Pesti Napló, 1918. szeptember (69. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-06 / 208. szám

Péntek PESTI NAPLÓ 1918. szetemb­er 16. - ját és Sterk „Császár és Császár" című bohózatát, amely a Budapesti Színházban került bemutatóra. A­ darabok egy részében Sebestyén Géza is fel fog lépni. ,író­ja Színházi hírek (*) A Budai Színkör heti műsora. Amióta fennáll a "Budai Színkör, olyan zajos sikere még nemi volt, mint Farkas Imre operettújdonságának, Túl a nagy Krivánonnak. Nem volt operettje a Budai Színkörnek, melynek énekszámait annyiszor ismétel­ték és táncszámait annyiszor újrázták volna, mint ennek a bájos operettnek. Szűnni nem akaró taps kiséri Tamás Benő, Lakatos Ilonka és Fülöp Sándor a kedves tót­ család­ mókáit, valamint Pataky Vilma, Pap Manci, Huszár Károly jeleneteit. Az újdonság a Budai Színkör egész heti műsorát­­betölti. (*) Király Ernő Budán. A Budai Színkörben szombaton délután Király Ernő, a Király Színház kiváló művésze, Lehár Ferenc világhírű Víg özvegy című operettjében lép fel, amelyben Daniló szerepét játssza. Filmszínházak (*) Uránia-szintház. Még csak e héten kerül be­mutatóra Jim, a pompás amerikai filmjáték, na­ponta 5, 7 és 9 órakor. (*) Mozgókép-Otthon. Páratlan élmény min­denki számára a Mozgókép-Otthon álmslágere, a „Bohémek". Csodaszép fotografálásban elevenedik meg ebben a filmben a bohémélet, száz és száz humo­ros és megható jelenete az eredeti miliőben, korhű kosztümökkel. S külön csodálatot érdemel a főszereplő Leda Gys megkapó játéka. Stílusosan illeszkedik ehhez a filmhez Pásztor Árpád filmjátéka,. „100.000 koronás ruha.'' Előadások 5, 7, 9 órakor. Képzőművészet (*) A Nemzeti Szalon csoportkiállítása. A Nemzeti Szalonban Löschinger Hugó, Joachim Fe­renc, Királyfalvi Károly, Páldy Zoltán, Takádh Béla és Tuszkay Márton gyűjteményeiből rendezett cso­portkiállítás iránt állandóan nagy az érdeklődés. A kiállítást sokan látogatják és a művásár is egyre na­gyobb lendületet vesz. Vidéki színészet (*) Operaelőadások Fiuméban. Fiuméból je­lentik: A Fenicse-színházban szeptember 8-tól kezdő­dően olasz és­ szlovén operaénekesek, akik eddig Tri­esztben szerepeltek, operaelőadásokat rendeznek. Nyolc-nyolc egymás után következő előadásban spinre kerülnek a Pillangó kisasszony, a Werther, a Manón, a Traviata és Higoletto. Mivel most Itáliából nem sze­rezhetők be kották, a staggione számára a budapesti Operaház adja kölcsön a partitúrákat. A MAI ELŐADÁSOK : Nemzeti Színház: Rómeó és Julia. 0­ 8). Vígszínház: Baccarat. (8). Magyar Színház: A kőszívű ember fiai. I. 1348. (8). Király­ Színház: Pillangó főhadnagy (8). Városi Szinház: Médi (8). Felvércsi Szinház: Ugyanaz balra, Kék orgonák (8). fővárosi Nyári Szinház: Tul a­ nagy Kxivánon (ötve­nedszer (VI-8). Margitszigeti Szirtház: Egész héten minden este V-8 és vasárnap délután 4 órakor Hejehuja báró. Te­lefon 108—08. Serkabaré : 8—12 kacagtató műsor, fővárosi Orfeum: Négyheti szabadság és a megnyitó műsor (8). Royal-Orfeum :­­ Új műsor (8). Télikert: Operett- és varieté-előadás ('A 8). Uránia: Jim (5, 7, 9). Mozgókép-Otthon: A bohémek. A százezer koronás ruha. Előadások kezdete 5, 7, 9 órakor. Seketow-cirkusz ! Uj szeptemberi műsor. (J.L.) NyÍLTTÉR E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. ÚJDONSÁG! Komédia három felvonásban Ára postaköltséggel 2 K 65 fü­l. Egy ember a hőse a mind­végig érdekes darabnak, aki családi boldog­ságát is képes kockára tenni a pénzért.Siál­litja a ..PESTI NAPLÓ könyv­kereskedése. Gyönk­.vöt, aranyat a lep.­magasaim árban veszek­ ReicH 7. Nándor, föszlet: Rákóczi-i.. . 80. sz. Klóri­­zlet: Rákóczi-ut 14. Tel. 27-61. Hivásra li.i­lusz­­ain­k gyünyört­ háló-, ebailla- és írójobil­, bor, és mtóett-gurniltúrák jutányos árban MlfftMT Budapest, VI., Teréz-körut " •'jtAndmwrui.mellett ... ... kf áss' JUjL:' A SSkessaelsse^ k©í*láf©zása Az alaptőke-emelések korlátozásáról szóló kft^grányrendelet nagy izgalomban tartja az egész Tff magyar gazdasági világot. Azok a válla­latok, melyek alaptőkéjük emelését éppen most akarták elhatározni és közvetlenül a tőkeemelés effektuálása előtt állottak, a leg­kínosabb meglepetéssel vettek tudomást a kormány rendeletéről. Azt halljuk, hogy ezek közül többen az illetékes minisztériumokban már ma puhatolóztak, hogyan fogadnák ott tőkeemelő programmjukat ? Nem éppen biz­tató választ kaptak. Csütörtök délután a Gyáriparosok Orszá­gos Szövetsége foglalkozott a kormány rende­letével és mint az ülésről szóló alábbi tudósí­tásunkból kitűnik, az összes ipari szakmák legnagyobb mértékben sérelmesnek találják az érdekeltség megkérdezése nélkül tett kor­mányintézkedést. A Gyáriparosok feliratot in­téznek a kormányhoz és kérni fogják, hogy a rendeletet az ipari vállalatokra nézve helyezze hatályon kívül. A Budapesti kereskedelmi és iparkamara is tiltakozott a rendelet ellen és memorandu­mot intéz a kormányhoz, melyben a félhiva­talos magyarázatban foglalt érveket halomra döntve, a gazdasági szempontból fölötte sérel­mes rendelet megváltoztatását, illetőleg vissza­vonását kéri. Megemlítjük itt, hogy az osztrák hivatalos lap ma reggeli száma közölte az osztrák kor­mánynak a tőkeemelések korlátozására vo­natkozó és a magyar kormányrendelettel nagy­jában­­megegyező intézkedéseit.. Ausztriában eddig is engedélyezéshez volt már kötve a részvény­társaságok alapítása és tőkeemelése, de a kormány az alapszabályokba belefoglalva ,bizonyos autonóm jogkört biztosíthatott a tár­saságoknak arra nézve, hogy alaptőkéjüket meghatározott összeg erejéig egy későbbi idő­pontban külön kormányengedély nélkül is felemelhessék. A mai napon megjelent osztrák kormányrendelet a részvénytársaságok ilyen autonóm­ hatáskörbe tartozó tőkeemelési jogát is felfüggeszti és kimondja, hogy ezentúl min­den tőkeemeléshez feltétlenül ki kell kérni a kormány jóváhagyását. Az osztrák lapok nagy örömujjongással fogadják ezt a kormány­rendeletet és megelégedéssel állapítják meg, hogy ezt a kérdést most már egész egyöntetű­ módon szabályozta Németország, Ausztria és­­ Magyarország. (A Gyáriparosok tiltakozása) A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségé­nek igazgatósága csütörtökön délután ülést tartott a tőkeemelések korlátozására vonatkozó kormány­rendelet ügyében. Dr. Chorin Ferenc elnök utalt arra a szoros összefüggésre, amely nálunk­­­az ipari élet és a bankok között fennáll és amely miatt az ipar nem hagyhatja figyelmen kívül, ha­az őket támogató hatalmas pénzintézeteknek szo­lid alapon való további fejlődését megakadályoz­zák. De közvetlenül az ipar szempontjából is leg­nagyobb mértékben veszedelmes a kormány ren­delete. Megakasztja az ipar fejlődését, lehetetlenné teszi a fejlesztésre szükséges tőkék előteremtésére alkalmas konjunktúrák kihasználását. Hegedűs Lóránd indítványozza, hogy a szövetség írjon fel a kormányhoz, hogy a rendelet az iparvállalatokra nézve hatályon kívül helyeztessék. Ez az intézke­­dés annál­­sürgősebb, mert nézete szerint a rende­let az ellenkező hatást fogja kiváltani, mint ame­lyet a kormány tőle remél, amennyiben a pénz értékének további csökkenését fogja előmozdítani. Veith Béla főleg azt kifogásolja, hogy a kormány ily nagyfontosságú rendelkezést a gazdasági körök előzetes meghallgatása nélkül bocsát ki. Dr. Hirsch Albert szerint külföldi példák ránk nézve nem le­hetnek irányadók, nekünk a magyar gyáripar speciális viszonyaival kell számolnunk. Az ipari alaptőkeemelések egészséges fejlődés jelei és arra szolgálnak, hogy az eddig túlnyomórészt nagy hitellel dolgozó iparvállalatok önállósíthassák ma­gukat és a jövőre nézve a pozíciójukat erősítsék. Határozottan tiltakozni kell az ellen, hogy a kor­mány ebben a tekintetben is ingerenciát akar gyakorolni az iparra. Báró Kornfeld Pál (Hitel­bank) a rendeletet helyesnek tartja, csak azt tartja fontosnak, hogy a végrehajtás kellő körül­tekintéssel történjék. Krausz Simon nem hiszi, hogy a rendelet bármely irányban is segíteni fog a valutásikon. Istgri teintetess lgnagyobb mes­. tekben veszedelmes ez a rendelet, mert megnehe­zíti a sokáig elnyomott magyar ipar önállósági­ és fejlesztési törekvéseit. Schvarz Alfréd és Szurday Róbert legmelegebben támogatják Hegedűs javas­latát. Weiss Manfréd rámutat arra, hogy a rende­let indokolása gyanánt kibocsátott félhivatalos magyarázatnak egyetlen egy pontja sem helytálló. Az ipar felett az állami gyámkodás és állami be­avatkozás máris tovább ment a szükségesnél, ezt­­ tovább fejleszteni fölötte káros és veszélyes. Rech­nitz Béla csak azért nem fél e rendelettől, mert nem tételezi fel Szterényiről, hogy ipar­ellenes tendenciáknak tért engedne. Stromszky Sándor és Schrecker Lipót leghatározottabban el­­­­lenzik a rendeletet. Báró Kornfeld Móric véle­ménye szerint csak az a hibája a rendeletnek, hogy nem írja" körül pontosan, mely esetekben köteles a kormány az alaptőkef­eiemelést engedé­lyezni. Báró Kohner Adolf legnagyobb mértékben helyteleníti a rendeletet és annak bizonyítása vé­gett, hogy az a magyar gazdasági élet súlyos meg­károsítását fogja maga után vonni, figyelmeztet arra az örömujjongásra, melylyel az osztrák lapok ezt az intézkedést fogadták. A legenergikusabb tiltakozást tartja szükségesnek, mert enélkül a magyar ipar el fogja veszíteni azt a kedvező pozí­ciót, melyet a háború alatt megszereznie sikerült." Chorin Ferenc elnök a vita eredménye alap­j­­án kimondja, hogy az igazgatóság magáévá teszi Hegedűs Lóránd javaslatát és felterjesztéssel for­­ dul a kormányhoz, hogy a magyar iparra "egy­hátrányos és káros rendeletet az ipari vállalatokna vonatkozólag feltétlenül helyezze hatályon kivül. " (A Kereskedelmi Csarnok) állásfoglalására következtetni lehet báró Mada­nissy-Beck Gyulának, a csarnok­­elnökének ilatkozatából. — A közgazdasági életet korlátozó és meg­bénító minden rendelkezés csak akkor fogadható el, ha feltétlenül szükséges. Keservesen tapasztal­juk az állami közgazdaság végnélküli hátrányait a háborús viszonyok alatt ott is, ahol azok indokoltsága elől elzárkózni kevéssé lehetett. Nagy veszély az, ha tisztán a kormány bon­yon­lolt­jától tétetik függővé, hogy egy tőke­felemelés megengedtetik-e vagy sem? De ezenfelül kétségbe vonom azt a tényt, hogy a kormány job­ban tudjon ítélni egy tőkefelemelés szükségességé­ről vagy szükségtelen voltáról, mint az intézet vezetői. Az üzleteket nem állami bürokratizmus­sal bonyolítják le. Elhatározások igen gyakran 24 órai döntést igényelnek. Hogyan és ki által fog a kormány a részvénytársaságok tőkefelemelési dolgával és ezzel együtt e vállalatok legbelsőbb ügyeivel foglalkozni? És vállalhatja-e a természe­tes késedelemért és bizonytalanságért a csak őt terhelő felelősséget? — A rendelet ellen felzúduló közvélemény legkevésbé foglalkozott eddig a kormánynak ama tarthatatlan argumentumával, mely a háborúban megnövekedett részvénytőkék számszeri adatai­val operál és utal arra, hogy hány száz millióval­ emelkedtek az alaptőkék 1916-ban, 1917-ben és 1918-ban. Hát a kormány nem tudjaa azt, hogy az a korona, amelyben ma az alaptőkéket kimutat­juk nem ugyanaz a korona, amelylyel a háború előtt rendelkeztünk­? Ha egy intézetnek ma 100 millió korona alaptőkéje van, ez ugyanannyit je­lent, mintha a háború előtt lett volna 100 millió alaptőkéje? A Hitelbank igen t. vezérigazgatója,J aki, úgy látszik, meg van elégedve a rendelettel, s nem fogja talán rossz néven venni, ha éppen az ő intézete példáján igyekszem illusztrálni azt, hogy mennyire másként áll a hélyzet. A Hitelbanknak 1914-ben 80 millió volt az alaptőkéje, rezervákkal­ együtt 145 millió a tényleges tőkéje; 1916-ban 401 millióval 120-ra, 1918-ban további 40 millióval, 160 millióra emelte az intézet alaptőkéjét, úgye­hogy tartalékaival együtt tényleges tőkéje ma­ 330 millió. Az emelkedés tehát tényleges tőkében­ 1911-től máig 185 millió. De hát azóta egy talán­ nem egészen lényegtelen eltolódás következett be­ a korona értékében. Gyönyörű türelmi játék kí­­­nálkozik, h­­a valaki a Hitelbank megnövekedett­ alaptőkéjét a megváltozott árakkal hozza csalásba. A fa ára a békeárak négyszerese, tehát­­ a Hitelbank 330 milliója a faárakkal szemben, csak 82 millió értéket reprezentál. A rúdvas árai 20­0-ről 84,5-re emelkedett, a 330 millió tehát a­ vassal szemben 80 milliónál is kevesebb. A szén: 4 , 92-ről 13,20-ra emelkedett, ezzel arányosítva­­ a 330 millió körülbelül 110 milliót ér. Ezt így le­h­etne folytatni a végtelenségig. E számok lát­tára minden közgazdaságilag gondolkozó ember érzi, hogy a változott körülmények kényszerűik a részvénytársaságokat arra,­­hogy számoljanak a korona kisebb vásárlóerejével és növeljék a tőke­erejüket. Csak zárójelben, anélkül, hogy ennek a mai viszonyok között különösebb fontosságot tu­lajdonítanék, érdemes megnézni azt is, mit ér a 330 millió korona pillanatnyilag Svájcban­­és Hollandiában.­ A jegybank vezértitkárának ada­tai szerint, m­egél mém SÜVÖK Ájkm. fel

Next