Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-04 / 96. szám
Szerda Nyolctíz Centimes lesz a Korona Rubinek Gyula nyilatkozata (Saját tudósítónktól.) A magyar korona javulása most mindenütt a legnagyobb téma. Erről beszélnek a tőzsdén, az üzletelvben, a képviselőházban, a pártkörökben. A Pesti Napló munkatársa a korona javulása dolgában kérdést intézett Rubinek Gyula volt kereskedelemügyi miniszterhez, aki tudvalevően egyik meggyőződéses híve Hegedűs Lóránt pénzügyi politikájának, Rubinek így felelt: — Nekem erős az a meggyőződésem, hogy a magyar korona fokozatosan továbbra is javulni fog és ősszel már nyolc-tíz Centimes lesz. Isten őrizzen bennünket attól, hogy a fokozatos emelkedés megálljon. Bízom benne, hogy ősszel, különösen ha jó termésünk lesz, amely jelentékenyen befolyásolja valutánk állását, elérjük a szörfiszédállamok valutájának nívóját. Meg tudom érteni, hogy bizonyos körökben nyugtalansággal szemlélik a korona gyors jarulását. De elképzelhetetlennek tartom, hogy abból a nagy betegségből, amelybe az elvesztett háború döntött bennünket, minden gazdasági megrázkódtatás nélkül kilábaljunk. H H hasonlít a mi helyzetünk a lázbetegéhez. Ha a korona javulását mesterséges úton megállítanánk, ha elfojtanánk a lázat, egészen bizonyos, hogy később annál nagyobb erővel törne ki. Hegedűs Lóránt pénzügyi politikáját tökéletesen helyeslem. A pénzügyminiszter már eddig is szép eredményeket ért el. Hogy egyebet ne mondjak, az entente nem küld ide néhány száz főből álló jóvátételi bizottságot, amelynek horribilis költségei minket terhelnének, csupán néhány tagból fog állni a bizottság. Az sem kis jelentőségű, hogy a kormány beavatkozására a magyar koronát jegyezni fogják a párisi tőzsdén. Egyebekben az a meggyőződés, hogy az entente Magyarországtól jóvátétel, címén semmit sem fog követelni, mert hiszen nekünk nincsenek javaink, amiből fizetni tudnánk. A nyolc-tíz centimes-os korona hamarosan éreztetni fogja jótékony hatását a tisztviselőknél és munkásoknál. Ezek szociális helyzetére a korona javulása kiszámíthatatlan. Természetes, hogy később az általános viszonyok javulásával aktuálissá válik a munkabérek és fizetések leszállításának kérdése is. A pártkörben egyébként élénken vitatkoztak a 11-22. évi költségvetésről, amely az előző évihez képest nagy meglepetésre emelkedő tendenciát mutat. Bizony apítilag a balatoni nyaralás körül Ma is tombol az árulássora ...•• sSaját tudósítónktól.) Néhány hét múlva megkezdődik a balatoni fürdőhelyek szezonja, amely azonban a legkevésbé sem ígérkek fényesnek. Amikor a valutáris viszonyok még nem voltak olyan kedvezőek, mint ma és a gazdasági élet még pezsgő volt, a budapesti családapák tömegesen rohanták meg ezeket a fürdő- és nyaralótelepeket és a legfantasztikusabb árakon béreltek ki villákat és szobákat. Most azonban az történik hogy az előlegeket, amelyeket a fürge családapák fizettek, veszni engedik és egymás után mondanak le a balatoni nyaralásról Ez az oka annak, hogy a Balaton mentén bőven van üres lakás és a villatulajdonosok kénytelenek leszállni a százezres bérösszegeknek a paripájáról. Lakásgondok tehát nem fogják bántani a balatoni kormánybiztosságot, de annál súlyosabb a helyzet az élelmiszerellátás terén. A szezon meg sem indult még és máris hihe gegí tetlen mérveket öltött a környék uzsorája. Az élelmiszerek hanyatló ártendenciájára a Balaton mellett egyáltalában nem akarnak tudni, ez pedig nemcsak a gazdag vagy jómódú fürdőzők számára teszi majd drágábbá a Balatont a külföli fürdőknél, de problemtikussá teszi a kormánybiztosság akcióját a közalkalmazottak balatoni ráraraltatása érdekében. A kormánybiztosság már megkezdte a fürdőtelepeken a szobarekvirálásokat, de ha az áruuzsorát nem tudja letörni, akkor ez a szép akció eredménytelen lesz, mert mennél több lesz az ellátandók száma, annál kevesebb az élelmiszer és annál drágábbiik az élelmiszerárak. A Balatoni Szövetség memorandummal fordult a kormányhoz és elpanaszolta a villa- és háztulajdonosok speciális keserveit. A közalkalmazottak számára ők maguk ajánlják fel a szobák tíz százalékát, de rámutatnak arra is, hogy az üdülésre küldendő közalkalmazottak kiválasztásánál semmiféle protekciónak nem volna szabad érvényesülni. Múlt esztendőben is volt hasonló szociális akció, de a nyaraló közalkalmazottak között volt államtitkár, tanácsos, sok ezredes és alezredes, de aránylag kevés alsófokú közalkalmazott. Kornisnak inkáim....«""hangja, mint a szava, olyan fulladt volt, hogy megijedtek s egészen ittflörr. 'Közönség..* bajokra fordult a szó. Kornis és Kendy sötéjlen nézték a sötét képet, a gyertyák füstölgő világán, ahogy feketén folyi süzösen csillogott a bor az asztalon, a vérbeborult szemű emberek, boráztatta bajsszal, komoran s révedezve néztek maguk elé: korniszaknak, Kendy kevésnek találta az állapotot. — Gyerenek aludni, — mondta Kornis György. Megindultak, felállottak; minden szem folyton Kendy Istvánra fordult s minden szív feléje hajolt, mintha már meg is lett volna erdélyi fejedelemmé s Keresztúri György, nem közönséges jelentőséggel ismételte el a magyarországi urak szenetjét, hogy: „Kár az erdélyi fejedelemség eretnek embernek!" S ahogy a teremből kifelé omoltak, mindnyájan megérezték, hogy ez naptól fogvást nem lesznek többet oly maguk cintában az országban, mint eddig. Kendy István különösen köszönt el tőlük, száraz, kemény szóval mondván: — Rakjátok az tüzet. S mikor egymástól az utcán elköszöntek, ők ezt dörmögték jó nyugodalom kívánás helyett az éjszakában, hogy: — Rakjátok az tüzet. Kornis Boldizsár a sok borital után alig érte, nogy álomba essen, kábultan rögtön elaludt, mintha belezuhant volna, de alig aludt valami két órát, ijedten felserkent s a szive megdermedt arra hogy publikussá lett a szó. Kendy napok óta, folyton kapacitálja a fejedelem gyilkosságra. Iszonyu emberek a kendv, m mégis gyilkosok .A faja. Hiszen jó, jó, becstelen Báthoryra, Sennyei Bálintnak a feleségét, Keresztúrinak a lányát, s ha a láma igaz, sok családot megszeplősite, igaz Sennyeiné maga ugrott a tűzbe s a Keresztúri lány is amolyan legénypörzsi; de az Imreffy iszonyú hatalma, amitől rettegni kell, hogy ez igy felnyurguljon köztük s székelyeknek, szászoknak, nemeseknek privilégiomi széjjel tapodása, s külföldi praktikái, lengyelre, moksvára órára törekedése, a pogány megharagitása s a némettel való tanái.skozási: az embernek füstöt vet a feje, hogy egy haszontalan, eredetien lurkó, mert mi egyéb még ez a huszonhárom esztendős legény: apródnak kellene lennie még s hogy ez mi mindent mert s telt már, de mégis, mégis! Mégis fejedelem s hogy lehet kardot emelni a fejedelemre... Még csak a feddő éneik is, akit gyerekkorában tanított a mester, még-az is azt mondja: " Isten szerzése az fejedelemség. Fejedelmet illet azért minden hívság. Pedig az egy eretnek mester volt és a fejedelemről minden rosszat oktatott... Álmatlan vergődve, bányta-vetette magát a hosszú téli éjszakában s szerette volna, ha már megvirrad, vagy szeretett volna álmot szemére... De se nem aludni, se fel nem kelni: nem volt gazdasága se az udvarnál, hogy kimehetett volna cselédeket, kocsisokat, lovászokat felabajgatni, hogy vetettek-e a lovak elé ... Egy-egy kicsit elszunnyadt meg újra felijedt, Sicarius kezére adni: akkor ő is sicariussá lesz: gyilkos ember, öldöklő. . . Kendy mind elmondta a módját, hogy sógorát, Homonnay Bálintot a mult esztendőben ugy pusztították el, hogy nyergét megskenték etető méreggel s mind az affele megrothadott trille. Lám s most ennek kellene fejedelemnek lenni Erdélyben, mert Bocskai ennek hagyta a fejedelemséget ... s nem fejedelem, hanem férgek azóta meg is ették... S a Dóczy pohár, aminek híre vagyon, ki azt megissia, belefonl... a magát Bocskait is méreggel rontották meg, a beleit, etettek vele tudtán kivül valamit, de Kétai kancellárt ugye darabokra is vágták, úgyshogy felesége tarisznyába, lepedőbe szedette a dirib darabjait, hogy eltemettetni valója legyen az urából . . . Hogy ő is ennyit hagyjon magából a kedves jó feleségének, az istenfélő, aranyos jó, szerelmes asszonyának? vaj ezt érdemli őrülte sok jóságáért, szendségéért, okosságáért, türedelméért. .. Könny borította el a szemét s nagyokat sóhajtva fordult egyet a recsegő padon, amelyen aludt, feje alatt gyűrve a bársony párnát, ezt is a felesége varrta és hímezett őneki s soha nem feledte volna küldözni s inasára ráparancsolni, hogy ágyat vessen, bár a táborban is vele ... És a gyermekei, három szép gyermeke, egyből papot, másból Jézusfiát, s harmadikból apácát csinál, mint ezt már régen megbeszélték, mivel nincs ennél nagyobb jó az hazára s ne legyenek mint apjuk, ne legyenek ilyen nyomorúságos szolgái a világi bajoknak, mint ő . . . Mondta valamely nap Kendy, hogy a szolnoki béget katonái ugy tették el, hogy egy tonna puskaport ágya alá rekkentettek s azt harsogva-ropogva elroppantották, még morzsája se maradt s kinek lehetne belőle kára . . . Ötet persvadeálta is, ráhitette, hogy hívja házához a fejedelemet s tegye ezt vele: de hogy? hiszen soha el nem lehet titkolni, még ha nem ő mivelné is, akkor is mind ez világ széles Európában, mind azt hiretné, ő tette s gyermekei nevén ez tapadjon-é? Rettenetes, ha megindul a síkoson a dombról le a horda') meg nem állítja semmi soha többet: ugy kínlódott máris, csak hogy elhallgatta a szókat, mintha része volna s meg is lett volna: a nyelve a szájpadláshoz ragadt s vetette hányta magát s fulladt a belső hévtül. Csak ö ne szólott volna, de ő is szólt, azt vetette: legjobb s egyenesebb reá menni urakul s karddal . . . Ha nem kell, nem kell, mutassa meg az ország . . . Ő kész az első csapásra; de csak ha mindenki mellette van s nyitott szablyával körütötte ... PESTI NAPLÓ 1921 május4. Lengyel csapatok törtek be Sziléziába Olaszok harcolnak a betörő bandákkal Berlin, május 3. (A Pesti Napló tudósítójától.) Keddre virradó éjjel lengyel bandák betörtek Felsősziléziába, hogy azt birtokukba vegyék. A lengyelek délkelet felől félkörben vonultak be Felsősziléziába és több kerületet megszálltak. A meglepetésszerűen végrehajtott betörés eleinte sikerrel járt, de a szövetségesek népszavazási bizottsága kihirdette az ostromállapotot és különösen az olaszok a legér ékesebb katonai intézkedéseket tettek a lázadók ellen. Kedd estére a városokban helyreállították a rendet, de a falvaikban még mindig garázdálkodnak a lengyel bandák. Marini tábornok, a népszavazási bizottság alelnöke felhívást bocsájtott ki, amelyben a legszigorúbb megtorlást helyezi kilátásba és kijelenti, hogy három napon belül teljesen leveri a lázadást. Reguláris lengyel csapatok eddig :nem lépték át a határt, lázadók fölrobbantottak több vasúti hidat és teljesen megbénították a vasúti forgalmat. A szövetséges csapatok tehát nem tudnak megfelelő gyorsasággal a veszélyeztetett vidékekre menni. A déli kerületek még mindig a bandák birtokában vannak, de Katlowitzban, Tarnowitzban és a baltheni kerületben már helyreállították a rendet. A lengyel bandák mindenütt a legkegyetlenebb módon jártak el a német lakosság ellen, fosztogattak és gyilkoltak. A Preussen-tárna igazgatóját aki a betörők elől a pincébe menekült, meggyilkolták. Koschendinben a fegyveres bandák megm adták a csendőrséget és agyonlőtték a népszavazási rendőrség két hivatalnokát, négy másikat elhurcoltak. A plessi kerületben az olasz csapatok valóságos csatát vívtak a bandákkal, amelyeket megsemmisítettek. A harcban egy olasz őrnagy elesett. A lubinitzi kerületben a lengyelek ...' olasz tisztet meggyilkoltak. A Kattowitz melletti Antonienhütte községben a lázadók gépfegyverekkel megtámadták a rendőrség épületét, ahol csendőrök és szövetséges katonák voltak. A csendőrök megadták magukat, miután kifogytak a munícióból. A lengyelek szabad elvonulást biztosítottak nekik, de amikor a csendőrök elhagyták az épületet, valamennyiüket meggyilkolták. A déli órák körül Beurhenben és Kattowitzba,a döntő ütközet fejlődött ki. A lengyel puccsistákat végérvényesen megverték. A két francia megszálló csapat körülbelül 300 fegyvert vett el a lengyel felkelőktől. Különféle híresztelések szerint több helyütt a reguláris lengyel katonaiság is beleavatkozott a harcokba.