Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

­ Szerda Nyolctíz Centimes lesz a Korona Rubinek Gyula nyilatkozata (Saját tudósítónktól.) A magyar korona javu­lása most mindenütt a legnagyobb téma. Erről beszélnek a tőzsdén, az üzletelvben, a képviselő­házban, a­ pártkörökben. A Pesti Napló munka­társa a korona javulása dolgában kérdést inté­zett Rubinek Gyula volt kereskedelemügyi mi­niszterhez, aki tudvalevően egyik meggyőződé­ses híve Hegedűs Lóránt pénzügyi politikájának, Rubinek így felelt: — Nekem erős az a meggyőződésem, hogy a magyar korona fokozatosan továbbra is ja­vulni fog és ősszel már nyolc-tíz Centimes lesz. Isten őrizzen bennünket attól, hogy a fokozatos emelkedés megálljon. Bízom benne, hogy ősszel, különösen ha jó termésünk lesz, amely jelenté­kenyen befolyásolja valutánk állását, elérjük a szörfiszédállamok valutájának nívóját. Meg tu­dom érteni, hogy bizonyos körökben nyugtalan­sággal szemlélik a korona gyors jarulását. De elképzelhetetlenn­e­k tartom, hogy abból a na­gy betegségből, amelybe az elvesztett háború dön­tött bennünket, minden gazdasági megrázkód­tatás nélkül kilábaljunk. H H hasonlít a mi helyzetünk a lázbetegé­hez. Ha a korona javulását mesterséges úton megállítanánk, ha elfojtanánk a lázat, egészen bizonyos, hogy később annál nagyobb erővel törne ki. Hegedűs Lóránt pénzügyi politikáját tökéletesen helyeslem. A pénzügyminiszter már eddig is szép eredményeket ért el. Hogy egye­bet ne mondjak, az entente nem küld ide né­hány száz főből álló jóvátételi bizottságot, amelynek horribilis költségei minket terhelné­nek, csupán néhány tagból fog állni a bizott­ság. Az sem kis jelentőségű, hogy a kormány beavatkozására a magyar koronát jegyezni fog­ják a párisi tőzsdén. Egyebekben az a meggyő­ződés, hogy az entente Magyarországtól jóvátétel, címén semmit sem fog követelni, mert hiszen nekünk nincsenek javaink, amiből fizetni tud­nánk.­­ A nyolc-tíz centimes-os korona hamaro­san éreztetni fogja jótékony hatását a tisztvise­lőknél és munkásoknál. Ezek szociális helyzetére a korona javulása kiszámíthatatlan. Természetes, hogy később az általános viszonyok javulásával aktuálissá válik a munkabérek és fizetések le­szállításának kérdése is. A pártkörben egyébként élénken vitatkoztak a 1­1-­22. évi költségvetésről, amely az előző évi­hez képest nagy meglepetésre emelkedő tendenciát mutat. Bizony apít­i­lag a balatoni nyaralás körül Ma i­­s tombol az árulássora ...­•• sSaját tudósítónktól.) Néhány hét múlva meg­kezdődik a balatoni fürdőhelyek szezonja, amely azonban a legkevésbé sem ígérke­­k fényesnek. Amikor a valutáris viszonyok még nem vol­tak olyan kedvezőek, mint ma és a gazdasági élet még pezsgő volt, a budapesti családapák tömege­sen rohanták meg ezeket a fürdő- és nyaralótele­peket és a legfantasztikusabb árakon béreltek ki villákat és szobákat. Most azonban az történik hogy az előlegeket, amelyeket a fürge családapák fizettek, veszni engedik és egymás után mondanak le a balatoni nyaralásról Ez az oka annak, hogy a Balaton mentén bőven van üres lakás és a villa­tulajdonosok kénytelenek leszállni a százezres bér­összegeknek a paripájáról. Lakásgondok tehát nem fogják bántani a balatoni kormánybiztosságot, de annál súlyosabb a helyzet az élelmiszerellátás te­rén. A szezon meg sem indult még és máris hihe­­ gegí­ tetlen mérveket öltött a környék uzsorája. Az élelmiszerek hanyatló ártendenciájára a Balaton mellett egyáltalában nem akarnak tudni, ez pedig nemcsak a gazdag vagy jómódú fürdőzők számára teszi majd drágábbá a Balatont a külf­öli fürdők­nél, de problemtikussá teszi a kormánybiztosság akcióját a közalkalmazottak balatoni rár­araltatása érdekében.­­ A kormánybiztosság már megkezdte a fürdő­telepeken a szobarekvirálásokat, de ha az áru­uzsorát nem tudja letörni, akkor ez a szép akció eredménytelen lesz, mert mennél több lesz az el­látandók száma, annál kevesebb az élelmiszer és annál drágábbiik az élelmiszerárak. A Balatoni Szövetség memorandummal for­dult a kormányhoz és elpanaszolta a villa- és ház­tulajdonosok speciális keserveit. A közalkalmazot­tak számára ők maguk ajánlják fel a szobák tíz százalékát, de rámutatnak arra is, hogy az üdü­lésre küldendő közalkalmazottak kiválasztásánál semmiféle protekciónak nem volna szabad érvé­nyesülni. Múlt esztendőben is volt hasonló szociá­lis akció, de a nyaraló közalkalmazottak között volt államtitkár, tanácsos, sok ezredes és alezredes, de aránylag kevés alsófokú közalkalmazott. Kornisna­k inkáim....«""hangja, mint a szava, olyan fulladt volt, hogy megijedtek s egészen ittflörr. 'Közönség..­* bajokra fordult a szó. Kornis és Kendy sötéjlen nézték a sötét ké­pet, a gyertyák füstölgő világán, ahogy feketén folyi s­­üzösen csillogott a bor az asztalon, a vérbeborult szemű emberek, boráztatta bajsszal, komoran s révedezve néztek maguk elé: kornis­zaknak, Kendy kevésnek találta az állapotot. — Gyerenek aludni, — mondta Kornis György. Megindultak, felállottak; minden szem folyton Ke­­ndy Istvánra fordult s minden szív feléje ha­jolt, mintha már meg is lett volna erdélyi fejede­lemmé s Keresztúri György, nem közönséges je­lentőséggel ismételte el a magyarországi urak sze­netjét, hogy: „Kár az erdélyi fejedelemség eretnek embernek!" S ahogy a teremből kifelé omoltak, mindnyá­jan megérezték, hogy ez naptól fogvást nem lesz­nek többet oly maguk cintában az országban, mint eddig. Kendy István különösen köszönt el tőlük, száraz, kemény szóval mondván: — Rakjátok az tüzet. S mikor egymástól az utcán elköszöntek, ők­­ ezt dörmögték jó nyugodalom kívánás helyett az éjszakában, hogy: — Rakjátok az tüzet. Kornis Boldizsár a sok borital után alig érte, nogy álomba essen, kábultan rögtön elaludt, mint­ha belezuhant volna, de alig aludt valami két órát,­ ijedten felserkent s a szive megdermedt arra hogy publikussá lett a szó. Kendy napok óta, folyton kapacitálja a feje­delem gyilkosságra. Iszonyu ember­ek­ a kendv, m mégis gyilkosok .A faja. Hiszen jó, jó, becstelen Báthoryra, Sennyei Bálintnak a feleségét, Keresztúrinak a lányát, s ha a láma igaz, sok családot megszeplősite, igaz Sennyeiné maga ugrott a tűzbe s a Keresztúri lány is amolyan legénypörzsi; de a­z Imreffy iszo­nyú hatalma, amitől rettegni kell, hogy ez igy felnyurguljon köztük s székelyeknek, szászoknak, nemeseknek privilégiomi széjjel tapodása, s kül­földi praktikái, lengyelre, moksvára órára töre­kedése, a pogány megharagitása s a némettel való taná­i.skozási: az embernek füstöt vet a­ feje, hogy egy haszontalan, eredetien lurkó, mert mi egyéb még ez a huszonhárom esztendős legény: apród­nak kellene lennie még s hogy ez mi mindent mert s telt már, de mégis, mégis! Mégis fejede­lem s hogy lehet kardot emelni a fejedelemre... Még csak a feddő éneik is, akit gyerekkorában ta­nított a mester, még-a­z is azt mondja: " Isten szerzése az fejedelemség. Fejedelmet illet azért minden hívság. Pedig az egy eretnek mester volt és a fejede­lemről minden rosszat oktatott... Álmatlan vergődve, b­ányta-vetette magát a hosszú téli éjsza­kában s szerette volna, ha már megvirrad, vagy szeretett volna álmot szemére... De se nem aludni, se fel nem kelni: nem volt gazdasága se az udvarnál, hogy­ kimehetett volna cselédeket, kocsisokat, lovászokat felabajgatni, hogy vetettek-e a lovak elé ... Egy-egy kicsit elszunnyadt meg újra fel­ijedt, Sicarius kezére adni: akkor ő is sicariussá lesz: gyilkos ember, öldöklő. . . Kendy mind el­mondta a módját, hogy sógorát, Homonnay Bá­lintot a mult esztendőben ugy pusztították el, hogy nyergét megskenték etető méreggel s mind az affele megrothadott trille. Lám s most ennek kel­lene fejedelemnek lenni Erdélyben, mert Bocskai ennek hagyta a fejedelemséget ... s nem fejede­lem, hanem férgek azóta meg is ették... S a Dóczy pohár, aminek híre vagyon, ki azt meg­issia, belefonl... a magát Bocskait is méreggel­­ rontották meg, a beleit, etettek vele tudtán kivül valamit, de Kétai kancellárt ugye darabokra is vágtá­k, úgyshogy felesége tarisznyába, lepedőbe szedette a dirib­ darabjait, hogy eltemettetni valója legyen az urából . . . Hogy ő is ennyit hagyjon magából a kedves jó feleségének, az istenfélő, ara­nyos jó, szerelmes asszonyának? vaj ezt érdemli őrülte sok jóságáért, szendségéért, okosságáért, türedelméért. .. Könny borította el a szemét s nagyokat só­hajtva fordult egyet a recsegő padon, amelyen aludt, feje alatt gyű­rve a bársony párnát, ezt is a felesége varrta és hímezett őneki s soha nem fe­ledte volna küldözni s inasára ráparancsolni, hog­y ágyat vessen, bár a táborban is vele ... És a gyermekei, három szép gyermeke, egyből papot, másból Jézusfiát, s harmadikból apácát csinál, mint ezt már régen megbeszélték, mivel nincs en­nél nagyobb jó az hazára s ne legyenek mint ap­juk, ne legyenek ilyen nyomorúságos szolgái a világi bajoknak, mint ő . . . Mondta valamely nap Kendy, hogy a szolnoki béget katonái ugy tették el, hogy egy tonna puska­port ágya alá rekkentettek s azt harsogva-ropogva elroppantották, még morzsája se maradt s kinek lehetne belőle kára . . . Ötet persvadeálta is, rá­hitette, hogy hívja házához a fejedelemet s tegye ezt vele: de hogy? hiszen soha el nem lehet tit­kolni, még ha nem ő mivelné is, akkor is mind ez világ széles Európában, mind azt hiretné, ő tette s gyermekei nevén ez tapadjon-é? Rettenetes, ha megindul a síkoson a dombról le a horda') meg nem állítja semmi soha többet: ugy kínlódott máris, csak hogy elhallgatta a szó­kat, mintha része volna s meg is lett volna: a nyelve a szájpadláshoz ragadt s vetette hányta magát s fulladt a belső hévtül. Csak ö ne szólott volna, de ő is szólt, azt ve­tette: legjobb s egyenesebb reá menni urakul s karddal . . . Ha nem kell, nem kell, mutassa meg az ország . . . Ő kész az első csapásra; de csak­ ha mindenki mellette van s nyitott szablyával kö­rütötte ... PESTI NAPLÓ 1921 május­­4. Lengyel csapatok törtek be Sziléziába Olaszok harcolnak a betörő bandákkal Berlin, május 3. (A Pesti Napló tudósítójától.) Keddre virradó éjjel lengyel bandák betörtek Felsősziléziába, hogy azt birtokukba vegyék. A lengyelek délkelet felől félkörben vonultak be Fel­sősziléziába és több kerületet megszálltak. A meg­lepetésszerűen végrehajtott betörés eleinte sikerrel járt, de a szövetségesek népszavazási bizottsága ki­hirdette az ostromállapotot és különösen az ola­szok a legér ékesebb katonai intézkedéseket tettek a lázadók ellen. Kedd estére a városokban helyre­állították a rendet, de a falvaikban még mindig garázdálkodnak a lengyel bandák. Marini tábor­nok, a népszavazási bizottság alelnöke felhívást bocsájtott ki, amelyben a legszigorúbb megtorlást helyezi kilátásba és kijelenti, hogy három napon belül teljesen leveri a lázadást. Reguláris lengyel csapatok eddig :nem lépték át a határt, lázadók fölrobbantottak több vasúti hidat és teljesen megbénították a vasúti forgalmat. A szövetséges csapatok tehát nem tudnak megfelelő gyorsasággal a veszélyeztetett vidékekre menni. A déli kerületek még mindig a bandák birtokában vannak, de Katlowitzban, Tarnowitzban és a bal­theni kerületben már helyreállították a rendet. A lengyel bandák mindenütt a legkegyetle­nebb módon jártak el a német lakosság ellen, fosztogattak és gyilkoltak. A Preussen-tárna igaz­gatóját aki a betörők elől a pincébe menekült, meggyilkolták. Koschendinben a fegyveres bandák meg­m­ adták a csendőrséget és agyonlőtték a nép­szavazási rendőrség két hivatalnokát, négy mási­kat elhurcoltak­. A plessi kerületben az olasz csa­patok valóságos csatát vívtak a bandákkal, ame­lyeket megsemmisítettek. A harcban egy olasz őr­nagy elesett. A lubinitzi kerületben a lengyelek ...'­ olasz tisztet meggyilkoltak. A Kattowitz mel­letti Antonienhütte községben a lázadók gépfegy­verekkel megtámadták a rendőrség épületét, ahol csendőrök és szövetséges katonák voltak. A csend­őrök megadták magukat, miután kifogytak a mu­nícióból. A lengyelek szabad elvonulást biztosí­tottak nekik, de amikor a csendőrök elhagyták az épületet, valamennyiüket meggyilkolták. A déli órák körül Beurhenben és Kattowitz­ba,a döntő ütközet fejlődött ki. A lengyel puccsis­tákat végérvényesen megverték. A két francia meg­szálló csapat körülbelül 300 fegyvert vett el a lengyel felkelőktől. Különféle híresztelések szerint több helyütt a reguláris lengyel katonaiság is bele­avatkozott a harcokba.

Next