Pesti Napló, 1922. szeptember (73. évfolyam, 198–222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ARAKJ Egy hóra 200 kor. Negyed évre — 560 kor. Egyes szám ára: Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon 10 kor. Ausztriában és Bécsben 800.— osztr. K. Jugoszláviá­ban 1 dinár. . . . A Közmunkatanács Félszázaddal ezelőtt, Deák Ferenc boldog és békés Magyarországában alakították meg a közmunkatanácsot, amelynek hivatása az volt, hogy az ifjú Budapest, amely ekkor min­den esztendőben akkorát nőtt, mint a serdülő kamasz, ebben a nekivadult növekedésében megtalálja az izlés és az előrelátás határait. Az 1870. évi X. t.-c. a Dunánarc a főváros mel­le­ti szabályozásáról intézkedett és a közleke­dés érdekében egy huszonnégymillió forintos kölcsön felvételét engedélyezte. Ebből a hu­szonnégymilliós kölcsönből létesült az a külön fővárosi pénzalap, amelyet a közmunkálatok végrehajtására szántak. E munkálatok és a törvényben részletezett egyéb teendők keresz­tülvitelére állították fel a fővárosi közmun­kák tanácsát. Hivatása főképpen abban me­rült ki, hogy új közlekedési fővonalakat nyis­son meg a fejlődő Budapest területén, új hi­dakat építsen és általában gondja legyen a főváros fejlesztésére szükséges egyéb beruhá­zásokra. Ötven esztendővel ezelőtt a közmun­katanács igen nagy feladatok előtt állt. Ha­tásköre azonban olyan mértékben szűkült, amilyen mértékben tágult Budapest. A ma­gyar főváros pár évtized múlva elérte fejlő­désének azt a pontját, amelyen hosszú, nagyon hosszú időre megállapodott. És abban a pilla­natban a közmunkatanács elnöki széke és budai finom hivatali helyisége már csak Bzinekura volt, ahová időről-időre feleslegessé vagy időszerűtlenné vált politikai nagyságo­kat ültettek. Szinte megszokott dolog lett, hogy a távozó miniszter, amikor megkapta elbocsájtó­la velét a királytól, ugyanakkor már a közmunkatanács elnöke volt, hogy oexcellenciájának kiváló képességei ne hever­jenek parlagon. Ekkor azonban már olyan idők jártak, hogy ő excellenciája ha akarta volna, akkor sem tudta volna gyümölcsöztetni dús tehetségét a közmunkatanács elnöki szé­kében. Egyszerűen azért, mert minden esz­tendőben még sem lehet egy Andrássy-utat vagy egy Hungária-körutat nyitni, sem pedig egy Erzsébet-hidat építeni. A feladatok évről­évre kisebbek lettek és az utóbbi években a közmunkatanács hatásköre már nem volt egyéb, csupán igen lényegtelen építkezések és átalakítási munkálatok ellenőrzése. Meg kell azonban adni, hogy ezt aztán mindig a le­hető legnagyobb képpel csinálta — országo­kat nem vezettek akkora fontoskodással, mint­ amekkorával a közmunkatanács arról döntött: megengedje-e, hogy egy ház máso­dik emeletére felépítsék a harmadikat. Az idők folyamán minél kevesebb szükség lett a közmunkatanácsra, a nemes tanács tagjai annál nagyobb kitartással hangoztat­ták, hogy őrájuk milyen nélkülözhetetlen szüksége van a magyar fővárosnak. Ezt ma­guk sem nagyon hitték, még kevésbé hitte el a főváros közönsége. Utolsó tevékenységük például abban merült ki, hogy évekkel ezelőtt lebonttatták a margitszigeti színházat. Nem azért, mintha ez közmunka lett volna, hanem azért, hadd lássa ez az ország, hogy a köz­munkatanácsnak igenis még mindig van ha­tásköre. Most legutoljára pedig akkor talál­koztunk intézkedéseivel, amidőn a Fővárosi Operettszínház megnyitását akadályozta meg. Ma olyan viszonyok között élünk, hogy nemcsak a közmunkák, hanem a magánvál­lalkozások is szünetelnek. Azok a hírek teh­át, amelyek a közmunkatanács megszüntetéséről szólnak, igen időszerűek. Mert a mai viszo­nyok­­között azért tartani fenn egy ilyen nagy és költséges hivatalt, hogy a még csodálatos­képpen életben lévő magánvállalkozási szelle­met is agyonnyomja, minden józan gondolat­nak ellentmond. 73. évfolyam 219. szám Szerda, szeptember 27 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL­ Erzsébet­ körút 1. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztői József 62-36 Kiadóhivatal Wienbein I., Kohlmarkt 7. Nincs sem ultimátum, sem újabb jóvátételi követelés (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi napokban ismét előtérbe nyomult a jóvátétel kérdése és a legkülönbö­zőbb, gyakran szinte riasztó híreket röpítettek vi­lággá. Ezeknek tisztázása végett a Pesti Napló mun­katársa felvilágosításért föltétlenül beavatott helyre fordult, ahol a következő megnyugtató nyilatkozatot bocsátották rendelkezésünkre: — A jóvátétel körüli tárgyalások egy év óta foly­nak és a kormány mindent elkövet, hogy ezt a bonyo­lult kérdést az entente-tal lehetőleg kedvezően ren­dezze. Ezért utazik Korányi is Pak­sba, — ami azon­ban korántsem jelenti azt, hogy e kérdésben valami újabb, vagy sorsdöntő momentum merült volna fel, vagy ultimátum érkezett volna. — A tárgyalások anyagába beletartozik az állat­jóvátételen kívül még számos más probléma, így ti román károk megállapítása, a megszállt területen el­konfiskált állami javak kérdése, a bankok ottan­i le­­tétje és érdekeltsége s még sok kérdés, mely mindig újra és újra megvitatás alá kerül. A hadikárpótlás kérdése, illetve a jóvátételi követelés olyan formában, mint Németországgal szemben, nálunk nem vetődött fel, s a kormány reméli, hogy erről nem is lesz szó. Az ország gazdasági helyzete ugyanis olyan kétségbe­ejtő, eddigi veszteségeink oly nagyok, hogy ezt sz­intentenak is tekintetbe kell vennie, bár idáig ez irányban sem kedvező, sem kedvezőtlen támpontot a tárgyaló felek nem tudtak szerezni. Különös aktuali­tása tehát e kérdésnek nincs, s minden ezen túlmenő híresztelés csak kombináció vagy­­ spekuláció. A török csapatok újból betörtek a semleges zónába Kemal basa nem fogadja el a szövetségesek feltételeit o­tt görögök megvédik Tráciát Visszahívják Venizeloszt ? Páris, szeptember 26. Míg tegnap itt meg voltak győződve arról, hogy a­ keleti konfliktusnak nemcsak angol-f­rancia része elintéződött, hanem Kemal basával is sikerülni fog a megállapodás, kedden a hangulat ismét pesszi­misztikus. Egybehangzó angol és francia jelentések szerint ugyanis szó sem lehet arról, hogy Kemal basa fenntartás nélkül elfogadja a szövetségesek feltéte­leit. A konstantinápolyi kemalista képviselő ugyan kijelentette, hogy a szövetségesek jegyzéke a tár­gyalás alapjául szolgálhat, a Márvány-tenger part­jainak és Trácia egyes részeinek katonai kiürítése azonban ellentétben áll Törökország szuverenitásá­val. Kemal basa elutasítja a szövetségeseknek azt a­ követelését is, hogy Tráciát a végleges döntésig a népszövetség vagy Franciaország közigazgatása alá helyezzék, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy a törökök azonnal átvegyék Tráciát. Konstantinápolyból az a hír­ érkezett, hogy mint­egy kétezer főnyi kemalista lovasság újból behatolt a semleges zónába. Az itteni angol körökben eleinte azt hitték, hogy félreértésről van szó, amennyiben a lovasság még a szövetségesek jegyzékének megérke­zése előtt kapott parancsot a semleges zónába való be­vonulásra, a későbbi jelentésekből azonban kitű­nik, hogy tervszerű és szándékos betörésről van szó. Az angolok a megváltozott helyzetnek megfelelő­leg fokozott erővel szállítják a­ csapatorsát Kis­ázsiába. Egyébként megállapítható, hogy Anglia még a párisi megállapodások után sem szüntette meg a csapatszállításokat, úgy látszik, Angliában eddig sem bíztak a kemalisták engedékenységében. Londonon át azt jelentik Athénből, hogy a görö­gök, nem törődve a szövetségesek állásfoglalásával, meg akarják védeni Tráciát. Állítólag negyedmil­lió főnyi hadsereget tartanak készen erre a célra. Diplomáciai körökben azt hiszik, hogy a görögöket az angolok bátorítják. A délutáni órákban félhivatalosan jelentik, hogy a szmintai angol konzul elhagyta a várost és angol hadihajó fedélzetére ment. Konstantinápolyból — Ugyane forrás szerint — elutaztak az angol tisztek családtagjai, köztük Harrington tábornok felesége is. Ezt rendkívül komoly Silzuptomának tartják. Athéni jelentés szerint a görög kormány szoron­­gatott helyzetében , és Anglia kívánságára elhatá­rozta, hogy visszahívja Venizeloszt. A g­örög kor­­­mány határozatát már megküldték Venizelleszint. Közvetlenül Párisba érkezett hírek megcáfolják ezt. A helyzetet komplikálja az orosz szovjetkormán­s magatartása is. A szovjetkormány egymásután kül­dözgeti jegyzékeit a szövetségesekhez, amelyben kö­veteli, hogy Konstantinápolyt és a tengerszorosokat adják vissza a törököknek. (II.) ! „Nem engedjük megingatni Bethlen István pozícióját* (Saját tudósítónktól.) Az intranzigens keresztény irányzat egyik orgánuma kedden azzal „riasztotta" meg olvasóit, hogy a kormánypárt régi liberális szárnya ravasz tervet eszelt ki a keresztény koncen­tráció meghiúsítására. — Azt tervezi ugyanis, — mondja a jelentés — hogy a keresztény koncentrációhoz az egységes párt tagjai kivétel nélkül, — tehát beleértve a liberális hajlandóságú politikusokat is — csatlakozni fognak, hivatkozva arra, hogy a kormánypárt is keresztény párt, célja tehát a keresztény koncentráció gondola­tával azonos. Ezzel a sakkhúzással azt akarják el­érni, hogy a keresztény koncentrációban a liberáli­sok kerüljenek túlsúlyra és így a mozgalmat meg­fosszák kimondottan keresztény jellegétől. Hogy honnan származik ez az állítólagos terv, arról nem szól a jelentés, de a „vérszerződés" meg­alkotói, Wolff Károly és Gömbös Gyula már előre is tiltakoznak az állítólagos mozgalom ellen. Wolff­r Ká­roly hadakozó nyilatkozatában ezt mondja: — ha a kormánypárt liberális frakciójának tényleg az a szándéka, hogy egységesen csatlakozva a keresztény koncentrációhoz, ott túlsúlyukat meg­őrizzék, nagyon mulatságos játékot űznek. Ez a trójai faló régi meséje. Csakhogy azt hiszem, hogy a liberálisoknak kevés katonájuk lesz e trójai faló számára és így a faló belseje nagyon kongani fog. Egy kormánypárti estilap kedden azt jelentette, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök Budapestre érkezett és hogy részt vesz a kormánypárt szerdai tanácskozásán. Erre a hírre amely valótlannak bi­zonyult , néhány Budapesten tartózkodó egységes­párti képviselő az est folyamán megjelent az Eszter­házy-palotában, amely a parlamenti szünet óta kong az ürességtől és találgatták a Gömbös—Wolff-féle akció eshetőségeit. Derültséggel fogadták a pártkör­ben Wolff Károlynak fentebbi nyilatkozatát és a párt mérsékelt felfogású tagjai, akik túlnyomó többségben vannak az egységes párt táborában, határozottan ki­jelentették, hogy a legnagyobb mértékben helytele­nítik az úgynevezett fajvédelmi akciót, nem tudják, mi annak a célja és amennyiben a Bethlen-kormány megbuktatását célozná a mozgalom, a párt a legéle­ndicsi­embe törté­nse Arról szó sincs, hogy a kormánypárt liberális, vagy mérsékelt felfogású tagjai be akarnának lépni a keresztény koncentrációba, mert hiszen magát az egész alakulást is feleslegesnek tartják. Erről Kovácz Nagy Sándor képviselő ezt mondotta a pártkörben: — Én nem tudom, hogy mi a céljuk azoknak, akik a keresztény koncentrációt akarják létre­hozni. Meggyőződésem az, hogy pártunk többsége szilárdan kitart gróf Bethlen István mellett és szó sem lehet arról, hogy az ő pozícióját megingatni engedjük. De szükségtelennek is tartunk egy ilyen új alakulást, hiszen a mi pártunk kereszténypárt és azok a szempontok, amelyeket az aláírási iv hangoztat, benne vannak a mi programmunkban is. Egyébként pártunknak nincs is zsidó vallású képviselő tagja. Az ország mai helyzetében nekünk nem széthúzást, hanem összetartást kell mutatnunk és mindenkinek közre kellene működnie abban, hogy a kormány minél zavartalanabbul végezhesse a konszolidáció munkáját, amelyre úgy belső, mint külső politikai okokból olyan nagy szükségünk van. Egybéként úgy tudom, hogy szerdán a­ kor­mánypártban nem lesz értekezlet. A parlament ülé­seinek berekesztése után abban állapodtunk meg, hogy minden szerdán összejövünk s megtárgyaljuk az aktuális kérdéseket. Azt hiszem, most is csak erről lesz szó, tehát a tanácskozás során határo­zathozatalra nem is kerül majd sor. Hasonlóképpen nyilatkozott Nánássy András képviselő­je, akit szintén a maguk hívének tekin­tettek a vérszerződés megalkotói. Nánássy kijelen­tette, hogy ő munkapárti volt, a Tisza-part régi fe­gyelmezettségének légkörében élt, a munkapártban pedig nem volt szokás a miniszterelnök távollétében mozgalmakat kezdeményezni. Régebben Tisza-párti volt, most Bethlent vallja vezérének s nálánál a pillanatban nem is tudna a parlamentből hivatot­­tabb miniszterelnököt kiválasztani. Az a hir, mintha gróf Bethlen István Budapestre érkezett volna, nem felel meg a valóságnak s gróf Klebelsberg Kunó helyettes miniszterelnök ezideig nem is kapott értesülést arról, mintha a miniszter­­elnök a Gömbös—Wolff-féle politikai epizód miatt megrövidítené szabadságát.

Next