Pesti Napló, 1921. március (72. évfolyam, 48–68. szám)

1921-03-18 / 59. szám

PrSnter Hamis felülbélyegzést! ezresek a forgalomban Hétszáz hamis ezrest fizetett ki egy nagy bank pénztára . (Saját tudósítónktól.) Néhány nappalzelőtt jelentettük, hogy y bécsi rendőrség^elfogott egy nagyobb p^zham­isitó bandát, aijj^y lebélyegzet­len osztrák-magyar ezresekre m magyar felülbélyeg­zést ham­isít­ott. Amint lájtuk, Bécsben több ha­sonló társaság is m£kötött, sőt másutt is hami­sították a­ V­agyar fdü­lbélyeget. A hamisított bankjegyekből tekintélyes m­ennyiségeket be is hoztak Magyarországba, kijátszva a magyar ellen­őrző közegek éberségét. Ennek következtében Budapesten meglehetősen sok hamis felü­lbélyeg­zésű pénz, különösen sok hamis ezres van forga­lomban, ami a kereskedelmi és üzleti életben sok bajt és nehézséget okoz. Legjellemzőbb a helyzetre az­­az eset, amely tegnap történt egyik nagy bankunknál Egy buda­pesti ügyvéd ugyanis tegnap reggel egyik ügyfele megbízásából egymillió koronát vett fel az Angol-Osztrák Bank Kálvin-téri nökiny­zeténál ezerkoro­nás bankjegyekben. A pénzből nyolcszázezer koro­nát még tegnap délelőtt lefizetett ügyfele számlája javára a Pesti M­agyar Kereskedelmi Bank Szabad­ság-téri fiókjánál. A bankban a pénzt át is vették, majd délután beküldték a féinntézetbe. A főpénz­tárnál gondosabban megvizsgálták 41. ezredeket és a vizsgálat során az a gyanú támadt, hogy a nyolc­száz bankjegy közül hatszáznak a felülbélyegzése hamis. Rögtön értesítették a gyanúról az ügyvédjét, aki a maga részéről az Angol-Osztrák Bank Kál­vin-téri fiókfőnökéhez fordult és együtt megvizs­gálták a bankjegyeket. Meg is állapították, hogy a Magyarország felülbélyegzésben az M­­ betűnek mindkét száza kissé meg van hajlítva, az „y" szára pedig valamivel hosszabb a rendesnél. Ezen­kívül pedig az egész felülbélyegzés színe halvá­nyabb, mint a jó bélyegeké. Az Angol-Osztrák Bank szakértője mindazon­által azon a nézeten van, hogy a felülbélyegzés valódi. A Kereskedelmi Bankban viszont határo­zottan állítják, hogy a bély­egzés hamis. Megvizs­gálták az ügyvédinél maradt kétszáz darab ezrest is és ezek közül százegyet szintén gyanúsnak ta­láltak. A gyanús ezreseiket ma délután a Pénz­intézeti Központ szakértői vizsgálják felül és ők fogj­ák megállapítatni, hogy a k­ezeken lévő felül­bélyegzés hamis-e. A közönség mindenesetre jól teszi, ha a ke­zébe kerülő ezreseket legnagyobb gonddal vizs­gálja felül és különösen az említett hibákra nagy figyelmet fordít, mert súlyos károsodástól óvhatja meg magát. Egy tavalyi éjszaka­i UndMorl Főmérnök, nyomdász és katona kalandja Ses­evitsékkel (saját tudósítónktól.) Jan igazságtevés házának hol egyik, hol másik Ujígyalóterm­ében még min­dig visszajárnak kerfenn a britanniások dolgai. Ma a bivltetőjáj­átísu­­aságon­ dr. Czukor József büntetőbiró előtt tárgyalták a hírhedt nevű, a Soltra rendőr meggyilkolásában erősen gyanúsított Leselits László állítólagos alhadnagynak és társai­nak ügyét. A tavaly őszön olyannyira bátor fiatalembe­rek a bennük buzogó és uton-útfélem kitörő bá­torság hőfokát emelni végigjárták Buda korcs­máit. Október 4-ről 6-re virradóra a Lánchídon jöttek át Pestre „portyázni". A hídon került elé­bük az első zsákmány. Boros Ignác s­etüszedő éj­jeli munkájából sietett haza budai lakására pihe­nőre. — Megállj! Igazold magad! — s már ott hadonászott a munkás orra előlt a négy tagból álló társaság: Sesevits, Szabó Sándor orvosnöven­dék és még két ismerettem fiatalember. Előszedte irományait a nyomdász, de az írások nem voltak elegendők igazolásra, mást akartak látni Sese­vitsék. Amikor a nyomdász az ilyen furcsa igazo­lást megtagadta, Sesevits hatalmas ütést mért az arcába. S már hangzott bele a fekete októberi éjszakába: dobjuk bele a gazembert a Dunába! A kritikus pillanatban egy másik ember közeledett feléjük. A pesti oldalról iparkodott hazafelé Raáb Gyula erdőfőmérnök. A medikus elébe rohant s igazolásra szólította: zsidó vagy-e? A főmérnök tovább akart menni, de Szabó egy hegyes végű botot tartott eléje. — Keresztülszúrlak, ha nem igazolod magad! — A társaság közben már egy harmadik emberrel is veszekedett, egy honvédelmi minisztériumi tisztviselővel, Boros társai segítsé­gére sietett, a főmérnök ezt felhasználva, futni kezdett a birdiai oldalra. A nyomdász is egérutat nyert s követte a főmérnök példáját. Azonban a főmérnököt nagyon bántotta a fiatalemberek du­hajkodásra, visszajött a­ hídon, utánuk ment. Látta, hogy a pesti oldalon többeket inzultáltak, köztük Janku Sándor katonát. A főmérnök elébük került s főhadnagyi rangjára hivatkozva, felszólította a garázdálkodókat, hogy mivel őt, a tisztet megsér­tették, kövessék a rendőrségre. A nagyhangú du­hajoknak inukbal szállt a bátorság s engedelmes­kedtek a felszólításnak. A rendőrségen azután jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. így került az ügy a büntetőjárásbíróságra. A tárgyalásvezető bíró személyes szabadság megsértésének és élet­veszélyes fenyegetés és utcai botrányokozás vét­sége címén az ügyet a törvényszékhez tette át. Sesevits a Soltra-gyilkosságot követő napon szerb megszállott területre szökött, egyedül Szabó medikus fog felelni a hangos éjszakáért. TÜNDÉRKERT (Tizedik folytatás) IRTA J­ORICZ ZSIGMOND főt. A fejedelmi hirtelen, megütödve"jigpdresedett "pillanatban, ami Most jut eszébe, ebben_ egész idő alat-szolt. Hiszen ő Sólyomkőre hivatta be Géczyt, Nagy Andrást . . . Ő az a sok italbéli ... s ez a hasztalan aisz­siránydolog . . . Amint hétf­­i Sólyomkőre beért, rögtön stafétát­­küldött Zilajra, ahol ott volt Nagy András a hajdúk kapitánya s üzenetére várt. S al­kalmasint ott volt Tilár Géczy Anddrás is, a mára­marosi főispán, aki a palatínus levelére , kellett hogy ott várjon . . . Nagyon­­alkalmasint jött, hogy a köteleső s eldugott Sólyomkőn tanácskozhat ve­lük, sietett azért ide rendelni őket. Ki tudja e mai napon nem érkeznek-e meg már? . . . Most mi a csudát 111 íveljen ... Se Géczyt, se különösen a hajdúkat nem rendelheti be Kolozs­várra, egész világ szeme s nyelve elébe . . . Csöndesen s egyre csöndesebben ballagott to­vább s ízem hallotta m­ár háta megött a csapat dudolását . . . Menjen be Kolozsvárra? ahol min­den ijjedezik a háborúnak még gondolatjától is ... hogy inkább nyelvük harapnak ez emberek, mint­hogy hadat kiáltsanak ... A tavalyi rosz ter­més után, a szűk télben megijedve.... S ott van maga a Főkapitány, aki Szász Lónán ugy kipakolt ellene . . . S a fejedelemasszony . . . Hiszen ha a hajdukapitányok csak végiglovagolnak Kolozsvár utcáján, ki van dobolva kerek világ előtt . . . Szóval, amint meglátta a kolozsvári torony hegyit, ijedten állitotta meg a lovat s vissza kapta a zaboláját, mintha az ítélet helyét látta vön. A hajdúk, akik mind hallották az Imreffyné boszorkányozását, megértették. Ijedten néztek össze, hogy bámulja a fejede­lem Kolozsvárt. Egyszerre ütődtek meg mind s gondoltak a sórlyomkői boszorkányra, de még idejük se volt elrrosolyitani magukat, a fejedelem megfordí­totta a lova száját s korbácsával egyet suhintott. — Fordulj! Visual . . . Koreky Feri félreugratottt, hogy utat adjon a fejedelemnek. — Sólyomkőre? — kiáltotta Szilvássy János hadnagy. A fejedelem elkurjantotta magát. — Ha Sólyomkőre, Sólyomkőre, ha Brassóba, Brassóba! ha a pokolba, a pokolba! . . . Utánam! — Vivát! — kiáltottak a legények egy szívvel s lélekkel s mind utána káromkodtak: — Átko­zott kutya boszorkánya! A fejedelem egy emelkedésen megállott: — Sárkány! — mondta egy vén katonának, — eredj le Kolozsvárra­, mondd meg Imreffy uram­nak, hogy igyek jöjjön Sólyomkőre fel. Még ma éjjelre ott kell legyen. Nesze itt a pecsét. Zsebébe nyúlt s kis rézpecsétnyomót adott a markába, hogy ezzel igazolja magát a kancellár előtt. A vén katona mindjárt fordult s elvágtatott. A törtiek annál kíváncsibban néztek össze, csiklandósnak tetszett, hogy a fejedelem a férjet is felrendeli s még ilyen hamar . . . Visszafelé aztán ugyancsak ügetve mentek. Szép volt­­a kis­ csapat, ahogy követték a dali fe­jedelmet. Nem voltak ezek egyenruhás katonák, mind más volt, mind egyéniség, mind magára ke­vély vitéz. Fegyverük is, kinek lándsája, kinek pallosa, fostélya s puskája, kinek furcsa karcsú ijja, s olyiknak két öles hosszú dárdája vala, hogy a faágaktól erdőben alig­ tudott menni. A fák per­gették a zúzmarát s behintették süvegüket, vállu­kat fehér ezüstporral. Most bezzeg nem dalolt senki, haladtaik sza­porán. Mikor aztán jó déltájban feltűnt újra előttük a sólyomkői kis kastély, úgy látszott, mintha 3 piros pont még mindig ott tüzelne a tornácán . . . De ahogy soká nézték, eltűnt, mintha csak a sze­mük káprázott volna. Átkozott boszorkányfészek, morogtak, s dühö­sen nézték. Ez is a Rákóczy Zsigmond fejedelemé volt, csak az ősszel kapta, volt Imreffy uram, ami­kor a megegyezést perfektuálták . . . S már hogy belefészkelte magát . . . Mikor leértek, senki sem volt sehol, üres volt a kastély, mintha kihalt volna, de a konyhán a­nnál jobban sütöttek-főztek a szakácsok s netu- PESTI NAPLÓ 1921. március 18. 5 Stély miniszternél tiltakoznak a mozi­sok a filmszinhrák elvétele ellen, ír kereskednek az uj engedélyekkel (Saját tudósítónktól.). Aj. a rendelettervezet­, an­elynek értelmében a korahány máról-holnapra nyolcvan budapesti mozisziniház közül öt ren­dtől meg akarja vonni­ az engedélyt, egyszerűen azért, hogy mások­nak adhassa, érthető feltűnést licitért a közvejkfiíil érdekeltek szűk körén túl is. Nekű£i**f­ lazán nem fáj a proskribált mozisok feje- Tifffy" zsebe, de ha ez a különös jogi érzékkel megtervezett rendelet nem is érinti a közérdeket, mégsem mi sietünk el mellette szó nélkül — elvi szempontból. Elvi alapon a legélesebb­en el kell ítélnünk, tiltakoznunk kell ellene, mert veszedel­mes precedenst teremt. Végzetesen eltolhatja azo­kat a határo­kat, amelyek eddig az állami beavat­kozás jogkörét kim­érték az állami koncesszióké­hoz kötött magánvállalatokkal szemben. Ilyen sú­lyos beavatkozást a tulajdon jogkörébe különben sem lehet egyszerű miniszteri rendelet útján elin­tézni. Hisszük, hogy éppen az elvi okok szem­pontjából mutatkozó aggályok mérlegelése más megoldásra fogja kényszeríteni a kormányt s a nemzetgyűlésnek is lesz beleszólása a rendelet végrehajtásába. A magyar kereskedelmi és ipari élet képvise­lői, a kereskedelmi és iparkamara megbízottjai, valamint a GYOSz igazgatója, dr. Fenyő Miksa a mai nap folyamán már felhívták az illetékes mi­nisztériumok figyelmét azokra a következmények­re, amelyekkel e rendelet végrehajtása járhat s valószínű, hogy a nemzetgyűlésben is többen in­terpellálni fognak a moziengedélyek megvonása ügyében. Ez alkalommal szóba fog kerülni az is, hogy az új engedélyesek legnagyobb része nemcsak nem altruista szövetség, de még csak nem is rok­kant hadviselt, s hogy a rendőrség már nyomoz is egy új engedélyes ellen, aki — pénze nem lé­vén — jó áron tovább akarta adni a neki megítélt mozit. Ha a rendelet végreh­ajtását tényleg keresztül­viszik, a német filmgyárak nem adnak többé nyers­anyagot és az osztrák és a német filmgyárak és filmkölcsönzők szövetsége nem fog beengedni Ma­gyarországba femet, sem innen kivinni filmet. Ezt a bojkottot akarják megelőzni a filmgyá­rosok és mozisok, akik ma kétszer is üléseztek, hogy elkészítsék azt a memorandumot, amelyben fel fogják hívni a kormány figyelmét a fenyegető bojkottra és következményeire. A délelőtti tanács­kozáson elhatározták, hogy este közös értekezletet tartanak a film­kölcsönz­ő egyesület vezetőivel. Ez az együttes ülés az Újságkiadók Otthonában volt este hét órakor és tíz órakor ért véget. A filngyá­rosok és fil­mkölcsönzők hosszas vita után abban állapodtak meg, hogy holnap, pénteken délelőtt tisztelegni fognak Hegedűs Lorántnál, nagyatádi Szabó Istvánnál, Tomcsányi Vilmos Pálnál és Gratz Gusztáv külügyminiszternél és memorandu­mot adnak át nekik a filmszínházak engedélyének revíziója ügyében.

Next