Pesti Napló, 1923. február (74. évfolyam, 25–47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1923 február 1. Csak az eddigi házbért kell fizetnünk holnap Február 1-én még nem esedékes a fölemelt közüzemi pótlék (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi esztendőkben szinte negyedévenkét módosulnak a házbérfizetésre vonatkozó rendelkezések. Nem csoda, hogy a lakók között, akik minduntalan újabb és természetesen egyre terhesebb intézkedésekkel kerülnek szembe, nagy a tájékozatlanság arra vonatkozóan, hogy voltaképpen mennyi házbért is kell fizetniök. Február 1-én, amikor ismét esedékes a negyedévi házbér, sokan megint nincsenek tisztában azzal, hogy a háziurakkal szemben voltaképpen mi a kötelezettségük. Ezúttal különösen a közüzemi pótlék dolga okoz nehézséget. A főváros tudvalevően a lakókra hárította az egész vízdíjat, világítási illetéket és kéményseprői díjat. Ez a jókora teher, amely a közüzemi pótlék elnevezés mögött bújik meg, az előzetes számítások szerint átlag az 1917 novemberi házbérnek háromszorosát fogja kitenni. Hír szerint a kormány jóváhagyta ezt a tehertöbbletet. Most azonban előbb a kerületi adószámviteli hivataloknak ki kell számítaniuk, hogy egy-egy házra mennyi víz-és egyéb közüzemi díj esik, ezt a számlát meg fogják küldeni minden egyes ház tulajdonosának, aki a házra háruló illetéket aztán a lakásbérek arányában lesz köteles beszedni a lakóktól. Ezek a számítások azonban még jó ideig eltartanak. Éppen azért február 1-én minden lakót egyelőre csak azt a bért és azokat a mellékilletményeket, tehát azt a közüzemi pótlékot fizeti, amelyeket a múlt évnegyedben kellett lerónia. Amint azonban a kerületi adószámvevő hivatalok kimutatása megérkezik a háztulajdonosokhoz, akkor a lakó természetesen utólag azt a különbözetet is kénytelen lesz megfizetni, amely az eddigi és a fölemelt közüzemi pótlék között mutatkozik. Holnap egyelőre azonban csak az eddigi házbérfizetendő. Jó magyar tisztek kilépnek a bécsi Jockey-Clubból (Saját tudósítónktól.) A Neues Wiener Journal mai száma a következő érdekes hírtközli: „A bécsi Jockey-Club igazgatósága rövid idővel ezelőtt egy lovagias ügyből kifolyólag a Clubból való kilépésen szólította fel egyik tagját. Ez az ügy, mint emlékezetes, nagy port vert fel s a sajtóban is élénk visszhangra talált. A kigolyózott tag, aki magyar tiszt, az egész ügyet a reá nézve egyedül illetékes magyar tiszti becsületügyi bíróság elé terjesztette, mely őt teljesen szalválta. A bécsi Jockey-Club azonban nem fogadta el a becsületügyi bíróság döntését és — azzal az indokolással, hogy a klub a saját törvényei szerint szuverénül állapíthatja meg, kit akar tagjai közé felvenni, vagy azok közül kizárni, — megmaradt az illető tisztnek kizáratása mellett. Ennek következménye az volt, hogy vitéz Nagy Pál, a magyar hadsereg főparancsnoka, megtiltotta a magyar hadsereg tisztjeinek, hogy az osztrák Jockey Clubba lépjenek, vagy annak továbbra is tagjai maradjanak. Gróf Lónyay lovassági tábornok még a parancs megjelenése előtt bejelentette a klubból való kilépését s mint értesülünk, most a többi magyar tiszt is eleget tett a parancsnak s otthagyta a Jockey Clubbot. A Neues Wiener Journal híradása, — melyet magyar részről sem meg nem erősítettek, sem meg nem cáfoltak — az egyik gróf Orsich és egy magyar tiszt afférjének a folyománya, amely ügyben a magyar hadsereg tisztikara — igen helyesen — egységesen kelt az osztrák Jockey-Club részéről igaztalanul megbántott bajtársa védelmére. Értesülésünk szerint a magyar mágnások körében is szó van arról, hogy ez ügyben szolidaritást vállalnak a tisztikarral s így könnyen megtörténhetik, hogy az osztrák Oekey-Clubban megnyilvánuló magyarellenes tendencia, melyből az egész ügy kipattant, a magyarok visszavonulásával a klub lehanyatlását fogja eredményezni. Kiessay kardpárbait vívott Bogyával Mindketten köntyen megsebesültek (Saját tudósítónktól.) Bogya János nem játta fel, fési képviselő a nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén Rassay egy közbeszólására szájhősnek nevezte Kassayt, aki erre Pakots József és dr. Fábián Béla képviselők útján provokáltatta Bogyár Bogya Gömbös Gyulát és Bodó Jánost kérte fel segédekül. A segédek kardpárbajban állapodtak meg, melyet a felek ma este 9 órakor vívtak meg a Fodorféle koronaherceguccai vívóteremben. Vezetősegéd sorshúzás útján dr. Fábián Béla lett, akinek vezényszavára úgy Rassay, mint Bogya igen vehemensen csaptak össze. Percekig tartó kemény küzdelem után — melyben egyik fél sem engedett — a párbaj mindkettőnek sebesülésével végződött. Rassay a bal homlokán és mellén kapott kisebb sebet, míg Bogya a homlokán és az arcán sérült meg. Miután az orvosok — dr. Ertl János és Somogyi István tanársegéd — megállapították a harcképtelenséget, a párbajt beszüntették. A felek kibékültek. Itt említjük meg, hogy az affér kapcsán Csik József nemzetgyűlési képviselő indítványt fog tenni a nemzetgyűlésen a párviadal betiltása tárgyában. Huszár Elemér mentelmi ügye A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága szerdán délelőtt másodszor tárgyalta Huszár Elemér mentelmi ügyét Fáy Gyula elnöklete alatt, amely már akkor nagy feltűnést keltett, amikor Huszár Elemér a Házban bejelentette mentelmi jogának megsértését, amely szerint Nagyorosziban, Huszár Elemér kerületében, egy csendőrtiszthelyettes karhatalommal megakadályozta őt abban, hogy választóival érintkezhessék. A mai tárgyaláson kihallgattak két tanút. Kihallgatták azt a csendőrtiszthelyettest, aki Huszár Elemért Nagyorosziban házról-házról követte s aki végül az Iparoskörből az ott jelenlevőket eltávolíttatta, köztük magát az Iparoskör elnökét is. A csendőrtiszthelyettes vallomásában azt adta elő, hogy attól tartott, hogy a szocialisták tömegesen vonulnak föl az Iparoskör ellen és támadó magatartásukkal könnyen nagy bajt csinálhatnak. Ő a maga részéről tehát Huszár Elemér érdekében járt el akkor, amikor az Iparoskör tagjait szétoszlatta. A bizottság nem hozta meg a döntését, hanem tárgyalását elnapolta. A Pesti Napló munkatársa beszélt erről az ügyről Huszár Elemérrel, aki többek között ezt mondotta. A mentelmi bizottság következő tárgyalásán engem fognak kihallgatni. Be fogom bizonyítani, hogy a csendőrtiszthelyettes nem a saját iniciatívájára járt el. Nem csupán azoknak a felelősségre vonását kívánjuk, akik a fegyveres hatalommal a kezükben mentelmi jogomat de facto megsértették, hanem azokét is, akik a csendőröket ily értelemben utasították. A szocialisták éppenséggel nem akartak engem támadni, sőt beszélgetni akartak velem. Kérni fogom néhány közigazgatási tisztviselőnek a titoktartás alól való fölmentését és eskü alatt való kihallgatását. Modern zeneszerzők nemzetközi konferenciája Londonban Megismétlik a salzburgi kamarajátékokat (Saját tudósítónktól.) Londonból jelentik, hogy ott e napokban érdekes konferencia folyt le. A modern zeneszerzők gyűltek össze tanácskozásra, a legkülönbözőbb nemzetek zeneszerzői, akik, mialatt egész Európa feszülten tekintett a Ruhr-vidék felé, leültek egy asztalhoz és a legbékésebben a zeneművészet jövőjéről tanácskoztak. Ez a londoni tanácskozás közvetlen eredménye az elmúlt nyáron Salzburgban tartott nemzetközi kamarazenejátékoknak. Az angol sajtó részletesen foglalkozott a zeneszerzők tanácskozásaival, a Times vezércikket is írt róluk. Tízen vettek részt a tanácskozásokban: Edwin Ewans Auglia, dr. Réti Rudolf Ausztria, Sven Felumb Dánia, Maurice Reval Franciaország, Guido 51. alatti Olaszország, Cesare Salthinger Amerika, edr. Erich Steinhart és L. B. Jirak Csehszlovákia, Werner Reinhart Svájc és Adolf Streissmann Németország képviseletében. A tanácskozásokat Edward J. Dent, az európai hírű zenetörténetíró vezette. A tanácskozások részben a Royal College of Music-ban, részint a British Music Society-ben folytak le. A tanácskozásoknak, hogy stílszerűek legyünk, volt egy preludiumuk és volt egy fugájuk. Preludiumképpen kidolgozták e művészeti világszövetségnek a szervezetét; fugája volt a tanácskozásoknak a nemzetközi együttműködés megállapítása, a nemzetek szellemének megőrzése mellett. Befejező akkordjuk pedig a legközelebbi salzburgi nemzetközi zeneünnep tervének kidolgozása. Itt fog megszólalni e nemzetközi művészeti szervezetnek a szelleme. Meg fogják ugyanis ismételni az idei nyári, kitűnően sikerült salzburgi zeneünnepélyeket; ebben az évben augusztus 8-tól 14-ig hat hangversenyt fognak ott tartani, amelyeken bemutatják a mai kamarazene legjobb alkotásait. Hét személyből álló nemzetközi zsűri fog dönteni a beérkezett művek fölött. Megállapították a zsűri tagjait is, akik nem azonosak a londoni konferencián résztvett zeneszerzőkkel. A salzburgi ünnepségek védői lesznek: Busoni, Ravel, Schönberg, Sibelius, Strauss és Stravinsky és zsűritagekül meg fogják hívni Eugéne Goossenst Angliából, Hermann Scheerchent Németországból, Alexander Zemlinszkyt Ausztriából, Ildebrando Pizzettit Olaszországból, Ernest Ansurmet-t Svájcból, André Cuplet-t Franciaországból és Hugo Sonneckot Amerikából. Április sikére az összes országokból beérkezett anyagot Londonban összegyűjtik és a zsűri elé terjesztik, amely azután ki fogja válogatni a Salzburgban előadandó zenedarabokat. A modern zeneszerzők elhatározták e londoni tanácskozásaikon, hogy a salzburgi hangversenyek a lehető legnagyobb stílusúak lesznek a többek közt azzal a tendenciával is rendezik őket, hogy jelentős lépést tegyenek a művészek világbékéje felé. A mostani tervek szerint a salzburgi Mozart-ünnepségek előtt tartanák meg ezeket az ünnepségeket. A londoni tanácskozáson megegyeztek még abban a muzsikusok, hogy e nagyjelentőségű szervezetükből minden klikkszerű törekvést kiküszöbölnek és csak a tehetségnek és a maradandó értékű alkotásoknak engednek érvényesülést. Nem vesznek tekintetbe semmiféle üzleti és kiadói tekintetet sem, csak a legjobb kamarazenét, a lehető legjobb előadásban engedik szóhoz jutni. A gondolat így messziről nézve nagyon szép, megvalósítása a mai viszonyok között nem könnyű. Nyilván nehéz feladatuk lesz Retti, Welles, Damisch, Reinhardt és Stefan uraknak, akik a salzburgi hangversenyek technikai előkészítésével vannak megbízva. llenes beszéde Jöbb atmoszféra kezdetét jelentheti Apsonyi és Daruváry beszéde a külpolitikai helyzetről (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés mai ülésének két külpolitikai vonatkozású beszéd adott színt és kiemelkedő fontosságot. Az egyiket gróf Apponyi Albert mondta, a másikat a külügyminiszter. Bár interpellációs nap volt, e két beszéden és még Sándor Pál felszólalásán kívül alig is van egyéb érdemleges följegyezni való. A folyosón főképpen a kormánypárt tegnap esti értekezletének részleteivel foglalkoztak és az ellenzék jól mulatott azon az újabb szabályzaton, amellyel Gömbös Gyula a párt tagjait ráncbaszedni akarja. — Velünk — mondotta egy ellenzéki — iskolakerülő korunkban bántak el így. Apponyi a nemzetek szövetsége egységokmányának módosításáról szóló törvényjavaslathoz mondta el nagy beszédét. Ebben a beszédben benne csillogott mindvégig Apponyi tiszta idealizmusa, az a rendületlen hit, hogy az emberek és államok a megjavulás útján haladnak előre. Éppen ezért tartja helyénvalónak Apponyi, hogy beléptünk a nemzetek szövetségébe. Egyelőre azonban maga is belátja, hogy a maga testténységével nem áll valami erős talajon, mert — mint mondotta — amíg két nemzetközi jog van, noi , egyik a győzök, a másik a legyőzöttek számára, addig nem is beszélhetünk békéről, addig a háború tovább folyik, a vérontás ideiglenes felfüggesztésével. Az általános politikai helyzet — folytatta aztán Apponyi — igen komoly, bár ő nem hiszi, hogy a kisantantnak legutóbb kudarcot vallott föllépéséből újabb bonyodalmak származhatnának. A békeszerződésre hivatkozva tiltakozik az ellen, hogy a budapesti katonai ellenőrzést a kisantant delegátusaival kiegészítsék. Végül Apponyi megemlékezett Venes cseh külügyminiszter legutóbbi beszédéről, melynek hangját konciliánsnak találja és amely azzal biztat, hogy a felhők elvonultak. Apponyit beszéde után valósággal ünnepelte az egész nemzetgyűlés. Utána Daruváry Géza külügyminiszter beszélt. Maga is konstatálja, hogy a cseh külügyminiszter beszéde kedvezőbb atmoszféra kezdetét jelentheti. Az állítólagos határincidenseket rendkívül felfújták. Tiltakozik az ellen a felfogás ellen, hogy bár a magyar kormány békés szándékot hangoztat, nincs ereje, hogy szándékát megvalósítsa. Miután a javaslatot elfogadták, következett az egyes kistállamokkal kötendő kereskedelmi és forgalmi szerződésekre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. Ehez Görgey István szólt hozzá, majd Sándor Pál, aki szabadabb mozgási lehetőségeket, ennek megfelelő vámpolitikát követel a kereskedelem számára. Mivel szóvátette azt, hogy Budapesten kiviteli engedélyekkel házalnak, nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter is fölszólalt és azt mondta, hogy ha a kiviteli engedélyekkel való üzérkedésnek bármely esete tudomására jut, kötelességszerűen el fog járni. A javaslathoz beszélt még báró Sers Vilmos és Dénes István, azután interpellációk következtek. Rupert Rezső a földreform végrehajtása körül észlelt hibákról interpellált, mire nagyatádi Szabó István miniszter kijelentette, hogy a kiegészítő novella előkészítése már folyamatban van. Várnai Dániel szocialista képviselő arról interpellál, hogy a „Független Szemle" című folyóiratot a belügyminiszter betiltotta és pedig olyan cikkek közlése miatt, amelyek nem tartalmaztak mást, mint a kurzus tárgyilagos mérlegét Itt a tudományos kritika szabadságáról van szó és ezért tiltakozik egy folyóiratnak minden bírói eljárást mellőző belügyminiszteri betiltása ellen. Forgách Miklós a háború alatt elrekvirált harangokról, Fábián Béla pedig arról interpellált, hogy a Devizaközpont 1922 augusztusa előtt keletkezett külföldi adósságok kiűzetésére még ma sem utalt ki valutát. Végül Meskó Zoltán került sorra, aki a szerb megszállás alól felszabadult területek lakosságának adóztatási ügyében szólt a pénzügyminiszterhez. A Ház legközelebbi ülése holnap lesz.