Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-16 / 106. szám
Szerda A lengyel lázadók kiürítik Felsősziléziát Boroszló, május 17. –A Pesti Napló tudósítójától) A felsősziléziai helyzetben váratlan fordulat történt. Korfanty, a felsősziléziai lengyel végrehajtó bizottság nevében a szövetségesközi népszavazási bizottsághoz táviratot intézett, amelyben bejelenti, hogy a csapatok visszavonulnak és átadják a megszállott területet az entente csapatoknak. Felsőszilézia, — így szól a távirat — tizenkét napon át forradalmi állapotban volt. A lengyel nép sohasem akart erőszakhoz folyamodni, de most kénytelen volt legszentebb jogaiért síkra szállni és azokért életét is föláldozni .A felsősziléziai végrehajtó bizottság beismeri, hogy a felöklés hevében túlment a határon, de lelkes csapataink most hajlandók visszavonulni, hogy így véget vessünk a németekkel való ellenségeskedésnek. Az általunk kiürítendő területet átadjuk a szövetséges csapatoknak, de nem a németeknek. Ez a visszavonulás föltétele. Egy talpalattnyi földet sem engedünk át a németeknek, nehogy ezek bosszút álljanak a lengyel lakosságon, mint ahogy az már több helyen megtörtént. Korfanty a lengyel csapatok visszavonulását bejelenti egy fölhívásban is, amelyet a lengyel lakossághoz intézett. Azt mondja a fölhívásban, hogy a lengyelek elérték céljukat, vitéz harcosai m íég túlmentek azon a vonalon is, amely annak a területnek a határa, ahol a lakosság fentartás nélkül Lengyelország mellett nyilatkozott meg. Azért mentek a lengyel csapatok tovább, mert önkéntes csapatból nem lehet máról-holnapra reguláris hadsereget szervezni. A lengyel csapatok fényes győzelmet arattak, de most kötelességük arról gondoskodni, hogy minél előbb helyreálljon a rend és normális élet. Emért szükséges a visszavonulás arra a vonalra, amelyet a fölkelők főparancsnoksága ki fog jelölni. El kell szakadniuk a támadó németektől, hogy véget vessenek a vérontásnak. A szövetségesközi bizottság feladata lesz, hogy mindent megkíséreljen a béke érdekében, mert ha a németek folytatnák támadásaikat, akkor a lengyelek a szövetségesközi bizottságra hárítják a feltelosséget. (II.)., London, május 17. A felsőzsziléziai fölkelő mozgalom ügyében Franciaországhoz intézett angol jegyzék a francia kormány figyelmét felhívja arra a körülményre, hogy Felsősziléziában francia hivatalos szervek nyíltan támogatják a mozgalmat és hogy a látszat arra vall, hogy a francia kormány előmozdítja a lengyelek ambícióit. Ez az eljárás Felsőszilézia pusztulását idézné elő. Ha ezek a hírek csakugyan megfelelnek a valóságnak, akkor Anglia nem érthet egyet a francia politikával és Németországot feljogosítottnak tartja arra, hogy fenyegetett jogait fegyveres erővel védje meg. A jegyzék javasolja, hogy a kérdés megvitatására értekezletet hívjanak egybe. A francia válaszjegyzék Németországra hárítja a felelősséget az incidensekért és csodálkozásának ad kifejezést, hogy az angol kormány nem tett lépéseket Berlinben, amint azt a legfelsőbb tanács ajánlotta volt. A jegyzék kétségbevonja azt, hogy a bányavidéket erőszakos módon akarnák a lengyelek hatalmukra keríteni és hogy a népszavazás területén működő francia szervek ebben segédkeznek. Franciaország nem nézne tétlenül, ha Németország katonailag beavatkoznék. A francia kormány hozzájárul az értekezlet egybehívásának tervéhez, de az a felfogása, hogy erre az értekezletre csak a francia kamara megnyitása után kerülhet sor. Berlin, május 17. (A Pesti Napló tudósítójától) A német kormány a legutóbbi felsősziléziai események miatt új lépést tett Londonban, Parisban és Rómában. A jegyzék, amelyet a német külügyminisztérium tegnap küldött szét, részletes bizonyító anyaggal rávilágít arra a forrásra, amelyből a felsősziléziai felkelés táplálkozik. (II.) Páris, május 17. A francia kormány a Felsősziléziában elesett, olasz katonáknak hadikitüntetéseket adományozott TÜNDÉRKERT REGÉNY IRTA. MÓRICZ ZSIGMOND A hegyen Kendy még mindig lován ült, vére zsiborgos ereiben s nem tudta mire vélni, mi lesz s minek kelljen lennie. Három-négy úr volt vele már, akik lassan észrevették eltűnését s utána szivárogtak. Akkor jön lentről Kereky Feri, a fejedelem udvari fia. — Nagyságos uram, a fejedelem őnagysága hivatja Nagyságotokat. Mély csend lett, a hó kísértetesen világított a fehér fák alatt. Hogy jutott épp ide hozzájuk a követ? . . .Kendy, összesúgott Sarmasághyval: — Mondjad szolgálatunkat a fejedeleme nagyságának, mindjárt megyünk. Kereky Feri visszafordult, elment, s" oly gyorsan, amint bírt, rettegett, hogy egy nyilat, vagy dárdát kap hátulról; amint elkanyarodott, levetette magát s csúszva más útra tért. E percben lent a városon nagy fegyverlövöldözés kezdődött, az urak, kik gyalogszerrel voltak, hamar futottak lovaik után, Kendy lovast vett észre, kardot rántott, de csak szolgája volt, Vajda György. — Fussunk nagyságos uram, — kiáltotta ez, — mert Török János rajtunk vagyon. — Töröké? — ámuldozott Kendy. — Utánunk van Török János azt hirdeti fejedelem i szaváival, mindenki nemessé ijeszi, aki ikorfikat öli -ír .•... Kendy sarkantyúba vette a lovát s vágtatni kezdett fölfelé, Székváros mentén, fesz nélkül, nagy kerülőivel haladt az Ajvári rétekre. Hátul nagy ordítás, csatazaj, puskalövöldözés, szörnyű volt, a fejedelemnek alig pár katonája, mégis mintha minden bokor az ő fegyverese volna. A fejedelem a ház előtt lovon, vont karddal, megette Imreffy s Géczy fegyverrel, tág tüdővel s boldogan szítta a csataorditást: ez ő érte, s neki s az ő ellenségin vagyon. Kereky Feri futva, lélekzetfogyottan jött vissza, jelentve, az urak majd jönnek. — Jól van Ferke fiam, most lóra ülj s vegyél magad mellé néhány legényt, vágtass fel Besztercére, mondd meg Bethlen uramnak, tartson törvényt az urakon, mind láncra veresse, akit lehet. Sohasem érezte még életében igy az erőt s hatalmat, emberek ölik egymást érte, fegyverek ropognak őérte, s csak érte, most vágott neki a kevély jövőnek, embereknek, országoknak, istennek, világnak, babonás bizalommal, varázsló büszkeséggel várta a viadalom végit s az meg is jött, nemsokára hordani kezdték a sötét katonák a leölt urak testét az udvarra. Megvetően nézett a hullákra: — Annyi urat s bárót csinálok, amennyit akarok! Aztán kísérettel bejárta a várost. Az aprinkó házakban rémült lakosok húzták meg magukat, mint ijesztett pondrók, míg kint a harc viharzott, csak a csecsemők sírása sikított itt, meg ott. Már csend volt mindenütt, aztán nóta csattogott, valami vad s egyhangú dal, amit győztes csaták után szoktak futni . . . Fáklyavilágnál, lóhától végig a, tegnapi víg cimborákat, sorra rakva a hóban, egy hur nem rezdült meg szivében, nem sajnálta őket s ki az, aki ott gubbaszt csupa vér, lehajtott fővel, sebben, komoran, kötözve, lova lába előtt: Kornis, Boldizsár. Nem szólt hozzá, csak nézte: „világítsatok a pofájába, lássam miféle nagy vad ez". — Hozzatok egy kupa bort, — kurjantott vígan: — életedre Kornis uram! — s magasra emelte. •Kornis Boldizsár megvonaglott. — Ki csípte el ez haramiát! — kiáltott a fakupát messzire vetve, — huszonöt háztelket kap Radnóton! Ahogy lova táncolt, valami ténfergő kutyát megtaposott. — Vegyélek fel ezt a dögöt, — kiáltott, ezt az ebecskét is jobban szánom, mint e nagy kutyákat! Mindjárt indult Beszterce felé, egész éjjel mentek átkozott utakon,Karninthy Farkast küldte a sereggel Újvárt ostromolni, ő maga kevés testőrivel fölfelé ügetett. Reggel Lekencén állt meg s ott kapta meg délre a Bethlen Gábor üzenetit, hogy nincs semmi veszély. Mikó Ferenc jött meg, a Belkin komornyikja s elmondta, hogy az úr lefogatta Kálnoki uram, főkirálybirót és Mikó György alkirálybirót, de nem tudnak sémimről, sem ők, sem más; a fejedelem bátran bejöhet, mert mindenki fel van bőszülve az atentátumon. Ahogy a foglyok megjöttek a sereggel, mindjárt Kornist maga elé hivatta. Szörnyű állapotban volt szegény, lovasok közt a langyellőhöz kötve gyalog kellett jönnie a Széktől Besztercéig, csak mikor összeesett s nem . PESTI NAPLÓ 1921 május 18. 3 A megszöktetett magyar találmány Hogyan, került a magyar Helicopter Londonba? (Saját tudósítónktól.) Az a londoni jelentés, mely a Helicopter felfedezéséről és a függőleges felrepülés problémájának megoldásáról szól, az egész világ érdeklődését felkeltette. A nagyhatalmak kormányai valóságos Helicopter-lázbra estek, s különösen a pacifizmust hirdető militaristák mindenütt milliókat és millióikat áldoznak az új háborúk e legfontosabb felderítő eszközének tökéletesítésére. Minket magyarokat az ügy annyiban érdekel, hogy az új találmányt a Sictily Mail jelentése egy magyar ember nevével hozza kapcsolatba, s hogy e szenzációs felfedezés valóban Magyarországról indult el, igen regényes körülmények között hódító útjára. A Helicopter egy gyerekjátékhoz, a pörgettyűhöz hasonlít leginkább. Eszméje is ugyanaz: egy kellő gyorsasággal megpörgetett légcsavvar, amely ö romagát felhúzza, felcsavarja a levegőbe, anélkül, hogy szárnyfelületek segítenék elő függélyes haladását. Különös aktualitást nyert ez a probléma a háború alatt, amikor egy ilyen találmány a megfigyelés és felderítés legmegfelelőbb eszközéül kínálkozott volna Petróczy alezredes — aki akkoriban mint százados egy repülőpark parancsnoka volt Orosz-Lengyelországban Pietrokow mellett — már 1915-ben sürgette a kötött léghajóknak Helicopterekkel való kicserélését, s a bécsi hadügyminisztériumhoz intézett felterjesztéseiben rámutatott a "légcsavar" előnyeire. Petróczy sürgetésére a Hadügyminisztérium megbízta az Osztrák repülőgép rt.-ot egy Helicopter előállításával. A modell gyöyörűen sikerült, de gyakorlatban nem vált be. A hozzákészített Daimler-elektromotor — az elektrotechnika csodája — mindössze 250 kgr. nehéz és 300 lóerős volt. A csapágyak azonban áttüzesedtek a motor 6000-res fordulatszámától, a légcsavar húzóereje pedig nem bizonyult elegendőnek. Szóval a gép nem repült. Petróczy alezredes azonban nem csüggedt, s fáradhatatlan sürgetéssel keresztülvitte, hogy a minisztérium újabb megbízást adjon a kísérletek folytatására. Ezúttal azonban nem magáncég, hanem a fischamendi katonai repülőtelep vezetői kapták a „parancsot" a Helicopter „feltalálására". A feladat első része Asbóth Oszkárra, a fischamendi propellerépítő-osztály vezetőjére hárult, akinek légcsavarjait akkor már monarchiaszerte gyártották. Neki kellett egy olyan légcsavart előállítania, melynek húzóereje minden eddigit felülmúl. Hónapokig tartó kísérletezések, számítások és kudarcok után ez sikerült is. Petróczy alezredes közben a kísérletezés folytatását Kármán Tivadar tanárra, a fischamendi repülőkísérleti állomás vezetőjére bízta. Asboth, Kármán munkájától függetlenül, maga is megpróbált egy teljes Helicoptert szerkeszteni s fáradozása eredménnyel is járt. Göspe egy kötélen függ és súlypontja felett úgy van megkötve, hogy fennmaradásának feltétele — a függélyes állás — biztosítva van, Asboth ezt a találmányát is szabadalmaztatta. Időközben aztán Kármán professzor is befejezte kísérleteit, ő több modellt készített, melyeknek egyetlen hátrányuk az volt, hogy a gép megkötését három kötéllel kellett megoldania, miután Asboth egysodronyos megoldásáról tudomással bírt. Petróczy nem törődve a két feltaláló vetélkedésével, mind a két típust sürgette, hogy a harctéren, még hasznát vehessék a csapatok a szenzációs találmánynak. Kármán gépét a Liptáfa-gyárban, Asbothét az Albertfalvai repülőgépgyárban készítették. Az utóbbié készült el előbb, a próbarepülést megelőző éjszakán azonban kigyulladt a gyár , a hangár az első Helicopterrel együtt leégett. Kármán gépének az elkészülte pedig már beleesett a forradalomba , és a forradalmak alatt a második magyar Helicopter eltűnt a gyárból. Kármán a kommün idejében, mint helyettes népbiztos, a repülésügyi direktórium vezetője volt, a kommün után pedig kimenekült Németországba. Azóta nem hallatott magáról, míg most London- ban tűnt fel ezzel a magyar találmánnyal, melynek csak a fele az övé. A szakkörök kíváncsian várják az ügy fejleményeit. A békeszerződés szerint ugyanis a háború alatt kelt magyar szabadalmakat egy évvel a béke ratifikálása után is elismerik az entense-államok. Kármán londoni Helicopterjének légcsavarja körül tehát alighanem világraszóló por támad, ha ugyan addig a másik magyar gyártmány jobb konstrukciójával le nem győzi külföldön szárnyra kapott konkurrensét.