Pesti Napló, 1923. június (74. évfolyam, 122–145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

2 Vasárnap — PESTI NAPLÓ 1923 június 10. , " 1 ''m' 11 IJ wwnyw!» \ A hajtóerőt a macedón vezérek" szolgáltatták", akiktől Sztampulijszky legutóbb is Alexandrov ismert felkelővezér aláírásával halálraítélését bejelentő értesítést kapott. Kétségtelen, hogy a puccsban nagymértékben része van katona­tiszti köröknek is. Cankov a legjobb viszonyban van Boris bolgár királlyal és valószínű, hogy Sztambu­lijszky uralmának megdöntése a király tudtá­val történt. Meleg barátság fűzi Cankovot Pro­togorov tábornokhoz is, aki előbb Bécsben és most Budapesten sugalmazza a Sztambulijszky­ellenes mozgalmakat és nagy reménységekkel tekintett a dolgoknak az ellenzék kívánságai szerinti fejlődése elé. Cankov Sándor, az új mi­niszterelnök, nem tévesztendő össze testvérével, Cankov Arzénnal, aki a bolgár szocialista párt vezére volt. Az új miniszterelnök nem is tagja a bolgár szobranjénak. Hz. új bolgár* mi­tiszternek Belgrád, június 9. Az új bolgár kormány a következőképpen alakult meg: Miniszterelnök és külügyminisz­ter: Cankov, belügyminiszter Buszev tartalékos tábor­nok, földmívelésügyi és közoktatási miniszter Ivan Kivolov (demokrata), igazságü­gyminiszter Szmilov, pénzügyminiszter Todorov Péter, kereskedelmi miniszter C­vetko Pobocsevkij, közlekedésügyi miniszter Timo Karaszov (szocialista),­­ közmunkaügyi miniszter Janko Sztojen­csev. Sztambulijszky a forradalom kitörésének idején éppen belpolitikai propagandaúton volt Ezzel a forradalmi lépéssel váratlanul és megle­petésszerűen ért véget Sztambulijszky Sándor öt év óta tartó uralma, melyet ő maga parasztdiktatú­rának'/. nevezett, melyet azonban a bolgár nép egy erőszakos, igazságtalan államférfiú hatalmi őrjöngé­sének tartott. Sztambu­jszkyt az 1918-iki forradalom sodorta Bulgária élére. A háború alatt mint a központi ha­talmak ellenségét Ferdinánd király miniszterelnöke, Radoszlavo­v letartóztatta. A bolgár front összeom­lásakor azonban kiszabadult, s amikor Ferdinánd cár lemondott, hogy se szövetségi esküjét ne kelljen megszegnie, se országát ne kelljen tönkre tennie. — Sztambulijszky a bolsevista hajlamú parasztpárt élén teljesen magához kaparitotta a hatalmat, s a Catal B­.k­is királyt csak mint árnyuralkodót tűrte meg maga mellett. Politikája teljesen az antant szolidlátában­ állott. Ez volt az, aki Párizsban azt a kijelentést tett, hogy Bulgária még tokijai súlyosabb b­­lesést érdemelne az antant részéről. Odahaza pe­dig mindent elkövetett, hogy egykori ellenfeleit és politikai ellenlábasait­ megsemmisítse, kiirtsa, láb alól eltegye. A háborús kormányok minisztereit börtönbe csukatta, egyik-másikat legyilkoltatta, a hadvezére­ket pedig vésztörvényszék elé állíttatta. Az ország­ban ugyan állandóan voltak zavargások, Sztambu­­­linszky azonban vaskézzel biztosította uralmát és úgy ahogy, de föntartotta a rendet. Ezt az érdemet nem lehet tőle elvitatni, aminthogy az is az ő ér­deme, hogy a parasztság megerősítésével és az ál­tala inaugurált kíméletlen gazdasági politikával lábra állította Bulgáriát,­­­mely már azon az úton volt, hogy kiheveri a háborús sebeket, sőt azáltal, hogy a jóvátételi kérdésben már döntést provokált, rohamosan emelte a bolgár pénz árfolyamát is. Erőszakoskodása azonban, úgy­ látszik, még­sem volt állandósítható. Az új kormány csak a­­bolgár belpolitikában jelent változást s a külpolitikai orien­táció továbbra is békés és antantbarát marad, amint­ Dezső Alajos rajza, amelyet Sszlambu­jszkyról a P'esti qu­uo részére a lam­antei konferencián kés­ített Írta: Kárpáti Aurél A délelőtt izgalmai teljesen kimerítették s most fáradtan térdelt a vörös szőnyegen, az oltár legalsó lépcsőjén. Leeresztett karja ájul­tan simult a­z. új, gyűretlen reverendához. Ajka elpittyedt, mint gyermekeké. Térdelt. Zsib­badtan és mozish­ivánul, akár az ázsiai pap a háromarcú isi' ,­zobr.i előtt, meghajtott nyak­kal, gondola'' nul, csstk a vér lassú ugrálá­sát érez­ve„Vimr.,t testében. Még e-, «r'r átreszket­ett rajta ennek a napnak il. .­­en izgalma, megcsendesedve, szinte em- v'c halkulva, máris időtlen messze­ségbe távalodottan : a délelőtt, aranycsillogá­sával, nehéz tömjénködővel s vakító gyertya­lángjaival ; az ősi székesegyház szürke és vö­rös márvány belygei mélyén visszhangzó, dia­dalmas orgonaszó, amelynek dörgésében mint­ha kriptákat lezáró, óriás kőlapok hengeredtek volna húsz induló, ifjú élet fölé. Komor és megrettentő volt ez a sötét zengés s az arany­mi­­trás érsek szavai sem enyhítették a szétha­sadó csendben . Fratres carissimi, mivel a hajó kormányosának és népének közösen van oka a bizakodáshoz, vagy félelemhez, egyezőnek kell lenni azok véleményénél­, akiknek sorsa kö­zös... A nagytemplom üres öblén úgy szálltak keresztül, lebegve, bizonytalanul és ide-oda csapódva ezek a végzetes szavak, mint a kék űrben lebegő fekete madarak. Elnyitott szem­látta őket s láttukra gondolatai köré gúzs fe­szült. A húsz felszentelésre váró diakónus, bal­karján a felgöngyölt casulával, jobbjában a gyertyával és a bilincseket jelentő szalaggal, mereven és el­fulladtan állott, az­­atyák-­ ka­r­jában, míg az­ érsek, a síradvale utolsó vers­sora előtt, néven szólította őket. Köztük resz­ketett; ő is, mint aki csodát vár, valami benső kinyilatkoztatást, égi megvilágosítást, isteni illuminációt, ami igazán az Úr papjává emeli. Megingó léptekkel ment előre és alázatosan térdelt le a többi mellé, ahog­y az érsek a ne­vét mondta : Őze Valentin... Ó, hogy várta a hideg, megtanult, könyv nélkü­l tudott szertartás felmagasztosulását, a kemény és világos szavak titokzatossá mélyü­lését, a megváltást, fényben és pompában, ed­digi egyhangú, szürke életéből. Kétségbeesett erőfeszítéssel akart valódi értelmébe behatolni a hosszú intelem szavainak : Ha az, amit be­mutattok, az Úr halálának misztériuma, gon­doljatok arra, hogy a ti­­litsaitok is meghal­ja­nak a vétel ér, bűnös hajlandóság számára... legyen erényeitek illata: Krisztus egyházának gyönyörűsége... Hiába volt minden. Nem találta meg, amit keresett. A­ dallamos latin igék elcsengtek körülötte, — márvány szól így az acélkalapács érintésére, — üresen és értelmetlenül, akár egy unalmas led­éje a dogmatikának s mikor az érsek letér­delt és ők valamennyien arcra borultak a főoltár lépcsőin, a csalódás keserűsége könnyet sajtolt szeméből: hát soha,­­sohase látja meg az Is­tent®! Mikor érezze meg a Lélek galambszár­nyának verését, ha most nem?!... Ó, milyen nyomorúság ! Már fásultan, szinte önmagából kihelyez­kedve nézte, hogy az érsek nyakába ijeszti a stólát.: verd az Úr igáját, az ő igája édes és az ő terhe könnyű, — feladja rá a kigöngyölt ca­sulát,­ ez a szeretet jele, é­s felállva szól: Amit olvasnak, higyyék, amit hisznek, tanít­sák; amit tanítanak, kövessék Aztán gépie­sen nyújtotta előre egymás mellé szorított két tenyerét, míg a szent olaj hűvös keresztet vont rá. Újra érezte most ujjai körül a szalag szorí­tását, ahogy az archidiakonus átkötötte kezét s az átnyújtott kehely kis pu­­rchidegségét.­­Vedd a hatalmat h - hallotta a büszke szava­kat s az áldást követő responsoriumot, amelyet a kórus harsogva énekelt. Már nem nevezlek titeket szolgáimnak, hanem barátaimnak, mert mindent megismertetek... Gőzölgő meleg fűlt át a nagytemplomon. Péter-Pál delének tűzeső­je bezuhogott a félköríves ablakokon. A sok rulin Valentin iz­zadt testéhez tapadt, szorosra kötött vállken­dő­je meghúzódott s az é­ző viaszgyertyák szaga terhesen nehezedett mellére. Nyelve szárazon reszelte szájpadlását s üres gyomra étvágyta­lanul korgott. Már-már ájulás környékezte, mikor vége lett a hosszú ceremóniának s az utolsó evangélium után levethette az arany­hímzésű ruhát, amelyet annyi várakozó hittel, áhító türelmetlenséggel öltött magára. Nem így képzelte ezt a napot. S most, hogy a kis kápolna elhagyatottságában újra meg­borzongatta a csalódás, kétségbeesve, még egy utolsó kísérletet akart, tenni. Ezért jött ide, mindjárt a későre nyúlt­, ünnepi ebéd után, a csendben szunnyadó oltár elé. Imádkozni akart, repülni, föl, föl, a felhőkön pihenő trón titok­zatos magasságába, az elragadott lélek boldog és tiszta régiói felé. Imádkozni, liliomos Imre királyfi s ostoros­ szavú Pázmány erős, mély hitével, — megragadni az Istent és magába ölelni, évszázados, megszentelt szavak varázs­erejével. A hitet akarta, a forró, perzselő hitet, amely elégeti a kételkedés szennyét, a földi kí­vánság minden salakját s amelytől kigyullad a szív, mint májusi vecsernyén az áldásra emelt monstrancia sugárzó napja. Görcsös tü­relme­tlenséggel kívánta, követelte a mennyei tüzet: jusse, van hozzá, neki, a felszentelt pap­nak, aki­­ mindent megismert é­s aki egészen Is­tennek adta magát. Mikor érezte magán át­lobogni az új prometeusi gyönyörűséget, a Jé­zustól megváltottat, ha nem most, az elhiva­tottság első óráiban, amikor válla még frissen, töretlenül hajlik az ő igája alá­­! Himnuszok töredezett szavaival próbálta felgyújtani az óhajtott lángot. Emlékezete Szent Ambrus és Ágoston ujjongó énekének patétikus zengésű sorait keresgélte, majd az egyszerűség erejében bizakodva, az ősi igékhez fordult: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben !... Azután alább adta. A feltörő érzés néma hullámaihoz mene­kült. Úgy akart szólni hozzá. Hozzá, akit a szentségház bezárt aranyajtaja takar, ahogy gyerekkorában szólott az apjához : egy biza­kodó, támaszt­ kereső tekintettel, ergg tiszta és meleg szívdobbanással. A Szentlélek tüzes lo­bogása helyett már megelégedett volna valami szerény kis mécses világával is, csak égjen az, a mécs, égjen és táplálkozzék a hit olajából. hogy nem is lehet más, mert a kinantant bizonyára­ fokozott figyelmet fog fordítani az új útra induló »ősi ellenséggel«, Bulgáriával szemben. Szilágyi Lajos a közalkalmazottak fizetésrendezéséről A köztisztviselői­ megélhetésit m­inden tekintetben biztosítani akarja a Kormány Kállay Tibor pénzügyminiszternek a köztisztvise­lőkre vonatkozó tegnapi beszédével kapcsolatosan Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő a következő nyilatkozatot tette: — A kormány elhatározta, hogy a közalkalma­­zottak fizetését július 1-től fogva a megélhetési vi­­szonyoknak megfelelő magasságra fogja felemelni, s ezen elhatározás kapcsán a következő érdekes újítá­sokat lépteti életbe. Ezentúl a közalkalmazottaknak egységes ter­ményeket fognak fizetni, a különböző segélyek be­olvadnak a törzsfizetésb­e, melynek kerek összegét most számítják ki és ezután a mindenkori helyzethez képest havonta változtatják. — Ezentúl minden kifi­zetés a hónap első napján fog történni. — A természetben való ellátás mindaddig meg­marad, amíg a magyar korona értéke nem állandó­sul. A készpénzben való váltságolást azonban beve­zetik ott, ahol azt az érdekeltek maguk kérik.­­ A B-listáról visszavett alkalmazottakat nem fenyegeti az a veszély, hogy a mostani létszám -­apaszt­ásnál generalitet elbocsáttatnak, mert az apaszt­ásnál a többi tisztviselőkkel együttesen és egy­idejűleg bíráltatnak el ők is.­­ A fölösleges intézményeket és a szükségtelen hivatalokat meg fogják szüntetni és a megmaradt hivatalokban is átszervezik a munka menetét. Az államrendőrség tisztikarának fizetését a legrövidebb időn belül egyenlővé teszik a többi fegyveres szer­vezet tisztikarának fizetésével.­­ A hadiévek kétszeresen fognak beszámíttatni, a »hadi átmeneti személyi pótlék« azonban nem m­arad életben. Az elbocsátottak elhelyezkedését megkönnyítő KAXSz-irodát teljes erejével támogatni fogja a kormány. — Szükséges szakképzett embereket, valamint egy családban két embert nem fognak elbocsátani. Az el­bocsá­tandók ajánlólevelet is kapnak a volt hivatal főnökeitől. — A nyugdíjak a mindenkori ténylegességi fize­­tések szerint automatikusan fognak emelkedni. Tel­jes szolgálati idő után ezentúl 100 százalékos nyug­díjat fognak fizetni. Bíró és bíró nyugdíja között ezentúl nem lesz különbség, ha ugyanazon fizetési osztályból, ugyanazon szolgálati évvel nyugdíjaz­tattak. — Az özvegyi nyugdíj ezentúl az elhalt férj ténylegességi fizetésesek feleösszegében lesz meg­állapítva. Hasonló lényegek javítással változtatnak meg az árvák járandóságai is. — A férjes nőalkalmazottak ezentúl újra kapnak­­lakáspénzt. — Az elvont utazási kedvezmények pótlására a kereskedelmi miniszter olyan havi bérletjegyeket akar engedélyezni, amelyeknek ára a négyszeri oda-és visszautazás árával lenne egyenlő.

Next