Pesti Napló, 1922. szeptember (73. évfolyam, 198–222. szám)
1922-09-27 / 219. szám
Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ARAKJ Egy hóra 200 kor. Negyed évre — 560 kor. Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 10 kor. Ausztriában és Bécsben 800.— osztr. K. Jugoszláviában 1 dinár. . . . A Közmunkatanács Félszázaddal ezelőtt, Deák Ferenc boldog és békés Magyarországában alakították meg a közmunkatanácsot, amelynek hivatása az volt, hogy az ifjú Budapest, amely ekkor minden esztendőben akkorát nőtt, mint a serdülő kamasz, ebben a nekivadult növekedésében megtalálja az izlés és az előrelátás határait. Az 1870. évi X. t.-c. a Dunánarc a főváros melleti szabályozásáról intézkedett és a közlekedés érdekében egy huszonnégymillió forintos kölcsön felvételét engedélyezte. Ebből a huszonnégymilliós kölcsönből létesült az a külön fővárosi pénzalap, amelyet a közmunkálatok végrehajtására szántak. E munkálatok és a törvényben részletezett egyéb teendők keresztülvitelére állították fel a fővárosi közmunkák tanácsát. Hivatása főképpen abban merült ki, hogy új közlekedési fővonalakat nyisson meg a fejlődő Budapest területén, új hidakat építsen és általában gondja legyen a főváros fejlesztésére szükséges egyéb beruházásokra. Ötven esztendővel ezelőtt a közmunkatanács igen nagy feladatok előtt állt. Hatásköre azonban olyan mértékben szűkült, amilyen mértékben tágult Budapest. A magyar főváros pár évtized múlva elérte fejlődésének azt a pontját, amelyen hosszú, nagyon hosszú időre megállapodott. És abban a pillanatban a közmunkatanács elnöki széke és budai finom hivatali helyisége már csak Bzinekura volt, ahová időről-időre feleslegessé vagy időszerűtlenné vált politikai nagyságokat ültettek. Szinte megszokott dolog lett, hogy a távozó miniszter, amikor megkapta elbocsájtóla velét a királytól, ugyanakkor már a közmunkatanács elnöke volt, hogy oexcellenciájának kiváló képességei ne heverjenek parlagon. Ekkor azonban már olyan idők jártak, hogy ő excellenciája ha akarta volna, akkor sem tudta volna gyümölcsöztetni dús tehetségét a közmunkatanács elnöki székében. Egyszerűen azért, mert minden esztendőben még sem lehet egy Andrássy-utat vagy egy Hungária-körutat nyitni, sem pedig egy Erzsébet-hidat építeni. A feladatok évrőlévre kisebbek lettek és az utóbbi években a közmunkatanács hatásköre már nem volt egyéb, csupán igen lényegtelen építkezések és átalakítási munkálatok ellenőrzése. Meg kell azonban adni, hogy ezt aztán mindig a lehető legnagyobb képpel csinálta — országokat nem vezettek akkora fontoskodással, mint amekkorával a közmunkatanács arról döntött: megengedje-e, hogy egy ház második emeletére felépítsék a harmadikat. Az idők folyamán minél kevesebb szükség lett a közmunkatanácsra, a nemes tanács tagjai annál nagyobb kitartással hangoztatták, hogy őrájuk milyen nélkülözhetetlen szüksége van a magyar fővárosnak. Ezt maguk sem nagyon hitték, még kevésbé hitte el a főváros közönsége. Utolsó tevékenységük például abban merült ki, hogy évekkel ezelőtt lebonttatták a margitszigeti színházat. Nem azért, mintha ez közmunka lett volna, hanem azért, hadd lássa ez az ország, hogy a közmunkatanácsnak igenis még mindig van hatásköre. Most legutoljára pedig akkor találkoztunk intézkedéseivel, amidőn a Fővárosi Operettszínház megnyitását akadályozta meg. Ma olyan viszonyok között élünk, hogy nemcsak a közmunkák, hanem a magánvállalkozások is szünetelnek. Azok a hírek tehát, amelyek a közmunkatanács megszüntetéséről szólnak, igen időszerűek. Mert a mai viszonyokközött azért tartani fenn egy ilyen nagy és költséges hivatalt, hogy a még csodálatosképpen életben lévő magánvállalkozási szellemet is agyonnyomja, minden józan gondolatnak ellentmond. 73. évfolyam 219. szám Szerda, szeptember 27 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 1. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztői József 62-36 Kiadóhivatal Wienbein I., Kohlmarkt 7. Nincs sem ultimátum, sem újabb jóvátételi követelés (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi napokban ismét előtérbe nyomult a jóvátétel kérdése és a legkülönbözőbb, gyakran szinte riasztó híreket röpítettek világgá. Ezeknek tisztázása végett a Pesti Napló munkatársa felvilágosításért föltétlenül beavatott helyre fordult, ahol a következő megnyugtató nyilatkozatot bocsátották rendelkezésünkre: — A jóvátétel körüli tárgyalások egy év óta folynak és a kormány mindent elkövet, hogy ezt a bonyolult kérdést az entente-tal lehetőleg kedvezően rendezze. Ezért utazik Korányi is Paksba, — ami azonban korántsem jelenti azt, hogy e kérdésben valami újabb, vagy sorsdöntő momentum merült volna fel, vagy ultimátum érkezett volna. — A tárgyalások anyagába beletartozik az állatjóvátételen kívül még számos más probléma, így ti román károk megállapítása, a megszállt területen elkonfiskált állami javak kérdése, a bankok ottani letétje és érdekeltsége s még sok kérdés, mely mindig újra és újra megvitatás alá kerül. A hadikárpótlás kérdése, illetve a jóvátételi követelés olyan formában, mint Németországgal szemben, nálunk nem vetődött fel, s a kormány reméli, hogy erről nem is lesz szó. Az ország gazdasági helyzete ugyanis olyan kétségbeejtő, eddigi veszteségeink oly nagyok, hogy ezt szintentenak is tekintetbe kell vennie, bár idáig ez irányban sem kedvező, sem kedvezőtlen támpontot a tárgyaló felek nem tudtak szerezni. Különös aktualitása tehát e kérdésnek nincs, s minden ezen túlmenő híresztelés csak kombináció vagy spekuláció. A török csapatok újból betörtek a semleges zónába Kemal basa nem fogadja el a szövetségesek feltételeit ott görögök megvédik Tráciát Visszahívják Venizeloszt ? Páris, szeptember 26. Míg tegnap itt meg voltak győződve arról, hogy a keleti konfliktusnak nemcsak angol-francia része elintéződött, hanem Kemal basával is sikerülni fog a megállapodás, kedden a hangulat ismét pesszimisztikus. Egybehangzó angol és francia jelentések szerint ugyanis szó sem lehet arról, hogy Kemal basa fenntartás nélkül elfogadja a szövetségesek feltételeit. A konstantinápolyi kemalista képviselő ugyan kijelentette, hogy a szövetségesek jegyzéke a tárgyalás alapjául szolgálhat, a Márvány-tenger partjainak és Trácia egyes részeinek katonai kiürítése azonban ellentétben áll Törökország szuverenitásával. Kemal basa elutasítja a szövetségeseknek azt a követelését is, hogy Tráciát a végleges döntésig a népszövetség vagy Franciaország közigazgatása alá helyezzék, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy a törökök azonnal átvegyék Tráciát. Konstantinápolyból az a hír érkezett, hogy mintegy kétezer főnyi kemalista lovasság újból behatolt a semleges zónába. Az itteni angol körökben eleinte azt hitték, hogy félreértésről van szó, amennyiben a lovasság még a szövetségesek jegyzékének megérkezése előtt kapott parancsot a semleges zónába való bevonulásra, a későbbi jelentésekből azonban kitűnik, hogy tervszerű és szándékos betörésről van szó. Az angolok a megváltozott helyzetnek megfelelőleg fokozott erővel szállítják a csapatorsát Kisázsiába. Egyébként megállapítható, hogy Anglia még a párisi megállapodások után sem szüntette meg a csapatszállításokat, úgy látszik, Angliában eddig sem bíztak a kemalisták engedékenységében. Londonon át azt jelentik Athénből, hogy a görögök, nem törődve a szövetségesek állásfoglalásával, meg akarják védeni Tráciát. Állítólag negyedmillió főnyi hadsereget tartanak készen erre a célra. Diplomáciai körökben azt hiszik, hogy a görögöket az angolok bátorítják. A délutáni órákban félhivatalosan jelentik, hogy a szmintai angol konzul elhagyta a várost és angol hadihajó fedélzetére ment. Konstantinápolyból — Ugyane forrás szerint — elutaztak az angol tisztek családtagjai, köztük Harrington tábornok felesége is. Ezt rendkívül komoly Silzuptomának tartják. Athéni jelentés szerint a görög kormány szorongatott helyzetében , és Anglia kívánságára elhatározta, hogy visszahívja Venizeloszt. A görög kormány határozatát már megküldték Venizelleszint. Közvetlenül Párisba érkezett hírek megcáfolják ezt. A helyzetet komplikálja az orosz szovjetkormáns magatartása is. A szovjetkormány egymásután küldözgeti jegyzékeit a szövetségesekhez, amelyben követeli, hogy Konstantinápolyt és a tengerszorosokat adják vissza a törököknek. (II.) ! „Nem engedjük megingatni Bethlen István pozícióját* (Saját tudósítónktól.) Az intranzigens keresztény irányzat egyik orgánuma kedden azzal „riasztotta" meg olvasóit, hogy a kormánypárt régi liberális szárnya ravasz tervet eszelt ki a keresztény koncentráció meghiúsítására. — Azt tervezi ugyanis, — mondja a jelentés — hogy a keresztény koncentrációhoz az egységes párt tagjai kivétel nélkül, — tehát beleértve a liberális hajlandóságú politikusokat is — csatlakozni fognak, hivatkozva arra, hogy a kormánypárt is keresztény párt, célja tehát a keresztény koncentráció gondolatával azonos. Ezzel a sakkhúzással azt akarják elérni, hogy a keresztény koncentrációban a liberálisok kerüljenek túlsúlyra és így a mozgalmat megfosszák kimondottan keresztény jellegétől. Hogy honnan származik ez az állítólagos terv, arról nem szól a jelentés, de a „vérszerződés" megalkotói, Wolff Károly és Gömbös Gyula már előre is tiltakoznak az állítólagos mozgalom ellen. Wolffr Károly hadakozó nyilatkozatában ezt mondja: — ha a kormánypárt liberális frakciójának tényleg az a szándéka, hogy egységesen csatlakozva a keresztény koncentrációhoz, ott túlsúlyukat megőrizzék, nagyon mulatságos játékot űznek. Ez a trójai faló régi meséje. Csakhogy azt hiszem, hogy a liberálisoknak kevés katonájuk lesz e trójai faló számára és így a faló belseje nagyon kongani fog. Egy kormánypárti estilap kedden azt jelentette, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök Budapestre érkezett és hogy részt vesz a kormánypárt szerdai tanácskozásán. Erre a hírre amely valótlannak bizonyult , néhány Budapesten tartózkodó egységespárti képviselő az est folyamán megjelent az Eszterházy-palotában, amely a parlamenti szünet óta kong az ürességtől és találgatták a Gömbös—Wolff-féle akció eshetőségeit. Derültséggel fogadták a pártkörben Wolff Károlynak fentebbi nyilatkozatát és a párt mérsékelt felfogású tagjai, akik túlnyomó többségben vannak az egységes párt táborában, határozottan kijelentették, hogy a legnagyobb mértékben helytelenítik az úgynevezett fajvédelmi akciót, nem tudják, mi annak a célja és amennyiben a Bethlen-kormány megbuktatását célozná a mozgalom, a párt a legélendicsiembe történse Arról szó sincs, hogy a kormánypárt liberális, vagy mérsékelt felfogású tagjai be akarnának lépni a keresztény koncentrációba, mert hiszen magát az egész alakulást is feleslegesnek tartják. Erről Kovácz Nagy Sándor képviselő ezt mondotta a pártkörben: — Én nem tudom, hogy mi a céljuk azoknak, akik a keresztény koncentrációt akarják létrehozni. Meggyőződésem az, hogy pártunk többsége szilárdan kitart gróf Bethlen István mellett és szó sem lehet arról, hogy az ő pozícióját megingatni engedjük. De szükségtelennek is tartunk egy ilyen új alakulást, hiszen a mi pártunk kereszténypárt és azok a szempontok, amelyeket az aláírási iv hangoztat, benne vannak a mi programmunkban is. Egyébként pártunknak nincs is zsidó vallású képviselő tagja. Az ország mai helyzetében nekünk nem széthúzást, hanem összetartást kell mutatnunk és mindenkinek közre kellene működnie abban, hogy a kormány minél zavartalanabbul végezhesse a konszolidáció munkáját, amelyre úgy belső, mint külső politikai okokból olyan nagy szükségünk van. Egybéként úgy tudom, hogy szerdán a kormánypártban nem lesz értekezlet. A parlament üléseinek berekesztése után abban állapodtunk meg, hogy minden szerdán összejövünk s megtárgyaljuk az aktuális kérdéseket. Azt hiszem, most is csak erről lesz szó, tehát a tanácskozás során határozathozatalra nem is kerül majd sor. Hasonlóképpen nyilatkozott Nánássy András képviselője, akit szintén a maguk hívének tekintettek a vérszerződés megalkotói. Nánássy kijelentette, hogy ő munkapárti volt, a Tisza-part régi fegyelmezettségének légkörében élt, a munkapártban pedig nem volt szokás a miniszterelnök távollétében mozgalmakat kezdeményezni. Régebben Tisza-párti volt, most Bethlent vallja vezérének s nálánál a pillanatban nem is tudna a parlamentből hivatottabb miniszterelnököt kiválasztani. Az a hir, mintha gróf Bethlen István Budapestre érkezett volna, nem felel meg a valóságnak s gróf Klebelsberg Kunó helyettes miniszterelnök ezideig nem is kapott értesülést arról, mintha a miniszterelnök a Gömbös—Wolff-féle politikai epizód miatt megrövidítené szabadságát.