Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-22 / 86. szám
Péttterc «... .fal Amikor Csilléry Jászi Oszkártól kérte az egész fogászati klinika elcscapatását Csilléry és a fogorvosok, memoranduma az egyetem forradalmi kormánybiztosához "(Saját tudósítónktól.) A főváros tegnapi közgyűlésén a harcis« kifakadásoknak egyik túlszigoru szóvivője dr. Cilléry András volt. Wolfárolynak erről az egyik alvezéréről bocsátják,fitosz rendelkezésünkre a/.litt következő irásossrff, melyekből kitűnik, hogy Csilléry Anelusa forradalom alatt, még 1919 februárjábant is, egészen más hangon beszélt a forradfittwfr vezetőivel, sőt — személyes összeköttetést felhasználva — maga igyekezett az akkori idők egyik legexponáltabb harcosát, Jászi Oszkárt, az egyetem forradalmi kormánybiztosát megnyerni nem is tutártatlan kívánság teljesítésére, melyben nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy Jászi Oszkár egyetemi kormánybiztos, az egyetemi autonómia ellenére, kormánybiztosi hatalmánál fogva csapja el az egyetem fogászati klinikájának egész személyzetét. Nem vitatjuk, hogy kinek volt igaza. Lehet, hogy Csilléry úrnak. Valószínű, hogy Csilléry úr jogos panaszt tett szó tárgyává. De, aki ma a fórumon felelősségrevonást harsog, annak nem lett volna szabad Magyarország egyik forradalmi vezetőemberéhez kéréssel fordulni, Bízta volna azt más, forradalmibb alapon álló kollegájára. Vagy pedig, ha megtette, könnyen érheti most az, a vád, hogy a divatos politikai áramlatok vizein szokott evezni. Előttünk Csilléry Andrásnak két sajátkezű írásműve. Az egyik: a magyar fogorvosok egyesületének, illetve a fogászati klinika gyakornokainak memoranduma, melyet a kézirat tanúsága szerint maga Csilléry fogalmazott meg. A másik: Csillérynek ugyancsak sajátkezű magánlevele, melyet dr. Madzsar József akkori népjóléti minisztériumi államtitkárhoz írt, kérve az ő hathatós pártfogását Jászinál a memorandumban foglalt kívánságok teljessítése érdekében. A memorandum — „Kormánybiztos úr!" megszólítással — az egyetem fogászati klinikájának akkori vezető tanára és tanársegédei ellen ad elő súlyos panaszokat, hogy a klinika gyakornokaival nem foglalkoznak, nem tanítanak, s hogy a klinikán egyáltalán tanulni sem alkalom, sem lehetőség nem adódik. A panaszokat és vádakat így memorandum végül így foglalja össze: — Röviden összefoglalva a klinikánkon nemcsak a tanulni vágyó újabb generációnak nincsen alkalma és módja tanulni, hanem még nekünk, a klinikai alkalmazottaknak sincs megadva a lehetőség. A szociális viszonyok pedig a lehető legrosszabbak, .Az egész klinika egy államilag, szubvencionált maflánvállalkozás impresszióját kelti, mely a közre való minden tekintet nélkül két-három ember anyagi jólétét van hivatva előmozdítani, de semmilyen tudományos célt nem szolgál. Ennélfogva kérjük kormánybiztos urat, hogy a kormány által Önre ruházott jogainál fogva indítson sürgős vizsgálatot s amennyiben fenti állításaink, melyeiknek valódiságáért becsületünkkel felelünk, valónak bizonyulnak, mozdítsa el a klinika jelenlegi vezetőit s állítson helyükbe olyan egyéneket, kiknek egyéniségük és tudományos múltjuk garancia arra, hogy a fogászati klinikát arra a nívóra emelik, min egy egyetemi klinikának állania kell. Kérjük a kormánybiztos úr jóindulatát és erélyes közbelépését. Ezt a memorandumot ajánlja be azután 1919 február 12-én Csilléry külön magánlevélben dr. Madzsar József akkori államtitkárnak a következőképpen: Mélyen tisztelt Államtitkár Úr! Csatoltan van szerencsém a Magyar Fogorvosok Egyesülete által dr- Jászi kormánybiztosnak átnyújtandó memorandum, valamint a klinika gyakornokai és kurzistái által átnyújtandó panaszbeadvány másolati példányait megküldeni. Még egyszer valamennyiünk nevében arra kérünk, hogy légy kegyes az ügyet magadévá tenni és mint volt fogorvos kolléga is sérelmeink orvoslását nagybecsű pártfogásoddal hathatósan támogatni. Holnap délelőtt 11 órakor, illetve az időtájt fog a küldöttség Salamon vezetése alatt tisztelegni a kormánybiztos úrnál, melyre nézve ugyancsak az előzetes információt részedről kérjük. Bocsánatot kérve a sokszori alkalmatlankodásért, mély tisztelettel készséges hived Dr. Csilléry s. k. Ennek a két írásnak közreadása azért is fontos, mert tudnivaló, hogy a Károlyi-korszak idején az egyetem egész tanári kara állást foglalt Jászi Oszkár ellen, akinek kormánybiztosi kinevezésében az egyetem autonómiájának legsúlyosabb sérelmét látta- És ilyen körülmények között fordult Csilléry kéréssel ilyen ügyben ahoz a forradalmi kormánybiztoshoz, akivel az egyetem tanári kara szóba sem alkart állani s akinek elmozdítását egyértelműleg a leghevesebben követeltedelmű bányái bevételének bizonyos percentjét fordítsák a kisebb bányákban dolgozó bányászok munkabérének javítására. A végrehajtóbizottság tagjai holnap ülést tartanak Londonban, a kormány kívánságára a bányatulajdonosok bizottsága is permanenciában van arra az esetre, ha a helyzet alkalmas lenne arra, hogy közös tanácskozáson megállapodásra jussanak. TÜNDÉRKERT REGÉNY (34) IRTA: MÓRICZ ZSIGMOND Kristóf deák a második fogást hirdette: — Asztalrendtartás, — mondta harsányan — másodfogás: első öreg tálra: káposzta vaddisznóorrjával, más öreg tálra: nyúlhús fekete lével, borjú gyümölcsös lével, tehén nyelve kaszás lével. Most aztán fel lehetett venni a serleget vagy a két-három ize és mázfrága bögréket, mindnyájan egymásra s az asszonyokra köszönték az italt; a dámák szintén apróbb poharakat fogtak s beleryujtották a nyelvecskéjüket, mutatták, hogy nem megy beléjük a bor, a világért se. Ivás után mindenki ujjongott a tálakon, váratlan volt a bö étel s kisült, hogy egyik vagy másik tál valakinek éppen a legkedvencebb kosztja. Most már a tálak csereberélése is szabad volt s a szomszédok odább-felább kérték a bőzsiros hu.-.. .at. — Héjaye bár annyi kenyerem vóna, kivel bajszom feltörlöm, — kiabált Kamuthy uram — hogy fogok az asszonyoktól csókot kérni ilyen zsíros pofával. Mindenki hangosan nevetett s a fejedelem, mintha durván selárdával bökték volna meg, odanézett a Kamuthy asszonykájára, aki lángbaborult arccal s lesütött fejjel nevetett az ura goromba trufáján. Ott is hagyta a szemét az asszonyon, a nagy háborús lázban elvesztette előbbi nagy szívütését, de most egyszerre megint valami fájó, szorongó, nagy vágyakozás támadt benne a nyíló rózsabimbóhoz hasonlatos fiatal asszonyka után . . . Olv Hszta volt, olyan egészséges s üde, nem is tudta igen, nem is ismerte soha a szerelmes fájdalomnak ezt a szorongását, de minél tovább nézte az aszszonyt, annál kinézóbb volt valami odabent, hisz ő minden asszonyt szeretett, minden asszonyt megkívánt, de ezt a kis asszonykát ezt nem úgy, mint mást. Ezt fájdalommal vágyta, sírni tudott volna, ölébe borulni és sírni, mert annyi baja s félelme van, ugy fárasztja s kínozza már az a sok minden, ami felgyűlt az életéiben, ez az asszony hasonlít egy kicsit Palotsay Annához, mikor még kislány volt s hasonlít Évuskához, aki megkorbácsolva aludt az alvóházában s minden ártatlanhoz s szépsége valami remegő, berzengő, ártatlan és gyanútlan volt . . . Mint gyermeket ,szeretné ezt ölbe venni, karjára, mint a csecsemőt, gyermeket, gyermeket szeretne tőle fogni, a karján érzi, milyen jó lehet, az erős, acélos bicepsében az apai édességet, ahogy a parányi, édességes kölök kis súlya rajta fekszik ... óh de gyűlöli az Asszonyt, aki nem tudott neki gyereket hozni, csak gőgöt s fagyosságot ... Ez ijyen, ez tudna, szinte siróra s nedvesre, könnyesre ernyed a szeme sarka, míg csak nézi, nézi lopva s retteg tőle, valaki észre ne vegye, félti elárulni, mintha minden elveszne abban a pillanatban, amint idegen szemek felfedezték . . . El is kapja szemét s mereven néz át az asztalon az Imreffy fakó arcába. Elálmélkodását az asztalnál ülők mind Figyelik s félreértik, mert hogy Kamuthyné , Imreffyné egymás mellett ültek, nem tudják, kettőből melyikre néz a fejdelem s hitték a régire ... De Imreffyné tudta. Minden vigsága s elevensége mellett is tudta már, hogy baj van: hiába játszott s kacérkodott Géczyvel, hogy magára vonja a fejedelem féltését, ez nem vette már észre, nem élt neki többet . . . Imreffy azonban felállott s mindenki várta a hivatalos első felköszöntőt. A kancellár azonban nem pohár emelni, szónokolni kezdett; némely köhintések után igy kezedette szavát: — Serenissiime Princeps! Domine, Domine, nobis si'nper colendissime . . . S kezdte felsorolni, hogy a fejedelem hogyan jelent meg Erdély gyászegén, mint a ragyogó cométa, az üstökös csillag s mint megnevelte már az megtöretett hazának szerencséjét . . . meghozta a békességet, megadta a munkában való lehetőségeit, hozott erőt s nyugodalmat s mind közönséges boldogságot... De ezen,felül még a haza fiaihoz külön s egyenként is, mely nagy jaikkal vagyon, mely nagy két gyermét tanúsítja s mely csodálatosképpen nemi rest kimutatni szívbéli jókaratját még csak e csekély alkalomkor is, hogy mind a jelenvalóknak kegyelmességét tanúsítsa . . . Csodálkozva hallgatok, mert i mindig jól esik az embernek, ha valami ajándékot várhat, bár hozzá voltak szokva, hogy a Báthoryakhoz vendég miseajándékozatlanul el nem mehet ... A kancellár a következő adományokat, ajándékokat s kitüntetéseket sorolta fel: — Kendy István hűségeért, a fejedelen dolgaiban való serényiségeért, az országért való szerelmes törekedéseért megkapja Szamosujvárát örökös ispánságul, firól-fira szállva s hogy fiatal házasságában szerencsés és jó előmenetelü legyen, mgkapja felesége számára parafermumúl az iratus nevű rézágyut, hogy abból mint újvári aszszonyság számára pénz verettessék . . . Irigyekedéssel elegy elámulás lepte intig a társaságot, de a kancellár folytata: — Kornis Boldizsár, portai követségéért, a budai basával való szerencsés alkuvásáért zászlósurrá s az udvari testőrség főkapitányává lészen... Ujabb elámulás: ezt még a hajdúk is döbbenve vették, hogy a fejdelem személye mellé a legfontosabb helyekre pápisták ürntik? . . . Kornis Györgyöt Szolnok-Doboka vármegye főispánjává, Bánffy Pált, Kálkoni István uram betegeskedése miatt való visszahúzódása után ország kincstartójává s Kamuthy Farkast, Torda vármegyei főispánjává nevezi ki . . . Mindezek régen vágyott, sürgetett soft.& FESTI NAPLÓ 1921 április 22. 3 A munkások elutasították a bányatulajdonosok újabb javaslatait is London, április 21. (A Perfi Napló tudósítójától.) A bányamunkások Szövetsége elutasította a bányatulajdonosok legújabb javaslatait. A bányászok ráaszkodnak ahoz, hogy fel kell állítani egy hivatalt a munkabérek nacionalizálására. Követelik továbbá, hogy a nagyobb jövő Metodista püspök Budapesten Nyilatkozott a külföldi jótékony akcióról és a gyermeksegítés új irányáról (írját tudósítónktól.) A buzgó és jámbor életűmetodistáknak nevezetes vendége érkezett ma Budapestre. Egyházi kö^wtja ''során meglátott« »4 híveit N uelsen^ttfíros zürichi metodista püsp W^^akia ,,J*«#f» európai ezzel a magyarországi metodisták feje. A püspök megérkezése után a Felsőerdősor utcai templomba vonult be, amelyet erre az alkalomra fenyőgalyakkal díszítettek fel. A nagyszámban egybegyűlt hívek élén Funky főtisztelendő üdvözölte a vendéget, aki a fogadtatás után istentiszteletet tartott. Az istentisztelet végeztével alkalmunk volt beszélni Nuelsen püspökkel, aki budapesti útjáról a következőket mondta: — Már tavaly jártam Budapesten, amikor a Magyarország érdekében megindított külföldi jótékonysági akciókat beszéltük meg. Ezek az akcióit elég szép eredményt is értek el, sajnos, hosszabb folytatásukra már nem számíthatunk. Külföldön ugyanis mindenütt súlyosabb a gazdasági krízis, mint itt, úgy hogy az intervenciós jótékonyságnak már csak az lehet a feladata, hogy az elpusztílt országokban a humanitárius berendezéseket segítse felépíteni, amelyek aztán lehetővé teszik, hogy az illető nemzetek maguk támogassák bajba jutott polgáraikat, így a közel jövőben alighanem meg fog szűnni a gyermeknyaraltatás is s ehelyett állandó jellegű gyermektelepeket szándékozunk létesíteni, ahol az idegen országok rászorult gyermekeit elhelyezhetjük. Ezúttal kizárólag egyházi és adminisztrációs célok hozták Budapestre, ahol csak egy pár napig maradok, s azután Funke főtisztelendő úr társaságában a nyíregyházai, esetleg a baranyai egyházat is megtekintem. Célom: megismerni az itteni viszonyokat és közvetlenül érintkezni a hívőkkel. Ezért nemcsak istentiszteletet, hanem lelkigyakorlatot és előadást is fogok tartani nekik, mégpedig ezúttal az igazi kereszténységről és arról, hogy a krisztusi szellem hogyan értelmezi a modern problémákat és a világválságot. Az eszhaiu, de fiatalos tartású főpásztor ezután elvegyült hívei közé, akikkel hosszasan elbeszélgetett.