Pesti Napló, 1922. július (73. évfolyam, 146–171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
2 Kedd PESTI NAPLÓ 1922 Július 4. „Irgovány" a katonai törvényszék előtt Az első tárgyalási nap képe (Saját tudósitónktól.) A ridert külsejű Margit-körúti hadosztálybiróság udvari traktusában, a fehérfalu, stukkós, hatalmas főtárgyalási teremben — itt tartották nemrégiben a szenzációs Stromfeld-tárgyalást, itt tárgyalták az izgalmakban bővelkedő Tisza-bűnügyet is a katonáék — ma délelőtt kezdték meg az orgoványi rablógyilkosok bűnügyének főtárgyalását. A nagy, világosbarna birói emelvényen rézfeszület csillog. A trónszerű birói székeken aranygalléros, aranycsillagos katonák ülnek kardosan érdemjelesen, teljes adjusztriungban Szigorú tekintetű, keményarcu katonák, kiváló katonabirák ülnek itélőszéket hat megtévelyedett ember fölött, akik 1919 szomorú emlékű őszén Izsák község „kommunista zsidóit" rabolták ki és küldték a hálálba. — Parancsra cselekedtünk, — hangzik ijedt, megzavarodott védekezésük minden második szava. Élénk szójárásu, gyorstekinteti katonajogász, az őszhaju, beretváltatcú Győrffy László őrnagy-hadbiró vezeti a tárgyalást. Minden szava elárulja, hogy feltétlen ura a nagyméretű bűnpör anyagának. Nyugodtan, katonás tempóval, udvarias szavakba szorított eréllyel végzi nehéz tisztét. Finomvonású arca csak akkor borul el, amikor minden szép szava, határozott felszólítása ellenére sem törnek meg az előtte álló bűnösök, holott az eddigi eljárás során a legrészletesebben beismerték a hirhedt rémségeket. De a képzettfejű jogász, a lelkekbe látó pszichológus végre is megtöri a konok tagadókat. Ügyes keresztkérdései során a hallgatóság és a bíróság tisztét betöltő csendőrtisztek elé tárul 1919 november 17-ike fekete éjszakájának idegborzongató titka. Keményarcú, határozott szavú katonatiszt, a csendőrfőparancsnokság ügyésze, Schmitt Artúr ezredes képviseli a vádat. — Lássa már egyszer az egész világ, úgymond, hogy ebben az országban is a konszolidáció útjára léptünk és nem tussolunk el semmit! Szinte vág a hangja a zsúfolt terembe, amikor ellenzi a védők zárt, tárgyalást kérő indítványát. Nincs kérdése, amely elől menekülni tudnának a vádlottak, akiknek hebegő, mindent tagadó és mégis-sinindent ,kibökfentő, telet arholt elénk tárul a tolvajosi füzeserdő hóhérjainak állatiassága, akiknek nyakára Schmitz ezredes a bitófa kötelét követeli vádiratéban. Az ,,"orgoványiak" érzik is sorsuk elkövetkezését. Nem tekintik sem egymást, sem egykori elöljáróikat, felebbvalóikat, mindenkiről mindent elbeszélnek, csakhogy ők maguk megmenekülhessenek. A joviális arcú, kerekképű, nyugodt beszédű Zbona Jánosról senki sem hinné el, hogy az egykori csendőrtörzsőrmester volt egyik félelmetes vezér Orgovány hírhedt környékén abban a hadjáratban, amelyet ők „a magyarság renoméját, az igaz keresztény élet visszaállítását célzó munkának" neveztek a mai tárgyaláson is. A legtermészetesebb hangon kezdi vallomását: — Én csak parancsot hajtottam végre, amelyet Héjjas Iván főhadnagy úrtól kaptam 1919 októberében, hogy azokat az izsákkörnyéki zsidókat, akik a románoknak másfélmillió koronát ajánlottak fel, el kell fogni és ki kell végezni. Az egyik padsorban feketeruhás, kisrrt szemű asszonyok, lányok emelik zsebkendőjüket arcukhoz. A kivégzett szatócsok és kis szabómesterek asszonyai, lányai. — Csak ennek a három zsidónak a kilétét tudtuk megállapitani, — folytatja Zbona. Amikor az első zsidót feltettük a kocsira... — Ne zsidózza még itt is azokat a szegény embereket,— támad Zbonára Győrffy őrnagy. A vádlott ezután csakugyan hol sértetteknek, hol megterhelteknek nevezgeti az áldozatokat, akiknek meggyilkolásáról csak anynyit vall, hogy: — Azt tudom, hogy ki lettek végezve és el lettek ásva. — De hogyan, de hogyan? — érdeklődik minden mondat után Győrffy tárgyalásvezető. — Nem tudom, kérem alásan, őrnagy úr, abszolúte nem emlékszem, nem tudom, mi történt, — felelgeti Zbona — nagyon sokat ittam az eset előtt — És ittassága mellett marad. Zbona védője, dr. Cziráky Ferenc, volt százados hadbiró, azt szeretné elmondatni védettjével, hogy tulajdonképpen miért is végeztek az áldozatokkal. — A dolog hátterére nem térünk ki, — vágja el a szót Győrffy őrnagy. — Zbona azt mondja, hogy parancsot kapott Héjjastól, ők nem voltak illetékes hatóság arra, hogy ítéletet hozzanak egyéni akció keretében. Ők parancsot kaptak. Tovább itt nincs mit fejtegetnünk. Schmitzer ezredes veszi munkába az állhatatosan semmire emlékezni nem akaró Zlonát. — Én kétségbevonom, hogy maga ittas volt. Nem emlékszik, hogy mi hogyan történt mert nagyon régen volt? Hát bizony régen volt De maga azért lőtt rá a szerencsétlen Beckre, mert az magát megtámadta. Beck úgy támadta meg magát, hogy künn az utcán esett össze véresen. Hol itt a támadás? Katonás tartású, nagyon helyes arcú, értelmes beszédű fiatalembert állít a szuronyos őr a birák elébe. Danics Mihály volt tiszthelyettes, most vendéglős a szürkenyáriruhás fiatalember. Őszintébb, jobblelkű ember benyomását kelti. — Nem birok visszaemlékezni, de azt tudom, hogy nekem feltétlenül részt kellett vennem, mert hiszen az volt Héjjas főhadnagy úr parancsa, hogy végezni kell velük. Az elvitt holmiknak is ott kellett lenni a kocsin. Nem tudom, hogy hogyan húztuk fel őket, de azt tudom, hogy elföldeltük őket az erdőben. — Melyikük volt a fölebbvaló? — hangzik a kérdés. — Egyszer egyikünk, máskor a másikunk, aszerint, amelyikünk kapta a parancsot. Ennél az esetnél Zbona volt. Én legtöbbnyire csak Francia-Kissel voltam mindig, de ebben az esetben nem volt benne a Franczia-Kiss. A sunyiképű, vörösbajsza Juhász István kihallgatása következik. Apró szemével ijedten pislogat jobbra-balra. Ez a hitvány, kopott paraszt gúnyába öltözött rosszarcú ember volt az „expedíció" vezetője. — Italosak voltunk, — védekezik ő is. A ruhaneműt azért vittük el, hogy a nagy hidegben a zsidókat betakarjuk, mert panaszkodtak, hogy hideg van. — Tagadja, hogy ő akasztott volna. — Én csak a gödröt ástam meg jó másfél méteresre. — Még védője kérdéseire sem akar bevallani semmit. De azt, hogy ,,tudomásom van arról, hogy Beck és Pánczél a kommunizmus alatt Dunapatajon akasztottad — hangosan vágja ki. — Olyan ártatlan arcot vág itt, mintha semmit sem csinált volna. —– szól Győrffy őrnagy. Majd fog maga még csodálkozni! Furcsa, cigányosarcu, de jobbmódú gazda benyomását keltő ember Csabai Tóth Gyula. () volt a halálkocsi kocsija. — Héjjas András adta nekem a parancsot a kaszárnyában, — mondja — hogy a kocsival jelentkezzek Zbona őrmesternél. Csak úgy reszkettem az egész dolog alatt, — hebegi vékony hangján a tárgyalásvezető és az ügyész kérdéseire. Tökéletes Lombroso-típus a két Tóth-fivér, Ambrus és Imre. Vontatott, alföldi tájszólással hazudozik a két hitványtestü, nyomott arcú parasztlegény. — Nem ugy van az a hogy is hiják, — az a vádirás, ahogy történt, mert mi nem vártunk senkit a tanyán. Mi aludtunk, oszt úgy költöttek föl, hogy gyerünk a munkába. Mi osztón megástuk a gödröt és beletettük őket. — Egy világért sem akarnak tudni a felakasztottak ujjáról lehúzott karikagyűrűkről. — Nem voltunk mi arra kérem alásan rászorulva. Aztán hazagyüttünk, oszt lefeküdtünk. Társaikkal való szembesítés után mégis csak beismerik, hogy előre tudtak a dologról és ők rejtették el a tanyapadláson, majd később ők ásták el földjükön a sok rabolt holmit. — A Tóthék máskor is mindig önként ajánlkoztak, nem kellett ezeket fenyegetni, — vágja ki Zbona őrmester. A keresztkérdések során azután kiderül, hogy ők adták és vitték az akasztókötelet meg az ásót, kapát ki a füzesbe. A vádlottak kihallgatása után az előző vizsgálat folyamán tett beismerő jegyzőkönyvi vallomásaikat ismertette a bíróság. — Látják, milyen szépen, részletesen beismertek mindent, — mondja többször egymásután Győrffy őrnagy. Most már ugye elfelejtették a történteket. Azt is, hogy cimbalomszó melletti mutatással, táncolással indultak neki az éjszakának. Félháromra járnak az óramutatók, amikor a tárgyalásvezető bezárja a mai tárgyalást A fáradtarcú, fáradtlépésű vádlottakat szuronyos őreik visszaviszik a cellákba. Holnap az áldozatok hozzátartozóit, a rémes éjszaka eleven tanúit hallgatják ki. Kiket idézett be a katonai és kiknek olvassák fel csupán Schmitt Artúr, hadbíró-ezredes, ügyész az orgoványi rablógyilkosok bűnpörének tárgyalására eddig huszonhárom tanút jelentett be a vádhatóság részéről kihallgatás céljából. Mivel az ezredes-ügyészen kívül a védelem is körülbelül huszonöt-harminc tanú kihallgatását kérte s igy a bizonyítás kiegészítése során kívül bejelentett tanuk száma meghaladja az ötvenet, az eredetileg három napra tervezett főtárgyalás előreláthatólag egy hétig is el fog tartani. A vádhatóság részéről bejelentett tanuk közül a katonai törvényszék a tárgyalásra tanúként idézte meg elsősorban a meggyilkoltak hozzátartozóit, akik a történtek óta állandóan Budapesten tartózkodnak. Ki fogja tehát a bíróság hallgatni: özvegy Pánczél Zoltánnét, özvegy Beck Sándornét, Beck Ilonát, Beck Mártont, Beck Gyulát, özvegy Schmiedt Árpádnét, Schmiedt Sándort, Lebovics Emmát. A meggyilkoltak családjánál abban az időben szolgált cselédlányokat szintén tanuként hallgatja ki a bíróság. Ezek: Varga Mária, Bálint Mária, Kalapács Matild izsáki lakosok. Tanuként hallgatják ki az orgoványi korcsmárosnét, akinél cimbalomszó mellett mulattak a gyilkosok a rablógyilkosság elkövetése előtt: Moró Ferenc, sz. Medgyesi Mária, Király Gábor, Tóth László orgoványi lakosokat. A különítményben szolgáló tisztek közül a következők vannak tanúkihallgatásra beidézve: Héjjas Aurél tartalékos főhadnagy, Raád Árpád tartalékos hadnagy, Makay Imre százados budapesti, Forray Iván főhadnagy, budapesti, Orosz Károly György főhadnagy, szegedi, Thoma Márton csendőrtiszthelyettes, kecskeméti lakosok, ügyész tanúkihallgatásra a vallomást jegyzőkönyvét! Tanúvallomást tesznek még az izsáki népbankban történtekről: Deutschler József bankigazgató és Damásdy Imre pénztáros, izsáki lakosok. A katonai törvényszék csupán a vizsgálat során tett tanúvallomások jegyzőkönyvét olvastatja fel a következő tanuk részéről: Héjjas Iván, Franczia-Kiss Mihály tiszthelyettes, Brunner Sándor, Csabai János, Pick Berta, id. Tóth Imréné. Ugyancsak felolvasásra kerülnek a halottszemléről, a boncolásról felvett jegyzőkönyvek, továbbá a detektívjelentések, a nyomozási iratok, végül a vádlottak személyi és erkölcsi okmányai. (b. á.) Franciaország békét akar Páris, július 3. (A Pesti Napló tudósítójától.) A képviselőház elnöke — mint a Journal des Débats jelenti — a Guildhall Gazette egyik munkatársával beszélgetést folytatott. Rámutatott többek között arra, hogy a külföld állandóan tévesen ítéli meg Franciaország szándékait. Ez az ország csak békét akar és egy új háború gondolatát gyűlölettel utasítja vissza. Azonban senkinek sem szabad csodálkoznia, ha kitart a szerződések szigorú végrehajtása mellett és megköveteli, hogy a jóvátételi összegeket, melyekkel neki tartoznak, megfizessék. Ami az angol-francia viszonyt illeti, a képviselőház elnökének az a véleménye, hogy csak a két ország szövetsége lehet az egyetlen biztosíték a tényleges béke mellett, minthogy az általános gazdasági újjáéledésnek ez az alapja. Éppen ezért komoly és tartós nézeteltérések Franciaország és a brit birodalom között nem lehetnek. (II.) • ***"-***-*-*-*-*'*• *r i*i—I-I—I-I—i-n-L-i-nj-Ltiju Mintapince MINDENÜTT KAPHATÓ treserré fedt.t a legjobb palackbot•