Pesti Napló, 1922. július (73. évfolyam, 146–171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
. BzomHa? PESTI NAPLÓ 1922 Julius 1. m Bethlen a kiengesztelés politikáját, a felekezeti békét és a jogrendet hirdeti Krímay az adórendszer, különösen a földadó átépítését kívánja az indemnitás első napja . (Saját tudósítónktól.) A kormány napja volt ez. Megkezdték az indemnitás tárgyalá-és a vitát gróf Bethlen István miniszterelnökvezette be programmbeszéddel, utána pedig Kállay pénzügyminiszter adott expozét. Ezzel a két beszéddel bizonyos ködök szakadtak meg és homályos foltok tisztázódtak. Kétségtelen, hogy Bethlen rébuszt adott fel az új kormány megalakításával, azzal, hogy elküldte Tomcsányit, Hegyeshalmyt, Bernolákot és helyükbe vette Rakovszky Ivánt, Daruváry Gézát, Walkó Lajost. Ezek a személycserék Irányt látszottak jelölni, mégis Bethlen szándékai és céljai fölött némi szfinksz-szerű titokzatosság lebegett. Ezekről a célokról és szándékokról azután ma többet megtudtunk. !A miniszterelnöki programmbeszéd nem volt rossz és nem is keltett rossz hatást. Van benne valami erősen biztató tünete annak az eltökélésnek, hogy a kormány rendet, belső békét, mindenfölött pedig munkásságot akar az egész vonalon és ehez szeretné marokba fogni és egy táborba terelni az összes magyar erőket. Ez jó cél, sőt annyira felvilágosult cél, hogy a miniszterelnök nem egy kijelentésében a szélsőbaloldal a maga régi kívánságainak a megfogalmazását látta. Mindössze két olyan kiemelkedő pontja volt a miniszterelnöki beszédnek, ami viharos ellenmondást vert fel a baloldalon, az egyik, amikor kijelentette, hogy a börtönök ajtóit nem nyitja ki azok előtt a politikai foglyok előtt, akiket bíróság ítélt el s nem engedi haza azokat az emigránsokat, akiknek a bíróságtól félnivalójuk van. Ezenkívül még csak a főrendiházdolga borzolta fel az ellenzéki indulatokat. Bethlen beszédének bizonyos irodalmiságot adott az, hogy fontosabb mondanivalóit igen precízen és igen rövidre fogottan fogalmazta meg, mintegy kiszögezte ezeket a mondanivalókat a kormányzás kapuja fölé. Mindjárt az elején így szólt: Ebben az országban mindenekelőtt belső békére és békés munkálkodásra van szükség. Azután Bethlen egy határozott mondatban megjelölte a kormány politikájának általános útvonalát a következő kijelentéssel: — A magyar kormány a kiengesztelődés politikáját folytatja. Arra van szükség, — mondotta továbbá a miniszterelnök, — hogy minden társadalmi osztály letegyen arról, hogy osztályuralmat akarjon gyakorolni. Ha osztályok között súrlódások támadnak, a kormány felajánlja közvetítését. A miniszter gondolatmenete ezután így vázolható: Felekezeti békére és harmóniára van szükség. Erős kézzel végre kell hajtani a jogrendet. A kormány felszólít minden felekezetet, hagyja abba a felekezeti torzsalkodást, mert minden erőt csakis a nemzet javára szabad felhasználni. Ennek a békének a létesítésére a kormány kész és kapható. Ezek a szavak általános helyeslés közben hangzottak el, a liberális ellenzék részéről a legnagyobb elismerés kifejezése volt Rupert Rezsőnek ez a közbeszólása: — Itt van végre a destrukció! Vagyis itt van egy része annak, amiért ez az ellenzék eddig küzdött és amiért szenvedett. Bethlen figyelmezteti az ellenzéket, hogy ő a kritika jogát nem korlátozza, de a kormányzást nem adja ki a maga kezéből. Elmondta, mit tett eddig a kormány a konszolidáció útján. — Arra azonban nem vagyok kapható, — mondotta Bethlen — hogy a börtönök kapuit kinyissam. Itt már áthajózott a miniszterelnök azokra a vizekre, ahol nem találkozik az ellenzékkel. — Elég, ha a gyilkosokat szabadon engedik — kiáltotta Drózdy Győző, majd mikor a szocialisták amiatt zúgtak, hogy, az amnesztiát nem hajtották végre, megint csak Drózdynak volt sikere a következő közbeszólással: — Még az akasztott embereket is szabadon engedték. Az emigránsokról kijelentette Bethlen, hogy hazajöhet közülük az, aki büntetendő cselekményt nem követett el, általános amnesztiát azonban az emigránsoknak nem adnak. Már ccsak azért sem, mert ott kint az ország hírnevét rontják és előbb a megbánás jelét kell mutatni, mielőtt amnesztiát kaphatnának. Ezek voltak azok a pontok, amelyekkel Bethlen szembekerült azzal a kijelentésével, hogy a kiengesztelődés politikáját követi. A kivételes hatalomról beszélt még ezután s kijelentette, hogy az hat hónapon belül teljesen meg fog szűnni, azután pedig emelt hangon arról, hogy pénzügyi helyzetünket meg kell javítanunk, hacsak nem akarunk Ausztria sorsára jutni. Emiatt messzemenő áldozatokat kell a nemzetnek hoznia, miután külföldi kölcsönre is csak akkor számíthatunk, ha ennek belső előfeltételeit meg tudjuk teremteni. Szó sem lehet arról, hogy a bankjegyek további inflációját növeljük és ezt annyira elhatározta a kormány, hogy Kállay pénzügyminiszter terveivel áll vagy bukik. " Végére hagyta a miniszterelnök a főrendiház reformját és tudtais, hogy miért. Csakugyan kemény dió ez. A liberális ellenzék viharosan tiltakozott, néha percekig, a főrendiház aktívvá tételének gondolata ellen, azt kiabálták, hogy kenyér kell, nem főrendiház és mikor Bethlen az ezer évre hivatkozott, mint argumentumra, Vázsonyi Vilmos igy szólt közbe: — Azt hiszi, hogy Árpád is főrendekkel jött be! Mikor azután beszéde befejezéseképpen a miniszterelnök az egyes resszortok munkaprogrammját vitolta, a baloldal kórusban kiáltotta feléje: -- Mi lesz a numerus clausussal? Mert ennek megszüntetése hiányzik a munkaprogrammból. A kormánypárt sokáig ünnepelte Bethlent és szünet után a pénzügyminiszter mondott meglehetős szimpátiával fogadott beszédet." Kállay Tibor szintén általános és népszerűen megfogalmazott, helyénvaló kijelentéssel kezdte, azzal, hogy Magyarországon már senki sem vágyik szenzációkra, torkig vagyunk azzal, hogy történelmi időket élünk. Egyforma tét köznapoknak kell megint jönni, szürke, de munkás hétköznapoknak. Vissza kell térnünk oda, hogy mindenki gondoskodjék magáról, és hogy a gazdasági küzdelem nem emberek harca legyen emberek ellen, hanem közös harcunk a gazdasági jólétért. Programmjának gerince az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, ennek első feltétele pedig a valuta további esésének megakadályozása. Külföldi kölcsönre szükségünk van, de ehez előbb itt benn kell a szükséges feltételeket megszerezni. Azt hiszi, hogy ebben az évben tizenhat milliárd lesz a költségvetési deficit. A segítség első forrása az állami bevétel fokozása és ezen a ponton vagy előre kell mennünk, vagy feltétlenül visszacsúszunk. A tisztviselők létszámának apasztása július végéig véget ér. Elmulaszthatatlan azonban az egyenes adók fokozatos és erőteljes kiépítése. Egész adórendszerünket át kell alakítani és elsősorban a viszonyoknak megfelelőekké kell tenni a földadókat, mert ezek még oly alacsonyak, hogy az idő rég felülmúlta azokat. A földadókat a búzaalapra kell helyeznünk. Meg kell reformálni a többi hozadéki adót is. Egész akciójának a veleje az, hogy négy-öt év alatt helyre kell állítanunk államháztartásunkat, mert ha ez nem történik meg, akkor vagy ismét a bolsevizmus van itt, vagy az államcsőd. "Kimutatja még a pénzügyminiszter, hogy Magyarország reparációt nem fizethet, mert hiszen az a károsodás, ami bennünket Trianonban ért, tizenhatmilliárd aranykoronával ér fel, aránylag tehát máris mi fizettük a legnagyobb jóvátételt. Lendületesen és hatásosan fejezte be a miniszter, hogy ő bízik a nemzet egyetértésében, mert a szocialista deklarációban is már azt tapasztalta, hogy a szocialisták is megtalálták kapcsolatukat az ezeréves Magyarországgal. Még ünnepelték a jobboldalon a minisztert, akinek beszéde kétségtelenül sok jó elha-határozást fedett fel, amikor már szólásra emelkedett az első ellenzéki szónoki Friedrich István. Valójában Friedrich István csak parlamenti elhelyezkedésénél fogva ellenzéki, mert az éppen mai beszédénél fogva kétségessé vált, hogy tényleg az volna. Annyira konciliáns beszédet mondott, oly alaposan és hoszszadalmasan magyarázta meg, hogy minden politikának alapépítménye a gazdasági helyzet, a harc tehát gazdasági téren fog eldőlni, ő pedig a gazdasági rekonstrukciókban segíteni akar, hogy ezt a beszédet elejétől végig nyugodtan elmondhatta volna Friedrich a jobboldalról is. A politikát nem érintette, nem bántott semmit, ami a másik oldalt bánthatta volna, nem igaz, — mondotta— hogy ő reakciósság lett volna, mindjárt ki is jelentette, hogy Zalaegerszeget fentartani nem szabad, az internáltak legnagyobb része ártatlanul szenved, helyteleníti, hogy osztályozzuk az állampolgárokat és így tovább. Nem árulta el ugyan azt, hogy csakugyan tárgyal-e a kormánnyal, de azt bejelentette, hogy ellenzéki hangját igenis, mérsékli, és megint csak azt magyarázta, hogy a gazdasági helyzet azt megkívánja. Volt még egy kormánypárti szónok, Temesvári Imre, aki mezőgazdasági problémákkal foglalkozott, és azután kimondották, hogy a vitát holnap folytatják és holnap interpellációk is lesznek. Négy gyermeket eltemetett a homok Halálos szerencsétlenség a homokbányában (Saját tudósítónktól.) Ma délután három órakor a Hajcsár-úton lévő homokbányában súlyos szerencsétlenség történt. Kisgyerekek barlangot fúrtak a homokbányában, bebújtak a kivájt üregbe, amely azután rájuk szakadt. A leszakadt vastag homokréteg maga alá temetett négy kis gyermeket, akik ezt az üreget előbb kivájták. A gyermekek közül egy hároméves fiúcska meghalt, kettő megsérült, egy pedig szerencsésen megmenekült. A Hajcsár-úton a Békési Ingatlanforgalmi Részvénytársaságnak nagyobb homokbányatelepe van. Nemrégiben ezen a telepen körülbelül másfél méternyi mélységben felásták a földet és a homokot elszállították onnan. Egy 'sttolgosan felmeredő 'homokfalba napokig tartó munkával kis barlangot vájtak a gyerekek és belebújtak, társaik ezalatt az ti£eg fölött szaladgáltak. Pár pillanattal később beomlott felettük a föld és eltemette őket. A földomlás fölött maradt gyermekek segélykiállásaira a környékbeli lakosok azonnal a helyszínére siettek, hogy megmentsék az élve eltemetett gyerekeket. Az elsők között volt Nagy János, Hajcsárut 173. szám alatt lakó postás, aki kapát ragadott a kezébe és több környékbeli lakossal együtt hozzálátott a gyerekek kiszabadításához. Öt percnyi megfeszített, izgalmas munka után ráakadt az első gyerekre. Nagy János postás kapája egy kisfiú lábszárához ért s a kapával véletlenül megsebezte. Ezután már kézzel és körmével kaparta el a földet róla s ugy emelte ki a gyermeket a homok alól. Nagy János legnagyobb megdöbbenésére a gyermekben saját kisfiát ismerte fel. A tízéves Géza eszméletlen állapotban volt. Az apja azonnal a földre fektette s mesterséges lélekzéssel segítette vissza az életbe. Mások ecetes vizet hoztak, azzal mosták a megmentett gyerek szemét és száját. Ezalatt a mentés munkája tovább tartott, ugyancsak kihúzták a föld alól Kuthy József tizenegyéves fiát. Eszméletlen állapotban került elő, azonban rövidesen életre térítették. De a homok alatt egy mozdulatlan kis fiút is találtak, aki már halott volt. A kis fiút Gulyás Istvánnak hívják és három esztendős. Még egy negyedik gyermeket is betemetett :a leomlott homokréteg, ezt a fiút Kaliczka Györgynek hívják, nyolcéves. A homokréteg csak alsótestét temette el, és ő volt az, aki segítségért kiabált. Ennek a gyermeknek különösebb baja nem történt. A környékbeliek állítása szerint a homokbányához a tulajdonos részvénytársaság őröket tartozik állítani. A vállalatnak egy mezőőre tényleg teljesít is szolgálatot, azonban nemcsak ezen a helyen, hanem a környéken másutt is, úgy hogy nem tud kellően felügyelni a homokbányára. A homokbányatelepnek egy felügyelője is van, egy tót ember, aki azonban nem igen tartózkodik a telepen. A rendőrség a vizsgálatot megindította, hogy megállapítsa, kit terhel a felelősség a szerencsétlen-ségért.