Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)
1915-08-25 / 236. szám
Szerda PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 25. 3 A háború eseményei Kovelyt Puchalle osztrák-magyar csapatai elfoglalták —Az 1200 kilométeres orosz front kettészakítva — Bresztlitovszknak újból elfoglaltunk egy erődjét — József Ferdinánd csapatai a Pulya torkolatánál megverték az oroszokat — Kövess tábornok és Bajor Lipót csapatai tovább nyomulnak előre — Kovnótól délre és keletre folyik az oroszok üldözése — Nehéz tüzérségünk elnémítja az olasz ütegeket — .4 doberdői fensikon futnak az olaszok — Nagy török győzelem Anafortánál — A németek franciaországi frontja az angolok szerint áttörhetetlen — Napi eredmény foglyokban: 8401 Elfoglaltuk Kovelyt, — ez a mai nap szenzációs eseménye. Puchallo táborszernagy hadseregéhez tartozó osztrák-magyar és német lovasság az oroszok üldözése közben bevonult Kovelybe és onnan megállás nélkül folytatja előnyomulását a kovely—bresztlitovszki vasút mentén északnyugat felé. Kovely elfoglalása stratégiai tekintetben jóval jelentősebb Lublin és Cholm elfoglalásánál és fontosság tekintetében Varsó és Breszt-Litovszk után mindjárt a harmadik helyre tehető. Elsősorban nagy vasúti csomópont — ötfelé fut ki onnan a vasút és mind stratégiai vasút, — másodszor pedig a középponti Lengyelország várnégyszöge (Ivangorod, Varsó, Novogeorgievszk, Grodno, Breszt-Litovszk) és a volhíniai várháromszög (Luck, Dubno, Rovno) között stratégiai összekötőkapcsot alkot. Elfoglalásával tehát a nyugati Oroszország északi része elszakadt a délkeleti résztől és ez az elszakadás egyúttal kettészakította az orosz hadseregnek a rigai öböltől a Besszarábiáig húzódó 1200 kilométeres arcvonalát is. Amit tehát Breszt-Litovszknak kellett volna teljesíteni, azt most itt már Kovely elfoglalása teljesítette. Kovely elejével a volhiniai orosz várháromszög egy zsákutcába került, amelynek egyik kinai falát a rokilnoi mocsarak, a másik falát pedig a mi birtokunk, Galícia alkotja és így a várháromszöghöz csak a déloroszországi Ukrajnán keresztül férkőzhetik és tarthat fenn stratégiai összeköttetést Oroszország. Kovelyt az oroszok kiürítették, a várost magát tehát most nem védték, de Vladimir-Volinski felé, annak tartására hetek óta SZÍVÓS védelmet fejtettek ki, és mikor csapataink a tegnapi hivatalos jelentés szerint Turiskig haladtak előre, további ellenállást már meg sem kísérlettek, hanem csapatainknak a húszezer lakosságú várost átengedték. Az már mindenesetre az orosz haderő gyengeségére mutat, hogy ilyen fontos stratégiai pozíciót a végső fokon ugyan, de mégis kardcsapás nélkül adnak fel és először juttatták az orosz hadsereget abba a helyzetbe, hogy frontra menthetetlenül kettészakíttassék és az északi és a legdélibb részek egymástól elválasztassanak. Kovely elfoglalása feltétlenül éreztetni fogja hatását a keletgalíciai hadiállapotokra is, és ha Kovelytől a Rovno felé ivő vasút mentén megindulnak a hadi operáziók, ebben az esetben a Kelet-Galíciában borozó orosz hadaknak feltétlenül ki kell tullni a kettős monarkia területéről. A Vrodavától északkeletre lévő mocsárvidéken Mackensen seregének legdélibbi: árnya nyomul előre a kevelyi bresztlitovszki vasút felé és az itt tegnap megvert ellenséget erősen üldözi. Breszt-Litovszk körül egyre szűkebbre szorul az ostromgyűrű és a szövetséges csapatok a vár délnyugati arcvonalán rohammal elfoglalták a kopitovi magaslatokat. A vár ostromgyűrűjén kívül északra különben már napok óta óriási SZÍVÓS, makacs és véres harcok folynak s az orosz hadak, mintha csak a már hónapok óta összeomlóban lévő erejüket itt az utolsó ponton koncentrálva, még egyszer feltámasztani akarnák: kétségbeesetten küzdenek minden talpalattnyi földért. Ennek ellenére József Ferdinánd főherceg hadserege a Pulya-torkolatnál keresztül tört, aminek következtében az oroszok a vár védelmére itt a Bug és a vasút között lévő állásaikat kiürítették, mi pedig a hátráló oroszokból 1300 embert elfogtunk, köztük négy tisztet. Ennek a győzelemnek a legközelebbi eredménye az lesz, hogy az oroszok a vár előtt, északnyugatról közvetlenül a Lesna, tehát már csak a legutolsó szakaszon foglalhatnak el védelmi állást. Bresztlitovszktól még tovább északnyugatra Kövess tábornok hadserege viaskodik az oroszszal és itt Riazno és Vierchovicje vidékén a makacsul védekező oroszokat újból megverte és visszavonulásra kényszerítette. Riasno közvetlenül a vasút mellett, Vierchovicje pedig a vasúttól 10 kilométernyire fekszik kelet felé. Az ellenség itt a Lesna folyócskának egyik mellék patak vize felé hátrál. Kövess hadseregével szoros taktikai működésben Bajor Lipót hadserege veri az oroszt, aki a Kiesedétől északkeletre emelkedő magaslatokon, valamint ettől a helységtől délkeletre elterülő erdős vidéken az oroszokat tegnap újból megverte és üldözés közben több mint 4500 embert elfogott és 9 géppuskát zsáko lmányolt. Gallwitz és Scholtz tábornokok közös hadi operációjáról ma semmiféle értesülést nem kaptunk, de az előző napok győzelmeiből következtetve, reménységünk erős alapokon nyugszik a tekintetben, hogy nemsokára örvendetes híreket hallunk Bjelostok irányából. Kovnótól keletre és délre tovább folyik az oroszok hátrálása és a németek üldöző hadművelete s ebben a harcokban 2600 oroszt, köztük 9 tisztet ejtettek foglyul és 8 géppuskát zsákmányoltak. Az isonzói arcvonalon, a napról-napra visszatérő tipikus olasz offenzívában némi változatosságot hozott a tegnapi nap, amennyiben a tengermelléki harcvonal legdélibb szárnyán, a Scobbo torkolatánál, amely már egészen közel a tengerhez esik, nehéz tüzérségünk az olasz tüzérséget elnémította, Goianettonál pedig egy olasz parti üteget romhalmazzá lőttünk. Monfalconetól keletre az olaszok a doberdoi fensik szélén elfoglalták egy hadállásunkat, de a betolakodókra tegnap rettenetes ágyutüzet bocsájtottunk, úgy, hogy annak haása alatt az olaszok futva hagyták oda a tőlünk elfoglalt lövészárkokat. San Martinonál az olaszok három erős támadását vertük viszsza, valamint visszavertük a tolmeini hídfő ellen való támadásaikat is. A karinthiai és a tiroli frontokon, különösen a lavaronei és a folgariai fensíkon lévő erődítéseink ellen újból élénk, de eredménytelen tüzérségi harc folyt. A francia harctéren a szokásos apró csatározásoknál ma sem mentek tovább a küzdelmek, ami már nemcsak az oroszoknak, át a románoknak is feltűnt,és ezek meg is állapítják, hogy míg Lengyelországban olyan heroikus és borzasztó csaták folynak, hogy úgyszólván az egész orosz hadsereg sorsa kockán forog, addig a francia és a flandriai harctereken a lehető legnagyobb nyugalom uralkodik, és semmi, de semmi sem történik. Joffre úgy látszik, még most sem akar semmire se vállalkozni, különben nem adott vála igt sok ezer lisztnek és sok százezer katonának szabadsá got. Joffre tehát nem siet. De nem sietnek az angolok sem, akik Flandriában néha-néhai tesznek egy kis előrenyomulást és aztán nyugodtan ülnek és várják, hogy mit fognak csinálni a németek? De mit csinálhatnának az angol-franciák egyebet, mikor maguk az angol lapok állapítják meg, hogy a németeknek arcvonala egyszerűen áttörhetetlen. A törökök nagy győzelméről kapunk hírt Anafortánál. Az angolok és a franciák megtámadták a török hadállásokat, azonban ezers ellentámadásba mentek át és teljesen megverték a franciákat és az angolokat. Az ellenség vesztesége olyan óriási volt, hogy a török lövészárkok egyetlenegy helyén több mint 500 halottat számláltak meg. A török győzelmekkel tehát rendben volnánk, de feltűnő a dolog, hogy a harc Anafortánál folyik. Anaforta a 90 kilométer hosszú Galipoli-félszigetnek körülbelül a közepén fekszik, tehát úgy látszik, hogyaz angolok és a franciák itt partraszálló haltak, hogy szárazföldi olőnyomulásaikka® megkerüljék a tengerszorost, illetve, hogy a tengerszoros erődjei ellen a szárazföldről operálhassanak." Fél esztendő alatt" Szédil Bar és Kritiánál, tehát a Gallipoli-félsziget déli csúcsánál tovább nem nyomulhattak előre; a hadi jelentésekből fél esztendő óta napról-napra) csak Szedil Bar neve szerepel, most azonban a t török hadszíntérre Anaforia neve is be fog vonulni — ha csal,ia is, ami valószínű, ugye nem járnak a franciák és az angolok, mint a kisázsiai parton lévő klinikáiénál jártak, ahol onnan az utolsó franciát és angolt már hónapokkal ezelőtt kiverték a törökök. •i, • • Az északi háború Orosz jelentés a rigai tengeri ütközetről Pétervár, augusztus 23. Az admiralitás közli: Augusztus 16-ikán 1t német flotta nagy erőkkel ismét megtámadta a. rigai tengeröböl bejáratánál felállított egységeinkkkel. Hajóink 16-ikán és 17-ikén visszaverték az ellenséget, amely a köd védelme alatt előkészítette az öbölbe való behatolást. Végül sűrű köd védelme alatt jelentékeny ellenséges erők behatoltak a tengeröbölbe, míg a mi hajóink visszavonultak, folytonosan ellenállást fejtve ki. Hajóink állandóan érintkezésben maradtak az ellenséggel. Augusztus 19-ékén és 201kán az ellenség különböző irányban felderítést végzett és egyidejűleg ütközetbe bocsátkozott velünk. A harcban ellenséges torpedónaszádok tetemes veszteségeket szenvedtek. Mi a Pzivucs ágyúnaszádot veszítettük el, amely egy ellenséges cirkálóval való egyenlőtlen harcban dicsőségesen elpusztult. Egy ellenséges cirkáló, melyet torpedónaszádok kísértek, körülbelül négyszáz méter távolságról ágyúzta a Pzivucsot, amely teljesen lángba borulva, viszonozta a tüzelést mindaddig, amíg teljesen felmerült, mi után elsülyesztett egy ellenséges torpedónaszádot. Az ellenség, tekintettel veszteségeire és fáradozásainak hiábavalóságára, úgy látszik kiürítette a tengeröbölt. Augusztus 16-ikától 21-ikéig két cirkálót és nem kevesebb mint nyolc torpedónaszádot részben harcképtelenné tettünk, részben elsülyesztettünk. Ugyanebben az időben vitéz szövetségeseinknek sikerült a Keleti-tengeren a német flotta egyik legerősebb dreadnoughtját megtorpedózni. A Wolff-ügynökség megjegyzi: Az orosz jelentéssel szemben az augusztus 21-iki német hivatitalos jelentésre utalunk.!