Pesti Napló, 1917. november (68. évfolyam, 270–295. szám)
1917-11-01 / 270. szám
Csütörtök SZÍNHÁZ, művészet Don Juan ? (Mozart operájának felújítása az Operaházban) A világ irodalomtörténetének kevés olyan érdekes, vonzó alakja van, mint Sevilla virágainak eltiprója, az öreg L'lloa kormányzó gyilkosa, a léha, nőszomjas és cinikus Don Juan Tenorio• Hogy élt-e valóban, , ki tudná? Mondják, hogy igen, a XIV. század második felében, l'cdro király udvarában. Lehet, hogy mm. Igazin mindegy. Az bizonyos, hogy ma is él és élni fog mindaddig,imig irodalom és muzsika lesz a világon. Don Juan alakja minden alkalommal kihívja az összehasonlítást finussal. Csakugyan, Faust is, Don Juan is egy-egy életfilozófia megtestesülése, egy-egy világnézlet kvintesszenciája. De azért rengeteg távolságban élnek egymástól. A „latin" Faust, a sevillai lovag maga a földre pottyant ördög, senki sem tud vele megbirkózni és végül is az ördögnek kell elvinni, hogy az asszonyi nemnek nyugta legyen tőle. A germán Don Juannal, a derék doktornak, az ördög szereélyes közbelépésére van szüksége, hogy egy kis hiszékeny parasztleányt elcsábítson. A két alak irodalmi és zenei jelentősége yaariban sok rokon vonást mutat. Mindkettőtszámtalan epikus és drámai feldolgozásban ismerjük, mindkettő sok zeneszerzőt inspirált munkára. A muzsika lévén Don Juan a szerencsésebb. Kaust legnagyobb operasikerét egy ügyes, eklektikus, de fölszines francia komponistának köszöni, Gounod-nak, míg Don Juan alakját a legnagyobbak egyik legnagyobbika, Mozart formálta át muzsikává. Az eredeti olasz szövegkönyv írója, La Ponte, igazán nem volt kiváló költő. De volt egy kiis színpadi érzéke és mindenek felett sikerült neki Mozart érdeklődését felkelteni. És ez nagy érdem volt! I Da Pontének volt honnan venni anyagot. Már az első feldolgozó, Tirsu di Molina álnév alá rejtőző szerzetesfőnök a problémát a maga nagyszerűségében fogta meg és épkézláb drámát faragott belőle. Hosszú sora a jobbnál-jobb íróknak követi Molinát: Olaszországbantoldani csinált egy jó komédiát a spanyol témából. Franciaországban a nagy Moliere vitte színpadra a nőcsábító alakját. Bécsben a XVIII. század második felében Don Juan története a mai ,,Molnár és gyermeke"-t pótolta. Éveken át, halottak napján bámulta meg a kisebb igényű színházjáró publikum. Rendes operát először Parisban írtak e témáról a XVIII. század elején. Ugyanazon század második felében a nagy Gluekot is izgatta ez az érdekes feladat; balettet csinált belőle. Tíz évvel Mozart művének prágai bemutatója előtt a maga idejében ünnepelt Righini komponált egy zenés tragikomédiát Don Juanról végül az olasz Gazzaniga is operát írt róla, melynek Velencében, félévvel Mozart premierje előtt, igen nagy sikere volt. Az említett darabokból da Ponte bizony Ixven kölcsönzött. Ezzel azonban abban az időben senki sem törődött. Érdekesebb az, hogy a Don Juan kapcsán Mozartot is elérte a plágium vádja. Annaik a kornak is meg voltak a nunga ,.ihnen lopta" jeligéjű esztétikusai. Nagy örömmel fedezték fel a hasonlóságot egy azóta elfeledett Stölzel nevű egyházi muzsikus kis négyszólamú kánona és a pompás Don Juan-nyitány egyik polyphon részlete között. Mintha bizony Mozart egy kis kanoni témáért a hetedik faluba futott volna!? Véletlenül neki is eszébe jutott az a három hang, ennyi az egész ! Egy érdemet bizonnyal nem lehet elvitatni Du Pontétól . Szerencsés kézzel három teljesen különböző asszonyi karaktert helyezett el Don Juan körül és ezzel megadta a lehetőséget Mozart géniuszának, hogy zenei jellemző képességet teljes fényében ragyogtassa. Hallatlanul gyönyörű és igaz zene ez a Don Juan ! Nemcsak, mint muzsika, de mint színpadi muzsika is elsőrangú. Minden egyes frázisából csak úgy sugárzik az őstehetség, az örök derű, a törhetetlen élet-igenlés. És müven drámai, milyen bámulatosan jellemző minden taktusa ! És mindez a teremtő géniusz csodás ösztönéből fakadt. M'zzart nem tervezett és nem épített, mint Wagner, nem szállt le egy kedvenc probléma legmélyére, mint Beethoven a „Fidelio -ban, hanem egy tekintetet vetett az elképzelt színpad alakjaira és már megvolt a megfelelő muzsika, sokkal szebb annál, min amilyenről akár Da Ponte, akár más valaki álmodhatott volna. Nem az ő szorgalmán és tehetségén hanem a kor divatján és színházi viszonyain múlt, hogy minden műve többé-kevésbé zűrzavaros állapotban maradt reánk. Különösen a „Don Juan", talán éppen azért, mert nagy sikere volt és rövid idalait sok színház adta elő. Minden színházban beleokoskodott hol egy karmester, hol egy rendező. Áriákat kihagytak, másokat — új színpadi csilla- Iok kedvéért — betettek, egyes részeket áthelyeztek, toldtak-foldták, ahogy eszükbe jutol. És Mozart mindezt vidáman tűrte, sőt segédkezett, nekik. Nem gyávaságból, nem megalkuvásból. Egyszerűen azért, mert mindezt természetesnek találta. Az ő korában a muzsikus szegény, elnyomott, kirt senki volt: fiatal korában ő is egy asztalnál evett a salzburgi érsek cselédeivel! Wugnerral próbáltak volna foltozulni!? Nagy dolog a jogtalan, tolakodó ál-tradíciók útvesztőjéből kijutni, megtalálni azt az összerendezést, amely egyaránt megfelel a mester valószínűen eredeti szándékának és a mai ízlésnek, a modern színpad technikájának. Ezt az óriási munkát a ,,Don Juan" bemutatója alkalmával nálunk Hevesi Sándor végezte el. Erről a munkáról csak a teljes elismeréssel elragadtatás hangján lehet szólani. Hevesi mélyreható, évek óta folytatott tanulmányok alapján minden mozgó és mozgatott résznek megtalálta a legjobb helyét, megmentett mindent, ami zenei súlyánál fogva nélkülözhetetlen, viszont kiiküszöbölte azokat a részeket, amelyek magát a drámát megakasztják. De ezenkívül is se szeri, se száma azoknak a kedves ötletes újításoknak, melyek az ő rendezésében sok régi, naiv ..copf" helyét elfoglalják. Csak egyet említünk: ősidők óta, mikor DonTuan belekezd a pezsgőária szédületes presto-jába, elkezdi húzni . keifyinjét. Miért? Minek ,ez a kertyű? A dolog magyarázata az, hogy régen egyszer egy híres énekes, ki különös virtuozitással énekelte ezt a nehéz áriát, hogy megmutassa a közönségnek, miszerint neki ez az ária „csekélység", ének közben a kezliitjével játszott, azt húzogatta. Mennyivel kedvesebb színpadi kellék az a szálpiros virág, amelyet a mi Don Juanunk forgatott az ujjai között! Aki figyelmesen nézte a tegnapi felújítást — ha egyébképpen is jól ismeri a Don Juan zenéjét — könnyen kitekírhatta Hevesi rendezésének atitkát, ötleteinek forrását: ő, mint utolsó instanciához, minden vitás esetben a partitúrához fordul és ha a partitúra valami fontosat mond, azt azonnal lefordítja a színpad nyelvére. Nyilvánvaló, hogy ez az egyedüli helyes és megbízható eljárás. Csakhogy annak a rendezőnek, aki ezt a h elvet végre akarja hajtani, olyan kitűnő muzsikusnak kell lenni, mint Hevesi Sándor. A nagy munkában a kiváló rendezőnek méltó társa volt a kiváló karmester, Kernét István, akinek páratlanul biztos, nyugodt, de a kellő pillanatokban lendületes vezénylete a paritúrának minden szépségét feltárta előttünk. Itt emlékszünk meg a darab pompás fordításáról, mely Harsányi Zsolt kitűnő munkája. Ilyen jó magyar opera fordítást még nem herdltunk. A címszerep Szemerének jutott. A választás a legszerencsésebb volt. Szemere már az első belépésnél illúziót keltett, elhitette velünk Don Juant és ezt a benyomást jelenetről jelenetre fokozta ezer apró vonással és' sgiifolltal melyek nagy művészi egységbe olvadván össze, az utolsó tragikus jelenetében a maga nagyszerűségében mutatták meg ezt a fantasztikus alakot. Énekéről is csak elismeréssel lehet szólani. Kisebb német színházakban, néha a nagyobbakban is, minduntalan megtörténik az, hogy csak egy primadonna lévén kéznél, Donna Elvirát idősebb, hervadtabb színésznőnek osztják. Ezzel súlyos hibát követnek el, mert így DonTutin visszautasítása nem az őt jellemző szívtelen kacérság, hanem a férfi jogos önvédelme egy kellemetlen és alkalmatlan nővel szemben. A tegnapi parádés szereposztás igen jól oldotta meg a három asszony nehéz problémáját. A hideg, büszke, erényes Donna Anna szerepét B. Sándor Erzsi kapta és igen jól játszotta meg. A forróvérű, szerelmes Elvirát M. Medek Anna ugra Alakítása jól átgondolt volt, játéka élénk ésWickes, mindezekfelett pedig nagyon szép volt a művésznő — ami nem is esett nehezére. Zerlina együgyűen kacér, kedves alakját Hajdú Vona formálta ki a kellő temperamentummal, de azért a megfelelő ízléssel és önmérséklettel is. Egyaránt dicséret illeti a három művésznőt azért a komoly művészi munkáért is, melylvel szerepeik énekrészét kidolgozták. Na e tekintetben az eredmény nem egyforma, annak oka talán nem is az egyes művésznőkben van, hanem a magyarországi hangképzés és énektanítás javulni nem akaró kezdetlegességében. Az bizonyos, hogy B. Sándor Erzsi ideálisan képzeli, minden ingadozástól és tremolázástól ment, kristálytiszta, nyugodt hangja biztosan és szépen szárnyalt az Orchester hangtengere fölött és játszva" győzte" le a legnagyobb nehézségeket. Pompás alakítást nyujtott Szende, mint Leporelló. Dalnoki Masetto szerepében volt igen kedves és izléses. Székelyhídynek Octavio hálátlan szerepe jutott: az ambiciózus, jeles minész mi ident f. idozott, amit csak ebből a szerepből lehet, j 1 n jó volt Venazell •'.-!' r»' /á, v • Q j«jc utíte Don Juannal nagy hatást keltett, j „Last, not least" meg kell emlékeznünk az Operaház föigazgatójáról, gróf Bánffy Miklósról, nemcsak azért, mert olyan szép díszleteket tervezett a fényesen kiállított darabhoz, de még sokkal inkább azért a rendért és fegyelemért, amelyet a m. kir. Operaház benső életében meghonosított. E nélkül a rend és fegyelem nélkül céltudatos, eredményes művészi munka nem lehetséges. Az Operaház tegnapi felújítóin szép este volt, sok becsületes akarásnak és sok stákos tehetség koncit'.ikus munk '• 'árunk szép eredménye. Ir. Kacsoh Pongrác ('•'•'} Kamarazene. A Zeneakadémia nagytermében szerdán este rendezték első trio-estélyüket Dolulányi, Hubay és Kíerpely. Először Brahms Esdur trióját adtak elő, amelyben — kissé szokatlan összetételben — egy kürt koncérn a zongorával és a hegedűvel. A kürtszólamot Romagnoli Ferenc, az operaházi zenekar tagja látta el, kitűnően beleilleszkedve Dohnányi és Hubay gyönyörűen nemes és klasszikus stílusába. Azután Kodály kevéssé ismert s különösen második tételében megkapó cselló-szonátája következett. A komponista hívei az előadó művészekkel együtt a szerzőt is lelkes tapsokkal szólították az emelvényre. Végül Volkmann számtalanszor hallott, de meg nem fakult szépségű H-moll tri'óját játszotta a három művész — tökéletesen. A Ritornell és a rá altacca következőHegro con brio, mint rendesen, most is frenetikus hatást váltott ki. A hangversenyterem csaknem zsúfolásig megtelt, noha az első est műsorát nem éppen szerencsésen állították össze. (k. e. 11:) Szerepváltozás a Mignonban. Az Opera- házban pénteken színre kerülő Mignon előadásán a címszerepet Mandwlko Rózsika helyett, akit atyja halálával súlyos gyász ért, Bazilidesz Mária fogja játszani. f*) A hét összes esti előállásaira minden jegy elkelt. Semmi sem bizonyítja jobban és ékesebben Strády Sándor .A szerelő című regényes színjátékának nagy sikerét, mint az, hogy a darab csütörtök, péntek, szombat és vasárnap esti előadásaira már minden jegy elővételben kel el. Jegyek csak a csütörtök és vasárnap délutáni előadásokra kaphatók mérsékelt számban. A szerető jövő heti jegyeinek árusítását a pénztár pénteken kezdi meg. ('*) A ,.Sztambul rózsája" minden nap. A Király-szmház slágerdarabja, Kali Leó Sztambul rózsája című operettje lankadatlan erővel és egyre fokozódó hatással kerül szinte nap-nap mellett. A világhírű operett minden eddigi előadása táblás házak előtt és sűrű tapsok között zajlott le. A főszerepeket minden alkalommal B. Kosáry Emmy, Lábass Juci, Tisza Karola, Rátkai Márton, Király Ernő, Szirmai Imre és Sahlabár Árpád játszák. Ma. csütörtökön, mindszentek délutánján,4 csárdáskirályné kerül szinre az ismert elsőrangú szereposztásban. (*) Modern Színpad. Ma. csütörtökön délután fél négy órakor mérsékelt helyáru előadást tart a Modern Színpad az új műsorral, melynek minden eddigi előadására napokkal előbb elfogytak a jegyeik. (*) Bemutató a Télkertben. Zajos sikerű estéje volt ma a Télikertnek. A ..Fekete szerelem14 című operettet mutatták be, amelynek mulatságos szövegét Fodor Tibor, kedves zenéjét pedig Hajós Károly irta. A nagy közönség pompásan mulatott az egyébként is kitűnő műsor keretéig illesztett darabon s a sűrü tapsok a szerzőkön kivül a szereplőknek: Somogyi Nusinak, Herendy Mancinak, Sziklai Józsefnek, Magyary Lajosnak és Gallay Mártonnak is szóltak, akik játékkal, dallal, tánccal egyformán hódítottak. Külön meg kell dicsérni az ötletes beállítást s a színpad megkapó díszét, amelyek együttesen hosszú időre biztosítják a Télikert új vonzóereje számára a közönség érdeklődését. (*) :„A szentjóbi erdő titka." Ma este mutatja be a Royal Apolló szentlébi erdő titka című új Pionír-filmet, amelynek főszerepeit Törzs Jenő és Báthori Gizella játszák. Az izgalmas filmről a papírhiány miatt csak a bemutató után adhatunk számot, amikor kétségkívül rendkívüli sikerről számolhatunk be. (*) Az Intim Kalarc ma, csütörtökön két előadást tart. Mind a két előadáson szinre kerül a Cselédvizsga és az Alkalmi vétel. A délutáni előadás olcsó helyárakkal öt órakor kezdődik. (*) Fővárosi Orfeum. Ma és minden nap a novemberi műsor keretében .4 sarkam/ bohózat. (*) Nemzeti Royal Orfeum. Ma délután félnégy kor mutatja be új műsorát a Nemzeti Royal Orfeum. L'1 darab: ,az utolsó Dankó-nóta írták Sagi Endre és Zerkovitz Béla. Az esti előadások mától kezdve negyed 1o1 kor kezdődnek. ( ) Csak november 3-ig kell színre a Te . 861-k«ö£uti IntrjH !LalwCü megnyitó műsora. PESTI NAPLÓ 1917. november L 7