Pesti Napló, 1922. július (73. évfolyam, 146–171. szám)

1922-07-02 / 147. szám

12 iVasárnap» ® BTC*AE 05 Négy hónap sérelmei egyetlen beszédben ...Ir. Rupert Rezső — az indemnitási jacasheihoz (Saját tudósitónkról.) Van e szakadás, nlincsen-e szakadás a keresztény ellenzékben, ezt a fejtörőt feszegette a nemzetgyűlés folyosója, mely rendkívül élénk volt és meglehetősen jókedvű. Sem ennek az elevenségnek, sem a jókedvnek különösebb magyarázata nincs, mert hiszen jelentősebb esemény az ülésen nem történt, nem is terveztek ilyent. Az indemnitásnak csak egyetlen szónoka volt, Rupert Rezső, akinek egymagában is annyi a mondanivalója, hogy egy ülésnapon mellette nem fér el még valaki. De anyaga is van bőségesen, hiszen köztudomású, hogy nincsen politikus, akiben az, igazságtalanságok, jogtalanságok nagyobb visszhangot vetnének fel, mint ő benne. Négy hónapi keserűség, négy hónapi sérelmek áradata tört ki Rupertből, nem egyszer igen hatásos és találó szavakban. Elég figyelemreméltóan kezdte, azzal, hogy nem tekinti magát törvényhozónak, mert nem ismeri el a Választójogi rendeletet törvénynek. Azzal megvan elégedve, amit Bethlen békéről, munkáról mondott, de két esztendőre volt szükség, míg Bethlen Genovában mindezt megtanulta. A dolog azonban íigy áll, hogy az ígéretek ellenére is mi még mindig a lövészárokban vasfítunk, ahelyett, hogy testvérei lennénk egymásnak. Ha a miniszterelnök komolyan hirdeti a felekezeti békét, akkor. legyen már vége annak a keresztény kurzusnak, mely nem keresztény, várt magyar, mert nem volt becsületes, tiszta kezű, mert nem védte a kisembereket, tenyésztette apanamákat és elzárt bennünket a kulturvilágtól. Ő igenis kívánja azt, hogy az emigrációból is engedjék haza azokat, akiket csak a kurzus üldözött el innen, mint Lovászy Mártont, Garami Ernőt, mert ezek sem jöhetnek ide vissza addig, amig Magyarországon a polgári szabadságot nem csupán birói ítélet védheti meg. Meg kell szüntetni végre a rendőrállamot és nem lehet társadalmi béke ott, ahol gonosz merényletek tetteseit nem találják meg. Németországban megtalálták Rathenail gyilkosait (Rainprecht Antal: Pedig Németország destruktív köztársaság.) az Erzsébetvárosi Kör merénylői azonban máig sincsenek meg és felfogásukban nem befolyásolhat bennünket az, hogy bizonyos körök alibi-bombákat helyeznek el. Nem lehet társadalmi béree ott, ahol titokban felfegyverkezett erőket tartanak. Elmondja ezután Rupert, hogy a választások alatt a Gömbös-féle hadsereg tagjai embereket brutalizálnak, azután pedig a tisztviselők elbocsátása körül tapasztalható visszásságokat tette szóvá. Érinti a sajtó kérdését és rámutatott arra, hogy a kormánysajtó még Rathenau meggyilkolását is menti. Rupert erős kijelentéseit a baloldal állandó tapssal kísérte és utána az interpellációk következtek. Hauer József azt kérdezte a kormánytól, hajlandó-e a határátlépési igazolványok kezelését egyszerűsíteni. Nagyobb érdeklődést keltett Fábián Béla interpellációja, oroszországi hadifoglyainkról és a cseti hadifogolytábor belső rendjéről. Figyelmeztetett arra, hogy Oroszország eldugott részein még mindig vannak elfogott katonáink. Azt mondja, hogy a hazatérőkkel szemben a nagyfokú bizalmatlanság nem indokolt, mert ezek a hadifoglyok az orosz táborokban gyakran törhetetlen hazagságuknak adták nagyszerű példáit. A csóti táborban mégis hosszadalmasan és ok nélkül visszatartják őket, kincs igazoló eljárásoknak vetik alá és végül is úgy bocsátják el őket a táborból, hogy megélhetésükről nem gondoskodnak. Az is megesett most, hogy egy miniszterim kárt, aki 1011-ben bevonult, és most hazajött, itthon már elbocsátották a belügyminisztérium szolgálatából. Beliska Sándor, honvédelmi miniszter mindjárt, válaszolt röviden Fábiánnak s azt mondta, hogy a cseti vizsgálatra egészségügyi szempontból is szükség van. Kabók Lajos szocialista képviselő tíz kilakoltatott szocialista munkás dolgát hozta a nemzetgyűlés elé. Szakács Andor a forgalmi adók ellen interpellált, Bogya János pedig azok miatt az erőszakosságok miatt, amiket a tatai kerületben ellene elkövettek. Az ülés délután három óráig tartott és abban állapodtak meg, hogy az indemnitás vitáját hétfőn folytatják. Modern Robinsonok „Robinson-járvány" az angol nagyvárosokban — Sátorlakók a Duna mentén (Saját tudósítónktól.) Azt írják a külföldi lapok, hogy az erkölcsök és a valuta romlása mellett „újabb veszély" fenyegeti a nagyvárosok lakosságát. Azúj járvány éppoly különös, mint amiyen szokatlan a neve is: Robinsonjárványnak keresztelték el a külföldiek. Amerika kezdte el a legmodernebb és legátmenetibb divatot. Mr. és Mrs. Sutter, anyaszült meztelenre levetkőztek és elvándoroltak Maine őserdeibe, hogy ott modern Robinsonpár módjára hat hetet töltsenek el a természet emberének, a legrégibb kőkorszak szokásainak örömei között, azonkívül pedig azért is, hogy bebizonyítsák a megrögzött városokban élő embertársaknak: íme, ennek a mai állítólagos elfajult emberi fajnak még mindig elég életereje van, ha arról van szó, hogy felvegye a versenyt az őseivel. Egy kissé mindenesetre vitatnilehet azt a felfogást, hogy Mr. és Mrs. Sutten igazi Robinsonok. Hiszen Robinsonnak tudvalevően nem is volt felesége. Egy hónappal később Mc. Ewan őrnagy és neje, igen csinos és elegáns hölgy, elhagyták Londont, hogy Anglia legtávolabbi vidékeire vonuljanak és ott az ismeretlen messzeségben minden felszerelés és a civilizáció minden eszköze nélkül, tehát ruhák nélkül is új primtív életet kezdjenek el. Mc Ewan őrnagy és a felesége is azt akarják bebizonyítani, hogy a kultúra nem pusztította el őket és hogy két meztelen ember az őserdőben ma is és minden eszköz nélkül is biztosítani tudja testük szükséges hőmérsékletét, táplálékukat, ha kell, vadászattal és halászattal. McEwan asszony vadnyulak prémjéből akar ruhát készíteni, csonttűivel akar varrni, ő még oly fiatal és naiv, hogy azt hiszi, tűz keletkezik akkor, ha két kis kezével fahasábokat dörzsöl egymáshoz. Fel lehet tenni, hogy ha mást nem is, egy jó Robinson-kiadást a bájos hölgy mindenesetre magávalvitt útjukra. Mc Ewan őrnagy úr pedig ha nem is vitte magával Robinsont, helyettesítette ezt egy csomag lószőrrel; ez természetesen sokkal több. Lószőrrel már lehet egyet-mást elérni, lehet vele kötni és varrni, horgot is lehetvele szerkeszteni. Itt eszébe jut az embernek, hogy az a bizonyos igazi Robinson nem érkezett Juan Fernando szigetére egy csomag lószőrrel, maga a kitűnő őrnagy pM érezte, Steix szrpgrierei seregének meg kell indokolnia ezt a csomag szokatlan lószőrt. Igen plauzibilisen védte álláspontját, ftzti mondván: ,'Ádám nyilván valamely állatnak a szőrét tépte volna ki, miután azonban én olyan jogállamban mintAnglia, nemi cselekedhetem Ádámfhoz hasonlóan, magaméval viszem a szőrit. Látható, hogy az őrnagy- nak és feleségének igen kitűnő jogérzéke van s igy már azon kell csodálkozni, hogy miért nem fordult megfelelő jogi szakértőkhöz annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy szabad-e olyan jogállamban, mint Anglia, lakósátrakat felütni az erdőkben, idegen nyulakat összefogddosni és halászni az állam folyójában. Ez az egy-két példa is bizonyítja, hogy ifj robinsoniáda divattá lett. Az előőrsök további folytatókra találnak. Godfrey Morgannak van egy unokaöccse, aki szigetet vásárolt és ott éli végig robinsoni kalandjait, mielőtt megnősül. Megfelelő vadállatokról is gondoskodik. A vadiadalokat Hagenbeck állatseregletéből pontosan és megrendelésre szállítják. Meg vagyunk győződve róla, hogy kellemesen fog nyaralni. A dinvat — "divat. S amiként az a színész, aki hőst játszik a színpadon, még nem tekinthető hősinek, úgy ezek a kedves urak és hölgyek", akik a nyári hónapok alatt Robinsont játszanak, nem is tekinthetők Robinsonéknak. De nem szabad akadékoskodnunk. Komoly szociológusok és bölcselők állítják, hogy a divat földszintes jelenségei alatt mindig mélyebb társadalmi, lélektani folyamatok mozognak. Ha végiggondoljuk a XX. század irodalmát, számos olyan szép könyvre emlékezhetünk, amelyeknek álmodott és valóságos hősei között ott látjuk el robinsoni kirándulók őseit. Nem lehet eldönteni a kérdést, hogy az élet uitánozza-e a művészetet, vagy pedig a művészet fotografálja-e az életet, annyi bizonyos, hogy az irodalom már jó két-három évtizede elkívánkozik a modern civilizáció gócpontjaiból és távoli teng® erekről, messzi szigetekről álmodozik, ahol, mit kerteljünk, más az élet. Hogy mennyire más, azt, már Gauguin megmondotta és megírta, a Noa-Noa szépséges könyvében, megírta benne az európai embernek azt az egyre erősebb üszi zönét, amely elfordítja arcát a dekadens Civilizáció gondjaitól és hipokrízisétől. Gauguin, mellett ott vannak a társai, ott van többek között Rimbaud, ez a csodálatos ifjú zseni, aki tizenhatéves korában páratlan tökéletességgé bukkant fel Parisban, hogy húszéves korába® teljesen befejezett költői oeuvre után itthagyja Európát és Afrika forró sziklái között, lankasztó sivatagokban, a Csendes-óceán buja és örök szigetein tűnjön el örökre barátai és az irodalom híveinek szeme elöl. De nem is kell oly messzire menni. Hanyatgon végighajózunk a Dunán, essen a mai magános és árva Dunánkon, kisebb-nagyobb sátraokat vehetünk észre a napsütötte partokon. Sátorlakók ütik fel tanyájukat a nyári Duruti mentén, sátorlakók, akik a tavasz vége felé ott hagyják lakásukat és kiköltöznek a szabad ég alá. Évről-évre megismétlik immár kisérletüket, s ez talán amellett szól, hogy meg vannak vele elégedve. Ki tudja, nincs-e azoknak a gondolkozóknak igazuk, akik azt mondják, hogy is.mét elő kell venni az európai embernek Rousseau bibliáit és levetve az angol szabászai remekműveit, vele együtt a gond, a modern nyomor, a lelki konvulziók öltönyét, kissé. Visszatérni a természethez, hogy kissé ismét egészségesek és harmonikusak lehessünk. Az összes raktáron levő selyemáruink LYEMVASAR Budapest, IV. kerület, Ferenciek tere 4. (Irányi-utca sarok) NYÁRI OCASSIO! - 20% napi áron alul 2060 kerülnek eladásra !