Pesti Napló, 1922. október (73. évfolyam, 223–248. szám)

1922-10-07 / 228. szám

Budapest, 1922 TI. évfolyam 22­. s ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra — — 200 kor. Negyed évre — 560 kor. Egyes szám ára: Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon — — 10 kor Ausztriában és Bécsben 800.­ osztr.K. Jugoszláviái­ban 1 dinár. 4 t . Szombat, október 7 PESTI SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL* Erzsébet­ körút 18. szám.­­TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-33 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: L. Kohlmarkt 7. se Az eredetiséget seHogysem tagadhatjuk meg Prohászka Otto­kár székesfehérvári püspöktől. Az egyetemi ifjúság nem feledkezett meg október 6-áról és az idén is gyászünneppel ülte meg a ma­gyar történelem egyik legszomorúbb napjá­nak fordulóját. Prohászka Ottokár volt az ü­nnepi szónok, de beszédében, és éppen ez adja meg neki az eredetiség jellegét, jófor­mán egy szót sem ejtett az örökké felejthetet­len tizenhárom vértanúról. A harcias püspök, akinek az évek során mind zabolátla­nabbá válik temperamentuma, kegyeletes megemlékezés helyett filippikát mondott, ter­mészetesen a liberalizmus ellen. A legutóbbi három esztendő során meg­szoktuk már, hogy a liberalizmus az örök vádlott. Ami rossz érte tragikus sorsú nem­zetünket a maga hibájából és a mások go­noszsága miatt, mindenért a liberalizmusnak kell felelősséget vállalnia. Minden bajnak okozója, minden szenvedésnek kútforrása az átkos liberalizmus. Ezt halljuk úgynevezett illetékes tényezőktől és felelőtlen elemektől, a parlamentben és népgyűléseken, ezt olvas-juk azokban a sajtótermékekben, amelyek minden bonyolult kérdésnek legegyszerűbb és leggyökeresebb megoldását abban látják, ha pellengérre, állítják a liberalizmust. Kétségtelen, hogy mint minden politikai eszmének, a liberalizmusnak is megvannak a maga fogyatékosságai és hibái. Bizonyos azonban, hogy a modern Magyarország, amely az emberi boldogságnak bizonyos mi­nimumát tudta biztosítani legtöbb lakosá­nak és kulturális tevékenységével polgárjogot szerezhetett magának a művelt nemzetek so­rában, a liberalizmus nélkül el sem képzel­hető. 1848 március 15-ike, akárhogy próbál­ják is valamilyen sötét rabulisztika álérvei­vel az ellenkezőjét bizonyítani, a legnemesebb értelemben vett liberalizmus napját ragyog­tatta fel ebben az országban. Kossuth Lajos, akinek mindenek fölé magasodó egyénisé­gére ma is a legnagyobb hódolattal kell te­kintenünk, kora ifjúságától késő aggkoráig a szabadság, egyenlőség és testvériség ideál­jait ápoló liberalizmust vallotta törhetetlen hűséggel. Deák Ferenc a kiegyezés utáni Ma­gyarország fölépítését a liberalizmus légkö­rének megteremtésével kezdette meg. A ma­nap oly sokat ócsárolt liberális korszak, amelynek gyalázásából szennyes nyelvek jó­formán ki sem fogynak, Magyarország ed­digi történelmének tagadhatatlanul egyik legtermékenyebb korszaka volt. Az aradi vértanuk ünnepén Prohászka püspök Kossuth és Deák szellemével helyez­kedett szembe, amikor — nem először, de talán éppen azért, mert kegyeletes ünnepről volt szó, legkevésbé helyénvalóan — haragos frázisokkal nekirontott a liberalizmusnak. Valami különösen rosszat szeretett volna mondani a vérbeborult szemű szónok a libe­ralizmusról és azt fogta rá, hogy a liberaliz­mus hozta közénk az egyenetlenséget. Mi egé-szen másképpen tudjuk. A liberalizmus kor­szakában is voltak ellentétek politikai pár­tok, társadalmi osztályok, foglalkozási ágak között. De mindezek az élettől elválaszthatat­lan súrlódások végtelenül eltörpülnek azzal az egyenetlenséggel szemben, amellyel a libe­ralizmusnak Prohászka püspökkel egyirású ellenségei verték meg ezt a szerencsétlen or­szágot. Mostanában „az egyenetlenséget okozó" liberalizmust jóformán egészen szám­űzték közéletünkből, ámde soha még nem ülte szenvedélyesebb orgiáit a közgyűlölség, mint éppen napjainkban. Milyen boldog volna Magyarország, ha a mai „egyetértés" korát ismét visszacserélhetné a liberalizmus áláött koráról Komolyra fordult a kisázsiai helyzet A törökök Trácia azonnali átadását követelik London, október 6. Harrington tábornoknak a mudaniai értekezleten történtekről szóló jelentése szerint a törökök azzal az újabb követeléssel álltak elő, hogy adják át nekik azonnal Kelet-Tráciát, míg eleinte megelégedtek volna azzal, ha a békekötésig az entente gyakorolja a hatalmat Kelet-Tráciában. Az angol kormány ra­gaszkodik eredeti álláspontjához és ezért Harrington tábornokot arra utasította, ne folytassa a tárgyaláso­kat, hanem várjon újabb utasításokat, amelyeket meg fog kapni, mihelyt az angol kormány" tisztázta a kérdést a franciákkal. Londonban a kisázsiai helyzetet a törökök újabb követelése miatt rendkívül komolynak tartják. Attól tartanak, hogy a mudaniai értekezletet egyáltalán nem fogják tudni folytatni. A lapok hevesen támad­ják Franklin Bouillont, mert véleményük szerint ő biztatta föl a törököket, akikkel régóta bizal­mas viszonyban van. Már maga az a tény sem tetszett az angoloknak, hogy Franklin Bouillon egy­általán Mudaniába utazott és most azt írják, hogy Franklin Bouillon befolyása következtében Iszmid basa, aki eleinte oly engedékeny hangon beszélt, most váratlanul a győztes álláspontjára helyezkedett és diktálni akarja a békefeltételeket. Páris, október 8. Lord Curzon külügyminiszter pénteken délben Parisba utazott, hogy Poincaréval tanácskozzék. A Chicago Tribüne konstantinápolyi tudósítójának jelentése szerint Masarakis görög tábornoknak három napot adtak, hogy Athénből megszerezze az engedélyt Trácia kiürítésére. Ha Athénben ezt visszautasítják, a szövetségesek kényszerrendszabályokat fognak alkal­mazni, így például a ronnai kikötőket blokád alá he­lyezik. Lord Curzon és Poincaré tanácskozása szombaton reggel kezdődik. Pénteken Galli olasz ügyvivő tár­gyalt Poincaréval a keleti kérdésről. Schanzer nagy-Páris, október 6. követ ugyanis apja temetésére hazautazott. Párisba is hasonló jelentések érkeztek a keleti válságról, mint amilyenekről a londoni sajtó számol be. A mudaniai értekezletet egyelőre három napra napolták el. (V.) London, október 6. A Daily Chronicle különtudósítója jelenti Csa­nakból, hogy a kemalista csapatok összevonása egyre tart és az angol csapatok most érintkezésben vannak Kemal basa 11. hadseregének gyalogságával. Újból felemelik a gáz és villany árát Egy hónappal ezelőtt emelték­­ a jövő héten újra emelik az árakat (Saját tudósítónktól.) Alig egy hónapja emelték föl a fővárosi gáz- és villamosüzemek a gáz-, illetve villanyvilágítás árát és máris újabb, súlyos áreme­lésre készülnek mindkét üzemben. Úgy értesülünk, hogy a gáz- és villany áráraik újabb emelése már a jövő héten aktuálissá válik. Mindkét üzem igazgató­sága, költségvetései alapján, most kalkulálja a gáz­,és villanyvilágítás költségeit és a számítások eddigi eredménye szerint a rezsiköltségek oly horribilisan emelkedtek az utóbbi néhány hét alatt, hogy az újabb áremelés elkerülhetetlen Mindkét üzem igazgatósága néhány napon belül elkészül számvetésével és az áremelésre vonatkozó javaslatait a jövő héten terjeszti a főváros illetékes hatóságai elé. A gázgyár a gázvilágítás árának tervbe vett újabb emelését azzal igyekszik enyhíteni, hogy a gázgyári melléktermékeknek, kátránynak, koksznak, stb.-nek nagyobb mértékű emelésével mérsékelje a gázárak emelését, de sajnos, máris számolni kell azzal, hogy azért a gázvilágítás árai is a fogyasztóközönség sú­lyos rovására tetemesen emelkedni fognak. 9­ M liberális pártszövetség a legközelebbi ülésszakon megkezdi működését (Saját tudósítónktól.) A kormány tagjai gróf Bethlen István elnöklésével pénteken este miniszter­tanácsra ültek össze, amelyen a folyó ügyeken kívül főleg a drágaság megfékezésének kérdésével foglal­koztak, valamint szóba kerültek a jövő hét folyamán összeülő nemzetgyűlésen várható eshetőségek is. A miniszterelnök szabadságáról való visszatérése óta állandóan tanácskozást folytat az egyes szakminisz­terekkel s ezek a megbeszélések mind a drágaság kér­désével vannak összefüggésben. Bár a késő éjszakáig elhúzódó minisztertanácsról hiteles értesülések még nincsenek, hírlik, hogy a minisztertanácson a drá­gaság kérdésével kapcsolatosan bizonyos ellenőrző in­tézkedések megtételéről volt szó, amelyek az egyes cikkeknél előállott indokolatlan áremelkedéseket fog­ják szabályozni. A minisztertanácson szóba került a műegyetemi incidens is és a mérnöki kamara fel­állításáról szóló törvénytervezet. A liberális pártszövetség hivatalosan még nem alakult meg, de a baloldali képviselők együttműkö­dése már jelentkezni fog a drágaság ügyében össze­hívandó nemzetgyűlésen. Azt az ívet, amelyben a baloldali képviselők a nemzetgyűlés összehívását ké­rik, harminckét képviselő írta alá. A kérelmet négy képviselő hétfőn nyújtja át a Ház elnökségének. Az ív szövege a következő: Méltóságos Elnök Úr! A drágaság súlyos ka­tasztrófa elé állította az országot. A teendők sür­gős tárgyalása végett méltóztassék a nemzetgyűlés összehívása Iránt a házszabályok 255. szakasza ér­telmében intézkedni. Vázsonyi a lifa és? A lis szövetségről Arra a h­irre, hogy a liberális politikusok már megegyeztek egymással az egységes liberális front kérdésében, az ellentáborból akció indult meg a moz­galom sikerének letompítása érdekében. A kormány egyik délutáni lapja erős támadást intéz az új koncen­tráció ellen és Vázsonyit mint egy eljövendő radiká­lis blokk vezérét állítja be, aki a hatalomért ismét szö­vetkezett Bassayékkal­ és a szocialistákkal. A cikk vé­gül azt írja, hogy a szocialisták előreláthatóan nem kérnek ebből a pártszövetségből, mert nem akarnak Vázsonyival, sem pedig Bassayval együttműködni. A közleményre vonatkozóan­— amely egyébként egy­általán nem befolyásolta a liberális pártok közötti kész paktumot — kérdést intéztünk Vázsonyi Vilmos­­hoz, aki a következőket mondotta munkatársunknak: . • .. — Ezzel a közleménnyel igazán nem­ érdemes fggigfoggni. Ha az ember futólag olvassa, akko­r el hiszi, hogy egy förmedvény, de valójában nem egyéb egy rosszul sikerült humoreszknél. Én két hónapig távol voltam, a megbeszélések nélkülem történtek és miután hazajöttem, Rassay Károly és a szocialista vezérek beszámoltak nekem arról, ami történt. Én szerényen hozzájárultam a történtekhez. Kijelentettem, hogy nem akarok akadálya lenni az egységes liberális frontnak, mert nem vállalom a felelősségét annak, hogy én rajtam múljon a sike­re az erők tömörítésének. — Arról az oldalról, mely mint a feltámadt ó- vagy jó-szabadelvű párt szerepel, úgy állítanak be engem, mint a mozgalom vezetőjét, aki hatalmi céljaim eléréséért állottam sorompóba. Ez a beállítás a té­nyek egyszerű megállapítása után elesik. Különben mélységes undorral tölt el, hogy olyan emberek, akik azt állítják magukról, hogy szabadelvűek, a szabadelvűség jelenlegi súlyos helyzetében nem ta­lálnak maguknak más támadási objektumot, mint engemet és bosszút lihegve, gyűlöletet tajtékoznak ellenem, mert az országos választásoknál miattaim súlyos vereséget szenvedtek. Ez az eljárás mély eddigi hősies magatartásukhoz. Jr szocialisták szorosan együtt akar­nak dolgozni a liberálisokkel A közleménnyel foglalkoztak a szocialista kép­viselők klubhelyiségében is, anélkül, hogy annak a legkisebb jelentőségét is tulajdonították volna. Al­kalmunk volt a parlamenti csoport egyik vezető tag­jával beszélni, aki a párt álláspontját a következők­ben fejtette ki: — Nagyon rosszul ismerik a mi álláspontunkat azok az urak, ha azt hiszik, hogy bennünket lehet holmi hírlapi cikkel ugratni. Mi nem ülünk fel az ilyen átlátszó ugratásnak és nem hisszük el, hogy a párt nem akar Vázsonyival és Rassayval együttmű­ködni, még ha a kormányhoz közelálló újság is álla­pítja ezt meg. A liberális pártszövetségben mi igenis részt veszünk, bármilyen kellemetlen is ez a túloldal­nak. A következő ülésszakban súlyos feladatok vár­nak azokra a politikusokra, akik Magyarországon a szabadelvűséget képviselik. Közös céljaink vannak a liberális polgári pártokkal és ezeknek a közös célok­nak az elérésében, amelyek különben sincsenek ellen­tétben eredeti programmunkkal, a­ legszorosabban együtt akarunk dolgozni liberális érzelmű képviselő­társainkkal. •

Next