Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

Péttterc «... .fal Amikor Csilléry Jászi Oszkártól kérte az egész fogászati klinika elcscapatását Csilléry és a fogorvosok, memoranduma az egyetem forradalmi kormánybiztosához "(Saját tudósítónktól.) A főváros tegnapi köz­gyűlésén a harcis« kifakadásoknak egyik túlszi­goru szóvivője dr. Cilléry András volt. Wolfá­rolynak erről az egyi­k alvezéréről bocsátják,­fitosz rendelkezésünkre a/.litt következő irásossrff, me­lyekből kitűnik, hogy Csilléry Anelusa forrada­lom alatt, még 1919 februárjábant is, egészen más hangon beszélt a forradfittwfr vezetőivel, sőt — személyes összeköttetést felhasználva — maga igyekezett az akkori idők egyik legexponáltabb harcosát, Jászi Oszkárt, az egyetem forradalmi kormánybiztosát megnyerni nem is tutártatlan kí­vánság teljesítésére, melyben nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy Jászi Oszkár egyetemi kormánybiztos, az egyetemi autonómia ellenére, kormánybiztosi hatalmánál fogva csapja el az egyetem fogászati klinikájának egész személy­zetét. Nem vitatjuk, hogy kinek volt igaza. Lehet, hogy Csilléry úrnak. Valószínű, hogy Csilléry úr jogos panaszt tett szó tárgyává. De, a­ki ma a fó­rumon felelősségrevonást harsog, annak nem lett volna szabad Magyarország egyik forradalmi ve­zetőemberéhez kéréssel fordulni, Bízta volna azt más, forradalmibb alapon álló kollegájára. Vagy pedig, ha megtette, könnyen érheti most az, a vád, hogy a divatos politikai áramlatok vizein szokott evezni. Előttünk Csilléry Andrásnak két sajátkezű írásműve. Az egyik: a magyar fogorvosok egyesü­letének, illetve a fogászati klinika gyakornokai­nak memoranduma, melyet a kézirat tanúsága szerint maga Csilléry fogalmazott meg. A másik: Csillérynek ugyancsak sajátkezű magánlevele, me­lyet dr. Madzsar József akkori népjóléti minisz­tériumi államtitkárhoz írt, kérve az ő hathatós pártfogását Jászinál a memorandumban foglalt kívánságok teljessítése érdekében. A memorandum — „Kormánybiztos úr!" megszólítással — az egyetem fogászati klinikájá­nak akkori vezető tanára és tanársegédei ellen ad elő súlyos panaszokat, hogy a klinika gyakorno­kaival nem foglalkoznak, nem tanítanak, s hogy a klinikán egyáltalán tanulni sem alkalom, sem lehetőség nem­ adódik. A panaszokat és vádakat így memorandum végül így foglalja össze: — Röviden összefoglalva a klinikánkon nemcsak a tanulni vágyó újabb generációnak nincsen alkalma és módja tanulni, hanem még nekünk, a klinikai alkalmazottaknak sincs megadva a lehetőség. A szociális viszonyok pe­dig a lehető legrosszabbak, .Az egész klinika egy államilag, szubvencionált maflánvállalkozás im­presszióját kelti, mely a közre való minden te­kintet nélkül két-három ember anyagi jólétét van hivatva előmozdítani, de semmilyen tudo­mányos célt nem szolgál. Ennélfogva kérjük kormánybiztos urat, hogy a kormány által Önre ruházott jogainál fogva indítson sürgős vizsgá­latot s amennyiben fenti állításaink, melyeiknek valódiságáért becsületünkkel felelünk, valónak bizonyulnak, mozdítsa el a klinika jelenlegi vezetőit s állítson helyükbe olyan egyéneket, kiknek egyéniségük és tudományos múltjuk garancia arra, hogy a fogászati klinikát arra a nívóra emelik, min egy egyetemi klinikának álla­nia kell. Kérjük a kormánybiztos úr jóindulatát és erélyes közbelépését. Ezt a memorandumot ajánlja be azután 1919 február 12-én Csilléry külön magánlevélben dr. Madzsar József akkori államtitkárnak a követke­zőképpen: Mélyen tisztelt Államtitkár Úr! Csatoltan van szerencsém a Magyar Fogorvosok Egyesülete által dr- Jászi kormánybiztosnak átnyújtandó memorandum, valamint a klinika gyakornokai és kurzist­ái által átnyújtandó panaszbeadvány má­solati példányait megküldeni. Még egyszer va­lamennyiünk nevében arra kérünk, hogy légy kegyes az ügyet magadévá tenni és mint volt fogorvos kolléga is sérelmeink orvoslását nagy­becsű pártfogásoddal hathatósan támogatni. Holnap délelőtt 11 órakor, illetve az időtájt fog a küldöttség Salamon vezetése alatt tisztelegni a kormánybiztos úrnál, melyre nézve ugyancsak­ az előzetes információt részedről kérjük. Bocsá­natot kérve a sokszori alkalmatlankodásért, mély tisztelettel készséges hived Dr. Csilléry s. k. Ennek a­ két írásnak közreadása azért is fon­tos, mert tudnivaló, hogy a Károlyi-korszak idején az egyetem egész tanári kara állást foglalt Jászi Oszkár ellen, akinek kormánybiztosi kinevezésében az egyetem autonómiájának legsúlyosabb sérelmét látta- És ilyen körülmények között fordult Csilléry kéréssel ilyen ügyben ahoz a forradalmi kormány­biztoshoz, akivel az egyetem tanári kara szóba sem alkart állani s akinek elmozdítását egyértelmű­leg a leghevesebben követelte­­delmű bányái bevételének bizonyos percentjét­ fordítsák a kisebb bányákban dolgozó bányászok munkabérének javítására. A végre­hajtóbizottság tagjai holnap ülést tartanak Lon­­donban, a kormány kívánságára a bányatulajdo­nosok bizottsága is permanenciában van arra az esetre, ha­ a helyzet alkalmas lenne arra, hogy közös tanácskozáson megállapodásra jussanak. TÜNDÉRKERT REGÉNY (34) IRTA: MÓRICZ ZSIGMOND Kristóf deák a második fogást hirdette: — Asztalrendtartás, — mondta harsányan — másodfogás: első öreg tálra: káposzta vaddisznó­orrjával, más öreg tálra: nyúlhús fekete lével, borjú gyümölcsös lével, tehén nyelve kaszás lével. Most aztán fel lehetett venni a serleget vagy a két-három ize és mázfrága bögréket, mindnyá­jan egymásra s az asszonyokra köszönték az italt; a dámák szintén apróbb poharakat fogtak s bele­r­yujtották a nyelvecskéjüket, mutatták, hogy nem megy beléjük a bor, a világért se. Ivás után mindenki ujjongott a tálakon, vá­ratlan volt a bö étel s kisült, hogy­ egyik vagy másik tál valakinek éppen a legkedvencebb kosztja. Most már a tálak csereberélése is szabad volt s a szomszédok odább-felább kérték a bőzsi­ros hu.-.. .at. — Héjaye bár annyi kenyerem vóna, kivel bajszom feltörlöm, — kiabált Kamuthy uram — hogy fogok az asszonyoktól csókot kérni ilyen zsíros pofával. Mindenki hangosan nevetett s a fejedelem, mintha durván s­elárdával bökték volna meg, oda­nézett a Kamuthy asszonykájára, aki lángbaborult arccal s lesütött fejjel nevetett az ura goromba trufáján. Ott is hagyta a szemét az asszonyon, a nagy háborús lázban elvesztette előbbi nagy szívütését, de most egyszerre megint valami fájó, szorongó, nagy vágyakozás támadt benne a nyíló rózsabim­bóhoz hasonlatos fiatal asszonyka után . . . Olv Hszta volt, olyan egészséges s üde, nem is tudta ig­­en, nem is ismerte soha a szerelmes fájdalom­nak ezt a szorongását, de minél to­vább nézte az asz­szonyt, annál kinézóbb volt valami odabent, hisz ő minden asszonyt szeretett, minden asszonyt megkívánt, de ezt a kis asszonykát ezt nem úgy, mint mást. Ezt fájdalommal vágyta, sírni tudott volna, ölébe borulni és sírni, mert annyi baja s félelme van, ugy fárasztja s kínozza már az a sok min­den, ami felgyűlt az életéiben, ez az asszony ha­sonlít egy kicsit Palotsay Annához, mikor még kislány volt s hasonlít Évuskához, aki megkorbá­csolva aludt az alvóházában s minden ártatlanhoz s szépsége valami remegő, berzengő, ártatlan és gyanútlan volt . . . Mint gyermeket ,s­zeretné ezt ölbe venni, karjára, mint a csecsemőt, gyerme­ket, gyermeket szeretne tőle fogni, a karján érzi, milyen jó lehet, az erős, acélos bicepsében az apai édességet, ahogy a parányi, édességes kölök kis súlya rajta f­ek­szik ... óh de gyűlöli az Asszonyt, aki nem tudott neki gyereket hozni, csak gőgöt s fagyosságot ... Ez ijyen, ez tudna, szinte siróra s nedvesre, könnyesre­ ernyed a szeme sarka, míg csak nézi, nézi lopva s retteg tőle, valaki észre ne vegye, félti elárulni, mintha minden elveszne abban a pillanatban, amint idegen szemek fel­fedezték . . . El is kapja szemét s mereven néz át az asz­talon az Imreffy fakó arcába. Elálmélkodását az asztalnál ülők mind Figye­lik s félreértik, mert hogy Kamuthyné , Imreffy­né egymás mellett ültek, nem tudják, kettőből me­lyikre néz a fejdelem s hitték a régire ... De Imreffyné tudta. Minden vigsága s elevensége mellett is tudta már, hogy baj van: hiába játszott s kacérkodott Géczyvel, hogy magára vonja a fe­jedelem féltését, ez nem vette már észre, nem élt neki többet . . . Imreffy azonban felállott s minden­ki várta a h­ivatalos első felköszöntőt. A kancellár azonban nem pohár emelni, szó­nokolni kezdett; némely köhintések után igy keze­dette szavát: — Serenissiime Princeps! Dom­ine, Domine, nobis si'­nper colendissime . . . S kezdte felsorol­ni, hogy a fejedelem hogyan jelent meg Erdély gyászegén, mint a ragyogó cométa, az üstökös csillag s mint megnevelte már az megtöretett ha­zának szerencséjét . . . meghozta a békességet, megadta a munkában való lehetőségeit, hozott erőt s nyugodalmat s mind közönséges boldogságot... De ezen,felül még a haza fiaihoz külön s egyen­ként is, mely nagy jaikkal vagyon, mely nagy két gyermét tanúsítja s mely csodálatosképpen nemi rest kimutatni szívbéli jókaratját még csak e cse­kély alkalomkor is, hogy mind a jelenvalóknak­ kegyelmességét tanúsítsa . . . Csodálkozva hallgatok, mert i mindig jól esik az embernek, ha valami ajándékot várhat, bár hozzá voltak szokva, hogy a Báthoryakhoz ven­dég miseajándékozatlanul el nem mehet ... A kancellár a következő adományokat, ajándékokat s kitüntetéseket sorolta fel: — Kendy István hűségeért, a fejedelen dol­gaiban való serényiségeért, az országért való sze­relmes törekedéseért megkapja Szamosujvárát örö­kös ispánságul, firól-fira szállva s hogy fiatal há­zasságában szerencsés és jó előmenetelü legyen, m­­gkapja felesége számára parafermumúl az ira­tus nevű rézágyut, hogy abból mint újvári asz­szonyság számára pénz verettessék . . . Irigyekedéssel elegy elámulás lepte intig a társaságot, de a kancellár folytata: — Kornis Boldizsár, portai követségéért, a budai basával való szerencsés alkuvásáért zászlós­urrá s az udvari testőrség főkapitányává lészen... Ujabb elámulás:­­ ezt még a hajdúk is döb­benve vették, hogy­ a fejdelem személye mellé a legfontosabb helyekre pápisták ürntik? . . . Kornis Györgyöt Szolnok-Doboka vármegye főispánjává, Bánffy Pált, Kálkoni István ura­m be­tegeskedése miatt való visszahúzódása után ország kincstartójává s Kamuthy Farkast, Torda várme­gyei főispánjává nevezi ki . . . Mindezek régen vágyott, sürgetett s­oft.& FESTI NAPLÓ 1921 április 22. 3 A munkások elutasították a bánya­tulajdonosok újabb javaslatait is London, április 21. (A Perfi Napló tudósítójától.) A bányamunkások Szövetsége elutasította a bányatulajdonosok legújabb javaslatait. A bá­nyászok r­á­­aszkodnak ahoz, hogy fel kell állí­tani egy hivatalt a munkabérek nacionalizálá­sára. Követelik továbbá, hogy a nagyobb jövő­ Metodista püspök Budapesten Nyilatkozott a külföldi jótékony akcióról és a gyermeksegítés új irányáról (írját tudósítónktól.) A buzgó és jámbor életű­­metodistáknak nevezetes vendége érkezett ma Budapestre. Egyházi kö^wtja ''során megláto­tt« »4 híveit N uelsen^ttfíros zürichi metodista pü­sp W^^akia ,,J*«#f» e­u­ró­p­a­i ezzel a magyaror­szági metodisták feje. A püspök megérkezése után a Felsőerdősor­ utcai templomba vonult be, am­e­­lyet erre az alkalomra fenyőgalyakkal díszítettek fel. A nagyszámban egybegyűlt hívek élén Funky főtisztelendő üdvözölte a vendéget, aki a fogadta­tás után istentiszteletet tartott. Az istentisztelet végeztével alkalmunk volt beszélni Nuelsen püspökkel, aki budapesti útjáról a következőket mondta: — Már tavaly jártam Budapesten, amikor a Magyarország érdekében megindított külföldi jó­tékonysági akciókat beszéltük meg. Ezek az akcióit elég­ szép eredményt is értek el, sajnos, hosszabb folytatásukra már nem számíthatunk. Külföldön ugyanis mindenütt súlyosabb a gazdasági krízis, mint itt, úgy hogy az intervenciós jótékonyságnak m­ár csak az lehet a feladata, hogy az elpusztílt országokban a humanitárius berendezéseket se­gítse felépíteni, amelyek aztán lehetővé teszik, hogy az illető nemzetek maguk támogassák bajba jutott polgáraikat, így a közel jövőben alighanem meg fog szűnni a gyermeknyaraltatás is s ehelyett állandó jellegű gyermektelepeket szándékozunk lé­­tesíteni, ahol az idegen országok rászorult gyer­mekeit elhelyezhetjük.­­ Ezúttal kizárólag egyházi és adminisztrá­ciós célok hozták Budapestre, ahol csak egy pár napig maradok, s azután Funke főtisztelendő úr társaságában a nyíregyházai, esetleg a baranyai egyházat is megtekintem. Célom: megismerni az itteni viszonyokat és közvetlenül érintkezni a hí­vőkkel. Ezért nemcsak istentiszteletet, hanem lelkigyakorlatot és előadást is fogok tartani ne­kik, még­pedig ezúttal az igazi kereszténységről és arról, hogy a krisztusi szellem hogyan értel­mezi a modern problémákat és a világválságot. Az eszha­iu, de fiatalos tartású főpásztor ezután elvegyült hívei közé, akikkel hosszasan el­beszélgetett.

Next