Pesti Napló, 1921. február (72. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

Kean A híziurak korlátlan felmondási jósa csak a sizetet használna Az Országos Kereskedő és Iparosszövetség tiltakozása (Saját tudósítónktól.) Az Országos Kereskedő é­s Iparosszövetség vasárnap délelőtt közgyűlést tartott, ahol állást foglalt az üzletbérek mérték­telen emelése és­ különösen a háziurak felmon­dási jogának visszaállítása ellen. A közgyűlés ha­tározata az, hogy dr. Bródy Ernő nemzetgyűlési képviselő vezetésével küldöttségileg járul az igaz­ságügyminiszterhez és kérni fogja az új lakásren­delet kibocsátásánál a kereskedelmi és ipari ér­dekek méltánylását. Beszéltünk dr. Bródy Ernő képviselővel, aki a dologról a következőket mondotta: — Az üzlettulajdonosokat, a kereskedőket és iparosokat az bántja legjobban, hogy a kormány készülő rendelete szerint az üzlettulajdonosoknak korlátlanul lehet majd emelni és korlátlanul fel le­het mondani. Pedig a dolognak két oldala van. Aki kevés bért fizet és jól megy az üzlete, az ter­mészetesen kötelezhető arra, hogy többet fizessen, de az már megengedhetetlen, hogy olyanoknak fel­mondhassanak, akik régebb idő óta bírják az üz­letet. Ezeknek egész exisztenciáját tönkretenné a háziuraknak a rendeleten alapuló önkénykedése, földönfutóvá válnának. A dolognak az a lehetetlen része, hogyha a korlátlan felmondási jog életbe­lépne, akkor ez senki másoknak nem használna, mint a sikereknek. Hallatlan dolgok következné­nek. A sikerek tele pénzzel, a régi szolid kereske­dket, iparosokat a bérek túllicitálásával kitárnák üzlethelyiségeikből. Már­pedig az éppenséggel az lenne morális, hogy ezek a jövevények jog­osan és meg nem engedett úton szerzett pénzük­és jutnának előnyökhöz a becsületes kereskedők s iparosok tönkretételével. Minden józan ember­ek be kell azt látni, hogy a korlátlan felmondási­­g teljesen lehetetlen valami. Itt van például a K­ammer-eset, amely példátlan annyiban, hogy gy harminchárom év óta fennálló céget lehetet­lenné teszi­.­ Az egész kereskedelmet és ipari válság IV . ,enné, ha a háziurak lemondási joga érvénybe­n»««• Semmi más nem volna ez, mint valóságos katasztrófa ipari és kereskedelmi vilá­«tunk»" PESTI N­ÁPLÓ 1921. február 1. 3 Franciaország Kikényszeriti a párisi határozatok végrehajtását Újabb katonai megszállással fenyegetőznek . A csapatok készen várják a parancsokat Berlin, január 31 holnapi ülés napirendjér­e tűzzék ki a­ párisi h­a-­­tározatok megvitatását. Ennek megfelelően a bi­rodalmi gyűlés elhatározta, hogy kedden délután négy órakor ülést tart s azon fogják meghallgatni a kormány nyilatkozatát a párisi konferencia ha­tározatairól. Páris, január 31. —­­­ Pesti Napló tudósítójától — •A lapok hosszú tudósításokban számolnak be a német sajtó állásfoglalásáról. A­ Petit Párisien szerint a francia kormány eltökélt szándéka, hogy minden körülmények között behajtja az adósságot Németországtól. A lap szerint a szövetségesek raj­nai csapatai készenlétben várják a párisi paran­csokat. A Ruhr-vidéken gazdag zálogokat találná­nak, mert ott van Németország egész szénkészlete, a nehézipar gyárainak nagy része és a vegyiipar legnagyobb része. Hasonló információkat közöl a Temps, amely hozzáteszi, hogy a kényszerrend­szabályokat már akkor is­­életbe léptetnék, ha Né­metország vonakodna képviselőket küldeni Lon­donba. A hétfői esti lapok szerint a brüsszeli konfe­rencia február 7-én ül össze. A londoni konferenciára tudvalevően meghív­ták a török nacionalistákat és a görögöket is. Ke­mal pasát Izzed pasa fogja képviselni. Kemal kije­lentette, hogy csak abban az esetben küldi el kép­viselőjét Londonba, ha az idegen csapatok nyom­ban kiürítenek minden Törökországhoz tartozó területet és az entente lemond mindenféle hadikár­pótlásról. Rhallys görög miniszterelnökkel az entente-követek közölték, hogy az entente a leg­szívesebben Venizeloszt látná Londonban mint Görögország meghatalmazottját. Rhallys ezt egy­előre nem fogadta el. A Temps most megjegyzi, hogy Görögország csak úgy fog tudni boldogulni, ha Konstantin király lemond. Görögországnak a londoni konferenciára küldendő képviselője pedig csak úgy fog meghallgatásra találni, ha neve Veni­zelosza­nácskozásait és ezért kéri a Házat, hogy csak a­­ — A Pesti Napló tudósítójától — Még szombaton este közölték a német kor­mánnyal a Parisban hozott határozatokat. A jóvá­tételre vonatkozó követeléseken kívül az entente közölte a német kormánnyal a lefegyverzés rész­letes programmját és büntető rendszabályokat he­lyeztek kilátásba arra az esetre, ha Németország nem tenne eleget kötelezettségeinek. A szombati párisi hírekkel ellentétben most kiderül, hogy az entente elsősorban újabb, katonai megszállásra és a rajnai tartomáá­yok megszállásának meghosz­szabbítására gondol. A német sajtó egyhangúan visszautasítja az entente követeléseit és egyes lapok a legerősebb kifejezésekkel illetik az entente államférfiak eljá­rását. A­ Berliner Tageblatt őrültségnek nevezi a határozatokat és azt mondja, hogy önként Német­ország ezeket a követeléseket nem fogja teljesí­teni. A Vorwärts kétségbevonja, hogy ilyen körül­mények között Németország egyáltalán résztvesz-e a londoni konferencián. A németek nyugod­tan várják a kilátásba helyezett kényszerrend­szabályok alkalmazását, amelyekért a túloldalt terheli a felelősség. A Frankfurter Zeitung azt írja, hogy a párisi határozat égbekiáltó. Lehetet­len, hogy a már amúgy is teljesíthetetlen évi tör­lesztések mellett még külön kiviteli adók terhel­jék meg a német kereskedelmet. Hétfőn délben a kormány tanácskozásra ült össze, utána pedig a birodalmi gyűlés tartott ülést, amelyen Simons külügyminiszter beszámolt a helyzetről. Előadása szerint a lefegyverzés kér­désében hozott határozat véglegesnek tekinthető, a jóvátétel kérdésére vonatkozó határozatok azon­ban egyelőre javaslatok. A miniszter közölte a Házzal, hogy a kormány még nem fejezte be ta­t Akik szépírást tanulnak Egy kis fölfedezés Saját tudósítónknak már régebben szöget üttetni a fejébe, vagy hogy pontos legyek, szálka volt » M.éniinl,inni 'hol»». városunk hirdetőoszlopain öles plaká­tok azt közlik a nagyérdemű közönséggel, hogy az Irányi-utcában, a nyolcas számú házban tíz lecke a­latt meg lehet tanulni szépen írni. Ez nekem való — gondoltam magamban — ide okvetlenül elmegyek, írásaiml ellen úgyis sok a­ panasz. Az Irányi-utca ne­vezett háza régi, rozoga pesti épület, ittfelejtett ré­­giség az eltemetett boldog időkből, közel a Dunához* itt lakik a bűvész, aki tíz óra alatt megtanít szépen inni. A kapu félfáján diszkrét fehér tábla : FENYVES SÁNDOR írómester II. emelet A második emelet lépcsőházi bejáratán egy tábla arra tesz figyelmessé, hogy „tessék csengetni!", egy másik tábla egy óriási csengő felett, nyilván a gyön­­glébibek kedvéért, azt jelzi, hogy ..itt a csergő!" ... Ezek után mondanom sem kell, hogy az ajtó nyitva volt és minden csengetés nélkül kitárult előttem. Bevezettek egy nagy utcai szobába, ahol első pillan­­t­ásra nyolc kis asztalt számláltam meg. Mindegyik mellett ült valaki és itt. Valószínű, hogy szépen itt. Egy rendkívül udvarias, beretváltarcú úriember fo­gadott, tollsoárral a füle mögött és papírlappal a ke­zében. „Fenyves vagyok" mondta és nehogy a tanu­­­ványokat zavarjuk, bevezetett a másik szobába. Kö­zöltem vele, hogy az érdekelne, kik is tanulnak mos­­tanában szépírást. — Hogy úgy mondjam — felelte — az utcai* seprőtől egészen a hercegig mindenki. A­ rendszeren! —• folytatta — speciális, saját, családi rendszer. Erre már igazán kíváncsi voltam, mire azonban­ő a következő kitérő választ adta: — Tanítom az általam tervezett angol álló 63 magyar álló irást, amely szöges és hegyes és amelyet én fedeztem fel. Többet nem mertem kérdezni, mire a kedves iró­mester magától még a következő felvilágosítást nyúj­totta át: — Iskolánkat atyám, Fröhlich Jakab alapitotta hatvanhárom évvel ezelőtt. Itt van az erről szóló ig«» ssolvány. Ezzel berámázott oklevelet mutatott, amely 1857-ből datált, német nyelven kiállított „beeret", „Jacob Fröhlich" nevére szól, „Pesth''-en kelt és a „Stadtmagistrat" pecsétje van rajta. Ezután elmon­dotta, hogy havonta nyolcvan-száz tanítványa van. — Még a legcsúnyább írásból is gyönyörűt csi­nálok — szólt Fenyves úr, és bevezetett a tanuló­ szobába .Szőke bajt LSBU úr — lehetett negyven éves —­ éppen a nagy M betűt írta le egy kockás papírlapra, vagy hatvanszor. Egy beretvált arcú idősebb bácsi ezzel szemben a k betűt gyakorolta Csinos, húszéves fiú — úgy látszik haladó szépirnok — már egész szavakat rótt össze a betűkből. — Oh, a hölgyek is igen szépen haladnak — szólt az írómester — van köztük irodakisasszony, úriasszony, nevelőnő, igen sokan csak passzióból ta­nulnak. Ezzel benyitott a harmadik szobába, ahol három kisasszonyt láttam­ szorgalmasan szépirni. Terepszemlém végeztével érzékeny bucsut vettem Fenyves úrtól és az 1857-ben alapított szépirászati iskolától és arra gondoltam,­­hogy milyen szép volna, ha én is megtanulnám a „maityar álló, szöges és he­gyes" irást. A szedők nem mérgelődnének minyi­t ezen a szépirísról szőlő eh­ashatatlan kéziraton A Hegedős LordnfjlMst jósol 'újra összeütközik a drágaság az olcsósággal (•Saját tudósítónktól.) A kormányzópárt klub­jában hétfőn este sok képviselő járt fenn és élén­ken vitatkoztak a politika legfrissebb eseményeiről. A miniszterek közül Hegedűs Lóránt, Ferdinándy Gyula, nagyatádi Szabó István volt a pártkörben. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter az aktuális gaz­dasági kérdésekről ezt mondta az újságíróknak: — Vasárnap délután hat órakor föllátoga­tok az Otthon-körtre és részletesen tájékoztatom a sajtó képviselőit pénzügyi terveimről. Csak újra ismételhetem, hogy nem tervezek nagy va­gyonadót. Ezt csak akkor lehetne megcsinálni, ha a pénz értéke stabilizálódnék, ha pedig ez a helyzet áll elő, nincs szükség vagyonadóra. A bankok által fizetendő kamatlábat március else­jétől kezdve rendeletileg a duplájára emelem, vagyis 1,5 százalékról 3 százalékra. Egyelőre csak ennyivel, mert nem lehet rohamosan maga­sabbra emelni.­­ Az én pénzügyi programmomnak az a kiindulópontja, hogy előbb mesterségesen pénz­szűkét kell csinálni. A tőzsde is azért lanyha és azért fokozódik a lanyhaság, mert a tőzsdések úgy vannak vele, mint a báli közönség, amely idegesen és lázas izgalommal várja a bálkirály­nőt. A tőzsde is izgatottan és nyugtalanul várja az új pénzt.­­ Amerikából megindult egy olcsósági hul­lám, mely különösen textilcikkekben és gép­ipari cikkekben mutatkozik, Amerikából Angliá­ba csapott át a hullám s most már Svájcban van. A probléma tehát az, hogy a Svájcból most errefelé tartó olcsósági hullám elé küld­jük a mi dr­ágasági hullámunkat, ezek egy ponton találkoznak és előidézik az olcsósági fo­lyamatot.­­ Azonban az olcsósági hullámnak ná­lunk van még egy barrikádja, amely miatt nem tud ide áttörni, s ez az óriási halom bankó, a bankóprés. Ezt kell nekem lerom­bolni és ezt az akadályt csak mesterséges pénz­szűkével lehet lerombolni. E célból néhány milliárdot ki fogok vonni a forgalomból. Hogy mikor és mennyit, azt az én egyéni szemmér­tékem szerint ítélem meg. Ez már a pénzszű­kítési folyamathoz tartozik. A képviselők nagy érdeklődéssel hallgatták a pénzügyminiszter fejtegetéseit és tréfásan talál­gatták, V­ajjon mikor csap át rajtunk ez a várra­­ várt haillám.

Next