Pesti Napló, 1919. január (70. évfolyam, 1–27. szám)

1919-01-30 / 26. szám

Tavaszi derengés 'A­ három hónapos vastag, fekete, át­datlan sötétség után az első derengés az a­ párisi radiogram, amely visszainvitálja a demarkácionális vonalak mögé a cseh, a roménn, a szerb hódítókat. Nem szédülünk meg a boldogságtól,­ mert hiszen ez még mindig nem jelenti az ország történelmi ha­tárainak helyreállítását. A demarkácionális vonalon itt is laknak magyarok, igen nagy számban és kétségbevonhatlan többségben, bárhogyan is igyekszik az idegenek által sebt­­­ben csinált annexionista statisztika ezt a körülményt meghamisítani. Magyarok él­nek az ideiglenes demarkácionális vonalon túl és élvezik a balkáni botbüntetéses kul­túra felsőbbrendű áldásait és azokat a raffi­náltan kegyetlen testi kínzásokat, amelyek a román műveltség és politikai kapacitáció gyengéd eszközei voltak a francia-cseh bankpolitika és az oláh bojárimperializmus győzelmének ez angyali világában. És mégis... A hódító jugoszlávok már még sem bi­zakodhatnak abban, hogy véglegesen az övék Fiume, kereskedelmi életünk ez egyet­len óceáni kapuja, annyi sok évszázad fel­halmozott magyar munkájának gazdag tár­háza. Torontál- és Temes megyékben — így jelentik — nyugati entente-csapatok fogják ideiglenesen reprezentálni az állami főha­talmat. Bojár tisztek, akik győzelemrésze­tten tegnap még arról daloltak, hogy hódí­tott Nagyváradon, Debrecenen is túl a Ti­szában fogják megitatni lovaikat, most kénytelenek szabadonbocsájtani Apáthyt, akit elfogtak olyan kegyetlenül és olyan igazságtalanul, mint csak egy mártírt lehet. Talán a kassai cseh rémuralmat is embersé­gesebb olasz megszállás készül felváltani és már nem számít a világrend elleni főben­járó bűnnek, ha meg akarjuk menteni a salgótarjáni szénbányákat, hogy a vonatott továbbra is a magyar falu ennivalóját vi­hessék a magyar városba, hogy világíthas­s­uk­ utcáinkat, szénnel tömhessük a gyár­kazánok gyomrát. A magyar szénnek ujya joga van arra, hogy kenyeret adjon a ma­gyar munkásnak. Talán mégis lesz igazság a világon ? Úgy látszik, hogy a Wilson apostoli igazságérzése, a Lloyd George a legtisztább, humanizmustól átivakodott demokráciája, mégis csak legyőzte a nyers bosszú érzetét, a kizsákmányoló imperializmus beteg étvá­gyát, a győzelemtől részegeknek azt a fék­telen indulatát, amely körülbelül akkora felfordulást akart Európában, mint aminőt itt valamikor a népvándorlás okozott. Az angolszász fajta műveltsége és fegyelme­zettsége, ugyanaz, amely megnyerte a hábo­rút és megmentette az elítélt Franciaorszá­got, most rendet teremt a békekonferencián is. Amerika és Anglia megmentik a fehér faj életét és kultúráját, ez látszik abból a határozottságból is, amelylyel Anglia a ja­pánok ázsiai vilkövetelésével szemben Ame­rika pártjára állt. A történelem újra víz­választóvonalhoz érkezett És ha igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a világ­háború csak befejezése volt annak a rettentő krízisnek, ami elkezdődött az orosz-japán háborúval és az amögött lappangó angol­japán szövetséggel, akkor igazuk van azok­nak is, akik egy új korszak születését vár­ják a párisi konferenciától. Anglia lazsí­rozza a számára már értelmetlenné vált ja­pán szövetséget és Amerikával fog össze, hogy legyűrje egyformán az entente kül­tagjainak boszuimperializmusait, az anar­k­iát és a sárga fajta veszedelmes terjesz­kedését. Wilson és Lloyd George, az igaz­ságosság és a demokrácia fogják győzelem és vereség vérözönéből megmenteni a fehér ember békés kultúráját. A wilsoni eszme, a népszövetség, a nemzeteken felül álló igazságosság és jog­érzés fognak talán visszaadni nagy darab magyar földterületeket a demokratikus ma­gyar nepállamnak. Hangsúlyosan mondjuk ezt, mert a demarkácionális­ vonalon inneni Magyarországot a demokrácia szerezte vissza és nem az a reakciós nacionalizmus, amely sosem is akart komekny fegyveres el­len­állást, csak a védelmi há­ború látszatát szerette volna fölkelteni azért, hogy egy há­ború rendkívüli eszközeivel taposhasson a magyar demokrácián, Wilson és Lloyd George ez igazi szövetségesén. A legújabb események hatalmas igazolása Károlyi Mi­hály köztársasági elnöknek, aki egy álszihe­net legzordabb napjaiban is fanatikus hév­vel védte a demokrácia és a jog álláspont­ját. Csak ez volt, csak ez lehetett a helyes. Legyőzött ország csak a jogban bizakodha­tott, az­­'igazságosságban. A patrisi radier gramm az igazságosság hirnöksége volt, a győztes nyugati demokrácia bizalmi szava­zata a magyar demokráciának. Még nem teljes a diadalunk. Szenvedéseinknek még csak egy része múlt el. De azon a napon, amikor, a cseh-szlovák brigádnak takarodót fújnak az Elbától az Ipolyig, lehetetlen, hogy — sötét, kormos téli éjszaka múltán­­— ne érezzük a tavasz derengését. fi JÖU •­y HO­rv .t&fl / Budapest, 1919 70-ik évfolyamuk szám. Csütörtök, január 30 ELŐFIZETÉSI ÁRAKi Egész évre 88 kor. — fill Fél évre _ 44 i — « Negyedévre 23 * — « Egy hóra— 7­­ 80 c Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 30 fillér. TI NAPI SZERKESZTŐSÉG, KIADÓH­IVATAL­­ Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON! József 62—30, 62—31, 62-32, 62-33, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—85. P ^ LEGÚJABB t^­ (TÁVIRATOK ÉS TELEFONJELENTÉSEK) Wilson pártatlan hatalmak védnöksége alá akarja helyezni a vitás területeket — Amerikai lapjelentés Wilson tervéről — Elzász-Lotharingiára nem vonat­kozik ez a megoldás — A német gyarmatok pro­tektorátusát Amerikának ajánlotta fel Anglia Newyork, január 29. (Szikratávirat) Az Evening Post-nak jelentik Párásból: Wilson elnöknek sikerült valamennyi nagy­hatalom beleegyezését megnyernie ahhoz az elvhez, hogy az összes meghódított területeket, Elzász-Lotharingia kivételével, nemzetközivé tegyék. Ez egyértelmű azzal a brit tervvel, amelyet legelőször Smuts tábornok hirdetett, hogy a népek szövetsége jelölje ki azt a nemzetet, amelynek feladata az, hogy felügyeletet gyakoroljon bizonyos területek felett, nem külön, hanem közös érdekek szempontjából. Elek szerint Németország afrikai gyar­matait a népek ligája Nagybritanniának engedheti át, mint a liga megbízottjának. Öt év múlva, vagy más meghatározandó idő eltelte u­tán a liga más megbízottat jelöl ki, különösen ha az illető nép óhajtja a változást. Ez a rendszer a csendes-óceáni szigeteket, továbbá az adriai területeket és más oly területeket, amelyek e pillanatban érdekösszeütköt­ések tárgyai, a népek ligájának ezen rendelkezése alá vonja. Wilson világosan kifejtette a bizottság előtt, hogy Amerika nem óhajtja, hogy bármely területre nézve is megbízottnak jelöljék ki,, ha csak feltétlenül nem az a meggyőződése, hogy ez a civilizáció érdekében történik. Az angolok sürgették, hogy Amerika vállalja az Örményország és délkeleti Afrika egy része fölött való felügyeletet, de Amerika határozottan óhajtotta, hogy más nemzetet válasszanak. A megbízatás elve szerint a megbízatással felruházott nemzetnek kötelessége lesz, hogy kereskedelmi szem­pontból minden nemzettel szemben a nyílt kapu politikáját kövesse és ne legyenek kizáró­lagos jogok, kivéve azokat, amelyek szükségesek a félcivilizált területek hatályos igazgatására. Az amerikai bizottság szemmel láthatóan meg volt elégedve a konferencia utolsó két napjának eredményével. Newyork, január 29. (Szikratávirat) Párisból jelentik: Wilson elnök ma délután hosszasan értekezett Orlando olasz miniszterelnökkel, aki előtt kifejtette az Egyesült­ Államok álláspontját a dalmát kérdésben és a keleti problémák tekintetében.

Next