Pesti Napló, 1918. szeptember (69. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-22 / 222. szám

gyszene több Spanyolországban lévő német hatot fog átengedni de fentartónja magának a az elvi kérdést a jövőre nézve, ami azonban bizonyára kevés kárpótlást jelent Németországnak. Sz. 1 95 repülőgépet lőttek le a németek három nap alatt Berlin, szeptember 21. (Wolff.) Szeptember 13-án, 14-én és 15-én vadászrepülőink 9.5 ellenséges repülőgépet lőttek le. A verduni csatatér fölött ezen a három napon 0 repülőgépet lőttünk le. A mi veszteségünk ugyanezen a három napon tíz repülőgép. Repülőink hőstette a Piave mentén Sajtóhadiszállás, szeptember 21. E hónap 20-án a 69. számú repülőszázad saját vállalkozási kedvéből Surut főhadnagy, parancsnok merész vezetése alatt igen csekély magasságból öt ízben látható eredménynyel megtámadta az ellenség által megszállt Piave szigeteket és összesen 1000 kg. bombát dobott le, valamint 8000 gépfegyverlövést adott le. Telitalálattal két gyaloghidat pusztítottak el. Hétfőn hoznak ítéletet dr. Hesslein József fegyelmi ügyében A tisztviselők feszült érdeklődéssel várják a hétfőt, amikor Sesslein József fegyelmi ügyében az elsőfokú fegyelmi bíróság meg fogja tartani a tárgyalást. Az ügy előzményei ismeretesek. Dr. Hesslein József Máv. segédtitkár a „Pesti Napló"ban Számos komoly és figyelmet keltő cikkben foglalkozott a tisztviselők súlyos anyagi helyzetével. Követelte cikkeiben, hogy a tisztviselő nyomort elsősorban magának az államnak az érdekében sürgősen szüntessék meg. Ezek miatt a cikkek miatt Hessleinnak megtiltották, hogy a „Pesti Napló"-ba cikkeket írjon. Slesslein tiltakozott, egyéni szabadságának e megsértése ellen, de mégis, mikor újabb cikke jelent meg a „Pesti Napló”ban, elrendelték ellene a fegyelmi vizsgálatot, majd felfüggesztették állásától és fizetésének felét beszüntették. Ez az ügy országszerte öt sokfeltűnést keltett. A tisztviselők egymásután hozták nyilvánosságra titakozó határozataikat. Az eddig nyilvánosságra jutott határozatokon kívül újabban ismét három egyesület foglalt tiltakozásáig állást ez ügyben. A Nőtisztviselők Országos Egyesületének választmánya határozatában többek közt ezeket mondja: — A választmány egyhangúlag felháborodásának ad kifejezést azon inzultus felett, mely dr. Stesslein József és az ő személyén keresztül az egész vasutastársadalmat érte. Ez a középkori felfogás megerősít bennünket abban, hogy helyes úton járnak egyesületeink, amikor a köztisztviselők számára emberségesebb munkaviszonyokat és béreket, az ezekért való küzdelemben pedig teljes szervezkedési-, gyülekezési- és Sajtószabadságot követelnek. A Nyugdijasok Országos Szövetsége nevében dr. gróf Csáky Adorján Hesslein Józsefihez intézett levelében ezt irja: — A Nyugdijasok Országos Szövetsége élénk fájdalmának ad kifejezést afölött, hogy oly férfiút, ki az egész köztisztviselő és nyugdíjas társadalom érdekében megbecsülhetetlen munkásságot fejtett ki, a legérzékenyebb megtámadtatásban részesítették. A szegedi Vasúti Leszámoló Hivatal tisztviselőinek szervezete ebben az ügyben rendkívüli közgyűlést tartott, amely egyhangúlag a követ,kező határozatot hozta: " A közgyűlés fájdalommal veszi tudomásul, hogya vasúti tisztviselők közszeretetben és közbecsülésben álló elnöke ellen, a dolgozó kisemberek ezrei érdekében kifejtett hírlapi működése miatt fegyelmi eljárás indultmeg. Amikor meg van arról győződve, hogy ezen működése a törvényes kereteket nem lépte túl, reményét fejezi ki, hogy a tisztviselő kartársakból összeállított fegyelmi bíróság a tiszta igazság érzelmeitől vezetve, marasztaló ítéletet hozni nem fog. Egyben biztosítja őt a közgyűlés további ragaszkodásáról és bizalmáról abban a hitben, hogy a köz érdekében meg is kezdett működését folytatva, egy jobb jövő és nyugodtabb élet biztos révébe fogja vezetni a nyomorúságok és szenvedések által testben-lélekben agyongyötört tisztviselői kart. • A vasúti tisztviselők gyűléseket hívtak össze, hogy elnökük, dr. Hesslein József mellett állást foglaljanak. A vasútigazgatóság azonban értesült a készülő gyűlésekről és azonnal köztyviratot küldött valamennyi üzletvezetőséghez és állomáshoz, melyben Steipnevert gyűlései megtartását bef.il- I PESTI NAPLÓ 1918. szeptember 22. – totta. Debrecenben a gyűlést mégis meg akarták tartani, de a rendőrség ezt megakadályozta. A vasutasok most keresik a formát, amelyben az igazgatóság tilalma ellenére is kifejezést adhatnának a fegyelmi ügyben megbotránkozásuknak. A legtöbben abban állapodtak meg, hogy újabb országos kongresszust fognak összehívni, mely egyben hivatva lesz a kormánytól a vasiutasság súlyos helyzetének alapos megjavítását is erélyesen követelni. A tisztviselők egyesületeinek legnagyobb része még csak ezentúl fog állást foglalni. A kivételes érdekességű fegyelmi ügyben az ítélet hétfőn a déli órákban várható. ÓSZIMÉN SZÓLVA Allegória A háború első napján felküldtünk a cenzusához egy svéd elbeszélést, mely egy sebesültről szólt. Akkoriban a tárgya idős*rűnek és érdeskesnek látszott, úgy véltük, hogy a béke emberei majd mohón olvassák az első háborús sze* litőt. Emlékezem, az ártatlan kis novellában egy katona szerepelt, ki a párnák közt lázálmaiban tovább vivta a csatát a képzelt ellenséggel. A cenzúra — és ez volt az első nagy csodálkozásunk — nem engedélyezte. Nagyon udvariasan és kedvesen kifejtették, hogy a novella ugyan semmikép se sérti a hadiérdekeket, de közlésre mégse alkalmas, mert pusztán a sebesültnek emlegetése is „alkalmas a kedélyek felizgatására". Mi felhoztuk, hogy maga a háború is eléggé felizgathatja a kedélyeket és abból a tényből, hogy háború van, természetesen következik az, hogy előreláthatóan lesznek sebesültek, sőt halottak is. Ezt az érvelést az akkori cenzúra nem fogadta el. Valószínűen azt akarta elhitetni, hogy a háborúban egyáltalán nincsenek sebesültek. Most ordító tudósításokat olvasunk arról, hány ember esett el, sebesült meg, lett rokszanttá és vakká a háború által és senki se ittt ködik meg a szó nyíltságán. Az a kis elbeszélés pedig, melyről föntebb emlékeztem meg, ma már a tárgyánál fogva annyira unalmas lehet, hogy nem is érdemes lenyomatni. Lassan-lassan évekig érkeztünk idáig. Azalatt kifejlődött ennek a háborúnak a világnyelve, mely néha toltvajnyelv volt, az allegóriás költészete. Mai költtőink és íróink nem írtak ugyan verseket a gólyához, a madár fiaihoz, a gyermekről és a szivárványról, de találtak módot, hogy egy-egy cikkbe belecsempésszék a gondolatukat, melyet pont azáltal mondtak el, hogy tüntetően elburokolták és épp az ellenkező gondolatot hajtották végletekig, úgy hogy az olvasó vagy emnes vette magát, vagy pedig ösztönös ellentmondással felhördült a végén. Szóval a karikát úgy dobták el, hogy végül — egy visszarántó mozsdulat hatása alatt — szépen odasétált az eldosóhoz. Érdekes és tartalmas idők voltak ezek. Ha azt írtuk, hogy „esik az eső", mindenki mélységet érzett belé, a távolságok páthoszát. Mennyi ideig tilos volt a békét csak idézni is. Néha a galambot se engedték emlegetni. Akikor valami más helyettesítette. De a félénk és szelíd madarat a burkolt szókon keresztül is jobban éreztük és szerettük, mint most, mikor a külügyminiszter próbálja a vállára ültetni és államkincstári buzaszemekkel etetgeti. Ma délután régi lapok közt turkálva, elolovastam néhány ilyen becsületes, nemes, régi cikket, — a mai háboru allegóriáit, — melyeket annak idején lázzal és könyekkel köszöntöttem. Be kell vallanom, hogy most ásítoztam olvasás közben. Csak az erkölcsi és a történelmi értékét éreztem, meg azt,hogy a hadi irodalom — a háborúra uszító és a békére buzsditó egyformán — gyorsan vénül. Hiszen mindezt most a villamoson kiabálják. Ami ma tilos, az holnap szabad, holnapután pedig kötelező. Csak a tett hozna örömet és kielégülést. Az allegória pedig mindenesetre meghalt. K .U N AFI VÍREK Az iró Az Országos Meteorológiai Intézet közli : Vasárnapra az időprognózis adatok irányában nem volt megállapítható. Három láda aranyóra rejtélyes eltűnése A Magyar-Ukrán Kiviteli Egyesülés, amely ez idő szerint az Ukrajnába irányuló árukivitelt és áruforgalmat intézi, nemrégiben engedélyt kapott arra, hogy egy vagyon svájci zsebórát Ukrajnába szállítson. A küldeménynek manapság szinte felbecsültetetlen értéke van, nemcsak azért, mert az órák belső értéke is tetemes, hanem még inkább azért, mert óra, különösen jobbfajta svájci gyárt-mányú óra alig kapható és nagyobb tételekben nem is kerül forgalomba. Ezért azután kivételesen szilárd csomagolásban, rendkívül erős ládákba szögezve, fokozottabb ellenőrzés mellett vagyonba rakták a becses óraküldeményt azzal, hogy a legközelebbi napokban egyéb szállítmányokkal együtt útnak indítják Ukrajnába. A legutolsó napok egyikén akarták elindítani a szállítmányt és ekkor a vállalat egyik tisztviselőjét kiküldték a pályaudvarra. Dacára annak, hogy a vagyon ólomzárolása teljesen sértetlen volt, a tisztviselő a biztonság okából felbontatta a vagyont és ekkor kénytelen volt megállapítani, hogy a lezárt vagyonból három láda hiányzik. Nyomban revízió alá vették az egész küldeményt és ekkor megállapították, hogy éppen a három legértékesebb láda tűnt el, amelyben kizárólag aranyórák voltak. A vállalat haladék nélkül feljelentést tett a rendőrségen, amely hozzáfogott a nyomozáshoz, de egyelőre eredménytelenül. Másnap történt, hogy a vállalat egyik tisztviselőjét megszólította az utcán egy férfi és egyaranyórát kínált megvételre. A tisztviselő, akinek nyomban gyanús volt az illető, beszédbe elegyedett vele és miután látta, hogy vadonatúj svájci óráról van szó és valószínű, hogy ez is az ellopott három ládából származik, szívesen ráállt az üzletre, sőt kijelentette, hogy az óra annyira megfelel neki, hogy ilyen fajtából többet is szívesen vásárolna. Az ismeretlen erre megadott neki egy címet, azzal a meghagyással, ha azt felkeresi. Ott még több hasonló órát vásárolhat A tisztviselő erre a kapott lakáscímet közölte arendőrséggel, amely detektíveket küldött ki és mint értesülünk, többeket le is tartóztatott. Az ügyről azonban, előttünk érthetetlen okokból, ujabb részletek még a rendőrség részéről sem kerültek nyilvánosságra. A szövetséges államok orvosainak kon- gresszusa. A központi hatalmak Bajtársi Szövetsé-j gének orvosai szombaton délelőtt kezdték meg a három napra tervezett kongresszusukat a Tudo- mányos Akadémia dísztermében. A termet szinül-tig megtöltötte a közönség, amelynek soraiban ott voltak a szövetséges államok legkiválóbb orvostanárai. Pontban tiz óraikor érkezett meg a király képviselője, József Ferenc főherceg, huszárkapitányi egyenruhában és vele jött Auguszta főhercegasszony Apor bárónő kíséretében. Tiz óra után néhány perccel báró Szierényi József kereskedelmi miniszter, a Magyar Ercstársi Szövetség ügyvezető elnöke megnyitotta a kongresszust, ez-' után József Ferenc főherceg magyar nyelven tol' mácsolta a király üdvözletét, majd a következő-' ket mondta: — Önök, uraim, az irgalmasság fejedelmei, akik a megsebesült ellenségben is — hiszen az is, mint mindenki, súlyos szenvedésében magatehet' tetteimé válik — csak a szenvedő embert látják.) Az önök munkája, uraim, újra felépíteni, azt, amit mások elpusztítottak. Az önök művészete a"' ] háborúban csudákat tett. Az önök tudománya nem ismer országhatárokat. Dr. Grósz Emil egyetemi tanár mondotta el a most nagyszabású megnyitó besszét, amely után gróf Zichy János kultuszminiszte kormány, gróf Ambrózy Lajos a külügyminiszter." Bódy polgármester a főváros nevében üdvözölten jelentekik Dr. Sitebafil Márton berlini köz.