Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-04 / 306. szám
10 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. december 4. (306. szám.) NAPI HÍREK Az idő Csütörtökön változóan felhős, száraz és nappal — különösen a déli részeken — enyhe idő volt. Az éjjeli fagy többnyire gyengült. A hőmérséklet maximuma 12 C fok volt (Fiumében), a minimuma —13 C fok (Botfalun). Péntekre az időjárásbeni lényeges változás nem várható. Sürgöny-prognózis: Változás nem várható. Merkur és Mars : A Pesti Napló csütörtöki napi hírei között van egy hír, amelynek ez a címe: Őrmesterből hadnagy. Az van benne elmondva, hogyan vitézkedett két őrmester, akiket azután vitézségükért a király hadnagyokká léptetett elő. A két őrmester a csöndes polgári életben jóravaló kereskedő. — Kinevezésük bizonyítéka annak a méltánylásnak — ezzel fejezi be a hít a mondókáját — amelylyel hadseregünk a legénység bátorságát is megjutalmazza. Kétségkívül, azt is bizonyítja a kinevezés. A hít írójának engedelmével a két kinevezés legérdekesebb momentumát azonban nem abban látom, hogy hadseregünk a legénység bátorságát is megjutalmazza (— a háború elejétől kezdve bőségesen jutalmazzák ezt a bátorságot —) hanem abban, hogy megint kereskedőket léptettek elő tisztekké. A harcok megindulása óta, ugyanis, ez a két kinevezés nem az első és nem a második, amikor kereskedőknek a becsület mezején a tiszti kardbojtot nyújtották át. Ezek a kereskedői kinevezések inkább azt bizonyítják, hogy hadvezetőségünknek kiváló érzéke van a tisztek megválogatásában. Mint annyi nagy fajsúlyú mondás, ez is Moltke agyában termett meg. Azt kérdezték tőle egyszer, milyen tulajdonságot kíván ő meg elsősorban a tiszttől — mire ő így válaszolt: — Hogy lásson és ítélni tudjon! Mikor béke idején a tiszteket kiválogatják, kissé bajos Moltke mértéke alá állítani őket. De háborúban nyomban nyilvánvalóvá válik, megérdemli-e valaki Moltke szerint, hogy tiszt legyen vagy sem. Majdnem mindegyik háború kisütötte néhány igen magasrangú katonáról, hogy voltaképpen pályát tévesztettek, mert sem látni, sem ítélkezni nem tudnak. Ha szem előtt marad Moltke elve — amelyet különben a világ minden hadvezére dogmaként vall — megvilágosodik hadvezetőségünknek az az eljárása, hogy kereskedőket oly gyakran tiszti rangra emel. (Természetesen itt csak azokról a kereskedőkről van szó, akik a legénység sorában szolgáltak. Töméntelen sok kereskedő van, akiket már bélkében tartalékos tisztekké neveztek ki. Nincs talán még egy foglalkozás a katonáén kívül, amely annyira megkövetelné a látást és ítélőképességet, mint a kereskedőé. A gazdasági élet rendkívül nehéz terep. Szétágazó és összefutó vonalak szántják keresztül-kasul, törvényei súlyos problémák, meglepetései a legbeavatottabbat is zavarba tudja hozni. A kereskedőnek állandóan ezen a terepen kell manővereznie. Mennyire nyitva kell tartania szemét, hogy kell edzenie megfigyelőképességét és lélekjelenlétét, hogy lábai alatt a talajt soha el ne veszítse! Az ítélőképessége peddig úgyszólván állandóan próbára van téve abban a kis birodalomban, amelyet ő szuverén módon igazgat. Az a kereskedő, aki nem tudja helyesen megítélni a konjunktúrákat, a vevőkörét, a személyzetét, csakhamar becsukhatja a boltját. Minden kereskedő mottója ez: — Találd föl magad minden körülmények között, mert jaj neked, ha csak egyetlen körülmény akad, amelyre értelmetlenül bámulsz. Ebből ágazik ki a jó kereskedőnek az a talentuma is, amelyet önállóságnak neveznek. Attól a pillanattól fogva, hogy legelőször kinyitotta üzletét, megszokta, hogy önállóan intézkedjék, parancsokat osztogasson,dorgáljon s hogy cselekedeteinek következményeit viselje. A kereskedőnek számtalan emberrel van dolga s igy rengeteg emberismeretre tesz szert. Papon és orvoson kívül nincs senki, akinek módjában lenne az emberi lélek rejtelmeibe ugy belepillantani, mint ahogy neki van. A kereskedőnek súlyos viszonyok között is meg kell a lábán állania. Igen gyakran nem rózsából van az ő fejealja megvetve — ó, mennyire nem! Olyan helyzettel kell szembeszállnia, amely másnak az inába szakajtaná a bátorságát, ö keményen megáll a talpán, küzd, viaskodik, harcol, nem engedi magát legyőzni, száz pokollal is szembeszáll, míg a „jobb viszonyok" napja föl nem ragyog. A kereskedőnek gentlemannek kell lennie, ha a versenyben győztes akar maradni. Azok az apró tisztességtelenségek, amelyek régente a kereskedelemhez tapadtak, mind elenyésztek. Ma minden valamirevaló kereskedő tudja, hogy ő jár a legjobban, ha üzletébe a vevő ezzel a gondolattal lép: — Ide megyek be, mert itt nemcsak áru, de becsület is van ... Gondoljunk ezek után arra, mit kívánt Moltke a katonatiszttől s mit kiván valóban a háborús élet a vezetőtől. ítélkező fejet, önállóságot, emberismeretet, a körülmények szétbogozásához való talentumot, parancsolni tudást, dirigálást, vezetést, példaadást, szívósságot, a kétségbeesés nem ismerését, a mostoha viszonyokkal való szembeszállást, makulátlan jellemet. Mindezek a tulajdonságok a kereskedőben kiváltképpen föllelhetők és ezért történik meg oly gyakran, hogy aki otthon posztót, vagy fűszert árult, a csatatéren pompás tiszti anyagnak bizonyult. Valaha, persze, ez nem így volt. Hajdanában ritkán találkozott Merkur és Mars. A modern hadászat azonban éppen azokat az erényeket kívánja meg, amelyekkel Merkur árasztja el kedveltjeit. NAPIREND: Naptár: Péntek, december 4. — Róm. ket.: Borbála sz. vt. — Protestáns: Borbála. — Görög-orosz: November 21. Boldogasszony felaj. — Izraelita: (5675) Kiszlev. 16. — A nap kel reggel 7 óra 30 perckor, nyugszik este 4 óra 8 perckor. — A hold két délután 5 óra 7 perckor, nyugszik reggel 9 óra 21 perckor. — A belgrádi győző. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király lovag Frank Libor gyalogsági tábornoknak, az 5. hadsereg parancsnokának, hadseregparancsnoki minőségben teljesített kiváló ténykedése elismerésein a Lipót-rend hadidiszítményes nagykeresztjét díjmentesen adományozta. Csak rendkívüli esetben ad a király katonai szolgálatok elismeréséül ilyen nagy kitüntetést, de senki sem érdemli meg ezt jobban, mint a belgrádi hős. Lovag Frank Liborius gyalogsági tábornok 1846-ban született Spalatóban. Elvégezte a bécsújhelyi katonai akadémiát, fényes katonai pályáját a 21. vadászzászlóaljnál kezdte mint hadnagy. 1874-ben Krakóba helyezték át a 12. gyalogsági divízióhoz. Két évvel később a tiroli császárvadászokhoz osztották be szolgálattételre. Később a vezérkar operációs irodájában működött. Az okkupációs hadjáratban báró Filippovich táborszernagy oldalán részt vett és a hadjárat után, 1879 május elsején vezérkari századossá lépett elő. A következő években több helyen teljesített szolgálatot, többek között Magyarországon is a katonai térképezésnél. 1887-ben vezérkari őrnagy, majd három évvel később alezredes lett és a harmincharmadik gyalogezredhez osztották be szolgálattételre. Ezredesi kinevezését 1892-ben kapta meg, 1896-ban átvette a laibachi 56. gyalogezred parancsnokságát. Az 1900. évi nagy hadgyakorlat idején Galgóczy táborszernagy vezérkari főnöke volt, a nyolc hadtestből álló nyugati seregnél. Náárom évvel később az 1. gyalogsági divízió parancsnokává nevezték ki Szerajevóba és ebben az állásában öt évig maradt meg, mikor Temesvárra került az ötödik hadtest élére. 1910 tavaszán lovagi címet kapott és hadsereg felügyelővé nevezte ki a király. A mosttani háború megindulásakor őt bízták meg az egyik, Szerbia ellen operáló hadsereg vezetésével. Az ő nevéhez fűződnek a déli harctéren kivívott nagy diadalaink. A török főkonzul felesége katonáinknak. Ahmet Hikmet bég budapesti török főkonzul felesége kedves sorok kíséretében értékes ajándékot küldött a harctéren küzdő katonáink részére Pekár Gyuláné, a hadikeztyű-műhely vezetője címére. A levél, amely felsorolja az ajándékokat (szőrmék, 24 hósapka, 24 csuklómelenítő, 24 térdvödör, a következő: " * * - f. „Kedves Asszonyom! Nagyon kérem önt, fogadja el a mellékelt szerény ajándékokat, amelyeket a derék magyar katonák egyik őszinte török barátnője küld." A kedves ajándékot, amelyeknek hosszadalmas kézimunkáit maga a főkonzulné készítette, elv juttatták az illetékes helyekre. — Magyarok és osztrákok. Míg a legelőkelőbb német újság, a Vossische Zeitung épp a minap irt magasztaló cikket a magyar katonák vitézségéről, a bécsi lapok szinte következetesen letagadják, hogy magyar katonák is harcolnak a monarkia hadseregében s minden dicsőséget — amelyben pedig minden soviniszta túlzás nélkül mondhatjuk — rendesen nagy része van a magyar vitézek elszánt bátorságának, kisajátítanak az „osztrák hadsereg" számára. A történelmi idők forgatagában, amikor végre egymásra talált az osztrák és a magyar és a monarkia minden nemzetisége, nem sokat törődünk a bécsi sajtó kicsinykedésével, annál kevésbbé, mert hiszen Ausztria népei, maguk az osztrákok, a legteljesebb mértékben elismerik a magyar katonák érdemeit és igaz lelkesedéssel, meleg szeretettel ünneplik őket minden kínálkozó alkalommal. De mindenesetre le kell szögezni a bécsi sajtó konok kicsinykedését, már csak azért is, mert példájával hasonló kicsinykedésre csábít olyan intézményeket is, amelyeknek érdekeit éppen a mi véreink védik meg a legvéresebb szuronyrohamokban. Legutóbb a bécsi kereskedelmi és iparkamarának jelent meg egy háborús kiadványa, amelyben a bécsi sajtó példájára csak osztrák hadseregről, osztrák dicső fegyvertényekről stb. van szó. A budapesti kereskedelmi és iparkamara értesülve a bécsi kamara eljárásáról, sürgős átirattal fordult a kamarához, amelyben felkérte, hogy a jövőben vegye tekintetbe Magyarország közvéleményének jogos érzékenységét. A magyar kereskedelmi és iparkamarák nevében is megjelenik kétheten kimit 10.000 példányban ily háborús röpiv, a Magyar Vámpolitikai Központ szerkesztésében — így szól az átirat — de mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel ügyeltünk arra, hogy a közös sikerek, mint ilyenek és nem csupán mint magyar eredmények tüntessenek fel, aminthogy e röpiveknek csak akkor van célja és létjogosultsága, ha azokban igazságok, mégpedig a mi közös igazságaink foglaltatnak. Teljességgel meg tadunk arról győződve, hogy a tisztelt Társkamarának nem szándéka Magyarország és a magyar hadsereg létét s a magyar csapatok sikereit tagadásba venni. Sőt azt hisszük, hogy nézeteink abban a tekintetben is találkozhatnak, hogy a közös hatalmas küzdelem a kettős monarchiának két országát egymáshoz közelebb hozni és közjogi viszonyunknak dualisztikus jellegét éppen ma kidomborítani is hivatott. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy nincs ingerenciánk a tisztelt Kamara publikációinak megszerkesztésére vonatkozó tanácsok adására, mégis a legutóbbi évek alatt mindinkább szívesebbé váló kollégiális érintkezés alapján van szerencsénk a tisztelt Társkamarát felkérni, hogy a jövőben közvéleményünknek ily méltatlankodásra okot ne adjon. A bécsi kereskedelmi kamara ezek után bizonyára be fogja szüntetni a kicsinykedést, de a bécsi sajtó — aligha. Azt még a világháború sem tudta megváltoztatni. — Változások a honvédelmi minisztériumban. A királyharasztosi Török Kálmán vezérőrnagyot, a honvédelmi minisztérium 2. osztályának vezetőjét, e minisztérium II. a) csoportjának és Belitska Sándor vezérkari testületi ezredest, a honvédelmi minisztérium 1. osztályának vezetőjét, e minisztérium I. csoportjának főnökévé nevezte ki. — A világháború okai. Rendkívül érdekes előadást tartott csütörtökön a Magyar Történelmi Társulat választmányi ülésén Angyal Dávid egyetemi tanár, a világháború okairól. — Anglia vérszomjas irigységgel nézi — úgymond — Németország kereskedelmének fejlődését és ezért akarja szétzúzni a német hatalmat. Anglia készsége nélkül Oroszország és francia szövetsége nehezebben szánták volna el magukat a mérkőzésre. Oroszország terjeszkedni akar Európában és Ázsiában a jégmentes kikötőig és azon túl is. Franciaország önmaga és a világ előtt ki akarja mutatni, hogy népességének hanyatlása ellenére vissza bírja szerezni azt a helyet Európában, melyet XIV. Lajos elfoglalt,Japán,keleties fanatizmussal meg akart.