Pesti Napló, 1923. január (74. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

o­1­0 Budapest» 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 400 K Negyedévre .. . 1100 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon ..... 20 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában 1 dinár 24. szám && c­­ m Szerda» január 31 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szánt. TELEFON: József 62-8162-31, 6&32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-86 Szerkesztőség Bécsben: L. Kohlmarkt 7 Megvádolták Magyarországot. Azt a kemény vádat sze­gezték neki, hogy meg akarja bontani Európa 1 .-­kőjét. Tervszerűen, raff­in­ált ügyességgel terjesztették ezt a vádat mindenfelé, ahol tudták, hogy árthatnak vele Magyarország­nak. Nem kellett hosszantartó nyomozás, a vád forrásai már az első pillanatban nyilván­valókká lettek. Azok a lapok, amelyek leg­közelebb állanak a kisantant kormányaihoz, indították el útnak a belénk maró híresztelé­s­eket, Belgrádban, Prágában, Bukarestben a J­á­á­rvány félhivatalosai buzgólkodtak legin­kább azon, hogy Magyarországot vádlottnak állítsák a nagyvilág ítélőszéke előtt. Röviden összefogva az intrikáknak, mes­terkedéseknek, befeketítéseknek célját: a kis­antant Magyarországot a nagyantanttal a békebontók indexére akarta tétetni. A mo­dern büntető eljárás elve, a sokat emlegetett vádelv az, hogy a vádlónak kell bizonyítania. Úgy látszik, hogy a nemzetközi politikából ki­küszöbölték ezt a becsületes és logikus elvet. A vádló odaveti vádját, a bizonyítással már alig törődik. Akármilyen abszurd is a vád, a vádlottnak kell bizonyítania ártatlanságát. Magyarország önként levonta a reá lecsapó vádaknak konzekvenciáit, a legkészségeseb­ben állotta a bizonyítás terhét, amikor azzal a sürgős kéréssel fordult a nagyhatalmakhoz, vizsgáljanak meg legszorgosabban mindent, ami egyáltalában megvizsgálható, és állapít­sák meg legszélesebb körű vizsgálatuk alap­ján, vájjon akad-e egyetlenegy momentum is,­­amely arra vallana, hogy Magyarország, amint a vádlók hangoztatták, fegyverkezik és háborúra készül. A bizonyítás mindenképpen a mi ja­vunkra ütött ki. Az antant budapesti katonai ellenőrző bizottsága négy delegátusát kül­dötte ki a vádpontok megvizsgálására. Ala­pos vizsgálat folyt mindenütt a helyszínen, irántunk igazán nem elfogult vizsgálóbizto­sok részéről. Végül pedig egy angol, egy fran­cia, egy olasz és egy japán nagyrangú ka­tona kijelentette, hogy mindabból, ami a kis­antant vádjaiban feketés, egy szó sem igaz. Ha a nemzetközi viszonylatokban még mindig fennállana a józan ész uralma, azt kellene hinnünk, hogy ezzel az ügy végképpen el van intézve. A józan észt azonban régen száműzték, a logikának Hamupipőke szerepe juthat már csupán. Több jel arra vall, hogy a kisantant egyáltalában nem hajlandó bele­nyugodni ennek az ügynek elintézett voltába. Ífjabb bizonyítékokat nem tud felhozni elle­nünk, aminthogy régebben is csak állított, de nem bizonyított. Úgy segít magán, hogy a régi vádakat egyszerűen még hangosabban, még jobban kiszínezve megismétli, természe­tesen megint gondosan óvakodva a legszeré­nyebb bizonyítékok előteremtésétől is. Mi nem tehetünk egyebet ezekkel a mél­tatlan vádaskodásokkal szemben, mint hogy a világ színe előtt újra meg ú­jra rámutatunk békevágyunkra, békekészségünkre, békeaka­ratunkra. Ezt juttatta szinte rikítóan, aláhú­zottan kifejezésre a minap a miniszterelnök is, amikor indemnitási beszédében beszámolt a külpolitikai helyzetről. Ezt hangoztatta a pénzügyminiszter is, amikor legutóbb a par­lamentben visszautasította az agresszivitás­nak minden gondolatát és ezzel szemben a szomszédjainkhoz való gazdasági közeledés útjára mutatott rá, amelynek járhatóságát nem mi, hanem szomszédaink torlaszolják el. És éppen ma tett legmesszebbre elhangzó hit­vallást a béke mellett a nemzetgyűlés, amikor elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely be­cikkelyezi Magyarországnak a nemzetek szö­vetségébe való belépését. A békéhez való ezt a rendíthetetlen ra­gaszkodást csak a megátalkodott rosszhisze­műség torzíthatja békebontássá. A kisantant állítólagos arabio demarsa csak uszítás Magyarország ellen Gróf Kpponyi Albert és gróf Ttrtdrássy Gyula a kisantant tenyérét (Saját tudósítónktól.) A kormány estilapja arról a feltűnő hírről ad jelentést, hogy a kis­antant a nagyhatalmak hozzájárulását kérte Ma­gyarország megszállásához. A cikkben arról számol be, hogy a környező államok azzaal a javaslattal fordultak a nagyantaulihoz, hogy Magyarország ellen a jóvátételi követelések érvényesítésére ugyanolyan rendszabályokat alkalmazhassanak, mint amineket Franciaország alkalmazott Németországgal szemben. Magyarország megszállását ők, mint­­ közvetlen szomszédok kívánnák végrehajtani. A kormány estilapjának tudósítása annál érthe­tetlenebb volt, mert olyan ü­gyhöz, a jóvátételhez fűzi a megszállás hírét, amely valójában ma még nincs is, hiszen a magyar jóvátétel kérdéséről a tanácskozá­sok még meg sem kezdődtek, nemhogy hatalmi esz­közökről lehetne beszélni a jóvátétel biztosítása ér­dekében. Mindenesetre megnyugtatóan hatott, ami­kor kiderült, hogy a kormány estilapjánál­ ez az em­lített híre egy olyan külföldi lap cikkéből szárma­zott, amely a kisantant érdekeit szolgálja és állan­dóan uszít Magyarország ellen. A legutóbbi ki­santantdemars után kiderült, s éppen a nagyhatalmak katonai ellenőrző bizottsága szögezte le, hogy Magyarország szigorúan a trianoni békeszerződés alapján áll, semmiféle háborús készü­lődéseket nem folytat, nincs tehát szükség a kisantant fegyveres beavatkozására. Nyilvánvaló, hogy a kis­antant, amely valóban állan­dó terveket sző és ková­csol ellenünk, újabb alkalmat keres Magyarország nyugtalanítására és ez az oka a megszállásra vonat­kozó hírek időközönként való felmerülésének. Az ilyen tervek azonban — még ha lennének is — — nem jelentik azt, hogy meg is valósulnak. A kis­antant áskálódhat Magyarország ellen, de minden körülmények között szemben találja magát a nagy­hatalmakkal, akiket a trianoni szerződés kötelez arra, hogy érvényt szerezzenek a béke rendelkezései­nek a kisantanttal szemben is. Már a királypuccs után kiderült, hogy a békeszerződés megtartásának ellen­őrzésében a kisantant is feltétlen részt akar kérni magának, akkor azt a választ kapták, hogy erre egyedül a nagyhatalmak­­hivatottak. A nagyhatal­mak álláspontja azóta nem változott s minden ten­denciózus beállítás dacára le kell szögeznünk, hogy ,az állítólagos újabb demars híre nen­ adhat okot ré­szüeikről aggodalomra. A kisantant demarsának hírével kapcsolatban a Pesti Napló munkatársa beszélt gróf Apponyi Al­berttel, aki Magyarországnak a jóvátétellel összefüg­gésben tervezett állítólagos megszállásáról így nyi­latkozott: — Tisztában vagyok azzal, hogy a kisantant kon­fliktust keres velünk. Nagyon valószínűtlen azon­ban az, hogy a kísérlet ebben a formában történjék, miután a magyar jóvátétel még egyáltalán nincsen megállapítva. Teljesen abszurd és időszerűtlen tehát a jóvátételre vonatkozó garanciák követelése. Hasonlóképpen látja a helyzetet gróf Andrássy Gyula is, aki ezeket mondott a munkatársunknak: — Nem hiszem, hogy a dolog egészen igaz lenne. Lehet, hogy­­komoly az ügy, de lehet, hogy börze­manőver. Lehet és ez valószínű is, hogy a kisantant­nak az a szándéka, hogy belénk kössön, dehát erre fogható ürügyük nincsen. Azt pedig, hogy az ürü­gyet e jóvátételhez kapcsolják, ez abszurdum s a hír éppen ezért komolytalan. Na­patád! Szabó foessi­de a birtokreform r­súslásáról A kormánypárt kedden este pártértekezletet tar­tott, amelyen gróf Bethlen István miniszterelnök, Rakovszky Iván belügyminiszter, Belitska Sándor honvédelmi miniszter és nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter is megjelent. A pártérte­kezlet elsősorban a párt adminisztratív kérdéseinek megbeszélésével foglalkozott. Mayer János elnök jelentette, hogy Oberhammer Antal, Pécs város képviselője, belépett a pártba. Az Almássy László lemondása folytán megüresedett vitarendezőbizottsági elnöki állásra gróf Ráday Ge­deont választották meg. Nagy Emil okolta meg ezután indítványát, amely elsősorban az intenzív szellemi pártélet szükségessé­gére vonatkozik. Indítványát gróf Bethlen István miniszterelnök és Gömbös Gyula hozzászólása után a párt elvileg elfogadta. A párt közgazdasági, szo­ciális, valamint földmívelésügyi bizottsága ezentúl minden csütörtökön együttes ülést fog tartani. Az értekezlet elfogadta a párt parlamenti működésének zavartalan techmikáját biztosító intézkedéseket. A pártértekezleten örömmel állapították meg azt az egységes fölfogást, amelyről a párt úgy a választá­sok előtt, mint a választások alatt tanúskodott. Gróf Hoyos a birtokreformról Az értekezlet után a párt tagjai a klub föld­szinti éttermébe vonultak, ahol a szokásos kedd esti pártvacsorán vettek részt. Vacsora közben gróf Hoyos Miksa képviselő felköszöntőt mondott nagy­atádi Szabó István földmívelésügyi miniszterre: — Az emberek — mondotta — általában nem szí­vesen fizetik meg a tartozásaikat. Én azonban öröm­mel akarom leróni azt a tartozást, amellyel nagy­atádi Szabó Istvánnak tartozom, akire ezúttal poha­ramat emelem. A földbirtokreformmal kezdted meg működésedet és azzal is kell azt befejezned. Ezért a miniszteri székből is ezt kell bölcsen irányítanod és ebben a munkádban mindannyiunk támogatására számíthatsz. Én jól tudom, hogy egy ilyen nagy­mérvű és rengeteg magánérdekbe ütköző reform súrlódások és nehézségek nélkül nem oldható meg. Nem oldható meg elsősorban mindenkinek a meg­elégedésére. De nem is ez a fontos, hanem az or­szág érdeke. Azért vagyunk egy politikai pártban, mert igaz szívvel, igaz lélekkel az ország érdekében nehéz feladatokban támogatni akarunk és támogatni fogunk. Gróf Hoyos Miksa szavai után nagyatádi Szabó István emelkedett szólásra és a következőket mon­dotta: — Azt látom, hogy a magyar­­főúri rendnek a tagjai mind többen alkalmasak és készek arra, hogy velük együtt is lehet agrárpolitikát csinálni. Gróf Hoyos Miksa igazán követésreméltó példáját adta, ennek, ha megnézzük, hogy ő gróf létére mit dolgo­zott. Belekapcsolódott a közgazdasági élet minden ágába, a mezőgazdasági iparba és mezőgazdasági kereskedelembe egyaránt. Elsősorban egyetértésre van szü­kség . Minekünk, a kormány tagjainak és a minisz­tereknek érezniök kell azt, hogy állandóan az ország szolgálatára kell állnunk. Csak úgy lehet akaratun­kat keresztülvinni, hogyha azt pártunkkal is el tud­juk fogadtatni. Így aztán magyar ember magyar em­berrel meg kell hogy találja a kiegyenlítés útját. Legutóbb is a kisgazdákat vádolták azzal, hogy én összefogok gróf Hoyos Miksával és az intelligencia tagjaival. Nos, mi ezeket a támadásokat ki tudjuk és ki is akarjuk védeni, de arra kérem a párt minden tagját, álljon meg a harcban, mert nem könnyű a helyzet, befelé talán még könnyebb, mint kifelé. Igyekezzék ezzel a nyomorgó néppel megértetni azt, hogy itt elsősorban egyetértésre van szükség, igye­kezzék visszatartani attól, hogy ki ne törjön és el ne keseredjék. Ha mi úgy megértjük egymást itt, mint ahogy én Hoyos Miksa barátommal és ahogy megértik egymást ezen párt tagjai, úgy remélem ki tudjuk vinni az egyetértést az életbe és akkor kiálthatjuk azokat a rohamokat, amelyek a polgári társadalmat más alapokra akarják fektetni.­­ Ami a földreformot illeti, arra vonatkozóan kijelenthetem, hogy előállok egy novellával, azonban ez inkább törvénymagyarázás lesz, hogy az eredeti törvénynek a szellemét és intencióját szintén törvény­be fektessem le, mert azt többen többfélekép magya­rázzák. Ha már törvényt hoztunk, akkor azt végre is akarom hajtatni. Jól esik nekem, hogy pártunk egy nagybirtokos tagja áll fel és támogatni kíván ben­nünket. Ez záloga egy jobb jövőnek, amelyért hittel és bizalommal kell dolgoznunk s csak ne hagyjon el bennünket ez a hit és reménység s legyen meg ben­nünk a kellő kitartás és bátorság, akkor el fog jönni még a boldogabb Magyarország. Ezután Csontos Imre nemzetgyűlési képviselő mondott köszöntőt, amelyben kívánta, hogy minden magyar mágnás úgy értse meg a helyzetet, mint gróf Hoyos Miksa. Utána Csizmadia András emelkedett szólásra és köszöntette fel gróf Hoyos Miksát és nagyatádi Szajtó Istvánt. Andrássy egyelőre nem tartja al­­almasn­a­k az időt külü­gyi­­felszólalásra Megemlékeztünk a napokban­ arról, hogy gróf Andrássy Gyula az indemnitási vitában külpolitikai kérdésekről szándékozott felszólalni, majd úgy hatá­rozott, hogy adott alkalommal interpellációban mondja el külpolitikai véleményét. Kedden híre járt,­ hogy Andrássy felszólalása esetleg már szerdán meg­történik. A Pesti Napló munkatársa beszélt Andrássy Gyulával, aki kijelentette, hogy egyelőre még nem tartja az időt alkalmasnak felszólalására.

Next