Pesti Napló, 1919. április (70. évfolyam, 77–102. szám)

1919-04-15 / 89. szám

Csütörtök A szerbek kiürítették Makót Rendetlen tömegekben vonulnak vissza az egész fronton — Ma volt Szegeden a szovjet­választás — Terjed a bolsevizmus a francia katonák között A délvidéki megszállott területről érkező szór­ványos és szűkszavú hírekből is kétségkívül meg­állapítható, hogy a szerb proletáriátus megmoz­dult és a szerb katonák nagy része nem hajlandó többé magyar proletártestvérei ellen harcolni. Párisi diplomáciai forrásból már az a hír ér­kezett, hogy a belgrádi kabinet pozíciója nagyon bizonytalan s valószínű, hogy az egész kormány le­mond. Egy hónap óta nem kevesebb, mint öt mi­niszter lépett vissza a belpolitikai helyzet miatt, amelyből a régensherceg most oly módon keres kivezető utat, hogy négy szocialistának miniszteri tárcát ajánlott fel. Kar­agy­orgyev­ics Péter már nem mer megje­lenni Belgrádban, Sándor trónörököst is főként a királyhű tisztek tartják. A köztársasági eszme az utóbbi időben erősen elterjedt Belgrádban s a munkások és katonák a kommunizmus igaz­ságaitól is át vannak hatva. A szerb tisztek között egyre több a kommunista, a soviniz­must csak Sándor közvetlen katonai környezete hir­deti. A munkások már fel vannak készülve arra, hogy a legközelebbi napokban általános sztrájkba lépnek. Ami a megszállott vidékeken történt eseménye­ket illeti, jelentettük már, hogy a szerbek meg­szüntették az újszegedi front és a híd megszállását s a katonák a kapott parancs hírére olyan tomboló lelkesedésben törtek ki, amely mindennél jobban beigazolta, hogy mennyire akaratuk ellenére uszí­tották őket állandóan ellenünk. A szer­bek azon­ban nemcsak Újszeged alól vonták el csapataikat, hanem Makót is kiürítették és rendetlen tömegek­ben sietve vonulnak vissza a Maros men­tén Szőregtől Deszken és Úszomboron át Őscsanádig húzódó vonalon is. A szerbek ezeken a helyeken is eldobták fegyverei­ket, amelyeket a helyükbe jött franciák szedtek össze. A franciák változatlanul megszállva tartják még Szegedet és Újszegedet, ahol siettek felváltani a szétbomlott szerb haderőt, de a magyar demar­kációs vonalról már az a hír érkezett, hogy két­három nap óta nem látni igazi francia katonát az állásokban, mindenütt spáhik és egyéb színes kato­nák jöttek a helyükbe. A francia katonák eltávolításának oka az, hogy rohamosan terjedt közöttük a bol­seviki­szellem. Neuberger szegedi városparancsnok felhívást terjesztetett a francia csapatok között, amelybe a következőket mondja: „A magyar nép nevében hozzátok fordulunk szabadságot szerető francia katonák. Ébredjetek fel végre annyi kegyetlenség után és ne nyujtsa­tok segítő kezet a vérszomjas szerb, román és szlovák imperializmusnak. A magyar nép öntu­datra ébredt, tanácsokat alakított, melyek sor­sát és érdekeit irányítják. Kérünk benneteket, francia katonák, nyújtsátok felénk még vérrel be nem szennyezett kezeteket és ne vállaljátok a hóhér szerepét. Úgyis hiába volna minden! A magyar nép szabadságot akar és azt, aki útjába áll, eltapossa. Hallgassatok meg minket, francia katonák! Tegyétek le a fegyvert egy szabadságá­ért küzdő nép forró kívánságára. Térjetek visz­sza — mint szabad emberek — hazátokba és ter­jesszétek a népek szabadságának szent eszméit. Ha visszautasítotok bennünket, ellenségeinkké váltok. Mi is felvesszük a fegyvert, hogy öljünk, de az emberi szabadsá­gnak győznie kell". Szeged kormányzójává az entente Betrix ez­redest nevezte ki és az új parancsnok egyszerre rendkívül kedvében kezd járni a lakosságnak. Meg­ígér mindent, az újszegedi híd megnyitását, telefon­összeköttetést Budapesttel, sőt a városi üzemnek már nyolc vagyon­szenet is szállított. Sőt Daudet százados Belgrádba utazott és ott öt és félmillióért élelmiszereket akar vásárolni a városnak. Ma voltak Szegeden a szovjet­ választások, amelyeken a Forradalmi Kormányzótanács által kiadott általános rendelkezéseket pontosan betar­tották. A választás napjára munkaszünetet rendeltek el a franciák. Tíz választókerület 240 tanácstagot és huszonnégy póttagot választott. Tizenhat szavazó­helyet állítottak fel, amelyeken csak proletár sza­vazhatott •­­ PESTI NAPLÓ 1919. április 17. Oroszország építeni akar Páris, április 14. (Szikratávirat.) A Chicago Tribüne moszkvai tudósítója a következőket táviratozza lapjának ar­ról a beszélgetésről, amelyet a Szovjetoroszország egyik kormányzóközegével folytatott: " A megkérdezett személyiség mindenekelőtt ezt mondotta: Országunkat nem akarjuk elzárni az idegenek elől. Való hely itt nálunk a technikusok és szakemberek részére, mindenki részére, aki segí­teni akar nekünk. Szívesen üdvözlünk minden bi­zottságot, amely pillanatnyi helyzetünket tanulmá­nyozni akarja és nem leszünk vele szemben hall­gatagok. Szabadon fogunk nyilatkozni jövendő po­litikánk felől. Oroszország mit sem óhajt forrób­ban, mint azt, hogy megint munkához foghasson. Népünket megint munkába akarjuk állítani. Ezt azonban addig nem tehetjük meg, amíg az ellen­ség kapuinkat döngeti, belső ellenségeinket elle­nünk ingerli és arra kényszerít bennünket, hogy egész energiánkat és életünket a harcra fordítsuk. Oroszország már belefáradt a rombolásba és az építéshez szeretne hozzáfogni. Azt, aki egy lo­komotivot hoz az országba, bárki legyen is, a leg­nagyobb örömmel üdvözöljük- Azok jöjjenek tehát, akik az országnak meg tudják mutatni, hogyan kell szénkincseit föltárni, gyárait újra megnyitni és szétrombolt közlekedési eszközeit újra mozgásba hozni. Oroszország az utolsó hónapokban gyökere­sen megváltozott Keletkezőben van a kiengeszte­lődés érzülete is a kormány és amaz erők között, amelyek eddig ellene működtek. A szovjet kormány nem akar hódítást Moszkva, április 14. Az orosz­­szovjet kormánynak tudomására ju­tott, hogy több német lap Joffe-nak, Oroszország volt berlini képviselőjének állítólagos cikkét kö­zölte, mely Königsbergnek Oroszország által való elfoglalását követeli. Felhatalmaztak annak kije­lentésére, hogy közönséges hamisítással állunk szemben, amely arra számít, hogy a határzár és a blokád következtében Oroszország nem vehet róla tudomást. Ez a hamisítás is csak egyik manővere annak a hazugságkampánynak, mely az orosz szovjetkormányt a hódítás vágyával iparkodik kompromittálni. Joffe sohasem irt ilyen cikket s az a gondolat, amely ebben a cikkben kifejezésre jut, a legélesebb ellentmondásban áll a szovjet­kormány politikájával és a kommunizmus gondo­latvilágával. A hódítás vágya távol áll a szovjet­kormánytól és minden más kommunista kormánytól. Szászország proletariátusa a tanácsköztársaság mellett Általános sztrájk készü­l Berlinben . A bajor események A délném­etországi forrongás átcsapott Szászországra is. Drezdában a munkásság öntu­datos tömegei a tanácsköztársaság mellett fog­laltak állást s órák vrdése, mikor tűzik ki az állami épületeikre a vörös lobogót. Drezda népe tegnap ítéletet tartott a­z áruló többségi szocialisták vezére, Neuring szász had­ügyminiszter felett. A tömeg mint már jelentet­tük — megostromolta a hadügyminisztérium épü­letét, fölnyalábolta és az utcára szórta az aktákat, a telefonvezetékeket pedig elvágta. Egy kis csapat egyik szobából a másikba ment, hogy megkeresse Neuring minisztert, akit végül meg is találtak. A lépcsőhöz vezették, ahonnan beszéli akart a tö­meghez, de nem engedték szóhoz jutni. Heves szó­harc következett, amelyben a minisztert több íz­ben bántalmazták. A tüntetők ezután a Frigyes Ágost-híd felé vonultak. A híd harmadik pillérjé­nél fölemelték a minisztert és beledobták a meg­áradt Elba folyóba. A miniszter görcsösen kapasz­kodott a híd kőkorlátjába, de nem tudott elég erőt kifejteni és egyszerre eltűnt az ezrekre menő tö­meg szeme elől. Néhány perc múlva felbukkant és ki akart úszni, de körülbelül 400 méternyire egy golyó érte, amely megölte. Holttestét elsodorták a hullámok. Hir szerint a miniszter titkárát is meg­ölték. A Rossische Zeitung már arról ír, hogy a királyi palotát is megtámadták s hogy az újvárosban utcai harcok folytak. A tömeg, amely a hadügyminisztériumot meg­ostromolta, tudvalevően a drezdai katonai kórhá­zak sebesültjeiből verődött össze, akik tiltakoztak az ellen, hogy csak békeilletményeiket fizessék ne­kik. A tömeg csak akkor lépett fel támadóan, amikor megtagadták, hogy küldöttségük a minisz­ter elé mehessen s amikor a rendőrség sortüzet adott. Későbbi jelentés szerint a kormány megígérte a tüntetők küldöttségének, hogy követeléseiket tel­­textí­v és flj£gkapják rá fizetésüket és azt, a vélel­­mezést, amelyet a kormánycsapatok kapnak. Ezek az ígérgetések azonban már későn jöttek. Most már a kormány elmozdításáról volt szó és Neuring hal­­álával az események nem értek véget A tömeg a tanácsköztársaságot éljenezte és este hét órakor már felfegyverzett spartacusi csapatok, — akiket fegyveres sorkatonák támogat­tak, — megszállották a főparancsnokság épületét is. A szász kormánycsapatok egy jó része át­pártolt a spartacusokhoz, úgy hogy a kor­mány helyzete hirtelen válságos lett. Utcai harcok támadtak, amelynek során öt embert megöltek. Az ostromállapotot tegnap kihirdették, s a kormány Berlintől sürgős segítséget kért. Noske természetesen azonnali segítséget ígért s egy jelen­tés szerint Berlinből már útnak is indították a se­gítő csapatokat. Pedig már Noske feje felett is ég a ház s hogy milyen a helyzet Berlinben, arra jellemző, hogy már a Vorwaerts is kénytelen megállapítani, hogy kommunista agitátorok Berlinben és egész Németországban általános sztrájkot készí­tenek elő, amelyet a legközelebbi napokban szeretnének meg­kezdeni. A kommunistákat kiábrándította a tanács­kon­tresszus s minden módon azon vannak, hogy május elsejére kihirdessék a proletárdiktatúrát. Egy berlini távirat szerint a fémipari alkalma­zottak központi vezetősége felhívást intézett Nagy-Berlin valamennyi alkalmazottjához, hogy lépjenek harcba a munkások együttrendelkezési jogáért és a sztrájkotókkal való szolidaritásukat oly módon dokumentálják, hogy mindaddig szüneteltessék a munkát, amíg az együttrendelkezési jog biztosítva nem lesz. Nagy-Berlin alkalmazotti bizottságainak központi vezetősége egyúttal összehívja az összes szervezeteket, amennyiben még nem csatlakoztak a sztrájkhoz, ma estére gyűlésre, ahol elhatározzák, hogy csatlakozzanak-e a többi alkalmazottak is az együttrendelkezési jog érdekében folytatott sztrájk­hoz, vagy sem. Munkaadói részről tárgyalások folytak a bank­hivatalnokok és a fémipari alkalmazottak között, de nem tudtak megállapodásra jutni, sőt estére még jobban kiélesedett a helyzet. Ha az egyez­séget e hét közepéig nem sikerül létrehozni, akkor hír szerint a biztosító intézetek, a nagy áru­házak és más nagy­üzemek alkalmazottai is csatla­koznak a sztrájjkhoz, hogy megmutassák szolidari­tásukat. Minthogy ebben az esetben a munkások is sztrájkba lépnének, a sztrájk általános lenne és megbénítaná Berlin egész gazdasági életét. Düsseldorfban tegnap utcai harcok voltak, amelyek során több embert megöltek, ketten súlyo­san, egy ember pedig könnyebben megsebesült. Az esti órákban és az éjszaka folyamán ismét meg­kezdték a har­cot a kormány csapatai a sparta­cusokkal, akik Oberlick városrészben elbarrikádoz­ták magukat. Ma délelőtt heves tüzelést kezdtek ágyukkal és aknavetőkkel. Ellenőrizhetetlen és meg nem erősített hírek érkeztek a bécsi polgári lapok útján arról, hogy a müncheni tanácskormány lemondott és a Hoff­mann-kormány ismét magához ragadta az ural­mat. Ha az események valóban lefolytak és úgy folytak le, mint a bécsi burzsoá lapok közlik, ter­mészetesen egyáltalán nem jelentik azt, hogy a kommunizmus most már le volna törve Bajor­országban. A WoUI-ügynökség jelentése szerint a mün­cheni helyőrség a Hoffmann-kormány mellé állott. A Hoffmannn-kormány Vogel képviselőt messze­menő felhatalmazással Münchenbe küldte. Mün­chenben kihirdették az ostromállapotot. A gyüle­kezéseket és röpiratok terjesztését betiltották. Budapest, április 14. — A fővárosi közigazgatás új rendje. A fővá­ros népbiztossága rendeletet bocsátott ki, mely sze­rint az ügyosztályok hatáskörébe tartozó ügyeket, amennyiben azok nem bocsátandók a népbiztosok­ elhatározása alá, együttesen saját felelőséggel vég­leg elintézi. A népbiztosok elé tartoznak az általá­nos érvényű intézkedések, új szabályzatok és sza­bályutasítások életbeléptetése, a személyzet alkal­mazása, elbocsátása és elhelyez­ése, az elvi jelentő­ségű ügyek, a tehervállalásról való intézkedések. Az ügyek elintézésénél a forradalmi kormányzó­tanács által kiadott szabályok és utasítások köve­tendők, ilyenek hiányában pedig a régi szabályo­kat és utasításokat az uj" korszak szellemében kell alkalmazni.

Next