Pesti Napló, 1919. november (70. évfolyam, 143–168. szám)

1919-11-21 / 160. szám

is. Csütör­ök: PESTI NAPLÓ 1919. november 20. gátjuk őt. Személyi kérdésekre még nem került a sor tárgyalásaink folyamán. Ha Huszár vállal-­­kozása hajótörést szenved, úgy ismét Friedrich Istvánra száll vissza a miniszterelnöki állás és hatalom. Ez esetben előtérbe lép az Apponyi -kombináció. A keresztény pártok elnöki tanácsának ülése A keresztény blokk elnöki tanácsa ma este nyolc órakor ülést tartott, melyen Huszár,. Károly, a designért miniszterelnök beszámolt azokról a tárgyalásokról, melyeket a mai nap folyamán az ellenzéki pártok politikusaival folytatott. — E tárgyalások még nem vezettek végle­ges eredményre, — mondotta Huszár az elnöki tanácsnak, — de remélni engedik, hogy a régen húzódó válság egy-két nap alatt véget ér, ha az ö­sszes pártok egyenlő jóakarattal és iparkodás­sal keresik a kibontakozás útját. A­ részletes beszámoló után Staller István pro­paganda miniszter az elnöki tanács nevében kije­lentette, hogy a keresztény pártok helyeslik Huszár akcióját és fáradozásait egységesen fogják támo­gatni. A további tanácskozás során megállapították, hogy Ereky és Apponyi között felmerült incidens semmiképp sem jelenti azt, mintha a párt foglalt volna állást Apponyi ellen, annál kevesebbé, mert hisz a párt Apponyi személyével­­vagy esetleges vállalkozásával még nem is foglalkozott, sőt nem is foglalkozhatott. Ami a baloldali pártok követeléseit illeti, ezek­re nézve az a vélemény alakult ki, hogy azok indo­kolatlanul túlzottak s mai formájukban elfogadha-tatlanok. Különösen kínosan hatott a sok szerz­­élyi követelés, melyeket az ellenzék, úgy látszik, fonto­sabbnak tart a tárgyi garanciáknál . A Vázsonyi-féle demokrata párt például Bárczy István számára kívánja a kultusz­tárcát, nagyatádi Szabó István kisgazdapártja p­e­dig három tárcára tart igényt, sőt miniszterséget követel az Iparosok Országos Pártja is. összesen tizennégy tárcát akar­nak az ellenzékiek a maguk szántára, s ily körül­mények közötti természetszerű jó hatást tett a ke­resztény pártokra Heinrich-Lovászyék kellő mér­séklete s egyenesen szenzáció­hátóba ment az, hogy Lukács László vezetése alatt feltámadni ké­szülő munkapárt egyetlen tárcára sem reflektál. -A túlzott személyi követelésekről az elnöki tanácsnak az a véleménye, hogy azok­at az entente semtmikép sem fogj­a támogatni s igy ezen nem szabad a megegyezési kisérletttek hajótörést szen­vednie. Valamivel kedvezőtlen­ebb a helyzet a szélső­balpártok, főleg a szocialisták tárgyi köve­telései mi­att. Ezek ugyanis többek közt azt kívánják, hogy a nemzetgyűlési válasz­tásokat újabb három hónappal halasszák el s a nemzetgyűlésnek a hatásköre előre állapitt­assék meg, nehogy a parlament az előre megkötött marsratíin fúlmenő hatá­rozatokat vagy törvényeket hozhasson. Az elnöki tanács ezt a kikötést sem fogadta el, de biztosra veszi, hogy az ilyen követeléseket Clerk is vissza fogja utasítani, s azért bizalom­ma­l néz Huszár további tárgyalásai elé. Végül a­b­ban állapodtak meg, hogy a designált miniszter­elnök tárgyalásairól állandón tájékoztatni fogja az elnöki tanácsot. Huszár beszéde a keresztény pártokhoz Az elnöki 1.tanács ülése alatt a keresztény pár­­tok Baross-utcai klubhelyisége igen látogatott volt.­ A tagok nagy számban keresték fel a Wenkh­eim­palota elegáns fermáit, » »y. izgatott, túlfűtött han­­gulat megerősíteni látszott azokat a híreszteléseket, melyek szerint Huszárnak elsősorban saját pártja fog nehézségeket csinálni, melynek többsége még mindig Friedrichhez húz. Megváltozott azonban a hangulat, amikor híre járt, hogy a tanács ülésén épp Haller biztosította Huszárt a párt támogatásá­ról, ami nyilvánvalóvá tette, hogy Huszár, ha mással még nem is, de­­ Hallerrel már megegye­zett. Az ülés után Huszár kijött, maga köré gyűjt­vén a párttagokat, hosszabb beszédben tájékoztatta őket a politikai helyzetről. — Az ellenzék követelései — mondotta — bizonyos pontokban egész hihetetlenek. Igy azt akarják, hogy három hónappal később válasszunk, hogy Magyarországnak még há­rom hónapig ne legyen rendes kormánya, hogy tovább is puccskorm­­ny legyünk. Mi azonban a nép elé akarunk menni s mielőbb az ő döntésére birni azt, hogy milyen politi­kát s milyen kormányt akar. Azután a nem­zetgyűlés jogkörét akarják csorbítani. Ebbe se mehetünk bele. E tekintetben csak annyit , vagyok hajlandó akceptálni, —­ mert tudom­, hogy ezt Glerk is követeli — hogy az a­lkot­mányforma kérdésében aztán később, egy, új népszavazás döntsön s az határozza el, hogy köztársaság legyen-e Magyarország, vagy ki­rályság ? Ezután Huszár bölcs mérsékletet kért a keresztény pártoktól, mert így a túloldalra hárul minden felelősség, ha azok nem követ­­nék a többség példáját. Egyben­­ biztosította a pártot arról, hogy a keresztény kurzust , minden körülmények között megvédik s a kormány e tekintetben erős lesz, nehogy megismétlődjék a Károlyi-féle farsangi ko­média, amikor minden nap egy új bolseviki egy másik polgári minisztert kergetett el. Megígérte, hogy a lappangó bolseviki agitá­ciót nem fogja tűrni, de egyébiránt a közsza­badságok teljes védelmét helyezi kilátásba. Hogy azonban feladatát teljesíthesse, egysé­ges támogatást kér a párttól, mert ené­lkül nem­ tudja kellő erővel szolgálni és megvé­deni a keresztény irányzatot. — A francia választásokon eldőlt Európa sorsa, — fejezte l­e szavait általános tetszés közt Huszár — mert ha a szabadgondolat hazájában vereséget szenvedett a szocializ­mus ... úgy nálunk egy kis összetartással an­i­g nagyobb arányú győzelemre számítha­­tunk... Huszár beszéde után Kaller szólalt még fel, hogy né­hány szóval eloszlassa azokat a híreszte­léseket, melyek szerint­ a pártban diszharmónia van. A Huszár-kormány tagjai Huszár Károly designált miniszterelnök munká­ját lényegesen megkönnyti az a körülmény, hogy jóformán csak tárgyi nehézségekkel áll szemben, mert a személyi feltételek semmi gondot nem fog­nak okozni. Politikai­ körökben teljesen kialakult az a vélemény, hogy amennyiben, a tárgyi nehéz­ségek elsimulnak, úgy már a pénteki pártközi ko­n­ferencián összeállítható lesz a Huszár-kormány teljes listája. Bizonyosra veszik, hogy az új kereskedelmi miniszter a levitézlett Heinrich Ferenc lesz, a de­mokratákat Ugron Gábor, a kisgazdapártot nagy­atádi Szabó István,­ a­ szocialistákat Rádi Sándor fogja képviselni a kormányban. Minthogy a propa­ganda minisztérium megszűnik, Haller István kul­tuszminiszter lesz, Friedrich István pedig hadügy­miniszter. Az államtitkári állások betöltésére csak ezután ker­ül majd a sor. Elégtétel Vázsonyinak A Nemzeti Demokrata Polgárpárt szerda esti ülésén Edrem Astyin elnök bejelentette, hoggy a pártok kedd­i­ konferenciáján, mielőtt a koncentrá­cióról a párt nevében tárgyalásba belement volna­, kinyilatkoztatta, hogy ezt csak abban az esetben tehetné meg, ha a kormány részéről Vázsonyi Vil­mosnak, a párt vezérének, a királyhidai állomá­son történt feltartóztatása és reggeltől este 7 óráig való fogvatartása dolgában a legszigorúbb vizsgá­lat rendeltetik el és megállapítást­­nyervén, hogy ki felelős a feltartóztatásért, Vá­zsonyinak elégtételt adnak. Huszár Károly designált miniszterelnök tel­jes készségét nyilvánította az ilyen irányú kormány­intézkedésre s a Nemzeti Demokrata Polgárpárt képviselője csak ezek után vett részt a koncentrá­ciós tárgyalásban. A párt szerda esti értekezlete tudomásul vette Bárczy bejelentését s a maga részéről sem tartja megfelelő elégtételnek azt, hogy a feltartóztatás megszűnése után Bartos János győri kormánybiz­tos, valamint a győri katonai parancsnokság kép­viselője külön sajnálatuknak adtak kifejezést az incidens felett Vázsonyinak. •GYLV IV ni- I"IRIT*»-RT*F"­ • iifiryiiii thi H ir t nnriiiminmn iro-M^'n/iW Budapest, november 20 — A Magyar Zsidó Szövetség tisztelgése Horthy Miklós fővezérnél. Horthy Miklós, a Ne­mzeti Had­sereg fővezére főhadiszállásán fogadta a Magyar Zsidó Szövetség küldöttségének tisztelgését. A kül­döttségben Polnay Jenő, báró Kohner Adolf, Vészi József, Frankl Adolf és dr. Palai József vett részt. Polnay Jenő üdvözlő beszédére Horthy Miklós fő­vezér kijelentette, hogy a hazafias érzésű zsidók tragikumát látja abban, hogy a bolsevista vezérek legnagyobb része az ő felekezetükből került ki. Ennek tulajdoníthatók a szovjeturalom letörését közvetlenül követő időben a Dunántúl némely he­lyén előfordult sajnálatos események, melyek a­zon­ban nem ismétlődhettek, mert a hadvezetőség a leg­nagyobb eréllyel gondoskodott a rend és nyugalom helyreállításáról. Őszinte megelégedéssel fogadja — mondotta Horthy — a magyar zsidók abbeli kész­ségét, hogy a nemzeti újjászületés munkájában ha­zafias szellemben kíván közreműködni. A fővezér ezután hosszabb ideig elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, majd szives bucsut vett tőlük. Mi történik a Felvidéken ? Dr. Bulissa Károly a tót nép hangulatáról A csehek által megszállt felvidéki vármegyék­olyan hírek érkeznek, amelyek szerint a bei­dét népe, elsősorban a tót lakosság, végleg meg­unta a csehek egy esztendős uralmát, amelytől mindenáron szabadulni kíván. E hírekre vonatko­zóan megkérdeztük dr. Bulissa Károlyt, a tót emigránsok vezetőjét, aki szoros összeköttetést tan fenn elnyomott tót testvéreivel és egy esztendő óta lankadatlanul buzgólkodik a tót nép felszabadításán. — A Felvidéken kétségtelenül, észreve­hető nyugtalanságnak — mondotta Bulissa — részben politikai, részben gazdasági okai van­nak. A csehek a tót nemzeti önérzetet hát­térbe akarják szorítani és a cseh-­szlovák ál­nacionalizmust propagálják. Propagandáj­uk egyi­k legbrutálisabb eszköze az erőszakos csehesítés, amely a cseh nyelv preponderan­ciájában jut kifejezésre. Ez a cseh politika éppen olyan igazságtalan és szűk látókörű, mint amilyen az osztrák politika volt. A ha­gyományos osztrák politika abban csúcsoso­dott ki, hogy egy kisebbségnek a nyelvét és egyéb faji tulajdonságait akarta ráokk­orálni Ausztria többi nemzetiségére. Ugyanez a sú­lyos hiba jellemzi a Benes-féle un­ifikációt, a cseh egységnek minden von­at­kozásban vajló erőszakolását.­­ Amikor a csehek megszáll­ták a Fel­vidéket, azt ígérték, hogy érintetlenül hagy­ják a tót nemzeti jelleget é s érvényt szerez­nek a pittsburgi szerződés ama pontjának, amely Tótország autonómiáját biztosí­totta. Ezzel szemben az történik, hogy mindazokat, akik ragaszkodnak a tót nemzeti autonómiá­hoz, hazaárulóknak nyilvánítják és üldözik őket. Unifikáló politikájukban annyira men­nek, hogy most meg akarják szüntetnti a po­zsonyi tót minisztériumot és ehelyett a prágai minisztériumokba egy-egy tót referenst akar­nak beültetni. Sőt szó van arról is, hogy egy külön propaganda-minisztériumot szervez­nek, amelynek az volna a feladat, hogy a cseh-morva-tót egységet közigazgatási, isko­laügyi, igazságügyi, birtokpolitikai és min­den egyéb téren megalapozzák. — A tótság aggodalommal figyeli ezek­et a jelenségeket. A turócszentmártoni tót nem­­zeti párt, amely egy esztendővel ezelőtt ki­­mondotta a Csehországhoz való csatlakozást, ma már teljesen kiábrándult, mert látja, hogy a csehek szándéka a tót nemzeti gon­dolat elsorvasztása és a tót nemzeti párt szer­vezkedésének elfojtása. A cseh kormány megijedt a tót nemzeti párttól és a turóc­szentmártoni párt cáseh­ellenes agitáció­jának­ ellensúlyozására megalapította a köztársa­sági tót földművespártot, amelynek vezetőit ut­asította, hogy a tót nemzeti párttal igye­kezzék megegyezni. Ugyanakkor az eddiginél is élesebb harcot indított meg a tót autonó­miát követelő pártok ellen.­­ A tótság kiábrándulásának másik fő­oka gazdasági természetű. A csehek a Fel­vidéket gyarmati sorba sülyesztik, rettenete­sen kizsákmányolják és mindenfajta rekvi­rálásokkal kínozzák. Ezek a rekvirálások mostanában fokozott mértékben történnek és innen van­ az, hogy a tótság mozgalma most a legerősebb. A csehek aránytalan adótöbb­lettel sújtják a Felvidék népét és meghódí­tott területként kezelik a Felvidéket. A köz­­­igazgatás élén cseh tisztviselők állnak, akik háborús napidíjakat élveznek, a cseh kato­naság pedig háborús pótlékot kap. Ezeket a felemelt illetményeket Tótország tartozik fizetni. Tót tisztviselő nem kap háborús napidíjat, tót katona nem élvez háborús pót­lékot. A cseh ipar teljesen háttérbe szorítja a tót ipart, amely gazdasági hinterland hiá­nyában válságba jutott. A bőrgyárak nyers­anyag hiányában redukálják üzemüket és ugyanebből az okból nem tud konkurrálni a tót ipar a csehekével. Munkatársunk arra a kérdésére, hogy megfelel­nek-e a valóságnak azok a hírek, amelyek szerint a Felvidéken bolsevista mozgalmak észlelhetők, dr. Bulissa így válaszolt: — Tény az, hogy a bolsevizmus tipikus tünetei észlelhetők a tót földön. A cseh kor­

Next