máthé István pénzügyőri szem, lesz (Oraviczabánya) 5 korona, Veress Sanyi elemi iskolai tanuló (Aranyos gerend) 3 korona, Moór Vilma állami óvónő (Hosszufalu) 5 korona, Szabó Imréné (Budapest) 20 korona. A nemesszivü adományokat rendeltetésük megjelölésével továbbítottuk a Vörös Keresetnek