Pesti Napló, 1922. május (73. évfolyam, 99–122. szám)

1922-05-14 / 109. szám

[Vasárnap „Tisztes polgári munkazubbonyban kell bálnunk a nemzetek társaságában" Vannak gócpontok, amelyek mérges leheletükkel szégyent hoznak az országra Debrecen, május 13. (A Pesti Napló tudósítójától) Rassay Károly szombaton Debrecenbe érkezett Hegymegi Kiss Pál és Jánosy Zoltán képviselőjelöltek támogatására. Délután öt órára népgyűlést hívtak össze az Aranybikaszálloda dísztermébe. Már a kora délutáni órákban valóságos népvándorlás indult meg a szálloda felé, ahol a közönség a termet zsúfolásig megtöltötte. Munkásokból és sportemberekből alakult bizottság tartotta fenn a rendet, semmiféle incidens nem történt, mert egyetlen oda sem való elem nem tudott a terembe férkőzni. Rassay Károlyt megjelenésekor, percekig tartó ,ovációkkal fogadták. Dr. Hegymegi Kiss Pál és Jánosy Zoltán programbeszéde után Rassay Károly emelkedett szólásra. Beszédét így kezdte: — Nem tudom idehozni egy hatalmi állás tényét, egy történelmi név varázsát, csak két esztendős becsületes munkáját. — Miután — folytatta — ma nehéz találni olyan tárgyat, amellyel szabadon lehet foglalkozni, patentirozott témát vetek föl, az egység témáját. Erről a témáról beszéltek pár nappal ezelőtt ebben a teremben Magyarország miniszterei és a magyar demokrácia Ocskay brigadérosa. (Le Nagyatádival! Abcúg!) Ami az egységet illeti, különbséget kell tenni a politikai világ és a nemzet között, mert a nemzetben megvolna az egység, ha lehetővé tennék azt, hogy minden befolyás, minden erőszak kizárásával nyilváníthassa akaratát. •Eddig azért nem tudták az egységet megteremteni, mert mindig a hatalom nevében akarták azt tenni. Megpróbálták azt a gyűlölet alapján, merte nem értették meg, hogy egység csak a szeretet alapján lehetséges. Azután a legitimizmus alapján hirdették az egységet, csak azért, hogy pár nap múlva belelőjjenek a legitimizmusba. A legitimizmus alapján sem lehet megteremteni az egységet. A legitimizmus és antilegitimizmus kérdését a magyar nép egyetemének kell eldöntenie. • . 1. .van Lehetetlen, hogy ezt a kérdést odadobják egy násik mágnásklikk játékszerének.. . !Ami pedig az egységes, pártot illeti, hát ezt a mesterkélt egységet még a politikában se lehet egységnek nevezni. Ezután kritizálta a nemzeti polgári párt magatartását, amely ki akarja sajátítani a liberalizmust, de két évig nem tett semmit a liberalizmus érdekében és a kormány mögött állt. A magyar nép egységének alapja csak a jogrend, az alkotmány, a közrend, a közbiztonság lehet. Ebben a gondolatban találkozni fog Magyarország minden dolgozó polgára és munkása. Helyre kell állltani a jogrendet. Most nem arról beszélek, hogy a bűncselekmények megtorlatlanul maradnak, hanem arról, hogy vannak gócpontok, amelyek mérges leheletükkel szégyent, bánatot hoznak az országra. Amíg ezeket a gócpontokat nem szüntették meg, ne kívánja tőlem senki, hogy meghajtsam a fejemet olyan kijelentés előtt, hogy itt jogrend van, bármilyen előkelő helyről is mondják azt. — Forradalmároknak neveznek minket. Pedig a mt programmunk nem a forradalom programmja, hanem az élet és a megélhetés, az integritás programmja, a jövő generáció programmja. A miniszterelnök azt mondta, hogy külföldi kölcsön nélkül nem tudjuk az országot újjáépíteni. Hát külföldi kölcsönt addig nem kapunk, míg nincs nálunk jogrend. — Azt is mondta itt ebben a teremben a miniszterelnök, hogy a magyar nemzet nem járhat fehér, kamasniban, vörös frakkban, vagy vitézkötésben a nemzetek társaságában. Ez igaz, de én azt is megmondhatom, hogy miben kell járnunk: tisztes polgári munka zubbonyban kell járnunk a nemzetek társaságában. A hallgatóság Rassayt szűnni nem akaróovációkkal ünnepelte, stb. igen Jutányos áron! Nyári megóvás Telefonszám: 157-03 IV. Váci utca10 Telefon 11-47 KERTMOZI Telefon 11—47 Május 15-től 21-ig, hétfőtől vasárnapig, , Az afrikai vadvirág C. H. Williampton regénye filmen, Edith Storey aszerepben Hilmonzó szerda HSJS Kertmozi-hiradó Pedrow kapitány szobrának leleplezése stb. Előadások 8 és 10 órakor Puritánok lázadása Írta: Wallesz Jenő Fáradtírti és éhesen'ért haza fiz' egyetemről. Reggel ,kilenctől délután n eigyig vizsgáztattad filozófiából a hallgatóit és három órakor, folytatnia kell a vallatást. Már két óra felé járt az idő és az asztal még terítetlen volt. — Édes Anna, igazán nem értem, miért kell négy óra hosszát babrálni ily egyszerű ebéden. Az, asszony mentegetőzve felelte: — Azt hittük, ma is háromkor jössz haza. [Ahol háromkor ebédeznek, ott az étel nem készülhet el kettőre. És ha mégis elkészül, kihűl Vagy elromlik. És akkor amiatt van panasz, hogy az étel száraz és élvezhetetlen., — A kifogás jó, de ettől nem csillapodik az alvégem. „...... . " Az asszony megsimogatta az ura haját és kedves, enyelgő hangon a szeme közé dalolta: — A filozófia professzorától nem szép, hogy ily ridegen elzárkózik az érvek elől és csak a gyomor szavát méltatja figyelmére. Vagy a fillozófia azért filozófia, mert mindent megért, ami érthetetlen s csak a megérthetőt találja érthetetlennek! Ha egy metafizikai tételről lenne szó, belemélyednél és addig boncolgatnád, mig az érthetetlent, megértenéd. De itt csak azt az egyszerű konyhaszabályt kell megérteni, hogy ahol,háromkor ebédelnek, ott az ételt nem készítik már kettőre — s te addig feszegeted azt, míg az érthető érthetetlenné válik. A professzor arca felderült ettől az okoskodástól.. Felelni akart valamit, de tizennégyéves leánya odalihegett melléjük és édes bájossággal vetette az apja szemete . — Igen, apa, te egészen olyan vagy, amilyennek anya mondott. Te mindenkit megértesz, csak minket nem. Az iskolában irigyelnek a lányok amiatt, hogy te milyen okos vagy és irigykedve mondják, hogy milyen jó lehet, ha valaki egy akadémikusnak a lánya. Azt hiszik, hogy te mindenben segítesz nekem, s nem tudják, hogy neked halvány sejtelmed sincs arról, hogy két különbözőnevezőjű törtet hogyan kell kivonni egymásból. A múlt héten, mikor az Akadémián felolvastál, azt írták rólad, hogy Plátóit senki se érti oly jól, mint te. Édesapuskám, én nem tudom, ki az a Plátó, de szeretném, ha minket is megértenél már. A leány elhallgatott és az anyjára nézett. Nagy, okos szemei félénken kérdezték: Ugye nem baj, hogy ezt megmondtam! Az apa is rámeresztette szemét az asszonyra, de az ő pillantása csupa vád és szemrehányás volt. Az aszszony megértette a szemek néma beszólásét, és érezte, hogy védekeznie kell a vád ellen. — Imre, nehogy azt hidd, hogy panaszkodtam neki. A szakácsnő jött be és terített. Vásárhelyi Imre leült az asztalhoz, fejét a karjára támasztotta és komoran nézett maga elé. Ebéd alatt nem szólt , hogy a nyomasztó csöndet még kínosabbá tegye, a fogáskörök alatt oly nyugalommal dobolt az asztalon, mintha e pillanat,ban semmi sem érdekelné jobban, mint az a dal, amelyet kikopogtatott. Anya és leánya lázasak voltak a lefojtott izgalomtól és alig várták, hogy valami kirobbantsa elkeseredettségüket. Azt hitték, megjött a felszabadító pillanat és elhangzik az a szó, amelyre úgy lehet válaszolni, hogy szívük minden keserűségét kiöntik. Csalódtak. A professzor óvatos volt és nem mondta ki ezt a szót. Hallgatott, hogy ne adjon alkalmat a zsilipek felszakitására. Csak ez ebéd végeztével szólalt meg: -1- Estére talán későn jövök haza. Az egyetemről az akadémiába megyek s nem tudom, mikor végzek ott. Már menni akart, de a leánya elébe állt. — Apuskám, holnap táncvizsga lesz az iskolában. Ugye megengeded, hogy ne kontyba fésüljem magamat, hanem a vállamra ereszszem és görögösen szalagot kössek a homlokom köré. — Az én leányom ne csináljon komédiát magából. Ha én jól érzem magam ilyen cifraságok nélkül, ti sem haltok bele, ha minél egyszerűbben öltözködtök. — Tudom, apuskám, tudom. De abba se halok bele, ha szalagot kötök a homlokomra. Apuskám, sok minden van, amitől nem hal meg az ember s nekem e sok minden közül csak azt az egyet szabad cselekednem, amiben nem telik örömöm. Hadd kössek holnap szalagot a homlokomra . . . Az apa nem felelt. Haragosan bevágta maga mögött az ajtót és a leány szégyentől pirulva támolygott vissza az ebédlőbe. — Elment? — kérdezte az anya viharos izgalommal és mint a támadásra készülő párduc előrenyújtotta nyakát és fejét. A leány a fejével bólintott és megtörülte szemeit. — Ne sirj, akármi történik, holnap szalag, arannyal átszőtt zöld szalag lesz a homlokodon. Most pedig gyere. Felöltözünk és olyan istentiszteletet rendezünk itt a Szépnek, amilyet nem láttak még ezek a falak. Egy-kettőre előkerültek a szekrényekből a rég nem viselt ünneplő ruhák, színes selymek, szalagok, csipkék és bársonyok. Előkerültek a kivágott lakkcipők, könyökig érő bőrkertyük, hajfestőszerek, körömkefék és púderes dobozok. Sok esztendő éhesen maradt vágyakozása tört ki a nőkből és pogányos orgiákat Csapott . Kifüstöljük innen a puritánok penészszagát, mondotta az anya és szavai ugy csengtek, miitha fellázadt asszonyi hiúságának hadüzenetétvitték volna a kérlelhetetlen ellenséghez. PESTI NAPLÓ 1922 május 14. 3 Buna Barna válaszol Tomcsányi igazságügyminiszternek i ' n ' Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter ma megjelent nyilatkozatára vonatkozóan Buzas Barna a következő nyilatkozatot teszi: — Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter úr nyíltan felszólít, ma engem, hogy juttassam hozzá a belgrádi fegyverszünet ügyében készített memorandumának szövegét. Meglepői is volt nekem ez a felhívás, mégpedig — nem tagadom — kellemes meglepetés. Eddig nem voltam, szokva ilyen tárgyilagos, előzékeny emberi hanghoz a kormány részéről. Tomcsányi igazságügyminiszter urat nincs szerencsém személyesen ismerni, de általában azt tapasztaltam, hogy a mai kurzus vezető emberei társadalmilag bojkottálnak minket, destruktív hazaárulókat, akiktől pedig sokan közülök még a kormányzásunk utolsó napjaiban is nemcsak szívesen fogadták az államtitkári, kanonoki, egyetemi tanári kinevezéseket, de nagyon kifogón kérték és szorgalmazták is. Azt hitték talán, hogyha nem fogadják az utcán a mi destruktív köszönésünket, ezzel már megmentik az elveszett hazát. És ha csakugyan megmentené a hazát a mi megbélyegzésünk, szívesen és panasz nélkül viselnénk a legméltatlanabb bélyeget is. Csak Nagyatádi Szabó Istvánnal tettek kivételt,úgy látszik, ő már jóvá tette valamivel a mi társaságunk,ban elkövetett hazaárulásait. Hát nagyon köszönöm Tomcsányi miniszter úr udvarias hangját, és válaszul ezen az úton közlöm vele, hogy, a memorandumnak egyetlen másolata volt a kezem között, azt beadtam a törvényszékhez. De Úgy tudom, a kincstári jogügyi igazgatóság lemásoltatta s igy onnan könnyen megkaphatja a másolatot. Nincs oka szégyelnie magát a memorandum miatt. Becsületes, okos, komoly, szakvélemény az, lelkiismeretes jogász nem is adhatott más véleményt. Annál csodálatosabb, hogy a kincstári ügyészség még ma is a miniszter úréval homlokegyenest ellenkező és jogilag teljesen képtelen és értelmetlen állapotot képviseli. — Most pedig viszonzásul protekciót kérek az igazságügyminiszter, úrtól. Legyen szíves hathatós közbenjárásával kieszközölni a hatvani rendőrfogalmazó úrnál, hogy engedjen már egyszer nekem programmbeszédet tartani Hatvanban és ne tiltsa be minden gyűlésemet. Bizonyára van annyi befolyása a miniszter uraknak, hogy elérheti ezt. Vagy talán leghelyesebb, ha egyenesen kollegájához, a belügyminiszter úrhoz fordul, mert úgy hallottam, hogy tőle ment utasítás Hatvanba, hogy semmi esetre sem engedjenek nekem szólni a néphez és tiltsák be minden gyűlésemet, amit eddig hűségesen meg is tették. Buza Barna.