Pesti Napló, 1924. május (75. évfolyam, 84–105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
Kedd van: Rakovszky Iván belügyminisztersége. Ha az ő távozásának híre az utóbbi napokban kissé háttérbe szorult, ez csak azoknak a kormányrendeleteknek tulajdonítható, melyeket a sztrájkkal kapcsolatban kiadtak és amelyeknek kiadása az fj mérlegét már úgysem ronthatták rosszabbra. A fővárosi törvényjavaslat tárgyalásának idejére válik aktuálissá a belügyi tárca kérdése s bárhogy cáfolják ma még a belügyminiszter távozását, az egységes párt informált köreiben ezzel határozottan számolnak s egész tábora van már Almássy László belügyminiszter-jelöltségének. Politikai naptár A belpolitikai szanálási folyamat első jelentős etape-ját általában a fővárosi törvényjavaslatban és még inkább az új fővárosi választásokban látják. Ez utóbbira csak késő ősszel kerülhet ugyan a sor, de a választási kampány már a javaslat napirendre kerülésével indul meg komolyan. Sorrendben a Ház először az új vámtarifát fogja tárgyalni, utána következik a büntetőnovella, amelybe már politikai motívumok is belejátszanak, majd a fővárosi törvényjavaslat. A Ház munkarendjéről és a kormány terveiről egyébként Bethlen miniszterelnök a legközelebbi napokban két helyen is fog nyilatkozni: pénteken az egységes párt értekezletén és vasárnap Hódmezővásárhelyen. Az egységes párt értekezletének napirendjén a házszabályrevízió is szerepel ugyan, de ennek egyelőre inkább elvi, mint gyakorlati jelentőséget tulajdonítanak. A közeljövő politikájában azt látjuk az első lépésnek, hogy Bethlen valamely erőteljesebb polgári irányzatnak érvényesülését igyekszik elősegíteni. Ennek aszükségességét hangoztatta ismételten legutóbbi beszédében : föl kell tehát tenni, hogy ilyen irányzat kialakulása érdekében a polgári liberalizmusnak és demokráciának tettekkel is kész segítségére lenni. Mit jelent Magyarországnak, hogy pénzügyi főbiztosa amerikai? Amerikai vélemény arról, hogy e tény mily óriási propaganda-érték Newyork, április 26. (A Pesti Napló tudósítójától.) Mikor kábeltáviratok először hozták a hírt, hogy, Magyarország kívánságára, amerikai pénzügyi biztost állítanak a magyar rekonstrukció élére, a newyorki sajtó nagy érdeklődéssel regiszttrálta e hírt: több lap vezércikkben hangoztatta annak a ténynek jelentőségét, hogy amerikai szakembertől, amerikai atmoszférától várja Magyarország a feltámadást. Aki ismeri az amerikaisajtó pszichológiáját és figyelemmel kísérte azt a publicitást, amelyet az osztrák rekonstrukció és Zimmermann népszövetségi biztos a nagy kísérlet sikeres stádiumba jutása után az amerikai sajtóban kapott, annak az egy ténynek, hogy Magyarország pénzügyi biztosa amerikai szakember, óriási propaganda-értéket kell hogy tulajdonítson. Az amerikai sajtó érdeklődésének arányai elképzelhetetlenül mások, mint bármilyen európai lapé és ebben az érdeklődésben a sovinizmus a legfőbb ösztökélő erő, így magától értetődő ez a valószínű föltevés, hogy Magyarország azegész rekonstrukciós idő alatt állandóan napirenden lesz, éles cikkekben fognak beszámolni a rendes és külön tudósítók a rekonstrukció haladásáról és a siker nyomán, amit itt kétségen felülinek tekintenek, valósággal nemzeti üggyé fogják minősíteni Jeremiah Smith teljesítményeit. Hogy Magyarországra nézve ez mit jelent, ezt nem kell magyarázni. A dollár nyerte meg a háborút, a dollár nyeri meg a békét. A világgazdaságban ma Amerika predominál és az amerikai bőségszaru arannyal van csordultig tele. Az amerikai nagytőke a mellényzsebéből ki tudná fizetni Magyarország összes jóvátételi és egyéb terheit, a konszolidálatlan állapotoktól azonban úgy fél, mint a pestistől. A népszövetségi ellenőrzés és az amerikai pénzügyi biztos, de legfőkép az utóbbi megbecsülhetetlen értékű garancia, két olyan előfeltétel, amelynek teljesítése után már szó lehet a Magyarország felé való gazdasági orientációról. Vérmes reményeket táplálni nem szabad, az amerikai tőke nem fog rohanni Magyarországra, mert bőven talál elhelyezkedési lehetőségeket a belföldön is. A hajlama azonban expanzív és ez a hajlam szívesen fordul olyan országok felé, amelyeknek erőforrásai amerikai kézben bőséges ellenszolgáltatást ígértek. Az a teljesítőképesség, amely hetek alatt felhőkarcolókat tud elővarázsolni a földből és azonnal nagyüzeműen használja ki a legmodernebb munkamegtakarító gépeket, csodákat tudna produkálni Magyarországon, amely technikailag — épúgy, mint a többi európai országok — legalább ötven évvel van Amerika mögött. Az óriási propaganda, amelyet Magyarrország az amerikai sajtóban nem jóakaratból, hanem szükségszerűen kapni fog, nagy idegenforgalmat fog megindítani Magyarország felé. Ennek az idegenforgalomnak helyes kezelésétől nagyon sok függ. Amerikában sohasem folyt magyar propaganda, a háború óta mutatnak csak nagyobb érdeklődést iránta az amerikai lapok és hébe-hóba még mindig megtörténik, hogy összetévesztik Ausztriával. Ez azonban ma már csak szórványos jelenség. Magyarország már a térképre került, meglehetősen jól van informálva róla az amerikai sajtó és Bethlen István gróf rekonstrukciós törekvéseit érdem szerint méltatják. Az amerikai sajtó azonban nemcsak tárgyilagos és a téradásban nagylelkű, hanem rendkívül érzékeny is. A sovinizmust e tekintetben a túlságig viszi és súlyos sérelemnek tekint minden Amerikát elítélő kritikát. Rudyard Kipling ellen hasábos támadócikkeket írtak napról-napra egy nyilatkozat miatt, amit Clare Sheridan, a World munkatársa előtt tett Londonban, mindaddig, míg Kipling meg nem retirált és nem mosakodott. Einstein professzor berlini nyilatkozatairól hosszú kábeltudósítások számoltak be és hagytak keserű mellékízt az amerikaiak szájában. Tisztelni kell az amerikai sajtó érzékenységét, mert amilyen könnyen nemzeti üggyé növeszthetnek egy amerikai sikert, ugyanolyan könnyen nemzeti ügyet csinálhatnak egy sérelemből is. •.,» ,. s • ki Fodor Nándor. . — Kigyelmed túl merész. M — Csak egyetlen egyet. — S azt is tudja, hogy Pataky Sándor mátkája vagyok. — Nem a férfi, a poéta kér csókot. Még szebben elpirult, még szebben elfehérült Ilonka. * — Igaz, valóság, kigyelmed az én legkedvesebb poétám. — A legkedvesebb? Ej, csakugyan érdemes volt 'Versfaragóvá lennem. — Kívülről tudom a verseit. •»•••• ' 1' — Tucatnyi verset írok ezentúl naponként. — De ... de .. de ezért csókot kívánni... Ő, Csokonai Vitéz Mihály, hány lelkes olvasója van figyelmednek? — Nem, nem a férfi kér csókot. Hanem a poéta... S nem is a legénynek adja, hanem a versednek. A legény nem is érdemli meg, rút legény. A versei szépek, azt mondja a leányasszony. Csak egyetlen csókot ezer versért. — Nincs kincs, — kacagott a leányzó. •— Verset írok a mennyegzőjére! Ilonka a cipője orrát nézte. Pedig látta már egynehányszor. Aztán csak azt mondta: — S én nem adok csókot a poétának még sem... Hanem, hanem a poéta adhat nekem. De csak egyetlenegyet, a homlokomra. Ilonka lehunyta szempilláit. Csokonai ajkával érintette. Sohasem volt pipacs olyan piros, liliom olyan fehér, mint Ilonka — akkor. A kacsák csak falták a kukoricadarát, dehogyis kívácsiskodtak. Ilyen tapintatos a kacsa, ha kukoricadara van előtte. Ahogy Csokonai elengedte Ilonka kezecskéjét s indult elfelé, a leányka még utána szólt: — Aztán az esküvömre ne küldje, hozza el aVerset! — Mikor tartják? — Pünkösdkor. — Eljövök. S ment befogatni. Nem sokkal utóbb, már a poros úton poroszkáltak a lovak. S múltak a napok. A levelek lehullottak, valamennyi. A szilvából pálinka lett. Zúzmara lepte el a fákat. S egy napon a juhászházakat úgy kellett kiásni a hóból, r- V' v' . * v Szent karácsony is elérkezett. A nagybőjt is clinult. Rügy fakadt megint a fákon. Madár dalolt már a friss lombok között. Három nappal piros pünkösd előtt poros ziéta állott meg az oroszlánok orránál. Ifjú ember ugrott le, maga jószántából. A komondorok farkcsóválva fogadták. Ismerőst üdvözöltek :a komondorok. Ugyancsak vidám volt Csokonai Vitéz Mihály, fütyörészett. A nemzetes úr benn ült a szobában. De az örökké füstölgő pipája kihűlve lógott a szájában. S megőszült a nemzetes úr? Tavaly csak deres volt a haja, most fehér. Huszonöt esztendőt vénült, vén ember lett. — Adjon Isten jó napot, — üdvözölte Csokonai. A nemzetes úr csak biccentett. — Megjöttem az esküvőre! — jelentette a költő. — Csendesen, csak csendesen ... — De hiszen most nappal van, ilyenkor csak nem alszik a leányasszony. Kiváltkép így esküvő előtt, talán még éjszaka sem. — Alighanem halotti koszorút fonunk jó Ilonkám homlokára, piros pünkösd napján. — Beteg ? — Fél esztendő óta. — Jár hozzá doktor ? — Nincsen a betegségének doktorja. — De hát mi baja van? Az isten szerelméért. — Egész télen feléje sem nézett a vőlegénye. Se szó, se beszéd, elmaradt. Sohasem hittem volna, hogy ilyen becstelen ember legyen ez a Sándor. Pedig gyilkos . . . Megöli Ilonkát! — Hol lakik az a Pataky? — Itt, a szomszédságunkban van a birtoka. Csokonai Vitéz Mihály csak sarkon fordult és elhajalott. — Ez a bolond már megint elszalad, — dörmögte a nemzetes úr. Csokonai pediglen ment megkeresni Pataky tanyáját. Könnyen meg is találta a tanyát. A gazdát annál nehezebben... Nem akart az szóba sem állni ember fiával. Azt mondták, így van ez már vagy félév óta. Azt mondták, bizonyos naptól kezdve nem látta mosolyogni senki, most meg már nem is beszél. Csokonai csak mégis megtalálta. Pataky künn kócorgott a határban, távol onnét, ahol béres dolgozik, ember jár. Elébe toppant a költő : — Csokonai Vitéz Mihály a nevem. Pataky csak vállat vont. — De pedig velem beszélni fog! — erősködött Csokonai. Pataky az ajkába harapott és nem szólt. — Én azért jöttem, hogy számonkérjem, mért hagyta el Szeghy Ilonkát ? De már erre kitört Patakyból a szó, . Nagyot kiáltott: — S ezt kegyelmed kérdezi! Még elémbe mer állani az úr? örüljön, hogy le nem durrantottank akkor. — Mikor? — ámuldozott Csokonai. — Amikor megcsókolta Ilonkát. — Ah, a csók? Látta? — Gyalogosan, kezemben puskával ballagtam a földeken át. Éppen a kukoricásban haladtam. Nyulat nem láttam. Csókot láttam. Nem tudtam, mit tegyek. Odalőjjek? Aztán csak visszafordultam. Nem, az ilyen hölgy nem érdemli meg, hogy gyilkossá váljunk miatta. De a csalódás engem szíven talált. — Ah, tehát az én ártatlan csókom az oka mindennek? — Ártatlan? .— s keserűen felnevetett Pataky. —• Farkas báránybőrben ... _ — Igen, igen, ártatlan csók volt, Vers jutalma, nem férfiszerelemé. A kigyelmed memnnyegzőjére ígértem verset érte. — S azzal csak kihúzott a kebeléből valami fehér papirost a poéta, tele volt az fekete betűvel. — Hanem azért engem ledurranthat. Én kértem, én adtam a csókot, ő csak eltűrte. No, rajta! De aztán menjen, fusson, mert Ilonka elhervad, mire egészen kinyílik a püskösdi rózsa. Ilonka meghal bánatában és nem utánam bánkódik, hanem tekegyelmed után. No, lőjjön le, aztán menjen. — Menjünk! — mondta Pataky. Csokonai Vitéz Mihály nem engedte a csétát Szeghy Pál házáig. Maga leszállott, lelkendezve előre futott, be a nemzetes úrhoz. , — No, mi az megint,? — vetette fel a fejét az úr. — Hozom a doktort! Piros pünkösd napján, maesett hónál fehérebben állott a pap elé Szeghy Ilonka. Bizony jószerencse, hogy rátámaszkodhatott, már Pataky Sándorra. Hanem ott állott, pap előtt. de akkurátusan beszélt a pap, a szeretet medicináját ugyancsak emlegette. Hanem a történetnek nem én vagyok a csinálója. Megírta ezt már — jó száz esztendeje — bizonyos kalendáriumcsináló, persze maga módja szerint. PESTI NAPLÓ 1924 május 6 . WySAMVMVMMWVVWMWWWWWVW . Feloszlatja a szerb kormány a magyar politikai szervezeteket Belgrád, május 5 (A Pesti Napló külön tudósítójától. A Politika jelenti, hogy a belgrádi kormány elhatározta a magyar politikai szervezetek feloszlatását, mégpedig az 1879. évi magyar nemzetiségi törvény alapján, amely a Magyarországhoz tartozott jugoszláv területen ma is érvényben van. Ez a törvény a nemzeti kisebbségek csupán olyan, szervezeteinek alakítását engedi meg, amelyeknek közművelődési és gazdasági céljaik vannak. Politikai körökben az a föltevés, hogy ez az intézkedés csak korszi lépés; abban az,,erélyes kormány- akcióban, amelyet a kormány mindama nemzeti ki- sebbségek ellen tervez, amelyek szerinte visszaélnek politikai szabadságukkal. Ma este már híre kelt annak is, hogy a Pasicskormány föntebbi elhatározásával kapcsolatban, a legnagyobb magyar nyelvű jugoszláviai lapnak, a Bolcs megyei Naplónak megjelenését betiltotta.