Pesti Napló, 1921. szeptember (72. évfolyam, 193–217. szám)
1921-09-15 / 204. szám
Budapst 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra — — 80 kor. Negyedévre — 90 kor. Fél évre 180 kor. Egész évre 360 kor. Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon — — 2 kor. 72. évfolyam 204. szám. Csütörtök, szeptember 15 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körut II. szám, TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: L. Kohlmarkt 7. Megindulnak a tárgyalások az új magyar javaslatokról , Bécs, szeptember 14. r Alettes Wiener Abendblatt értesülése szerint bécsi ententekörökben a nyugatmagyarországi kérdést ma kedvezőbben ítélik meg. Úgy látszik, hogy azok a közlések, amelyeket Castagnetto herceg budapesti olasz követ tegnap a magyar kormány magatartásáról és szándékairól tett, lényegesen hozzájárultak ehez a felfogáshoz. Határozatokat sem tegnap, sem ma még nem hoztak. Nyugatmagyarország kiürítésének új módozata ügyében, amelyet a változott viszonyok tesznek szükségessé, a tárgyalások, hír szerint, már holnap megindulnak Sopronban az ottani tábornoki bizottság tagjai és a magyar kormány képviselői között Csehországban az állami kiadások fele tisztviselői fizetős Prága, szeptemmser 14. (A Pesti Nipló tudósítójától) , a Lidové Noviny közi az 1924. évre szóló Sotam háztartási előirányzatot. Az állami bevételek tizenhét milliárdra, a kiadások pedig huszonegymilliárdra rúgnak, a deficit tehát nészymilliárd. [Érdekes, hogy a kiadások csaknem ötven százaléka, kilencmilliárd korona tisztviselői fizetésekre esik. A francia kormány nem támogatja Magyarországot a nyugatmagyarországi kérdésben újs, ,. . Párta, szepttember 14 (A Pesti Napló tudósítójától) .""" Több Francia lap a nyugatmgyarországi kérdésben nyíltan állást foglalt Magyarország mellett és kifejtette, hogy " Ausztriának odaítélt magyar szerületeken lejátszott sajnálatos eseményekért nem 10 magyar kormányt, hanem azokat az államférfiakat terheli a felelősség, akik a trianoni békeszerződést megcsinálták. Ezek a magyarbarát cikkek az ellenzéki sajtóban jelentek meg, de a kormánysajtó sem foglalt állást Magyarország ellen, amiért — mint értesülök — az angol kormány kérdést intézett a francia kormányhoz, hogy minden kétséget kizáró módon nyilatkozzék, várjon együtt akar-e működni szövetségeseivel, vagy különakciót tervez Magyarország érdekében. Angol nyomásra most a francia kormány sajtójában kijelenti, hogy a magyarbarát akció a monarchista körökből indul ki és olyan férfiak állnak mögötte, akik ezelőtt egy évvel még döntő befolyással bírtak a QuaiTorsain, azóta azonban az ellenzékhez csatlakoztak. A francia kormány annyira távol áll ezektől a magyarbarát akcióktól, hogy külön figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a francia kormány részéről sem nyílt, sem hallgatólagos támogatásra nem számíthat a nyugatmagyarországi kérdésben. A francia kormány nyilatkozatával szemben meg kell állapítani, hogy a Temps is ezelőtt néhány héttel azt fejtegette egyik cikkében, hogy a francia érdekek szempontjából nem okos dolog, ha Magyarországot Nyugatmagyarország átadására kényszerítik, amíg Ausztriában nem szűnt meg a nagynémet mozgalom. Most azt írja ugyanez a lap, hogy a francia kormány mégis elvi okokból szükségesnek tartja Nyugatmagyarország átadását és reméli, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozása mégsem fog megtörténni. (II.) Nagy bűnszövetkezet szerezte Erzherner meggyilkolását München, szepteaílier 14. (A Pesti Napló tudósítójától) A rendőrség letartóztatta Schutz Henrik kereskedőt és Tilessen Henrik Jasákot,akikre pontosan ráillik az a személy leírásraMilyet Erzberger gyilkosairól adtak. Rajtuk kívül még sok más ember van a rendőrség kezén, akik résztvettek a gyilkosság megszervezésében. Egész bűnszövetkezetet leplezett le a rendőrség és megállapította, hogy a gyilkosság végrehajtására s a gyilkosok elmenekülésére a legpontosabban tették meg a szükséges előkészületeket. Egy Kilinger nevű diák a megállapított időben autóval várta a gyilkosokat Münchenben, hogy tovább vigye őket. Kilingert is letartóztatták. A bűnszövetkezet tagjai csaknem kivétel nélkül leszerelt tisztek és diákok. (II.) Tisztesség és pártkérdés Rakovszky István sem a mi emberünk. Neki is megvan a maga határozott, éles, szabatosan megfogalmazott politikai hitvallása és világnézete, nekünk is. Ha azt mondjuk, hogy a kettőt egy főág választja el egymástól, nem túloztatok. Ha csodálkozik valaki azon, hogy idejéen és térben egymás mellett ilyen szöges ellentétek állhatnak egymással szemben és ütközhetnek össze kemény tusában, a csodálkozónak igaza van. De ma tudatosan áthidaljuk az ellentéteket és találkozunk oly ügyben, amelyet egyikünk sem hajlandó pártkérdésnek tekinteni: a köztisztesség ügyében. Rakovszky István mai nyilatkozati Az Estben határozott és nyílt hadüzenet a panamáknak, a kijárásoknak, az állam pénzén való jogtalan meggazdagodásnak. Ugyanazt vallja, amit e hasábokon mi hirdettünk, amióta ez a kínos botrány kipattant, hogy a bűnösöknek meg kell lakolniok, hogy a „személyes hajsza" hánytorogatásával nem lehet sem elkerülni, sem eloodázni a bűnösök listájának közzétételét, hogy ezt a nagyon is közönséges és piszkos affért nem lehet a politikai ügyek diszével fölruházni és egyben eldrapírozni. A köznek legsürgősebb érdeke, hogy a bűnösök lakoljanak és a közélet megtisztuljon az ártalmas parazitáktól, akik még a mostani borzalmas drágaságban, tehát az éhező, nélkülöző polgárság és munkásság rovására és kárára gazdagodtak meg és közben a fórumon talán a tiszta erkölcsöt és a nemzeti megtisztulás igéit prédikálták. Az alkuszokat és galambkufárokat az Úr maga kergette ki a templomból. Istenes művet cselekszik az, akiben az égi példát követni van erély és bátorság. Rakovszky csak önmagához hű és eddigi politikai pályafutásának irányvonalában marad, mikor a közgazdasági élet élősdijeit űzőbe veszi. Ugyanezt művette már a liberális korszakban, mikor a nagybankok és kartelek darázsfészkébe nyúlt, mikor az országgyűlés nyilvánossága elé hurcolta a bankhatalmasok titkait és a vezérigazgatósági szobák rejtelmeit. Akkor is igazság szenvedélyes szeretete tüzelte, hogy szembe nézzen a Pénz őfelségével és minden hatalmas és félelmetes csatlósaival, most is csak objektív szempontok irányítják és kényes tisztasági érzéke. Semmi politikai cselszövés, semmi „személyes hajsza". Nem fejek kellenek neki, hanem a bűnök megtorlása. Nem egy párt alá épít robbanó aknát, hanem a korrupciónak fűti alája a pokol kemencéjét. Kisgazdapárti vagy kereszténypárti politikusok fejének kell a fűrészporos kosárba hullania a tisztesség guillotinjának bárdja alól, az nekünk is egészen közömbös. Ismételjük és nem győzzük eléggé ismételni, hogy a tisztesség nem pártkérdés. És komoly a hitünk, hogyha Raskovszky István a tulajdon és legszűkebb politikai környezetében fogja fölfedezni a korrupciót, üldözni fogja ott is, épp oly nyíltan és elszántan, mint a másik tábor kebelében. A tisztesség kérdésében össze kell fognia minden tisztességes tényezőnek. Hulljanak le a pártsorompók, amelyek féltékeny és gyűlölködve vetélkedő csoportokra bomlasztják politikusainkat. Egyesülünk mind az üzletelő hazafiság, a miniszteri előszobákban ólálkodó protekció, a pénzért kijárás hidrái ellen. Amíg ezek a környezetek élnek, a nemzet élete csak bizonytalan, tétova vegetálás. Nagyatádi Szabó Istánnnak bizalmat szavazott a kisgazdapárt Minisztertanácsi határozatot kérnek a feljárók publikálására (Saját tudósítónktól.) A politikai világ figyelme a kisgazdapárt felé fordult, mert azt várták, hogy a párt szerda esti értekezlete a kiviteli engedélyek botránya ügyében fordulatot hoz. Nagy feszültség előzte meg azt a konferenciát, miniszterválságról, egyes képviselők kompromittálásáról beszéltek, sőt az agrárpártban napok óta elkeseredetten hangoztatták, hogy ha nem derül teljes világosság a legrövidebb időn belül erre a kínos afférre, ez rendkívüli károkat okozhat a kisgazdapártnak, mert az ilyen vád alkalmas arra, hogy megingassa a választók bizalmát és megtépázza magának a pártnak a becsületét is. Az intézőbizottság a kijáró képviselők ellen A szerdai pártértekezletet rendkívüli előkészületek előzték meg. A párt vezetősége távirattal hívta Budapestre a vicséken tartózkodó kisgazdaképviselőket és bár parlamenti szünet van, szerda estére tényleg megérkezett a fővárosba a pártnak, csaknem valamennyi tagja. Már este hat óra után zsúfolásil megteltek a pártkör termei. A vezetőség részéről Bottlik József, Gaál Gaszton, Mayer János, Rubinek Gyula, Ferdinándy Gyula, Meskó Zoltán és mások jelentek meg a klubban. Izgalmas eszmecserét folytattak a képviselők a legutolsó napok eseményeiről, Esküdt Lajosnak és társainak őrizetbe vételéről, a kijáró képviselők ellen várható akcióról. Többen élesen kifakadtak a kereszténypárt ellen s azt hangoztatták, hogy az egész akció nem egyéb, mint jól megszervezett politikai manőver, amelynek célja az agrárpárt szétrobbantása és nagyatádi Szabó István lejáratása. Hangoztatták, hogy semmi szín alatt nem engedik széjjelforgácsolni a pártot, híven kitartanak a vezér mellett és nem mennek vele a politikai csapdába. Közben összeült a húsztagú intézőbizottság, hogy megszövegezze a pártértekezlet elé terjesztendő határozati javaslatot. Hosszantartó, izgalmas vita után egyhangúan kimondotta az intézőbizottság, hogy a párt bizalommal és ragaszkodással viseltetik nagyatádi Szabó István mindeneken felülálló, intakt személye Iránt, megtagad minden közösséget azokkal a képviselőkkel, akik pénzért vagy anyagi előnyért kiviteli engedélyt jártak ki, követeli ezek ellen a legszigorúbb eljárást, követeli, hogy az esetleg kompromittált képviselők mandátumuktól fosztassanak meg és kívánja a párt, hogy a kiviteli engedélyek dolgában a legteljesebb , szigorúsággal folytassák le a vizsgálatot. . Az intézőbizottság ülésén Rubinek Gyula kijelentette, hogy nagyatádi Szabó István ellen nem adott nyilatkozatot egyik lapnak sem, szavait nyilván félreértették és kijelenti, hogy változatlan bizalommal és szeretettel viseltetik a fölmivelésügyi miniszter iránt. Az intézőbizottság határozatát az előcsarnokban egybegyűlt képviselők lelkes örömmel fogadták. Este nyolc óra tájban izgalom futott végig a jelenvoltaikon. — Jön az öreg! — mondották. Nagyatádi Szabó István jelent meg a pártkörben. Az előcsarnokban sorfalat állottak a képviselők és amikor a miniszter belépett, percekig tartó lelkes éljenzéssel éstapssal fogadták. — Éljen nagyatádi Szabó! — Éljen a mi vezérünk! Szalánczy József pedig nagy lelkesedésében így kiáltott fel: — Életünket és vérünket vezérünkért!