Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)
1915-08-01 / 212. szám
3L41 Vasárnap A cár úgy állt be a hármas entepte küzdő soraiba, mint „az elnyomott népek felszabadítója". I Fel is „szabadította" Galiciát, de a dühöngő eloroszosítás, a pogromok, rombolások és rablások számára. A szabadság, amit a lengyeleknek megígért, elfogatásokból, száműzetésekből, minden szabadság elnyomatásából, a szólás-és sajtószabadság beszüntetéséből és a sajtó munkásainak üldözéséből állott. Hazudott a cárizmus és hazudott a hármas elltente! Nem az igazság, nem a felszabadítás érdekében indították a háborút. Hódítani akart a cár, hódítani akartak a franciák és konkurrensétől akart megszabadulni az angol. Ezeknek a hatalmaknak hazug frázisai alatt a ragadozó vadállat rabló-étvágya rejtőzött. A kiáltvány e szavakkal végződik : Elvtársak ! A nép még nem mondotta ki az utolsó szót! A küzdelem most kezdődik. Az orosz proletariátus most szervezkedik a nagy, utolsó harcra. A forradalom vérpiros hajnala már nemsokára be fogja világítani az orosz hullákkal borított csatatereket. Megkezdjük utolsó nagy küzdelmünket a cári zsarnokság ellen. Elvtársak, fegyverkezzetek ! Le a cárizmussal! Le a háborúval ! Éljen a forradalom : Varsó, 1915. júliusában. Az oroszlengyelországi és litván szociáldemokrata szervezetek központi vezetősége. Millió és millió példányban, ismeretlen és veszedelmes utakon jutott ez a kiáltvány az orosz néptömegek közé. Mohó étvágygyal fogyasztották a régen várt, hőn óhajtott igéket az elnyomott embermilliók. Oroszországban nagy események készülnek! Budapest, július 31. A trónörökös Budapesten. Károly Ferenc József trónörökös legközelebb Budapestre érkezik, hogy a király nevében megköszönje itt a magyar nemzetnek a háború alatt tanúsított áldozatkészségét, elmúlt veszedelemnek örültek. Kihajoltak a kerti ablakon a sötétbe, hol a fák ágain alvó madárkák néha halkan felcsipogtak. Szívű homály és csend borult rájuk, azonkívül még az ablakfüggöny is védőleg borult rájuk. Az asszony a Bendegúz haját simogatta és egyszerre csak nevetve kiáltott föl: — Nini, egy ősz hajszál! A következő pillanatban már megbánt,, hogy szólt. Bendegúz a néhány estó hatása alatt nagyon elszomorodott. Eszébe kellett, hogy jusson, hogy az öt év fölötte sem múlt el nyomtalanul. 3. Nattó Pál nyugtalanul járkál az utcákon összevissza. Életében először történt vele, hogy nem vágyott haza. Nem meri hazalenni, félt a rejtélyes hangtól, a kísértettől, amely a sötétben, az otthoni csöndben okvetlenül meg fogja látogatni. Mindenféle terven járt az esze, hogyan játszhatná ki a titokzatos hangot, így történt, hogy egyszer csak megvirradt rá a hajnal. A világosság megnyugtatta. Boldog volt, hogy végre hazamehet, mert csak a sötétben félt a kísérlettől. Már erősen virradt, amikor földszinti lakásának ablakai alá ért. Mint gyöngéd férjnek az a lovagias gondolata támadt, hogy nem fogja fölébreszteni a feleségét, hanem halkan bemászik az egyik ablakon, amely nyitva volt. Kora ifjúsága óta talán először történt, hogy ilyen tornászati mutatványra határozta el magát. Félszegen, ügyetlenül csinálta a dolgot, de végre sikerült neki és fönn volt az ablakban. Bemászott a szobába, lábujjhegyen néhány lépést tett, aztán hirtelen megállt, mintha földbe gyökereseden volna a lába. PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 1. A „németbarát" Jean Jaurès A Poincaré Franciaországa és az igazi Franciaország — Vandervelde színváltozása — Jaurés és Caillaux — Már tisztábban látnak a franciák — A Code Napoleon Jaurés halála évfordulóján gyászol ma az egész emberiség. Az egész emberiség, nemcsak a nemzetközi proletárság és nemcsak az igazi Franciaország. E voltairei nagyság tanításai éppen úgy szóltak a tőke és munka mai kiáltó ellentétei megoldására, mint a nemzetközi háborús konfliktusok elsimításának lehetőségeire. Amint két év előtt megjelent könyvében Jaurés a leghatározottabban megjövendölte a Németországgal szemben viselendő revanche-háború katasztrófáját, hasonlóképp sürgősnek és az egész emberiség érdekében mondotta a tőke és munka közötti viszonynak méltányos rendezését minden országban. Ma, mikor húszmillió proletár katona vívódik a lövészárkokban, Jaurésnak csak a politikai eszméivel foglalkozhatunk, amint a mai napon bizonyára ez a gondolatkör gyűjtötte egybe a párisi szocialistákat is. Jaurés felfogása az volt a háborúról, hogy az főként a nagy kapitalista érdekek összeütközése, ám a világháború eseményei s éppen Franciaországban és Belgiumban még tömérdek középkori felfogást, középkori előítéleteket gyújtottak fel, minket soha el nem képzeltünk volna. Ezek voltak a határtalan gyűlölet és az ebből fakadó kegyetlenségek. Mit mondjunk ahoz, hogy a belga szocialistáknak azelőtt ünnepelt vezére, Vandervelde ma ádázul kiáltja, hogy: „Minden németet el kell pusztítani, a háborút kíméletlenül kell folytatni!" S az orosz szocialisták lapja, a párisi Nase Szlovo támadja az önmagáról tökéletesen megfeledkezett nemzetközi apostolt. Ha a francia és német nép szocialista képviselőinek alkalmuk lesz találkozni, amint hire járt, úgy fel fogják világosítani egymást úgy, hogy a förtelmes világháború tüzéből és véres gőzéből lassan-lassan mind több biztató azúrkék tűnik elő. A németség elleni szörnyű elfogultsággal szemben már eddig is egyelőre elegendő lett volna, ha a német sajtó bővebben kiaknázza, hogy Németország egyetértett Jaurés felfogásával. Franciaország semlegessége-A pamlagon egy feketehajú idegen, ismerretien férfi feküdt és aludt. Nattó Pál nem értette a dolgot, azt hitte, hogy most már végképp és menthetetlenül megbomlott az agya. Ijedtében köhécselni kezdett. Erre a hangra nyomban fölébredt az idegen, kinyitotta a szemét és azonmód talpra ugrott. Szemtül-szemben álltak egymással Bendegúz és Nattó Pál. — M . . . mit keres ön itt a lakásomon? — kérdezte Pál. — Mit keresek? — szólt Bendegúz és az álmosságot kidörzsölte a szeméből. — Már öt év óta akarom megmondani önnek, hogy mit keresek itten. Szeretem felesége ő nagyságát és ő is viszontszeret engem. Ezen már sem ön, sem más nem tud változtatni. Ha önnek esze és izlése van, akkor kerüljük el a botrányt, ön szép csendesen elválik a feleségétől, én pedig szép csöndesen elveszem őt feleségül. — Tessék? — kérdezte Nattó Pál és elfelejtett szuszogni, ami pedig rendes szokása volt. — Értse meg, uram, hogy öt év óta szeretem már a feleségét — szólt Bendegúz — és már épp itt az ideje annak, hogy nyíltan és őszintén lépjek föl. Már meguntam az örökös titokzatosságot. Öt év alatt magam is megöregedtem és nyugalomra, békés családi életre vágyom. Tegnap este, mikor a szekrényben zörögni kezdtem, ön meghallotta ezt a neszt és elment hazulról. — Vagy ugy! — kiáltott föl Nattó Pál. — Tehát ön volt a kisértet? — „Kisértet"? Ez nem a mesterségem. — szólt Bendegúz — de igaza van önnek, olyan rejtélyesen, hangtalanul és nyomtalanul jártam-keltem az ön házában, mintha nem is ember, hanem hazajáró lélek volnék. vel. Németország és a monarkia csupán Oroszországgal és Szerbiával akartak leszámolni. Hogy Jaurés akciója a francia parlament többségének megnyerésében igenis sikeres volt és hogy egyénisége óriási befolyással volt az egész parlamentre és a francia népre, bizonyítja a mártírhalála, ő a francia sovinizmust bélyegezte meg, a francia-orosz kapitalista érdekeket és személyesen tiltakozott Poincaré előtt az ellen, hogy a francia népet Poincaré és Delcassé féktelen hiúsága, vérszomja, a megtorlás és hódítás jegyében vérpadra vigyék. Poincaré, mint mindig, kétszínűen válaszolt ugy Jaurésnek, mint a német követnek: „Franciaország rezerválja elhatározását!" De ezalatt már Nürnberg fölött kóvályogtak a bombavető repülőgépek s a határon megjelentek íí francia vértesek. A jóhiszemű Jaurésnek ezalatt már együtt volt a parlamenti többsége s Deschaneltől már csak a parlament összehívását kérte. Mikor már ez a tény nyilvánvaló lett, aznap délben ölték meg Jaurést. Az entente-lapok ezeket a tényeket teljesen elhallgatták, amint különösen elfojtották a francia és angol sajtóban. A francia közvéleménynyel azt hitették el, hogy Vilain azért ölte meg Jaurést, mert németbarát volt s nem azért, mert el akarta hárítani Franciaországról a vérzivatart. Az előbbi véleményt megerősítette a francia közvéleményben az, hogy Jaurést mindenkor németbarátnak és franciaellenesnek gúnyolták. „Il travaille pour le roi de Prusse!" „A porosz királynak dolgozik!" A külpolitikai tájékozatlanság, felületesség és a gyerekességig menő hiszékenység a francia nép véres szerencsétlensége lett. A Caillaux és Jaurès által alapított „Association pour les intérêts franco-allemands" („Vereinigung für den deutsch-französischen Interessen") a francia lapok leghevesebb gúnytárgya lett. S bebizonyult, hogy a köztársasági parlament külpolitikailag tökéletesen tehetetlen volt és évtizedeken át félrevezették az entente igazi céljával: Németország körülzárásával és megsemmisítésével. Ezzel szemben a parlamentet úgy informálták, hogy az entente tisztán védelmi jellegű. A másik valóság az volt, hogy a francia politikát és a hadsereg szervezését Pétervárról irányították. Pétervár követelte a hároméves francia katonai szolgálatot. Minden tekintetben úgy számított, hogy 1917-ben, a hármasszövetség le-De meguntam már ezt a spiritiszta szerepet és egyenesen, őszintén megmondom, hogy szeretem a feleségét és magamévá fogom lenni. Nyílt az ajtó váratlanul és belépett Flóra. Mindent hallott a szomszéd szobából és arcáról sugárzott, hogy tudja már, mit fog mondani, mit fog tenni. — Nagyon sajnálom, Pál — szólt a férjéhez — hogy így történt, de már nem tudok változtatni rajta. Lehetett volna szép szerével is elintézni a dolgot, de te olyan érzéketlen vagy, hogy semmit sem vettél észre magad körül, ugy hogy végre már nekem kellett volna szólnom. De ez még sem járja, ugy-e, ezt te magad is átlátod. Jobb talán, hogy így történt. Most már mindent tudsz. Szeretem ezt az embert és a felesége akarok lenni. Nattó Pál lehajtotta a fejét, így telt, valahányszor olyasmi történt vele, ami ellen nem tehetett semmit. Egész élete csupa ilyen beletörődés volt. Nem nyaradt semmi ellentállása ezzel az esettel szemben sem, amely pedig a leginkább lesújtotta. Nem szólt egy szót sem, nem magyarázott, nem köszönt senkinek. Fogta a kalapját és elment. Már nagyon álmos volt, szállóba ment, ott lefeküdt és aludt délig. Mikor fölkelt, nagyon fájt a feje. Hiányzott sok minden kényelme, főként a házi köntöse, hálósipkája és pipája. Sok évi megszokottsága, élete egész stílusa elveszett. És mentül inkább elszomorodott, annál inkább keresett valami vigasztalót az esetben. Végre ezt is megtalálta: — Tehát mégsem volt kisértet nyöszörgése, amit hallottam és nem is vagyok olyan bolond, mint ahogy hittem. Asszony nélkül, talán még békésebb lesz az életem, mint eddig.