Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-16 / 219. szám
Csütörtök ! Sztanykevszky! és Dobó! / férfira ítélték Hiltonson:enöt évi súlyos börtönt kapott """Elsápadva remegtek meg szuronyos őreik közzött a kézsrekerült Tisza-gyilkosok: a félművelt, a forradalomban nagyhangú, dicsekvő lakatos, az erkölcsileg zsüllölt szökött zászlós, a cinikus, számító, előkelő családból származott főhadnagy. A katonai igazságszolgáltatás ítélt a Margit-körúti hadosztálybíróság nagy főtárgyalási termében katonák fölött, a szigorú, látószemű igazságnak téve eleget. Hatheti szenzációikban és izgalmakban gazdag tárgyalás óriási anyagának mérlegelése után mondta ki a katonai bíróság Dobó Istvánra és Sztanykovszky Tiborra a kötél általi halált, Hübtner Sándorra a 15 évi súlyos börtönt. A beteg tárgyalásvezető Mondada Jenő százados hadbíró helyett Géczy Iván főhadnagy-jegyzőkönyvezető olvasta föl az ítéletet. A fiatal főhadnagy kezében remegett a papír, az összegörnyedten, magaikba bukva ülő szinüket vesztett vádlottak látható izgalombal figyeltek minden szavára. A magyar állam nevében! A m. kir. hadosztálybiróság Dobó István tartalékos fegyversegédet, Sztánykovszky Tibor tartalékos zászlóst, Hernád-Mádonyi Hüttner Sándor főhadnagyot és Vágó-Wilhelm Jakab népfölkelőt bűnösnek mondja ki és pedig Dobó István elsőrendű vádlottat felbérelt gyilkosság bűntettében és Almássy Denise grófinő megsebesítésében, Sztanykovszky Tibort bntársi minőségben véghezvitt felbérelt gyilkosság, Hüttner Sándort bűntársi minőségben véghezvitt felbérelt gyilkosság, Vágó-Wilhelm Jakabot első szökés bűntettében. Ezért a haditörvényszék Dobó Istvánt rendfokozatától való lefokozás, érmeinek elvesztése és a hadseregből való kicsapás mellett kötél általi halálra, Sztanykovszky Tibort ugyanezek hozzáadásával kötél általi halálra ítéli, Hüttner Sándort pedig rangvesztés, nemességének és kiitüntetéseinnek elvesztése mellett 15 évi, havonta egynapi kemény fekhellyel s a büntetésnek minden évében október 31-ik napján sötét zárkába való zárással súlyosbított súlyos börtönre, Vágó-Wilhelm Jakabot 3 havi súlyos börtönre, ami azonban a hosszúra nyúlt előzetes letartóztatással, illetve vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vétetik. Elrendelte a haditörvényszék, hogy a katonai bűnperrendtartás alapján először Sztanykovszky Tiboron, azután Dobó Istvánon hajtassék végre a halálos ítélet. Síri csöndben hallgatta végig a termet zsúfolásig megtöltő közönség az ítéletet, egy nagy fellélegzés és megkezdődött az ítélet indokolásának felolvasása. Az indokolás először a merénylet végrehajtásának körülményeit állapította meg, majd a vádlottak bűncselekményének indító okaira vetett világot. Részletesen ismertette a merénylet végrehajtását attól az időponttól kezdve, mikor a gyilkosok Kéri Pál vezetésével kiindultak tettük végrehajtására. A bizonyítási eljáráson felmerült adatok súlyosan terhelik Sztanykovszkyt arra nézve, hogy a negyedik lövést ő adta a már halott Tiszára. A forradalmi politikusokból alakult Nemzeti Tanács határozta el Tisza István megöletését. A merénylet megszervezésével Fényes Lászlót,FriedrichIstvánt, Kéri Pált és Csernyák Imrét bízták meg, akik nem riadtak vissza a pénzáldozatoktól sem, hogy elérjék a kívánt sikert. Dobó beismerő vallomásának visszavonását a haditörvényszék figyelembe nem vehette, mert Dobó már előzőleg többször beismerte gyilkos szereplését. A vádlottak valamennyien beszámítife^gA-p tett s&Hes^fis I &M Pénzbeli jutalmazásukatis a véghezvitt gyilkosság bére fejében kapták. Ami az illetékesség kérdését illeti, a vádlottak leszerelését a haditörvényszék nem látta igazoltnak. Az ítélet kihirdetése után az elnök kérdésére a vádlottak kijelentették, hogy az ítéletet megértették. A védők a felebbezés és semmiségi panaszok benyújtására háromnapi haladékot kértek. Dr. Sós, Vágó védője kérte védencének szabadlábrahelyezését. Itt jegyezzük meg, hogy Vágó Wilhelm a polgári biróság előtt mint bűnsegéd van vádolva a Tisza gyilkosai ellen indított perben, így ő a Margit-körutról visszakerül a Markóutcai fogházba. PESTI NAPLÓ 1920. szeptember 16. ^ Németország visszautasítja az entense diktátumát Találkozás Lloyd George és Millerand között? olasz sajtó az aix-les-bainsi tanácskozások. »61 -a azt írja, hogy mindkét dowmimy megállattt arra nézve, hogy mapfekféle közös külpolitikai frontról lemondott. Általános megegye, tehát nem jötty*reés a két kormány esetről-Ire fog tárg^Hna közös eljárás létrehozása céljáhólLMJm^A^re voltaképpen csak annyi történt Aix-les-Bainsiben, hogy kissé barátságosabb lett a viszony Olaszország és Franciaország között. Giolitti újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy az aix-les-bainsi megállapodásoknak az a pontja, amely szerint csak azokat a nemzeteket veszik fel a népszövetségbe, amelyek teljesítik a vállalt kötelességeket, nem úgy magyarázandók, mintha Németországot csak akkor vennék fel a népszövetségbe, ha előzően eleget tett valamennyi kötelezettségének, hanem Olaszország csak azt követeli, hogy Németország adja tanújelét jóakaratának. A francia sajtó most, miután látja, hogy Olaszországgal nem tudnak közös frontot létrehozni, ismét az angol orientáció mellett foglal állást. Azt írják ma a párisi lapok, hogy a francia külügyiminiszittérium és a párisi angol nagykövet közvetlen tárgyalásokat kezdett, hogy minél előbb találkozás jöjjön létre Lloyd George és Millerand között. Ha egy félhivatalos indiszkréciónak hinni lehet — írja az Exelsior. Hogy Londonnak javaslatot tettek arra nézve, hogy körülbelül két hét múlva találkozzék a két miniszterelnök Biarritzban. Anglia részéről a biarritzi találkozásra vonatkozóan még nem történt nyilatkozat és az Exelsior az angol álláspontról csak annyit tud, hogy „meglehet, hogy Lloyd George elfogadja ezt a javaslatot". Az aix-les-bainsi megállapodásoknak az a pontja, amely a jóvátételi bizottságra bízza a német kártérítés kérdését, meglehetős megdöbbenést keltett Németországban. A félhivatalos Deutsche Allgemeine Zeitung emlékeztet a spaai megállapodásokra, amelyek szerint véget akartak vetni a diktálás rendszerének és kijelenti, hogy ha Párisban ragaszkodni akarnak a jóvátételi bizottság diktátumához, akkor Németországnak egyáltalán nem érdeke, hogy tovább foglalkozzák ezzel az ügügyel, mert ebben az esetben a leghelyesebb az volna,ho Németország egyszerűen lemondana arról, hogy öszszeköthtetésbe lépjen a jóvátételi bizottsággal, amelylyel mint döntő fórummal tárgyalni Németországra nézve teljesen céltalan. siesen állja a sarat és nem akar lemondani holmijáról, a jobb jövő reményében. Ezeknek is rendelkezésükre áll az árverési csarnok, amely egyúttal beraktározási hely is. Hihetetlen mennyiségű vagyon van most elraktározva a Kinizsy utcai raktárakban és pincéikben. A legújabb aukciók, amelyek a tárgyak sokaságában és érdekében felülmúlnak minden előbbit, most már csak a rendezést várják, amennyiben ezentúl több holmit nem fogadnak el. A művészi tárgyak kiállítása a Kinizsy utcai csarnokban október 3-ától 6-áig lesz, az árverés pedig 8-án kezdődik. A negyedik, úgynevezett rendes aukció kiállítása október 7-étől 10-éig lesz, az árverést pedig 12-én kezdik. /VWAVUVWWWiMWWWVWWVIAWVM A Lendvay-utcai gyilkos vallomása x x x x x x x xx (Saját tudósi lónt0t) Lendvay utcai házmester gyilkostllbana délben fél egy órakor elfogyt téren. Tizennyolcéves, kerek arou, zömök termetű parasztsuhanc, Kun Sándor a neve, 1918-ban jött Tápiósápról Budapestre és azóta sem dolgozik semmit, lopásból és betörésből élt. Legutóbb egy betöréses lopás miatt kétévi fegyházra ítélték, de a ceglédi fegyházból visszaszökött 1 a fővárosba. Érdekes, hogy a Baross-téren posztoló rendőrt betörőtársai tették figyelmessé Kun Sándorra, akikkel egy István-úti korcsmában ismerkedett meg és akik a lapokban közölt személyleírás alapján kitalálták, hogy a gyilkos csak a fiatal parasztsuhanc lehet. A rendőr detektíveket hívott a keleti pályaudvar őrségéről, akik közül Windisch detektív szólította meg a fehérnadrágos, sötétszürkekabátos suhancot. Kun Sándor előrántotta revolverét, de mikor a rendőrök körülfogták, eldobta a fegyvert és csak annyit mondott: — Itt vagyok. A keleti pályaudvarról automobilon vitték le Kun Sándort a főkapitányságra, ahol a fiatal gyilkos részletes beismerő vallomást tett Halász Fererenc detektívfelügyelő előtt. A detektívek szobájában az ártatlanarcú, becsületesszemű, de ijesztően romlott suhanc munkatársunknak szó szerint a következőképpen mondta el a gyilkossság részleteit és az azóta történteket: — Tegnap délben fél egy tájban bementem a villába. Senki sem adta a tippet, találomra mentem. Előbb az utcában bementem négy-öt házba. Ott aztán lementem a pincébe, ahol két deszka között megtaláltam az építőkapcsot. Betettem a zsebembe. Aztán felmentem a második emeletre és zörgettem a bezárt ajtót, hogy van-e ott valaki. Ha feleltek volna, azt mondtam volna, hogy tévedtem. Ezután benyomtam az ajtót. Bementem és az előszobában felfeszítettem az első ládát. Kis diványpárnák és szőnyegek "voltak benne. A másik ládában nagy firhangok voltak, meg szép selyem takarók. Ezeket nem bántottam. Felbontottam a harmadik ládát is, ebben szövetek voltak. Szétpakkoltam, különraktam a jót, meg a rosszat. Bementem egy másik szobába, majd a konyhai szobába, fogtam a koffert, felfeszítettem, a holmit kiraktam belőle és teleraktam szövettel. Azután felfeszítettem a szekrényt és még több ládát. Ezüstgyertyatartókat és ezüsttálcákat találtam. Mikor ezeket szedegettem elő, egyszerre csak hallom a nyitást. A szekrényajtó mögé álltam. Akkor jött az az ember és hallottam, hogy mondja: — Istenem, itt jól betörtek. Megállt a konyhánál és szétnézegetett. ..,jó csomó holmit vittek el" mondogatta. Azután az ajtó mellett meglátta a cipőmet, meg a nadrágomat. Erre elrántotta a szekrényajtót és nekem jött a kulcsokkal. Már akkor kezemben volt a revolver, de nem volt felhúzva. Az az ember megkapta akkor ezt a kezemet, mondott is valamit, de már nem tudom, mit. Kirántottam a kezemet, felhúztam a revolvert és láttam. Az elsírgolyó nem ment bele. Láttam, hogy komolyra megy' a dolog, mert erősen szorongatott, mire négyszer belesütöttem a revolvert. Nem tudom, hol találta a golyó. Az utolsó lövésre összeesett.. Sza'- Umi a lépcső felé. A lépcsőházban két ur volt, meg egy asszony. — Mi van? — kérdezte a fbt..iá!)U\ ur. — Egy bácsi! — mondtam ijedtemben és felmutattam a második emerre, hogy főket. — De a fiatal ur kiáltott a sofi'őrre', hogy fogjon meg. A sofför a a kerítésnél előre a...r ugrani, de megijedt a revolver okérr neki a az e'ladásnak. Beszaladtam egy házba, átugrotta?i a deszkakerítésen, el is szakadt a nadr,i_mn s.:aladtam egy másik házba, itt egy asszony kérdezte, hogy mit akarok. — Jaj, mamám, hagyjon békében, mondottam és szabdtam a ligetbe. Ott aztán eltévesztettek. Megkerültem a ligetet és fogtam maiam Ptosis© m USxá!$! $3$.. Arei Uiesaá, * Ezerhétszáz festmény a legszomorubb) tárlaton (Saját tudósítónktól? Szép, szép ez a vagyonmentő vásár, segimean, hogy azt, amit eladni isen, legalábbmegfelelő pénzért adják oda a rászorult, legszégényebb középosztálybeliek. Szép ez a**flyormentő vásár, mint látnivaló is, különösen most, amikor a szokásos aukción kívül még külön művészit is rendeznek. Egy pillanatra átengedjük magunkat az érdekes és művészi harmóniákkal tele látványosságnak, amelyet a most rendezés alatt álló kiállítás nyújt, de azután ráeszmélünk, hogy minél szebb és értékesebb ez a látványosság, annál szomorúbb. Azt jelenti, hogy féltetten becses holmikat, a családi szekrények mélyébe elzárt ereklyéket, szegény emberek büszke drágaságait öntötték ki ide, hogy legyen belőle fa, legyen liszt és házbér. A hozatal egyre növekedik, amint egymásután tartják az aukciókat. Amit most rendeznek, az immár a negyedik s ezzel párhuzamosan nyílt meg először a különválasztott, művészi tárgyak árverése is. Az eddigi három aukción nem kevesebb, mint nyolc millió korona folyt be. Úgy lehet, hogy a mostani kettős aukciónak ugyanennyi lesz az eredménye. Csupán festményből ezer darab van a negyedik aukción, a művészin pedig, ahova elsőrendű értékeket választottak ki, hétszáz a festmények száma. Ezerhétszáz festmény! Soha Budapesten tárlat még nem volt ennyi képpel, amikor a Műcsarnokban legfenjebb hatszáz vásznat láttunk. A külföldiek mellett úgyszólván minden magyar festő képviselve van ezen a szép, de szomorú kiállításon. A képeken kívül szobrok, porcellánok, üvegneműek, ékszerek, mindennemű műipari tárgyak, műbútorok és igazi szőnyegek kerültek a művészi osztályba, míg a másik aukcióra hasonló, de kisebb értékű tárgyakat soroztak be. Érdekes jelenség, hogy a tárgyakat behozó közönségnek az a része, amelytől a művészi aukcióra fogadtak el holmikat, sokkal kisebb kikiáltási árat jelöl meg, mint azok, akik a közönséges aukción vesznek részt. Ennek az a magyarázata, hogy a művészi árverésen műértő vevőkre számítanak, akik úgyis ismerik a tárgyak értékét és aminek nagyobb becse van, azt magasabbra fogják felhajtani. Az állami árverési csarnok vezetőségének, mondani sem kell, nagyon sok baja van a közönséggel. Mindenki magas áraikhoz ragaszkodik s alig lehet meggyőzni az embereket, hogy azzal semmit sem érnek el, ha a kikiáltási ár nagy. Legfeljebb az történik meg, hogy a beküldött tárgy vevő nélkül marad és ebben, az esetben meg kell fizetniök az árverési párcenteket, ami bizony annak, aki meg van szorulva és pénzt vár, keserű dolog. Sokan jelentkeznek a vagyonlakók közül is megik aa@KSEK.