Pesti Napló, 1923. június (74. évfolyam, 122–145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
2 Vasárnap — PESTI NAPLÓ 1923 június 10. , " 1 ''m' 11 IJ wwnyw!» \ A hajtóerőt a macedón vezérek" szolgáltatták", akiktől Sztampulijszky legutóbb is Alexandrov ismert felkelővezér aláírásával halálraítélését bejelentő értesítést kapott. Kétségtelen, hogy a puccsban nagymértékben része van katonatiszti köröknek is. Cankov a legjobb viszonyban van Boris bolgár királlyal és valószínű, hogy Sztambulijszky uralmának megdöntése a király tudtával történt. Meleg barátság fűzi Cankovot Protogorov tábornokhoz is, aki előbb Bécsben és most Budapesten sugalmazza a Sztambulijszkyellenes mozgalmakat és nagy reménységekkel tekintett a dolgoknak az ellenzék kívánságai szerinti fejlődése elé. Cankov Sándor, az új miniszterelnök, nem tévesztendő össze testvérével, Cankov Arzénnal, aki a bolgár szocialista párt vezére volt. Az új miniszterelnök nem is tagja a bolgár szobranjénak. Hz. új bolgár* mitiszternek Belgrád, június 9. Az új bolgár kormány a következőképpen alakult meg: Miniszterelnök és külügyminiszter: Cankov, belügyminiszter Buszev tartalékos tábornok, földmívelésügyi és közoktatási miniszter Ivan Kivolov (demokrata), igazságügyminiszter Szmilov, pénzügyminiszter Todorov Péter, kereskedelmi miniszter Cvetko Pobocsevkij, közlekedésügyi miniszter Timo Karaszov (szocialista), közmunkaügyi miniszter Janko Sztojencsev. Sztambulijszky a forradalom kitörésének idején éppen belpolitikai propagandaúton volt Ezzel a forradalmi lépéssel váratlanul és meglepetésszerűen ért véget Sztambulijszky Sándor öt év óta tartó uralma, melyet ő maga parasztdiktatúrának'/. nevezett, melyet azonban a bolgár nép egy erőszakos, igazságtalan államférfiú hatalmi őrjöngésének tartott. Sztambujszkyt az 1918-iki forradalom sodorta Bulgária élére. A háború alatt mint a központi hatalmak ellenségét Ferdinánd király miniszterelnöke, Radoszlavov letartóztatta. A bolgár front összeomlásakor azonban kiszabadult, s amikor Ferdinánd cár lemondott, hogy se szövetségi esküjét ne kelljen megszegnie, se országát ne kelljen tönkre tennie. — Sztambulijszky a bolsevista hajlamú parasztpárt élén teljesen magához kaparitotta a hatalmat, s a Catal B.kis királyt csak mint árnyuralkodót tűrte meg maga mellett. Politikája teljesen az antant szolidlátában állott. Ez volt az, aki Párizsban azt a kijelentést tett, hogy Bulgária még tokijai súlyosabb blesést érdemelne az antant részéről. Odahaza pedig mindent elkövetett, hogy egykori ellenfeleit és politikai ellenlábasait megsemmisítse, kiirtsa, láb alól eltegye. A háborús kormányok minisztereit börtönbe csukatta, egyik-másikat legyilkoltatta, a hadvezéreket pedig vésztörvényszék elé állíttatta. Az országban ugyan állandóan voltak zavargások, Sztambulinszky azonban vaskézzel biztosította uralmát és úgy ahogy, de föntartotta a rendet. Ezt az érdemet nem lehet tőle elvitatni, aminthogy az is az ő érdeme, hogy a parasztság megerősítésével és az általa inaugurált kíméletlen gazdasági politikával lábra állította Bulgáriát,mely már azon az úton volt, hogy kiheveri a háborús sebeket, sőt azáltal, hogy a jóvátételi kérdésben már döntést provokált, rohamosan emelte a bolgár pénz árfolyamát is. Erőszakoskodása azonban, úgy látszik, mégsem volt állandósítható. Az új kormány csak abolgár belpolitikában jelent változást s a külpolitikai orientáció továbbra is békés és antantbarát marad, amint Dezső Alajos rajza, amelyet Sszlambujszkyról a P'esti quuo részére a lamantei konferencián késített Írta: Kárpáti Aurél A délelőtt izgalmai teljesen kimerítették s most fáradtan térdelt a vörös szőnyegen, az oltár legalsó lépcsőjén. Leeresztett karja ájultan simult az. új, gyűretlen reverendához. Ajka elpittyedt, mint gyermekeké. Térdelt. Zsibbadtan és mozishivánul, akár az ázsiai pap a háromarcú isi' ,zobr.i előtt, meghajtott nyakkal, gondola'' nul, csstk a vér lassú ugrálását érezve„Vimr.,t testében. Még e-, «r'r átreszketett rajta ennek a napnak il. .en izgalma, megcsendesedve, szinte em- v'c halkulva, máris időtlen messzeségbe távalodottan : a délelőtt, aranycsillogásával, nehéz tömjénködővel s vakító gyertyalángjaival ; az ősi székesegyház szürke és vörös márvány belygei mélyén visszhangzó, diadalmas orgonaszó, amelynek dörgésében mintha kriptákat lezáró, óriás kőlapok hengeredtek volna húsz induló, ifjú élet fölé. Komor és megrettentő volt ez a sötét zengés s az aranymitrás érsek szavai sem enyhítették a széthasadó csendben . Fratres carissimi, mivel a hajó kormányosának és népének közösen van oka a bizakodáshoz, vagy félelemhez, egyezőnek kell lenni azok véleményénél, akiknek sorsa közös... A nagytemplom üres öblén úgy szálltak keresztül, lebegve, bizonytalanul és ide-oda csapódva ezek a végzetes szavak, mint a kék űrben lebegő fekete madarak. Elnyitott szemlátta őket s láttukra gondolatai köré gúzs feszült. A húsz felszentelésre váró diakónus, balkarján a felgöngyölt casulával, jobbjában a gyertyával és a bilincseket jelentő szalaggal, mereven és elfulladtan állott, azatyák- karjában, míg az érsek, a síradvale utolsó verssora előtt, néven szólította őket. Köztük reszketett; ő is, mint aki csodát vár, valami benső kinyilatkoztatást, égi megvilágosítást, isteni illuminációt, ami igazán az Úr papjává emeli. Megingó léptekkel ment előre és alázatosan térdelt le a többi mellé, ahogy az érsek a nevét mondta : Őze Valentin... Ó, hogy várta a hideg, megtanult, könyv nélkül tudott szertartás felmagasztosulását, a kemény és világos szavak titokzatossá mélyülését, a megváltást, fényben és pompában, eddigi egyhangú, szürke életéből. Kétségbeesett erőfeszítéssel akart valódi értelmébe behatolni a hosszú intelem szavainak : Ha az, amit bemutattok, az Úr halálának misztériuma, gondoljatok arra, hogy a tilitsaitok is meghaljanak a vétel ér, bűnös hajlandóság számára... legyen erényeitek illata: Krisztus egyházának gyönyörűsége... Hiába volt minden. Nem találta meg, amit keresett. A dallamos latin igék elcsengtek körülötte, — márvány szól így az acélkalapács érintésére, — üresen és értelmetlenül, akár egy unalmas ledéje a dogmatikának s mikor az érsek letérdelt és ők valamennyien arcra borultak a főoltár lépcsőin, a csalódás keserűsége könnyet sajtolt szeméből: hát soha,sohase látja meg az Istent®! Mikor érezze meg a Lélek galambszárnyának verését, ha most nem?!... Ó, milyen nyomorúság ! Már fásultan, szinte önmagából kihelyezkedve nézte, hogy az érsek nyakába ijeszti a stólát.: verd az Úr igáját, az ő igája édes és az ő terhe könnyű, — feladja rá a kigöngyölt casulát, ez a szeretet jele, és felállva szól: Amit olvasnak, higyyék, amit hisznek, tanítsák; amit tanítanak, kövessék Aztán gépiesen nyújtotta előre egymás mellé szorított két tenyerét, míg a szent olaj hűvös keresztet vont rá. Újra érezte most ujjai körül a szalag szorítását, ahogy az archidiakonus átkötötte kezét s az átnyújtott kehely kis purchidegségét.Vedd a hatalmat h - hallotta a büszke szavakat s az áldást követő responsoriumot, amelyet a kórus harsogva énekelt. Már nem nevezlek titeket szolgáimnak, hanem barátaimnak, mert mindent megismertetek... Gőzölgő meleg fűlt át a nagytemplomon. Péter-Pál delének tűzesője bezuhogott a félköríves ablakokon. A sok rulin Valentin izzadt testéhez tapadt, szorosra kötött vállkendője meghúzódott s az éző viaszgyertyák szaga terhesen nehezedett mellére. Nyelve szárazon reszelte szájpadlását s üres gyomra étvágytalanul korgott. Már-már ájulás környékezte, mikor vége lett a hosszú ceremóniának s az utolsó evangélium után levethette az aranyhímzésű ruhát, amelyet annyi várakozó hittel, áhító türelmetlenséggel öltött magára. Nem így képzelte ezt a napot. S most, hogy a kis kápolna elhagyatottságában újra megborzongatta a csalódás, kétségbeesve, még egy utolsó kísérletet akart, tenni. Ezért jött ide, mindjárt a későre nyúlt, ünnepi ebéd után, a csendben szunnyadó oltár elé. Imádkozni akart, repülni, föl, föl, a felhőkön pihenő trón titokzatos magasságába, az elragadott lélek boldog és tiszta régiói felé. Imádkozni, liliomos Imre királyfi s ostoros szavú Pázmány erős, mély hitével, — megragadni az Istent és magába ölelni, évszázados, megszentelt szavak varázserejével. A hitet akarta, a forró, perzselő hitet, amely elégeti a kételkedés szennyét, a földi kívánság minden salakját s amelytől kigyullad a szív, mint májusi vecsernyén az áldásra emelt monstrancia sugárzó napja. Görcsös türelmetlenséggel kívánta, követelte a mennyei tüzet: jusse, van hozzá, neki, a felszentelt papnak, aki mindent megismert és aki egészen Istennek adta magát. Mikor érezte magán átlobogni az új prometeusi gyönyörűséget, a Jézustól megváltottat, ha nem most, az elhivatottság első óráiban, amikor válla még frissen, töretlenül hajlik az ő igája alá! Himnuszok töredezett szavaival próbálta felgyújtani az óhajtott lángot. Emlékezete Szent Ambrus és Ágoston ujjongó énekének patétikus zengésű sorait keresgélte, majd az egyszerűség erejében bizakodva, az ősi igékhez fordult: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben !... Azután alább adta. A feltörő érzés néma hullámaihoz menekült. Úgy akart szólni hozzá. Hozzá, akit a szentségház bezárt aranyajtaja takar, ahogy gyerekkorában szólott az apjához : egy bizakodó, támaszt kereső tekintettel, ergg tiszta és meleg szívdobbanással. A Szentlélek tüzes lobogása helyett már megelégedett volna valami szerény kis mécses világával is, csak égjen az, a mécs, égjen és táplálkozzék a hit olajából. hogy nem is lehet más, mert a kinantant bizonyára fokozott figyelmet fog fordítani az új útra induló »ősi ellenséggel«, Bulgáriával szemben. Szilágyi Lajos a közalkalmazottak fizetésrendezéséről A köztisztviselői megélhetésit minden tekintetben biztosítani akarja a Kormány Kállay Tibor pénzügyminiszternek a köztisztviselőkre vonatkozó tegnapi beszédével kapcsolatosan Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő a következő nyilatkozatot tette: — A kormány elhatározta, hogy a közalkalmazottak fizetését július 1-től fogva a megélhetési viszonyoknak megfelelő magasságra fogja felemelni, s ezen elhatározás kapcsán a következő érdekes újításokat lépteti életbe. Ezentúl a közalkalmazottaknak egységes terményeket fognak fizetni, a különböző segélyek beolvadnak a törzsfizetésbe, melynek kerek összegét most számítják ki és ezután a mindenkori helyzethez képest havonta változtatják. — Ezentúl minden kifizetés a hónap első napján fog történni. — A természetben való ellátás mindaddig megmarad, amíg a magyar korona értéke nem állandósul. A készpénzben való váltságolást azonban bevezetik ott, ahol azt az érdekeltek maguk kérik. A B-listáról visszavett alkalmazottakat nem fenyegeti az a veszély, hogy a mostani létszám -apasztásnál generalitet elbocsáttatnak, mert az apasztásnál a többi tisztviselőkkel együttesen és egyidejűleg bíráltatnak el ők is. A fölösleges intézményeket és a szükségtelen hivatalokat meg fogják szüntetni és a megmaradt hivatalokban is átszervezik a munka menetét. Az államrendőrség tisztikarának fizetését a legrövidebb időn belül egyenlővé teszik a többi fegyveres szervezet tisztikarának fizetésével. A hadiévek kétszeresen fognak beszámíttatni, a »hadi átmeneti személyi pótlék« azonban nem marad életben. Az elbocsátottak elhelyezkedését megkönnyítő KAXSz-irodát teljes erejével támogatni fogja a kormány. — Szükséges szakképzett embereket, valamint egy családban két embert nem fognak elbocsátani. Az elbocsátandók ajánlólevelet is kapnak a volt hivatal főnökeitől. — A nyugdíjak a mindenkori ténylegességi fizetések szerint automatikusan fognak emelkedni. Teljes szolgálati idő után ezentúl 100 százalékos nyugdíjat fognak fizetni. Bíró és bíró nyugdíja között ezentúl nem lesz különbség, ha ugyanazon fizetési osztályból, ugyanazon szolgálati évvel nyugdíjaztattak. — Az özvegyi nyugdíj ezentúl az elhalt férj ténylegességi fizetésesek feleösszegében lesz megállapítva. Hasonló lényegek javítással változtatnak meg az árvák járandóságai is. — A férjes nőalkalmazottak ezentúl újra kapnaklakáspénzt. — Az elvont utazási kedvezmények pótlására a kereskedelmi miniszter olyan havi bérletjegyeket akar engedélyezni, amelyeknek ára a négyszeri oda-és visszautazás árával lenne egyenlő.