Pesti Napló, 1921. november (72. évfolyam, 243–269. szám)

1921-11-25 / 265. szám

2 Péntek PESTI NAPLÓ 1921 november 25. 4 (Saját tudósítónktól.) A VI. kerületben most folyó választási küzdelemnek érdekes eseménye sajtolt le csütörtökön este. A Demokrata­ Kör ká­sának lépcsőin mankók kopognak, rongyos polgár­asszonyok sora tolakodik felfelé és sovány, kiéhe­zett gyermekeket vezetnek kézenfogva. A hadirok­kantak, özvegyek, árvák gyűltek itten össze, hogy keserűségüknek tanújelét adják s hogy végül ma­gukra vonják a társadalom figyelmét. A sporthelyiség nagytermét színültig betöltöt­ték, a mankókét a falhoz támasztották, a kisgyer­mekek elaludtak anyjuk öleiben. Mintegy ötszázan fértek be­ a terembe s m­ég egyszer ennyien reked­tek kívül. Elsőnek Csadányi Miksa, a rokkantak vezetője beszélt. Azért jöttünk össze, — mondotta —, hogy megmutassuk erőnket annak a társadalomnak, amely oka annak, hogy igy éhezve, rongyosan ,és elhagyatottan állunk. Sok ezer testvérem halálánál voltam jelen kinn a harctéren. Soknak lecsuktam szemét, de mindenkinek az volt az utolsó kíván­sága, hogy üzenetet vigyek hozzátartozóinak és üzenetet a nemzetnek, hogy az gondoskodjék gyermekeiről. A rokkant Gredányi, amikor a halott bajtár­sairól beszél, megható sikert vív ki. Az első sorban elkezd zokogni egy asszony és nemsokára az egész termet betölti a sirál. — Nálunk az volt a baj. — folytatta — hogy amikor azt mondták, menjünk a hazáért és szabad­ságért küzdeni, megígérték, hogy gondoskodnak azokról, akik itt maradnak. Ez­ a gondoskodás azonban kútbaesett, s mi úgy állunk ma itt, min­t a társadalom kivetettjei. A mi Szervezkedésünkre!, azonban nem lehet gátat vetni, mert melletteink áll­nak a hősi halottak és a vér, amely csonka tag­jainkból­­hullott, lesz a mi erőnk. A társadalomnak van szíve, hiszen milliókat adtak össze céljainkra. És most azt kérdem, hogy hová lettek ezek a milliók:" A becsületes magyar nép nem tűrheti azt, hogy honfitársai éhezzenek. (Közbeszólás: Az Ébredők nem éheznek!) Most e­l akarják", amint a hírek szólnak, a választójogot is ismét venni tőlünk, mi azt akarjuk csak, hogy mint becsületes magyar honpolgárok, megélhessünk. Hogy hová lettek a milliók, arra is megfelelek. A népjóléti minisztérium rokkantügyi fő­osztályában négyszá­szharminctágú tisztvi­selősereg dolgozik, a hadigondozóban há­romezer ember van, a nemzeti szövetkezet­nek nevezett egyesületben nyolcszázon Erre megy el a pénz, amiből mi semmit sem látunk. Ez a pocsékolás »­,h­a hozzá nem értés okozta a mai helyzetünket. Mi minden társadalmi osztállyal, együtt akarunk halad­­ni. És élén akarunk haladni annak a munkának is melynek célja Magyarország felépítése, de köteles­sége a társadalomnak, hogy e törekvésünkben s­egítsen mirajtunk. (Úgy van!) Most dr. Benedek János képviselőjelölt fej­tette ki programra­ját a rokkantak előtt. A hadirok­kantak ellátása. — mondotta — becsületbeli adós­ság, melyet a némulnék ki é-s II fizetnie. Úgy ér­zem, mintha nem is az élőknek tartanék most programmbeszédet, ha nem itt állanának hősi ha­lott bajtársaim, s őhozzájuk is szólok, amikor azt mondom: — pihenjetek békében, első kötelessé­günk az lesz, hogy árváitokról és özvegyeitekről gondoskodjunk. Csak törvényhozási úton lehet ezen a kérd­ésen segíteni. Ha a kormány ezirányú radikális javaslatokkal jön, mindenkit marra mellett fog találni pártkü­lönbség nélkül. Mert ez minden becsületes magyar embernek a programmja. A segítséget úgy kell adni, hogy ne tegyen megszé­gyenítő. A kereseti alkalmakat elsősorban nekik kell juttatni De mindehez szükség van arra, ho­gy végül rend legyen ebben az országban és meg­induljon a termelő munka. A rokkantak csak oly politikát támogassanak, amely a m­unkál­e­h­et­őségét m­egad­ja. Az Isten is úgy segítsen engem — fejezte be beszé­d. Vé­y én az önök ügyét szívemen fogom visel­ni Bársony Elemér volt miniszter beszélt ezután a hallgatósághoz. Rámutatott arra a tervezetére, melyet mint népjól­éti miniszter, a kor­mánynak bemutatóit ,­ mely­et még most sem hajtott végre. A hőstetteik jutalma nem lehet a nyomorú­ság. A munkásoknak meg kell mutatni, hogy ők nem parazitái e nemzetnek, hanem egyenjogú polgárai. Amikor a Margitszigeten rokkantnapot akartak rendezni, ezt éppen a Rokkantak Nemzeti Szövetsége hiúsította meg­, amely becsületesen arra az útra sem tudott lépni, hogy ne önmagá­ról, hanem líraiatok gondoskodjék. Vigyázzatok, ne menjetek fejjel a falnak. Az izgalom ne robbanjon ki lelketekben. Tag­jaitok rokkantak, de lelketek ép s a hazaszeretetek az, amely mihozzánk láncol. Végül Pakots József tartott beszédet. Két szám lebeg előttem — mondotta — az, hogy egy százszázalékos rokkant kétszázhuszonhárom koro­nát kap, egy ötgyermekes családanya pedig száz­harminc koronát. E szegény ország épp olyan cson­ka, mint ti vagytok, szeressétek hát ti is. Legyetek jó hazafiak, de érezze­­az ország, hogy néktek több jogotok van itt az élethez, mint bárki másnak. A gyűlés Benedek János éltetésével ért véget. —1— Hadiözvegyek, árvák és rokkantak tüntető gyűlése Hová lettek a milliók, amelyeket a társadalom összeadott 4230 tisztviselő dolgozik a rokkantügyi intézményekben •4­,3­ 0 Au­sztria megtette az előkészületeket N­apMagyarország déli részének Ma vagy holnap megérkezik a nagyköveti értekezlet döntése a soproni népszavazás kérdésében . Rainier francia tábornok a kadista puccsról Bécs, november 24. Parlamenti körökben úgy tudják, hogy az elmúlt napokban gondos készülődés történt az Ausztriának ítélt nyugat magyarországi terület déli részének megszállására. Azt hiszik, hogy ez a meg­szállás, éppúgy, mint az északi részé, simán fog végbemenni és ellenállásra nem fog találni. Bécs, november 24. A nagyköveti értekezletnek a soproni kérdés­ben hozott döntése bécsi illetékes helyre még nem érkezett meg. Még azt sem tudják, hoztak-e és ha ken, milyen határozatokat, de arra számítanak, hogy ma vagy holnap megérkezik az erre v vonatkozó értesítés. Bécs, november 24. Az Abend jelenti. Angol, francia és olasz lapok és hírszolgáltató vállalatok képviselői az elmúlt héten körutat tettek a megszállott nyugatm­­agyar­országi területen. Útjai során elértek Kismartonba is, ahol felkeresték Esterházy herceg kastélyát, amelyben az entente-missziót szállásolták el Tár­salgás közben szó esett a legutóbbi királypuccsról . Halnier tábornok, a francia misszió vezetője, bi­zalmas beszélgetés során igen figyelemreméltó köz­léseket kélt a puccsra való készülődésről. A tábor­nok ezeket mondta: Őszintén szólva, a karlisták a maguk terveit tőlünk­ nem valami messze beszél­ték meg. Itt tanácskoztak ebben a házban, a kas­tély első emeletén, Esterházy Géza herceg szobái­ban. Mi a készülődés minden részletéről kimerí­tően értesültünk. Itt laktunk a házban s jó barát­ságban voltunk házigazdánkkal és leányával, a szép Esterházy hercegnővel. A titkos tanácskozá­sokon a herceg és a hercegné vitték a szót, továbbá gróf Sigray, akit, sajnos, letartóztattak é­s Osten­burg őrnagy. Mindenekelőtt arról volt szó, hogy Ostenburgot rávegyék, hogy a királyt támogassa és csapataival Horthy ellen foglaljon állást. Akkor azt mondták nekünk, ho­gy Ostenburg egy ideig el­lenállott, de Esterházy hercegnének sikerült őt a terv számára megnyernie. A királynak Svájcból való elutazása tervéről mi már néhány nappal elv'teli értesítést kaptunk. A király kudarca után a '•• •rr?g és a hercegné szökésre Határozták el ma­ijukat. A plakátggy­üjtés divatja Egyesületet alakítanak a magyar plakát gyűlj­tök — Ritka és meg­semmisített példányok — A propaganda-falragasz őse (Saját tudósítónktól.) November utolsó nap­ján egy új egyesület alakul Budapesten: a plakát­gyűjtőké. A maga plakát már régen elérte a nyugati nívót, plakátművészetünket és technikán­kat sokra értékelik a külföldön, a plakátgyűjtés azonban csak a háború óta vett nálunk lendületet. Amíg azelőtt csak néh­ány komoly és szakszerű magyar gyűjtő volt, ma­ már olyan nagy a számuk, hogy egyesületbe tömörülve keresik az érintkezést és érdekeik védelmét.­­ A háború előtt főképpen bizonyos szempontok szerint gyűjtöttek, elsősorban azonban a művészi érték keresése vezette a gyűjtőket. Rendeletek és más hivatalos falragaszok iránt nem érdeklődtek, kivéve a szabadságharciakat. A háború egészen megváltoztatta a gyűjtést. A hivatalos rendeletek a kenyér árának megállapításától a statáriumig egészen külön gyűjtőszenvedél­yt gyújtottak lángra ,­ ezzel együtt a művészi plakett­ok gyűjtése is hihe­tetlen mértékben fellendült. A háború és az azt kö­vető különböző korszakok mindmáig eddig isme­retlen szerepet adtak a házak falának. A szüksé­ges és szükségtelen plakátok olyan áradata öntötte el az utcákat, hogy könnyen érthető, ha a gyűjtő­lázat is beleoltották az egyébként is fűtött kedélyű, emberekbe. A külföldön a gyűjtésben a németek vezetnek Magánosokon kívül az összes iparművészeti múzeumok, de más művészeti és tudományos gyűjtemények is foglalkoznak plakátgyűjtéssel. A világ legrégibb és sokáig egyetlen ilyen irányú egyesülete a charlottenburgi Verein der Plakat­freunde, amelynek a világ minden részéből vannak tagjai. Ez az egyesület adja ki a „Das Plakat" című csodálatosan szép lapot. • A plakátművészet terén is a németek állami legelöl, bár a mai értelemben vett művészi plaká­tokkal a kilencvenes években a franciák voltak az Úttörők. Norvégia, Dánia, Hollandia is előkelően áll ebben a művészetben és velük egy sorban Ma­gyarország. Ezzel szemben Amerikában a plakát nagysága és durva rikoltozáj­a a főkellék. Egész falakat vonnak be egy-egy plakáttal,­ amint ezt a Barnum-cirkusz látogatása alkalmával láttuk. A spanyolok a méretekben nem követik ugyan az amerikaiakat, de a plakát ott is ordít és stílusát a bikaviadalok plakátja irányítja. Anglia az amerikai nívóhoz van közel, bár művészi plakátokat is csi­nál folyóiratok és könyvek propagálására. Az orosz plakátművészet már régen magas nívón állott. A külföldi piacot a magyar gyűjtőknek hosszú időn át el kellett hanyagolniok. Most veszik fel a kapcsolatot ismét s amellett nagy gondjuk, hogy a háború óta megjelent magyar anyagukat kiegé­szítsék. A kommün plakátjait, amelyek között annyi­­sok volt a beteg torzszülött, sok gyűjtő félel­mében megsemmisítené a kommün bukása után, holott semmiféle tendencia nem vezette, csupán a gyűjtés. Ugyanez lett a sorsa sok forradalmi, szo­ciáldemokrata és háborús plakátoknak is. Pedig ezek között — a plakátgyűjtők értékelése szerint — több értékes darab van. Így alig található, ritka példány az a kommunista plakát, amelyen egy nagy marok összeroppant egy templomot. Ezt a plakátot, amely­­abban az időben készült, amikor egy budai körmenet alkalmával a szentséget meg­gyalázták, a közfelháborodástól félve nem merték a kommunisták kiragasztalni. Csomagolópapirosnal­ használták a papirosát s így jutott a gyű­jtőkhöz egy pár darab. A Károlyi-kormánynak is volt egy elkészült integritási plakátja,­­antaély az uralomra jutott kommün miatt a nyomdában maradt. Ritkák azok a szociáldemokrata, plakátok, amelyeket még a háború előtti időben 11 rendőrség elkobozott és ki sem kerülhettek a falra. Ezek mind propaganda­plakátot, amelynek az őse nálunk a szociálde­mokrata pártnak az a plakettja, amelyet az agrá­á­riusok ellen adtak ki. A­ szocialisták mellett az anti­alkoholisták és a f­öl­d mi­vel é­s­ü­gy­i minisztérium bo­csátottak közre régebben propaganda-plakátokat. A háború alatt a hadikölcsön vette át ezen a téren a főszerepet úgy nálunk, mint a külföldön. A kül­földi termékek sorozatában két rosszemlékű isme­rőssel találkozunk. Úgy az angol, mint az olasz ha­dikölcsön-plakátok között ott látjuk azt az előre mutató és szemünkbe meredő alakot, amelyről a „Sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár reszkess! . . ." feliratos vöröskatonát plagizálták. A propagandát, a rendeleteket és minden egye­bet tartalmazó plakátot levertek mennyiségükkel a mozik reklámjai. Óriási lendületet adott a plakát­szakmának a mozi úgy nálunk, mint az egész vilá­gon. A históriai, üzleti, színházi, cirkuszi, fürdő, honni és hivatalos plakátok mellett, mint ame­lyek a gyűjtők főbb csoportosítását alkotják, egé­szen külön fejezet jut a mozi-piakátoknak.

Next