Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-01 / 274. szám
"Péntek 1. PESTI NAPLÓ 1915. október 1. 3 líj sorozás A főváros házain csütörtökön este két hatalmas zöld- és rózsaszinü plakát jelent meg, amelyek az eddigi népfelkelési szemléken alkalmatlanoknak talált férfiak új összeírását és újrasorozását rendeli el. Az új sorozást bejelentő rózsaszínű plakát szerint a főváros tanácsa utasítja mindazokat a Budapesten tartózkodó népfölkelésre kötelezetteket, tehát nemcsak a magyar, hanem az osztrák állampolgárokat és a boszniahercegovinai illetőségűeket is, akik az 1873. év január elseje és az 1896. év december 31-ike között születtek és jelenleg tényleg nem szolgálnak, tekintet nélkül arra, hogy a sorozáskor, vagy a szemlén alkalmatlanoknak találtattak, vagy alkalmasságuk folytán bevonultak és később a tényleges szolgálatból alkalmatlanságuk folytán elbocsájtattak és tekintet nélkül a szemlebizottsági határozat, vagy az elbocsájtás időpontjára, továbbá az 1865. január elseje és 1897. december 31-ike között született népfölkelésre kötelezetteket, akik a mult év szeptember 11-ikén, a mult év október 17-ikén, ez év január 26 ikán, március 4-ikén és május 30-ikán és végül július 19-ikénkell hirdetések értelmében összeírásra jelentkezniük és a népfelkelési bemutató szemlén megjelenniök kellett volna, azonban e kötelezettségüknek nem tettek eleget, hogy a székesfőváros kerületi elöljárósága által a házfelügyelők útján október 3-án szétosztandó népfelkelési igazolványi lapot 24 óra alatt töltsék ki és a házfelügyelőknek elismervény ellenében adják át. Mindazok, akiket ekkér összeírtak, kötelesek az október 17-től december 31-ig terjedő időben pótszemlére jelentkezni, ahol alkalmasságukhoz képest osztályozni fogják őket. A szemlére való idézés behívási parancscsal történik; aki december 1-ig behívást nem kap, köteles a lakóhelye szerint illetékes bemutatószemlebizottságnál valamely napon behívási parancs nélkül is jelentkezni. Nem tartoznak jelentkezni a tartalékosok, valamint a szolgálaton kivüli viszonyban lévő és nyugdíjas katonai hadidijasok, amennyiben katonai rangjukat megtartották; az 1873. és 1874. évi születésű, kiképzett, népfölkelésre kötelezettek és az 1873., 1874. és 1875. években született azok a népfölkelésre kötelezettek, akiket a népfölkelési bemutató szemlén alkalmasnak nyilvánítottak, de még be nem hivtak. A népfölkelési bemutató pótszemlén való megjelenés és egyúttal bizonytalan időre népfölkelési tényleges szolgálat alól is felmentettek, azonban a népfölkelési igazolvány és utalási lap kitöltése alkalmával az igazolványi lap és utalási lap jelzések elé írják oda a következők: a) a pénzügyőrségnél tartósan alkalmazott népfölkelésre kötelezettek; b) a vasutaknál és azok műhelyeiben, a forgalmi, a pályafentartási, vontatási, műhelyi és szertári szolgálatban, továbbá a m. kir. állami vasgyárak központi igazgatóságánál és az annak vezetése alatt álló gyárakban és üzemekben tartósan alkalmazott népfölkelésre kötelezettek; c) a posta- és távirda intézeteknél, az I. cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaságnál, a Magyar királyi folyam- és tengerhajózási részvénytársaságnál, a Délnémet dunagőzhajózási társaságnál, valamint egyes, a hadiforgalomban résztvevő s a trieszti cs. kir. tengerszállitási vezetőség által külön kijelölendő tengerhajózási vállalatoknál állandóan forgalmi szolgálatot teljesítő, vagy az azokhoz tartozó gyárakban és műhelyekben tartós alkalmazásban álló népfölkelésre kötelezettek; d) a kőszénbánya-munkásosztagokhoz tartozó népfölkelésre kötelezettek; e) a határrendőrségnél állandóan és hivatásszerűen alkalmazott népfölkelésre kötelezettek (szolgák kivételével); • végül nem tartoznak megjelenni a népfölkelési pótszemlén, azonban népfölkelési igazolványi és átutalási lapot szintén kötelesek kitölteni; f) bevett és törvényesen elismert felekezetek felszentelt, illetve felavatott és tényleg hivatásszerűen alkalmazott, illetve nyugalmazott lelkészei és papi jellegű tanárai, valamint papjelöltjei; g) az orvosok ; h) a nyugdíjas és szolgálaton kívüli viszonyban levő katonai és honvéd havidíjasok és a rokkantsági nyugdíjasok állományába tartozó egyének. A rokkantsági nyugdíjjal ellátott csendőrök csak abban az esetben nem tartoznak megjelenni, ha a felülvizsgálaton mindennemű népfelkelési szolgálatra alkalmatlannak nyilváníttatnak. Az f) pontban említett papok (papi jellegű tanárok) ezt a minőségüket igazoló bizonyitványaikat, valamint a g) pontban említett orvosok oklevelüket, vagy orvosi minőségüket igazoló egyéb közhitelű okmányt s végül a h) pontban emlitették nyugdíjkönyvecskéjüket vagy más okmányukat f. évi október hó 11-én és 12-én tartoznak az illetékes kerületi elöljáróságnál fölmutatni. .4 népfölkelési bemutató pótszemlén való megjelenés alól fogyatkozásuk alapján fel vannak mentve: 1. A nyilvánvalóan alkalmatlanok, vagyis azok, akik a következő fogyatkozások valamelyikében szenvednek : egyik láb vagy kéz hiánya , mindkét szem vaksága, siketnémaság, hülyeség; bíróilag kimondott tébolyodottság, őrültség vagy gyengeelméjűség ; 2. az egyéb elmebetegek, valamint az őskórosok ; 3. akik annak idejében a sorozáskor törlendőknek osztályoztattak ; 4. akik felülvizsgáltatásuk alkalmával mindennemű népfelkelési szolgálatra alkalmatlannak nyilváníttattak, akár élveznek rokkantsági nyugdíjat, akár nem ; 5. a hadsereg, illetőleg honvédség nyilvántartásában álló és rokkantsági nyugdíjjal ellátott egyének ; 6. akik a háborúban történt megsebesülésük folytán felülvizsgálat útján a tényleges szolgálatból elbocsáttattak. A rokkantsági nyugállományba helyezett csendőrök közül azok, akik felülvizsgálat útján nem mindennemű népfölkelési szolgálatra is alkalmatlannak osztályoztattak, valamint a sebesülési pótdíjjal ellátott összes egyének — kivéve a 6. pont alatt említett egyéneket — a népfölkelési bemutató szemlén megjelenni tartoznak. Az 1—6. pont alatt említett egyéneknek a népfölkelési bemutató szemlén való megjelenés elő engedélyezett felmentését, amennyiben ez az előző másról leszedni a patkókat. A tiszteletes elmondta szépen, kenetesen a sírbeszédet, Tóth Petyi aztán behúzta a földet kapával a koporsó felett. Ángyal bár utálta is a göthös vén urát, most mégis teljes tüdővel siratta őket. Mert ilyen esetben sírni muszály. Ez a szokás. Ámbár a csintalan Ángyél kikapi menyecske volt, (szeretőket tartott az ura mellett), most mégis sirt. Talán örömében sirt a beste, a pokolkilincse. — Érdes uram te, jézusbajsza Holló Álojzi te, ha mán meghóttál, mán csak fölteszem fejemre a bogár kötötte kendőmet, a fekete selyemkendőmet, — zúdult ki a fájdalom a szélescsipőjü özvegyből, mikor a koporsó után ballagott. A temetés után borsodi barkószokás szerint tort ültek Holló Lojziéknál. Fáin bordásleves meg tejbekása, meg mákosfentő volt az asztalon. Bor, pálinka is volt bőviben. Muzsika is akadt, a Pancsa cigány és a Lulu cigány muzsikált. A vendégek ujjintásaitól hangzott a ház. Ilyenkor, gyászkor nagy bandát kell csapni a Bikk alatt, így kívánja a halott becsülete. A csintalan Ángyél is leszárította pilláiról a sürü könnyeket és megvigsztalódott. Egy legény vigasztalta; a Szabó Náci vigasztalta, hát feledte a bút, a bajt, a bánatot. A falu szája bizony emlegette már Ángyélt és Nácit, még a megboldogult Lojzi életében is, de Ángyél a főváló Istenre esküdött, hogy tiszta testében, lelkében a Nácitól. A vigalmas toron azonban olyan kacéran riszálta szoknyáját a Náci előtt, hogy a vendégek gyanúsan pislogtak egymásra. A bakter már tizenegyet kiáltott a templomszeren, mikor a tornak vége lett. Avendégek kámforos fejjel bandukoltak hazafelé. — Héha emberek! Mielőtt lemegyünk, a pitart meg a konyhaküszöböt meg kell hinteni hamuval, hogy megtudjuk, váljon haza jár-e sírjából a Lojzi, — szólt Gunárnyak Bela az oszladozó lakomázókhoz. A hamuhintés is barkószokás. Az özvegy hát egy szakajtónyi hamut kotort össze a tűzhelyen és a pitart meg a küszöböket meghintették, aztán mindenki eltávozott a gyászházból. Még Szabó Náci is elment. Magára hagyták mélységes bánatával az özvegyen, árván maradt menyecskét. Másnap hajnalban éppen Hollóék háza előtt tülkölt a csordás, a csavaroseszű Balikó. Vétve-e, avagy véletlenül, betoppanik az udvarra és körülnéz. Az udvaron még nincsen élet. Alszik még az özvegy. Hát a pitarra is benéz Balikó. Megkaparásztja a kupáját, gondol valamit és kijön az utcára. Az utcán néhány palóccal találkozik. Köszönti őket. Egészségükre kívánja az éjszakai pihenést, aztán így folytatja: — Az annya foganását, haza gyött az iccoka a Lojzi! A rossz törje ki ezt az Ángyért, még a Másvilágon sincsen miatta nyugodalma a szegény Lojzinak. — Látta tán kigyenmed az iccoka a Lojzit? — kérdi egyik barkópalóc a csordástól. — Látni bizony nem láttam őtet. — Honnét tudja hát, hogy itthon járt a Lojzi? — A hamuban láttam a nyomát. Ott van a pitaron a hamuban a csizmája nyoma. Bémenni csak bément, de kigyönni nem gyött ki. Nem látszik a hamuban a lábnyoma, hogy kigyött volna. ; ^ «— Hát bizony, huncut egy fehérnép volt teljes életében ez az Ángyél. Még az anyja tolla ki sem verte a kupáját, már a legényekre kacsingatott. Hát ezért nem tud nyugodni Lojzi kománk a sírjában, tanakodtak a palócok és hogy ők is lássák a lábnyomokat a hamuban, eldöcögtek a Hollóék portájára. Mire odaértek, az Ángyél már kompéralevest főzdögölt a konyhán. Olyan piros, olyan üde volt az orcája, mint a biborodó hajnal. — Lám csak, hazajáróhalott lett az uradból, Ángyél, — mondja az egyik palóc a menyecskének. — Ne kárhoztassanak kigyenmétek! Mán hogyan volna az én szerelmetes, érdes jó uram haza járó halott? Nincsen őneki itt mit keresni. Nyugszik ő békével a koporsóban, — felelte duzzogva az asszony és fújta a lábasfazék alatt a parazsat. — Pegyig itthon volt az iccoka. Már az első iccoka sem volt nyugsága a sirban. — Itthon volt? Süljön ki a szemem, ha láttam őtet. Ám nekem látni kellett volna őtet, ha haza gyött volna. — Ne tagadd Ángyél! Itt a hamuban a csizmája nyoma. Erre már a menyecske is kijött a pitarra. Uramjézus, csakugyan ott van a hamuban a csizmák helye. Ez kiáltó bizonyság. Itt tagadni nem lehet. A palócok és a menyecske hallgatagon nézegetik a nyomokat, miközben a menyecske kötényét az arcára emeli, hogy ne lássák a mosolygását. A palócok megilletődve, meghülyemedve, hallgatagon meresztik szemüket, hol a pitarra hintett hamura, hol meg az asszonyra. Egyszercsak hirtelen fejebubjára böki ám