Pesti Napló, 1922. július (73. évfolyam, 146–171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ 1922 Július 4. „Irgovány" a katonai törvényszék előtt Az első tárgyalási nap képe (Saját tudósitónktól.) A ridert­ külsejű Mar­git-körúti hadosztálybiróság udvari traktusá­ban, a fehérfalu, stukkós, hatalmas főtárgya­lási teremben — itt tartották nemrégiben a szenzációs Stromfeld-tárgyalást, itt tárgyalták az izgalmakban bővelkedő Tisza-bűnügyet is a katonáék — ma délelőtt kezdték meg az orgo­ványi rablógyilkosok bűnügyének főtárgya­lását. A nagy, világosbarna birói emelvényen rézfeszület csillog. A trónszerű birói székeken aranygalléros, aranycsillagos katonák ülnek kardosan érdemjelesen, teljes adjusztriungban Szigorú tekintetű, keményarcu katonák, kiváló katonabirák ülnek itélőszéket hat megtévelye­dett ember fölött, akik 1919 szomorú emlékű őszén Izsák község „kommunista zsidóit" ra­bolták ki és küldték a hálálba. — Parancsra cselekedtünk, — hangzik ijedt, megzavarodott védekezésük minden má­sodik szava. Élénk szójárásu, gyorstekinteti katona­jogász, az őszhaju, beretváltatcú Győrffy László őrnagy-hadbiró vezeti a tárgyalást. Minden szava elárulja, hogy feltétlen ura a nagyméretű bűnpör anyagának. Nyugodtan, katonás tempóval, udvarias szavakba szorított eréllyel végzi nehéz tisztét. Finomvonású arca csak akkor borul el, amikor minden szép szava, határozott felszólítása ellenére sem törnek meg az előtte álló bűnösök, holott az eddigi eljárás során a legrészletesebben beismerték a hirhedt rémségeket. De a képzettfejű jogász, a lelkekbe látó pszichológus végre is megtöri a konok ta­gadókat. Ügyes keresztkérdései során a hallga­tóság és a bíróság tisztét betöltő csendőrtisztek elé tárul 1­919 november 17-ike fekete éjszaká­jának idegborzongató titka. Keményarcú, határozott szavú katonatiszt, a csendőrfőparancsnokság ügyésze, Schmitt Ar­túr ezredes képviseli a vádat. — Lássa már egyszer az egész világ, úgymond, hogy ebben az országban is a konszolidáció útjára léptünk és nem tussolunk el semmit! Szinte vág a hangja a zsúfolt terembe, amikor ellenzi a vé­dők zárt, tárgyalást kérő indítványát. Nincs kérdése, amely elől menekülni tudnának a vádlottak, akiknek hebegő, mindent tagadó és m­égis-sinindent ,­kibökf­entő­, telet arhol­t elénk tárul­ a tolvajosi fü­zeserdő hóhérjainak álla­tiassága, akiknek nyakára Schmitz ezredes a bitófa kötelét követeli vádiratéban. Az ,,"orgo­ványiak" érzik is sorsuk elkövetkezését. Nem tekintik sem egymást, sem egykori elöljá­rói­kat, felebbvalóikat, mindenkiről mindent elbe­szélnek, csakhogy ők maguk megmenekülhesse­nek. A joviális arcú, kerekképű, nyugodt beszédű Zbona Jánosról senki sem hinné el, hogy az egykori csendőrtörzsőrmester volt egyik félel­metes vezér Orgovány hírhedt környékén abban a hadjáratban, amelyet ők „a magyarság reno­méját, az igaz keresztény élet visszaállítását célzó munkának" neveztek a mai tárgyaláson is. A legtermészetesebb hangon kezdi vallomását: — Én csak parancsot hajtottam végre, ame­lyet Héjjas Iván főhadnagy úrtól kaptam 1­919 októberében, hogy azokat az izsákkörnyéki zsidókat, akik a románoknak másfélmillió ko­ronát ajánlottak fel, el kell fogni és ki kell végezni. Az egyik padsorban feketeruhás, kisrrt szemű asszonyok, lányok emelik zsebkendőjüket arcukhoz. A kivégzett szatócsok és kis szabó­mesterek­­ asszonyai, lányai. — Csak ennek a három zsidónak a kilétét tudtuk megállapitani, — folytatja Zbona. Ami­kor az első zsidót feltettük a kocsira... — Ne zsidózza még itt is azokat a szegény embereket,­­— támad Zbonára Győrffy őrnagy. A vádlott ezután csakugyan hol sértettek­nek, hol meg­terhelteknek nevezgeti az áldo­zatokat, akiknek meggyilkolásáról csak any­nyit vall, hogy: — Azt tudom, hogy ki lettek végezve és el lettek ásva. — De hogyan, de hogyan? — érdeklődik minden mondat után Győrffy tárgyalás­vezető. — Nem tudom, kérem alásan, őrnagy úr, abszolúte nem emlékszem, nem tudom, mi tör­tént, —­ felelgeti Zbona — nagyon sokat ittam az eset előtt — És ittassága mellett marad. Zbona védője, dr. Cziráky Ferenc, volt százados­ hadbiró, azt szeretné elmondatni vé­dettjével, hogy tulajdonképpen miért is végez­tek az áldozatokkal. — A dolog hátterére nem térünk ki, — vágja el a szót Győrffy őrnagy. — Zbona azt mondja, hogy parancsot kapott Héjjastól, ők nem voltak illetékes hatóság arra, hogy ítéle­tet hozzanak egyéni akció keretében. Ők pa­rancsot kaptak. Tovább itt nincs mit fejte­getnünk. Schmitzer ezredes veszi munkába az állha­tatosan semmire emlékezni nem akaró Zlonát. — Én kétségbevonom, hogy maga ittas volt. Nem emlékszik, hogy mi hogyan történt mert nagyon régen volt? Hát bizony régen volt De maga azért lőtt­ rá a szerencsétlen Beckre, mert az magát megtámadta. Beck úgy támadta meg magát, hogy künn az utcán esett össze véresen. Hol itt a támadás? Katonás tartású, nagyon helyes arcú, értel­mes beszédű fiatalembert állít a szuronyos őr a birák elébe. Danics Mihály volt tiszthelyettes, most vendéglős a szürkenyáriruhás fiatalem­ber. Őszintébb, jobblelkű­ ember benyomását kelti. — Nem birok visszaemlékezni, de azt tu­dom, hogy nekem feltétlenül részt kellett ven­nem, mert hiszen az volt Héjjas főhadnagy úr parancsa, hogy végezni kell velük. Az elvitt holmiknak is ott kellett lenni a kocsin. Nem tu­dom, hogy hogyan húztuk fel őket, de azt tu­dom, hogy elföldeltük őket az erdőben. — Melyikük volt a fölebbvaló? — hangzik a kérdés. — Egyszer egyikünk, máskor a másikunk, aszerint, amelyikünk kapta a parancsot. Ennél az esetn­él Zbona volt. Én legtöbbnyire csak Francia-Kissel voltam mindig, de ebben az eset­ben nem volt benne a Franczia-Kiss. A sunyiképű, vörösbajsza Juhász István kihallgatása következik. Apró szemével ijedten pislogat jobbra-balra. Ez a hitvány, kopott paraszt gúnyába öltözött rosszarcú ember volt az „expedíció­" vezetője. — Italosak voltunk, — védekezik ő is. A ru­haneműt azért vittük el, hogy a nagy hidegben a zsidókat betakarjuk, mert panaszkodtak, hogy hideg van. — Tagadja, hogy ő akasztott volna. — Én csak a gödröt ástam meg jó másfél mé­teresre. — Még védője kérdéseire sem akar be­vallani semmit. De azt, hogy ,,tudomásom van arról, hogy Beck és Pánczél a kommunizmus alatt Dunapatajon akasztottad — hangosa­n­ vágja ki. — Olyan ártatlan arcot vág itt, mintha semmit sem csinált volna. —– szól Győrffy őr­nagy. Majd fog maga még csodálkozni! Furcsa, cigányosarcu, de jobbmódú gazda benyomását keltő ember Csabai Tóth Gyula. () volt a halálkocsi kocsija. — Héjjas András adta nekem a parancsot a kaszárnyában, — mondja — hogy a kocsival jelentkezzek Zbona őrmesternél. Csak úgy resz­kettem az egész dolog alatt, — hebegi vékony hangján a tárgyalásvezető és az ügyész kérdé­seire. Tökéletes Lombroso-típus a két Tóth-fivér, Ambrus és Imre. Vontatott, alföldi tájszólással hazudozik a két hitványtestü, nyomott arcú pa­rasztlegény. — Nem ugy van az a hogy is hiják, — az a vádirás, ahogy történt, mert mi nem vártunk senkit a tanyán. Mi aludtunk, oszt úgy költöt­tek föl, hogy gyerünk a munkába. Mi osztón megástuk a gödröt és beletettük őket. — Egy világért sem akarnak tudni a felakasztottak ujjáról lehúzott karikagyűrűkről. — Nem vol­tunk mi arra kérem alásan rászorulva. Aztán hazagyüttünk, oszt lefeküdtünk. Társaikkal való szembesítés után mégis csak beismerik, hogy előre tudtak a dologról és ők rejtették el a tanyapadláson, majd később ők ásták el földjükön a sok rabolt holmit. —­ A Tóthék máskor is mindig önként ajánl­koztak, nem kellett ezeket fenyegetni, — vágja ki Zbona őrmester. A keresztkérdések során azután kiderül, hogy ők adták és vitték az akasztókötelet meg az ásót, kapát ki a füzesbe. A­ vádlottak kihallgatása után az előző vizs­gálat folyamán tett beismerő jegyzőkönyvi val­lomásaikat ismertette a bíróság. — Látják, milyen szépen, részletesen beis­mertek mindent, — mondja többször egymás­után Győrffy őrnagy.­­ Most már ugy­e elfelej­tették a történteket. Azt is, hogy cimbalomszó melletti mutatással, táncolással indultak neki az éjszakának. Félháromra járnak az óramutatók, amikor a tárgyalásvezető bezárja a mai tárgyalást A fáradtarcú, fáradtlépésű vádlottakat szu­ronyos őreik visszaviszik a cellákba. Holnap az áldozatok hozzátartozóit, a rémes éjszaka eleven tanúit hallgatják ki. Kiket idézett be a katonai és kiknek olvassák fel csupán Schmitt Artúr, hadbíró-ezredes, ügyész az orgoványi rablógyilkosok bűnpörének tárgya­lására eddig huszonhárom tanút jelentett be a vádhatóság részéről kihallgatás cél­jából. Mivel az ezredes-ügyészen kívül a védelem is körülbelül huszonöt-harminc tanú kihallgatá­sát kérte s igy a bizonyítás kiegészítése során kívül bejelentett tanuk száma meghaladja az ötvenet, az eredetileg három napra tervezett fő­tárgyalás előreláthatólag egy hétig is el fog tartani. A vádhatóság részéről bejelentett tanuk közül a katonai törvényszék a tárgyalásra ta­núként idézte meg elsősorban a meggyilkoltak hozzátartozóit, akik a történtek óta állandóan Budapesten tartózkodnak. Ki fogja tehát a bíróság hallgatni: özvegy Pánczél Zoltánnét, özvegy Beck Sándornét, Beck Ilonát, Beck Mártont, Beck Gyulát, özvegy Schmiedt Ár­pádnét, Schmiedt Sándort, Lebovics Emmát. A meggyilkoltak családjánál abban az időben szolgált cselédlányokat szintén tanuként hall­gatja­ ki a bíróság. Ezek: Varga Mária, Bálint Mária, Kalapács Matild izsáki lakosok. Tanuként hallgatják ki az orgoványi korcs­márosnét, akinél cimbalomszó mellett mulat­tak a gyilkosok a rablógyilkosság elkövetése előtt: Moró Ferenc, sz. Medgyesi Mária, Király Gábor, Tóth László orgoványi lako­sokat. A különítményben szolgáló tisztek közül a következők vannak tanúkihallgatásra beidézve: Héjjas Aurél tartalékos főhadnagy, Raád Árpád tartalékos hadnagy, Makay Imre százados budapesti, Forray Iván főhadnagy, budapesti, Orosz Károly György főhadnagy, szegedi, Thoma Márton csendőrtiszthelyettes, kecske­méti lakosok, ügyész tanúkihallgatásra a vallomást jegyzőkönyvét! Tanúvallomást tesznek még az izsáki nép­bankban történtekről: Deutschler József bank­igazgató és Damásdy Imre pénztáros, izsáki lakosok. A katonai törvényszék csupán a vizsgálat során tett tanúval­lomások jegyzőkönyvét olvastatja fel a következő tanuk részéről: Héjjas Iván, Franczia-Kiss Mihály tiszthelyet­tes, Brunner Sándor, Csabai János, Pick Berta, id. Tóth Imréné. Ugyancsak felolvasásra kerülnek a halott­szemléről, a­ boncolásról felvett jegyzőkönyvek, továbbá a­ detektívjelentések, a nyomozási ira­tok, végül a vádlottak személyi és erkölcsi okmányai. (b. á.) Franciaország békét akar Páris, július 3. (A Pesti Napló tudósítójától.) A képviselőház elnöke — mint a Journal des Débats jelenti — a Gu­ildhall Gazette egyik munkatársával beszélgetést folytatott. Rámuta­to­tt többek között arra, hogy a külföld állandóan tévesen ítéli meg Franciaország szándékait. Ez az ország csak békét akar és egy új háború gondolatát gyűlölettel utasítja vissza. Azonban senkinek sem szabad csodálkoznia, ha kitart a szerződések szigorú végrehajtása mel­lett és megköveteli, hogy a jóvátételi összege­ket, melyekkel neki tartoznak, megfizessék. Ami az angol-francia viszonyt illeti, a kép­viselőház elnökének az a véleménye, hogy csak a két ország szövetsége lehet az egyetlen bizto­síték a tényleges béke mellett, minthogy az ál­talános gazdasági újjáéledésnek ez az alapja. Éppen ezért komoly és tartós nézeteltérések Franciaország és a brit birodalom között nem lehetnek. (II.) • ***"-***-*-*-*-*'*• *r i*i—I-I—I-I—i-n-L-i-nj-Ltiju Mintapince MINDENÜTT KAPHATÓ treserré fedt.t a legjobb palackbot•

Next