Pesti Napló, 1916. április (67. évfolyam, 92–120. szám)

1916-04-27 / 117. szám

Törökország Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, április 26. IRAK-FRONT Az április 25-ére virradó éjszaka az álta­lunk te­l előzetes intézkedések alapján a Jum­­ai nevű Felahie irányból Kut el Amara felé igyekező ellenséges hajót elfogták. A kapitányt és a legénység egy részét részben megsebesí­tettük, részben megöltük. A gőzösön nagy mennyiségű élelmi, és­­hadiszer és egy gép­puska volt. Felahienél, a Tigris jobbpartján jelentéktelen előőrsi csatározások és balpart­ján tüzérségi párbaj. Kut el Amarnnál nincs­­változás. KAUKÁZUS-FRONT A jobbszárnyon és a centrumban nincs jelentős hadiesemény. A balszárnyon Trape­eunttól délre a Csevilik szakaszon az ellenség támadásait megállították. Április 10-iki jelentésükben az oroszok azt állították, hogy csapataik megszállták a Van-tótól délre fekvő Hisam helységet. Meg­­állapítjuk, hogy ez a jelentés nem felel meg a valóságnak, mert csapatrészeink e helység­től sokkal távolabb északra, majdnem a Van­tó partján állanak. EGYIPTOMI-FRONT A Szuez-csatorna ellen nyomuló had­ierőnk négy ellenséges lovas szakaszt szét­szórt, néhány foglyot ejtett és nagy mennyi­ségű hadiszert, muníciót és élelmiszert zsák­mányolt. Veszteségünk e harcban teljesen jelentéktelen volt. Kut-sl­ír mara végnapjai Az angolok nagy veszteségei a mezopotámiai harcokban Amsterdam, április 26. Az angol kormányhoz közel álló lapok már napoik óta előkészítik a közvéleményt a kaz-el-amarai angol sereg kapitulációjára. A Times a mezopotámiai hadseregparancsnoko­kat haditörvényszék elé kívánja állíttatni a tigrismenti kudarcokért és­ azt írja, hogy ezen a fronton az angol haderőket igen tekintélyes, de többnyire teljesen megokolatlan veszteségek érték. A stockholmi Dabladed megállapítja, hogy az Irak-fronton­ a török hadvezetés tífuttri stratégiai sikereket aratott, melyek az ozmán seregeknek mindig díszére fognak­ válni. Az an­gol felmentő kísérletek — írja a lap — kivétel nélkül véres kudarcot szenvedtek. Az entente Bardanella-akciója állítólag aránylag még ked­vező lefolyású volt a francia és angol csapa­tokra és Gallipoli kiürítését a londoni és párisi sajtó a támadók diadalaként ünnepelte. A mezopotámiai harcokban azonban, az angol vezérkar vallomása szerint, a folytonos esőzések és áradások is a török csapatoknak kedveztek. A török hadvezetőség jelentései bi­zonyítékai annak, hogy az angolok felmentő kísérletei legalább is húszezer főnyi vesztesé­get okoztak nekik. A Felahie mellett vívott két csatában a támadók közel tizenötezer katoná­jukat vesztették és a tigrismenti kisebb ütkö­zetek is ötezer emberükbe kerültek. Ha már most hozzászámítjuk a Kut-el-Amarában körül­zárt tízezer főnyi sereget, akkor kétségtelenül megállapítható, hogy a tigrisparti város kapi­tulációjával az angolok ottani vesztesége har­mincezer emberre emelkedik. Török ellenoffenzíva Örmén­y­országiban Stockholm, április 26-A .Novoje Vremja" jelenti. Judenics tábornok csapatai Trapezunttól délre folytatják már harcai­kat a­ törökökkel. Trapezunt védője Bostoni pasa volt, aki 17-én határozta el magát a visszavonu­lásra, hogy a körülzárás elől megmeneküljön. "Koljubakin, az orosz törzstiszti akadémia tanára azt írja a "Novoje Vremjá"-nak, hogy a törökök legközelebb Erzerum és Trapezunt visszaszerzése érdekében hatalmas ellentámadásba fognak át­menni az oroszok ellen. A többi orosz katonai szakértő is ezen a véleményen van. Az oroszok most azon fáradoznak, hogy Trapezunt birtokát kihasználják kellő pótlásnak, élelemnek és muni­íciónak gyors leszállítására. Ha az ellentámadáso­kat­ visszaverték, az egész hadjárat sikerét bizto­sították. Az oroszok ázsiai frontja most 1500 verszt hosszú s egyelőre nem kívánatos, hogy azt tovább­­szélesítsék. Tiflisztől Konstantinápolyig csak akkor érhet a front, ha háromszor ennyi orosz haderő áll a keleten rendelkezésre.­­ Semleges államok Svéd f­a­tonai bizottság Berlinben Stockholm, április 26-Egy svéd katonai bizottság, amely a német utánpótlási rendszert fogja tanulmányozni, tegnap este Berlinbe utazott. A bizottságot Munck vezér­őrnagy, lovassági felügyelő vezeti. «WAV/V/Wv'VWVVwVvVvVVV­ VA­wVA/V* PESTI NAPLÓ 1916. április 27. asz Az olasz háború Az olasz kamara új ülésszaka Bécs, április 26. Az olasz kamara legközelebbi ülésszakának feladatairól, az olasz határról kapott jelentés szerint a kormány és a pártok között eszmecsere folyik. Salandra miniszterelnök azt szeretné, hogy a kamara tárgyalása nagyjában arra szorítkozzék, hogy a kormánynak adott felhatalmazások, ame­lyek június 30-án lejárnak, további hat hónapra meghosszabbíttassanak. Ahogy azonban a dolog most áll, a kormány ellenesei nem hajlandók a miniszterelnöknek ezt a kívánságát teljesíteni. El­lenkezőleg nyitva akarják tartani­ a következő ülésszakra a politikai viták lehetőségét s aligha ehhez az állásponthoz kell majd a kormánynak alkalmazkodnia. Az északi háború Orosz csadószer-rendelések Amerikában Stockholm, április 26. Germanius orosz tábornok, mint az Pravitólsztvei Miij Vjesztoik (Kormácyi lenti, Amerikában harminckétezer dr. vert és tiz millió lövedéket rendelt gy­ra. A tengeralattjérós« harca ..^V,..,.. . . , 'i..J ". t. .. i i-i.. .'. - - • •• vtíi*­Egy «OE5»ég gözcis ikataszt­róff­ája Gjedser, április 25. A Ritzau-ügynökség jelenti: -A gjedseri­­ vilá­gítótorony közelében tegnap délután egy kis gőzös elsülyedt. Valószínű, hogy aknába ütközött. Nem­zetisége ismeretlen. A szárazföldről látni lehetett, hogy a gőzösnek mentőcsónakba ránt legénységét egy német segédcirkáló fedélzetére vette. Az el­­sülyedt gőzös kéménye kilátszik a vízből. A WolfT-ügynökség megjegyzése: Mint illeté­kes helyről értesülünk, a Strömpner norvég gőzös­ről (241 brutto-registertonna) van szó, amely a hajósoknak szóló figyelmeztető értesítések és a német segédcirkáló jelzései és figyelmeztető lövé­sei ellenére ,át akart haladni a veszélyeztetett zó­­nán. A gőzös legénységét megmentettük és War­nomü­ndébe szállítottuk. Budapest, április 26­Előléptetések a Máv.-nál. Illstékes­­ helyről arról értesülünk, hogy a Máv.-nál a fo­­­lyó évi május havi előléptetések már a legkö­zelebbi napokban megtörténnek és nyilvános­ságra kerülnek. Az előléptetések ez alkalommal az eddigieknél szűkebb keretekben mozognak. Az Államvasutak igazgatósága ugyanis — bár­mennyire méltányolta is a felsőbb helyekről is­mételten elismert értékes szolgálatokat, ame­lyeket az Államvasutak személyzete a rendkíví­vüli viszonyok között kifejtett — költségvetés­­ hiányában nem gondoskodhatott a helyek ará­­­nyos szaporításával a személyzet nagyobb arányú előléptetéséről. Ehez járul az is, hogy­­ a Máv­ igazgatósága a személyzethiány miatt,­­ de különösen a módfelett nehéz megélhetési vi­szonyokra való tekintettel a nyugdíjazásoktól általában tartózkodott, mert nem akarta a sze­mélyzet nyugdíjazható részét még súlyosabb életviszonyok közzé juttatni. Az Ivánka-por Bum­­p­­­répost vallomása — Ivánka meg­figyelés alatt marad Pozsony, április 26. Az Ivánka-por keddi tárgyalása Rudnay Ala­jos bajmóci prépost-plébános kihallgatásával telt el, aki tudvalevően a második konzorcium elnöke volt. A prépost az elnök kérdésére kijelentette: ho£Y nem érzi magát bűnösnek s azért vállalt sze­repet a konzorciumban, mert vagyoni viszonyai megromlottak s a háborús viszonyok folytán nem tudott gazdálkodni hétszázötvenholdas javadalmas birtokán. Mikor rossz vagyoni állapotáról panaszkodott dr. Baross Jánosnak, aki állandó ügyvédje vol­t, ezt tanácsolta neki, hogy lépjenek érintkezésbe Iván­kával. Együtt kérték föl Ivánkát s megállapodtak, hogy a minisztériumban ő jár el Ivánka érdekében s a szállítandó marhákat a birtokán­­levő istállók­ban fogják elhelyezni. Azért bocsátotta papi állását és tekintélyét az ügyben Ivánka rendelkezésére, mert Baross is, Ivánka is mondatták, hogy a szál­lításoknál papi ember neve föltétlen bizalmat biz­tosít. A tulajdon­képeni szerződést azonban egy befolyásos bécsi nő, Reithoffer Eliz kapta és ő ru­házta át Ivánkára. Elmondja, hogy anyagi érde­kein kivül még az vezette a szállítási érdekeltség­ben, hogy szállításokba vonja be a klérust is s a hercegprímásnak akart előterjesztést tenni ez irányiján. .A nyitrai püspökséget is be akarták vonni s a püspök jószágkormányzójával Ivánka, lev­elezett. Mikor Ivánka nevén volt a szállítás, eleinte három-négyszáz koronát kapott, később azonban két-h­áromezer koronát egy-egy bécsi út­jáért. Tagadja, hogy az Ivánka-féle szállítások el­len bármiféle kifogást is tett volna az intendativra. Ivánka azért lépett­ vissza a szállítástól, mert meg­támadták a lapok és támadták a parlamentben is. Mikor az Ivánka-féle szerződés megszűnt, akkor csinálták az új szerződést, egy konzorcium nevé­ben Ivánka. Reithoffer Eliz és dr. Baross János beszéltek rá, hogy adja oda nevét az új szerző­déshez. A konzorcium sartjai felől ő nem érdeklő­dött, jóhiszeminti volt, csupán egyet ismert közülük, Rohrlick Ede besztercei szállítót, akinek a szállí­tás­t szintén ő járta ki a minisztériumban. Ennél a konzorciumnál havi négyezer korona jövedelme volt. Ivánkának az volt a jövedelme, amennyivel drágábban adta el a kincstárnak a marhát, mint amennyiért vették. Hogy a szállítás milyen módon fo­lyt, efelől nem érdeklődött, már azért sem, mert egyszerre több községben öt-hatszáz marhát is tar­tottak, különben, mikor a hadügyminisztérium­­ki­fogásolta a marhákat, ő tiltakozott az alvállalko­zóknál. Arra a kérdésre, hogy kiké volt a főha­szon, azt mondja, Ivánkáé és Reithoffer Elizé, Baross kapott az eladott marhák száma szerint ju­talékot s még egy Barna Károly nevű ember is húzott hasznot a konzorcium első napjaiban. Neki az üzlet körülbelül negyvenezer koronát jö­vedelmezett, melyet birtokába invesztált. Az elnök ezután szerdára halasztotta a tár­­­gyalást. A szerdai tárgyalást délelőtt kilenc órakor nyitotta meg Drexler Róbert elnök. Az elnök kö­zölte, hogy az egyik vádlottat, Kohn Lajost, aki katonai szolgálatot teljesít, útnak indították Po­zsony felé, azonban Budapesten vakbélgyulladás­ban megbetegedett és a mentők kórházba szállí­tották. Ezért nem jöhetett el a tárgyalásra. A törvényszék elrendelte, hogy Kohn Lajos állapotát budapesti törvényszéki orvos vizsgálja meg és tegyen jelentést a törvényszéknek. Scheffer Vilmos ügyész indítványozta, hogy a hadviselés érdekeire való tekintettel a törvényszék zárt tárgyalást rendeljen el. A törvényszék zárt tárgyalást rendelt el, annak megállapítása végett, váljon szükséges-e a tárgyalás egész folyamára zárt tárgyalást tartani. A törvényszék hosszabb ta­nácskozás után azt a határozatot hozta, hogy az egész anyagra nézve nem rendel el zárt tárgyalást, hanem kimondotta, hogy továbbra is nyilvános lesz a tárgyalás és csak egyes részeiben lesz zárt, ahol ezt különös érdekek kívánják. A nyilvános tárgyalás tizenegy órakor kezdő­dött s a törvényszék folytatta Rudnay Alajos baj­móci prépostnak a kihallgatását. A prépost kijelentette, hogy a maikor a konzor­cium vezetője lett, ismételten­ nyomatékosait, figyelmeztette megbízottjait, hogy soha olyat .

Next