Pesti Napló, 1918. október (69. évfolyam, 229–255. szám)

1918-10-03 / 231. szám

:»|Q ' PénteK PESTI NAPLÓ 1918. október 4. A jövő héten megjelenendő Szeníció* októberi szán* a türelmetlenül várt Kossuth-levelek 2ik sorozatit hozni vasárnap f'i fabor olviss". M .•»« IRAMA SZINHáZ­ban a levelek érteto­ebb ríszeieit s a leve!;k cií irt tanulmányát Jegyek kaphatók L­ipaatöli Uránia-Shiaháx pénztári» ü J k hatalmas sikerre ve'o • '.« ttol ntg "d­áni nípigl UTAZAS A MARSI Fantasztikus történet 4 (elvonásban. A főszerepben: Glv.KAR TOI­NUS. TATJANA Bu­lijAfffe 3 f, iT. K . M!» 5IKJ a ROYAL-aPOLLO] Előadás.'i ¡Wc«o •.. 7 ts a érakor. "Ü kióár'i. .r/.nnnal' szMIi fásra feaphatú Haza! RereskgÉlni! és nmiml ti Cunlapssí V".. P.ksilfimla­ iifBa 20 sz. f Telefon: 113—6ö,'3—10. Sürgönyein: • „Grossist" Molnár Ferem szinmnüva filmen oraog szombaton előszö­r A d* a Royal-Bpallóban S­a IffiSlálifBMli ^ ^m fcfó? kénsavból készítve, minden mennyiség­ben 100 kg ként K. 65.— árban azonnali szállításra, kapható helyi raktár Budapest Ura KerasReEgM­is Forgalmi rt. Budsossi, If., AkadÉmia­ utca 20. sz. Sürgönyeim: tízes: in­:. Telefon : Ilii—66, 159—16 a néger moziszinész óriási A földalatti szindikátusi főszerepében Dr. KAJDACSY féle orvosi rendelő férfi és női sseregek részére, Budapest, József-körut 2. szám.­ ­ KÖZGAZDASÁG Az irányáranc bukása Ti,'­­á orgazdaság: munkatársunktól — Bécs, október 2. Ii-k­ mennyire h tiki­»tetel vagyunk Azokra az nagy nehézségekre, amelyekkel az osztrák kor­mányzatnak meg kell küzdenie és akármilyen enyhén ítéljünk is róla, az az egy bizonyos, hogy az állami termelési is árpolitika teljesen csődöt mondott. Annak idején, mikor még a maximális árakban minden rossz megszüntetőjét látták, az osztrák postatakarékpénztár mostani kormány­zója, báró Schuster kereskedelemügyi miniszter volt. A fölényesen okos államférfi nyomban elle­nezte a maximális árak megállapítását ,s rámuta­tott arra, hogy ezek semmit sem használnak, ha­csak nyomban nem gondoskodnak arról, hogy a maximált árucikkek forgalmát teljesen az állam vegye kezébe. Akármilyen nagy is legyen a szak­miniszterek hatalma bizonyos irányban, gyakran kénytelenek engedni bürokrata és parlamenti be­folyásoknak, amelyek nem egyszer az ő hatalmu­kat is felülmúlják és ebben az esetben is erősebb­nek bizonyultak, mint a kereskedelemügyi mi­niszter. A maximális árak tényleg felmondták a szolgálatot, annyira, hogy már-már közmondássá lett az, hogy amelyik árut maximálnak, az nyom­ban eltű­nik a forgalomból. A maximális árak után egy esztendőre behoz­ták az úgynevezett irányárakat. De persze ha a maximális árak nem jártak semmi eredménynyel, az irányárak még kevesebb sikerrel kecsegtettek.­­ Hiszen jellemzőjük az, hogy ezeket be lehet ugyan­­ tartani, de nem feltétlenül muszáj, főleg ha be­bizonyítható, hogy a kereskedő vagy a gyáros az irányár mellett nem találja m­eg számítását. És mert egy áilllami hivatalnok számára rendkívül ne­­héz feladat, hogy behatoljon az előállítási árak kalkulációjának rengetegébe, eleve bizonyos volt, hogy a harc egyenlőtlen és a gyárak győzelmével fog végződni. Így is történt, főként a legérdeke­sebb áralakulásoknál, amelyeket a vasiparban figyelhettünk meg. Az irányárak visszássága tulajdonképpen ab­­ban nyilvánul meg, hogy az aránylag kedvezőbb körülmények között ternyid gyárakat éppen olyan áru betartására kötelezik, mint azt a vasművet pél­dául, amely távol fekszik szénvidékektől és amely­nek nincsenek saját ércterepei. Mikor először álla­pítottak meg irányárakat a vasárukra, a Vukovics és az Osztrák kohó vasm­űveinek termelési viszo­nyait vették alapul, vagyis éppen azokat, ame­­lyek aránylag a legolcsóbban termelnek, amelyek még olyan árak mellett is nyereséggel dolgoznak, amelyek mellett a többiek ráfizetnek. Néhány hó­nappal később szakítottak is ezzel a módszerrel, amire igen érdekes eset történt. Az Árvizsgáló Bi­zottság úgy határozott, hogy a vasműveket két csoportra osztja, aszerint, hogy termelési körül­ményeik kedvezőek-e vagy nem és eszerint két irányárat állapít meg a számukra. Erre azután a Prága­ Vasipar olyan termelési költségeket iga­­zolt, hogy a vállalat, amely ,izezete az osztrák vas­iparban, a kisvállalatok sorába került. Ezeknek 68 koronás rúdvasárat engedélyeztek, míg a ked­vező körülmények között termelő gyáraknak, mint amilyen Vitkovic, az Alpesi Vasművek és az Osz­trák Kohó, csak 61 koronás. Alig állapították meg a 68 koronás vasárat, mikor a Prágai Vasipar már 71 és 73 koronát kért. Erre azután feljelentéssel fenyegették meg a Prágai Vasműveket, ennek vezérigazgatója azon­ban kijelentette, hogy a legnagyobb nyugalommal néz a bírói eljárás elé, mert így legalább bebizo­nyíthatja, hogy milyen mostoha körülmények kö­zött termelnek az osztrák vasművek. Igaz ugyan, — mondta, — hogy beterjesztették termelési költ­ségeik jegyzékét, de ezek alapján az irányárakat csak hónapokkal később állapították meg, mikorra a régi kalkulációk már rég idejüket múlták. Az viszont természetes, hogy ha egy olyan nagy vasmű, mint amilyen a Prágai Vasipar, nem tartja be a hatóságilag megállapított irányárakat, a kisebb vállalatok ezt még kevésbbé teszik meg. Ma már érvényes irányár egyáltalán nincs. Azok az üzemek, amelyek számára 61 koronát engedé­lyeztek, 75 és 77 koronát kérnek, azok pedig, amelyek számára az ár 68 korona volt, 83 és 86 koronát követelnek, a kisebb művek 100 koronát, azért a vasért, amely békében 18 koronába került. Újabb lanyhulás az értékpiacon. A napi javulás nem bizonyult tartósnak. Azer­dai tőzsdei forgalom során újból felgyengült az üzlet iránya, sokkal több­­vett az eladást,­­•megbízás, mint tegnap, aminek következté­ben hanyatlottak a kurzusok. Az üzletkö­tésre szánt idő első felében még elég szilárd volt az üzlet és bizakodó a hangulat. Különö­sen a btflyi piacon több volt a vevő, mint az eladó. De az üzletidő második felében, ami­kor­ egy nyílt és egy lappangó inzolvencw hite nyilvánosságra került.­­..Ugyan kedvetlen­­ek­ a piac és a kényszerlebonyolítások 20-30 koronával visszaszorították a kurzusokat.­­ Lánczy Leónál ma reggel is tanácskozásra­­ jöttek össze a bankok igazgatói, megbeszél­ték a tőzsdén követendő egységes eljárások­­irányelveit és megállapodtak az esetleg mos­t felmerülő inzolvenciák elintézésének módjai­­­­­ról is. Az a fizetésképtelenség, amelyről a.. . előbb említést tettünk, Csányi Lajos tőzsde­i ügynök esete, aki körülbelül 4000 darab pa-s pir erejéig van angazsálva és a differenciák,­­ amelyeknek nem tudott eleget tenni, majd­­­nem egy millióra rúgnak. Papírjainak exeku­­­tálása a Magyar Hitel és a Fa­bank részvé­­­nyeinek kurzusát erősen leszorította. Egy má­sik ügyet, egy meglehetősen ismert, ifjú tőzs­debizományos megrekedt angazsmánjait a nagybankok szindikátusa csöndben elintézte. A kényszereladások hatása alatt támadt dep­resszió ötletéből fölmerült az a gondolat, hogy zárják be a tőzsdét és addig, amíg a külpolitikai helyzet ki nem tisztul, a bécsi tőzsdével együtt a budapesti értékpiacon is szüneteljen a forgalom. E tervnek azonban nagy ellenzéke támadt a tőzsdetagok körében. Ilire járt, hogy dr. Ádám Géza miniszteri ta­nácsos, a tőzsdei biztos is javasolni fogja a kormánynak a tőzsde bezárását. A tőzsdebiz­tos azonban, akit erre nézve megkérdeztünk, kijelentette előttünk, hogy a hírnek semmi alapja nincs. A befektetési értékek ma is jól tartották magukat. Állami papírok és zálog­levelek iránt állandó a kereslet. A titkárság a következő szélső —­ legmagasabb és legala­csonyabb — árfolyamokat jegyezte fel: Bankok: Magyar hitel 1200-166, Osztrák ifitel 775—50, Agrárbank 909—162, Bosnyák agrár 361— 40, Faban­k 767—10, Forgalmi 550-40, Földtirzó 350—55, Hazai 526—02, Her­mes 430—78, Istarbank 500, Ingatlan 605-660, Jelzálog 497—83,­­Kereske­delmi 5400, Ker. hitel 250—48, Leszámítoló 716-691, Magyar bank 866—50, Mercur 315—02, Om. bank 500—10. — Takarékok: Alt. takar. 800—700, Lipótvárosi 261—56, Nemzeti 580. — Biztosítók: •Tég 460, Pannónia 4600—700. — Malmok: Első bu­dapesti 1270—90, Borsodmiszkolc 1250—25, Concordia 705—15, Gizella 636—18, Hungária 800, Viktória 1520—500. — Bányák téglagyárak : Alt. kőszér 1860 —790, Asztalt 86—90, Beocsini 1090—980, Cement 3S0—75, Drasche 1000—10, Szt. Lőrinczi 500—46­, István 250, Kerámia 607—690, Kohó 1470-1506-500, Magnesit 360—60, Salgó 1082—40, Szászvári 810—80­, Urikány 776-65, Kőb. gőz 600—590. Észalk 760—30. — Vasművek: Rima 1000—945, Csáky 490—96, Fegyver 910-895, Ganz 4100-240. Ganz vill. 668-62, Láng 403-393, Köburg 450—62. Lipták 222—30, Kaszab 585—98. Repülő 400, Schliefe 430—52. — Közlekedési vállalat: Adria 1460—40. Atlantit® 1070—15, Államvasút 932—22. Délivasút Levante 830- 770, Közúti 730- 08, Vártói 313—14. Vnauti forg. 540—25. Különféle vállalatok: Brassói 495- 60, Cukor 3900, Chinoin 582—45, Danica 930— 46, Faterm. 1510-460, Flóra 112—30, Gummi 100­5— 980, Gázizzó 810—20, Duttmann 873—50—40, Gold­ber­ger 440, Hal 1400 -380, Klotild 500—476, Lámpa 700, Nasici 2630—526, Olaj 780-70, Papir 457-65, Spa­diuan 582-92, Tröszt 270—55, Textil 680—55. Termo. tzesz. 1020—30, Temesv. sör 1200—10, Telsfer 775, Bur 246—50, Slavonia 730-45. Orsz. 1 átemelő 700. Gáz 970—75, Phöbus 136—40, Horvát eu. 1950, Baróti 660—40, Városfej­lesztő 750, Marosr. petr. 516—20. » Bajban vannak a borspekulánsok. A háborús áruspekuláció a békekilátások hírére fejét vesztette. A legkülönbözőbb áruk, amel­yy még a mult vagy egyáltalán nem,­­ csak hallatlan á­gas árakon lehetett megszerezni, néhány nap előkerülni rejtekhelyeikről, ahová gondos árdrágító kezek a még nagyobb áremelk­­ések reményében beraktározták őket. A borpia­cok is teljes pánikot, hatalmas árzuhanásokat idé­­zt­ elő a spekulációnak megrémülése azon, hogy Németország, nem fog tőlünk bort (Itt a cenzúra 1 sort törölt.) Vásárolni és igy a meszterségesen felhajlott, j­.edv­etesen magas árak előbb-utóbb össze fognak ont­lani. E hirek hatása alatt az elmúlt napokban zu­hanásszerűen estek a borárak, ugy hogy egyes vi­dékeken 100—300 koronás eladások is történtek, holott egy héttel ezelőtt még átlagosan 7—000 k­n rona volt az ujbor ára. Báró Stottlik István föld­művelésügyi államtitkár egy nyilatkozatában éppen olyan indokolatlannak tartja ezt a rohamos esést, mint amilyen egészségtelenek és indokolatlanok h­éten óla

Next