Pesti Napló, 1916. szeptember (67. évfolyam, 243–272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
Budapest, BSL nY-ifc évfolyam, 243. szám. FénteTr, szeptember 1 —— APRÓ HUIDSTÉ3EK ÄJLV EgyeseG • fillér, vastagabb botthrella fillér BMt'ink mimM» Bfcnit*»mO, dlírnnM. Meri* Regfatailk upouklal Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. , . . . Bérán, augusztus 81. A Wölfl-ügynökség jelenti: tíz isteni bolgár követség Szófiából azt a hirt kapni, ímgjt a román követ tegnap este elkérte útleveleit, ugyfhogy ilyképpen román részrőől a diplomáciai összeköttetés Bulgária és Románia között tegnap estehat és fél órától kezdve megszakadt. Hivatalos jelentések Csíkszeredától nyugatra új állásokba vonultunk KEISZTI HARCTÉR A Herkulesfürdőtől keletre fekvő magaslatokon román támadásokat visszavertünk. A csiki hegyekben küzdő császári és királyi csapatok a Csíkszeredától nyugatra fekvő magaslatokon levő új állásokba vonultak. Egyébként a magyar harcvonalon a helyzetben lényeges változás nem állt be. Az orosz harcvonalon az ellenség tüzérsége számos helyen fokozott tevékenységet fejtett ki. OLASZ ÉS DÉLKELETI HARCTÉR Nincs nevezetesebb esemény. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Heves tüzérségi harcok minden fronton Berlin, augusztus 31. A német főhadiszálás jelenti: NYUGATI HARCTÉR Az Armentieres fölött és alatt húzódó arcvonalszakaszon az ellenség élénk tevékenységet fejtett ki. Tüzérséggel megkísérelt heves rajtaütések kapcsán előremenő felderítő osztagait visszautasították. Roclincourtnál (Arrastól északra) egy német járőr az angolok árkában több foglyot ejtett. A Somme mindkét oldalán a tüzérharc továbbra is nagy helvességgel folyik. Utólagos jelentés szerint tegnap reggel Martinpaichtól délre elveszett az ellenséges állások felé előreugró egyik árkunk. A Maas területén — a Flerig mellett vivőit kisebb kézigránát harcoktól eltekintve — nyugalom uralkodott. KELETI HARCTÉR Rigától nyugatra, a dünaburgi hídfőnél, a Stochodivben, Kövestől délkeletre, Lucktól délnyugatra gróf Bothmer tábornok hadseregének egyes szakaszain élénk tüzérségi harcok folytak. A Kárpátokban a Kakul hegy elfoglalásánál egy tiszt és 199 főnyi legénység jutott fogságunkba az ellenség ellentámadásait itt visszavertük. A lucki és torczyr katonai telepek ellen légi támadást intéztünk, amely alkalommal repülőink három ellenséges repülőgépet lelőttek, egy másikat augusztus 29-én Lystopodynál (a Berezina mellett) tettünk harcképtelenné. BALKÁNI HARCTÉR Jelentős esemény nem történt. Legfelsőbb hadvezetőség írta . folyamán Barbát Valéria figyelmesen nézte arcát a tükörben és meg volt elégedve mimikájával. Szép, jellegzetes női fejet látott: a híres spanyol cigányleány lehetett ilyen, akinek csapodár szerelmét és szomorú végét fogja ma este Bizet halhatatlan muzsikájával tolmácsolni. Szép szőke haját pompás paróka alá rejtette, melynek fekete színe ott, hol a villamos lámpa fénye érte, kékesbe játszott. Arcszíne barna volt és sötétbarna erős szemöldöke, mely alól most még fürkészen nézett szép szelíd kék szeme. A szája is más lett a rárakott festéktől, érzéki csókra éhes. A művésznő most fölvette Carmen egyszerű, színekben rikító ruháját, felcsatolta a színpadi nyakéket, meg a karpereceket, ölébe tette a nagyrojtos, színes vállkendőt, azután hátradőlt a karosszékben és várta az előadás kezdetét. A színházi ügynök levelére gondolt, melyet délután kapott volt s az ajánlatára, szerződéssel kínálta egy nagy fővárosi színházhoz. De neki nem kellett a fővárosi színház, itt érezte jól magát ezen elsőrendű nagy vidéki társulatnál, ahol mégis csak becsülik a komoly tudást, a művészi értéket, inkább, mint a főváros színészvilágában — igy képzelte Barbát" Valéria; szerepkörében itt ő feltétlen ura volt helyzetének, az ő tudása itt mértékadó volt és művészete nemcsak erkölcsi, hanem jelentékeny anyagi sikerekkel is dicsekedhetett. Itt nem áskálódtak ellene, itt nem kellett felsőbb körök, egyéb színházi hatalmasok kegyeit keresni, itt nem kellett nagy diplomáciával összeköttetéseket csomózni és vigyázni arra, hogy rejtve dolgozó ellenséges kéz alattomban szét ne vágja. Itt ő produkálhatott, élhetet a művészetének és nem kellett törődnie semmi mással. És nem kellett tartania attól, hogy találkozik egy férfival, akinek ő élete leggyötrelmesebb napjait köszönhette. Igaz, hogy ma már, küzdelmekben és eredményekben gazdag nyolc év után, szinte közömbös lett neki az az ember, akiben mint kis leány úgy bízott, akinek minden szavában hitt, akinek odaadó, szerelmes, imádó hitvese volt. Gyanútlan boldogságban élt és amikor tapasztalta, hogy férjének gondoskodó érdeklődése csappan, becéző szeretete fakul, forró szerelme lehűl, azt hitte, ennek így kell lennie és csitítgatta ijedt, aggodalmas szivét. A véletlen egy kacagó májusi napon kegyetlenül megtréfálta kezeihez juttatott egy eltévedt levelikét s ebből a fiatal asszony azt olvashatta, hogy férjében még megvan a gondoskodó érdeklődés, a becéző szeretet, a forró szerelem, de ezek az érzések már nem vele foglalkoznak, hanem egy másik asszonynyal-Könnyen meggyőződött róla, hogy ez nem képzelődés, hanem a leggonoszabb valóság. Otthonában ő most úgy érezte, hogy a legridegebb idegenben van. És amikor gyötrő fájdalmával menekülni akart valakihez, egy emberhez, aki vele érezne szomorú helyzetében, úgy látta, hogy nincsen senkije, akiben bízhatnék. Lelkét nagy gyanakvás töltötte el mindenki iránt. Nem hitt senkiben, nem szólt senkinek. A férj el volt foglalva a munkájával is, meg a szerelmével is, így nem vette észre, hogy otthon mi történt. Amikor a szegény csalódott asszony megszabadult a lelki bénultságtól, melylyel ez a nagy csapás járt, haragjában erős akarattal és nagy lelki erővel számot vetett sorsával és megállapította, hogy ő ezek után nem tud már megbízni senkiben sem, csak önönmagában. Menedéke a művészet lett és ami eddig mint nemes szórakozás foglalkoztatta: a zene és főképpen az ének, ez lett most életének célja. Gyönyörű, termékeny energiával építette föl tervét és hogy megvalósításához foghasson, elhagyta férje otthonát A néhány sornyi levélben,amelyet hátrahagyott, nem volt se vád, sem átok, se szemrehányás, nem volt abban más, csak rideg megállapítása annak, ami szinte észrevétlenül e két ember között történt Amikor a férj elolvasta e levelet, egy percre megdöbbent, mint a gyermek, amikor látta, hogy elvesztette egy játékszerét, melyet valamikor már a sarokba dobott volt; azután vállat vont, mormogta: „tudtam, hogy nem szeret" — és könnyen vigasztalódott. Így lett a fiatal asszonyból, aki az életnek e gyakori játékát lelke minden érzésért