Pesti Napló, 1924. október (75. évfolyam, 205–231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
Budapest, 1924 7/ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 2600 osztrák korona. PESTI NAPLÓ 71 (tr 75. évfolyam 205. szám 2000 /korona Jerda, október 1 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL», Erzsébet körút 18—20. n. TELEFON I József 62-30, 62-31, 62-33 Felelős szerk.: J. 62—36. Szerkesztőség Bécsbar»» L. Kohlmarkt 7. Az igazságügyminiszter felügyeleti vizsgálatot rendel el a szolnoki tárgyalás ügyében A honvédelmi miniszter írásos panasszal fordult az igazságügyminiszterhez a tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt . A belügyminiszter a tényállás felderítése után fog panasszal élni Válság nincs! — jelentik ki illetékes helyen A szolnoki ítélet a minisztertanács előtt (Saját tudósítónktól.) A szolnoki ítélet politikai fejleményei gyors tempóban már ma délután rendkívüli minisztertanács elé kerültek. Tegnap még arról volt szó, hogy csak csütörtökön ül egybe a minisztertanács, de Bethlen helyesebbnek tartotta, hogy az ügyet — erős politikai fejleményeinél fogva — már ma vigye a minisztertanács elé s így hivatalosan megszabott mederben terelje a szükségesnek mutatkozó teendőket. A minisztertanács délután 6 órakor kezdődött és este negyedízig tartott. Ámde a szolnoki ítélet s az ezekkel kapcsolatos sérelmek, panaszok tárgyalása csak a tanácskozásnak kisebb részét foglalta le, mert a zsiszortjelentések és főként az aranyköltségvetés előterjesztése vette a tanácskozás legtöbb idejét igénybe. A tanácskozáson megjelentek a kormány összes tagjai és megjelent Pesthy Pál igazságügyminiszter is, aki alig egy órával a tanácskozás megkezdése előtt érkezett Budapestre. Az aranyköltségvetés tárgyalásánál jelen voltak a pénzügyminisztériumrészéről Jakab Imre, Vargha Imre és Szabóky Alajos is. Bármennyire fontos is az aranyköltségvetésnek közeli előterjesztése a Házban, a közvéleményt a szolnoki ítélet fejleménye izgatják legerősebben. Ezeket a politikai izgalmakat Rakovszky belügyminiszter ma megjelent nyilatkozata csak fokozta, mert ebben szokatlanul erős kritika foglaltatott a közigazgatási hatóságnak a szolnoki tárgyaláson éért sérelme s az ítélet indokolásának erre vonatkozó részlete ellen. Válsághírek keringtek a levegőben, vagy Rakovszkynak, vagy Pethynek, vagy mindkettőnek lemondása fenyegetett, ha a minisztertanácson megfelelő megoldást a sérelmek elintézésére nem találnak. De találtak megoldást az ügyek felürítésének törvényes mederbe való terelésével. — Válság nincs! — jelentették ki illetékes helyen a minisztertanács után. A válság csakugyan nem tört ki, de még kitörhet rövidesen, — ezt kell viszont megállapítania az események objektív krónikájának, mert minden azon múlik, hogy ha a hivatalos ténymegállapítások a sérelmek megtörténtét igazolták, mi történik azok orvoslására és megelőzésére a jövőben. Hivatalos információ a minisztertanács lefolyásáról Előrebocsátjuk azt a hivatalos információt, amit este fél tízkor a miniszterelnökségen, a tanácskozás befejeztével a sajtónak adtak. A miniszterelnök ma átvette hivatalát, délutánra a kabinet tagjait minisztertanácsra hívta egybe, hogy a távollétében előfordult aktuális kérdésekről magát inforáltassa. A miniszterek mindenekelőtt a fontosabb resszortügyekről tettek jelentést, majd a pénzügyminiszter ismertette a nemzetgyűlés elé terjesztendő aranyköltségvetést főbb vonásaiban. Ez foglaltael a tanácskozás legnagyobb részét. A minisztertanács foglalkozott a csongrádi bombaperben hozott ítélettel is és megállapította, hogy a bírósági ítélet ellen elhangzottkifogások és aggályok csupán perorvoslás útján bírálhatók el, minthogy pedig a királyi ügyész a fellebbezést bejelentette, egyéb intézkedésre szükség nincs. A honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a tárgyaláson észlelt egyes jelenségekmiatt ki 'í máris írásban panasszal élt az igazságügyminiszterhez, akihez a belügyminiszter a tényállás felderítése után, ha szükségesnek mutatkozik, ugyancsak panasszal fog fordulni. Az igazságügyminiszternek módjában áll ezen esetben főfelügyeleti jogánál fogva a felügyeleti vizsgálatot elrendelni s ennek kapcsán a szükséges intézkedéseket megtenni. Miután pedig az elsőfokú ítélet a vádlottakat felmentette, természetesen a nyomozás a tettesek felkutatása iránt tovább folyik. Alább vissza fogunk térni e lapidáris információ megfelelő megvilágítására. Ezt megelőzően azonban ideiktatjuk Pesthy Pál nagyérdekességű nyilatkozatát a mai minisztertanács után, valamint Vass József népjóléti miniszter nyilatkozatát is. Pesthy Pál igazságügyminiszter a minisztertanácsról A minisztertanács befejezése után a Pesti Napló munkatársának alkalma volt hosszabb beszélgetést folytatnia • Pesthy Pál igazságügyminiszterrel, aki a minisztertanács lefolyásáról, továbbá a csongrádi ítélet dolgában Rakovszky Iván belügyminiszterrel folytatott eszmecseréjéről a következőket mondotta el: — Én az egész bonyodalomról, UK-', a csongrádi bombapörben hozott itélet s annak indokolása előidézett, legelőször ma reggel a Pesti A opM-nak birtokomon járt tudnít'?'Vitors értesültem és ennek az in(Folytatása a 2. oldalon.) Ellenséges testvérek? A negyvennyolccal végződő évszámokat mi magyarok nagyon könnyen meg tudjuk jegyezni. Jogászaink memóriájában simán vert tanyát az 1748-as esztendő is. Ez a »nagy év« azért tarthat számot szürke elődjei és utódjai között a színesen kimagasodásra, mert valamelyik hónapjában jelent meg a már régen is európai szélességet jelentő francia könypiacon bizonyos Montesquieu nevezetű francia állambölcselőnek Esprit des Lois című munkája. Ez a Montesquieu olyan hangosan követelte a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalom tiszta, pontos s a végletekig keresztülvitt különválasztását, hogy követelését azóta — annyi évtizednek sok követelést elavulttá csökkentő elmúlása után — sem lehet elnémítani többé. Magyarul csak 1833-ban szólalt meg Montesquieu-nek ez a tanítása: »A törvények lelkéről« címmel tolmácsolt államjogi tanításában. Követelése azonban már régebben is fölharsogott nem egy haladó szellemű politikusunk ajkáról és utóbb sem némult el mindaddig, míg az 1869. évi IV. törvénycikkben, méltóságos alaptörvényben minden akkori veszedelemmel szemben körül nem bástyázódott. ötven esztendővel ezelőtt a Montesquieu-n nevelkedett magyar törvényhozó — az is őrajta nevelkedett, aki még A francia állambölcselő nevét sem tudta leírni — végre elvágta azt az olykor túlburjánzóan elvastagodott zsinórt, amely, a bíróságot a közigazgatáshoz, a közigazgatást a bíráskodáshoz fűzte. És kis híja hat évtizednek váltakozó politikai áramlatai közepett a közigazgatás is, a bíráskodás is, ha más-más úton, de mindig egyazon irányban haladt, mind a kettő olyan utakon amelyeknek irányát az államépség fentartásának és a társadalmi egészség megóvásának érdeke szabta meg. A közigazgatás és a bíráskodás édes testvérek voltak. Sohasem feledkeztek meg arról, hogy egy anyának gyermekei, sohasem törtek sem szülőanyjuk, az állam, sem egymás ellen. Az élet ugyan nem lehet elsúrlódások nélkül, mert különben halállá dermedne. Vitás határkérdések kétségtelenül fölmerültek a közigazgatás és a bíráskodás között, olykor az egyik, olykor a másik követelt a maga részére egyforma területet. De ezek a nézeteltérések sohasem hangosodtak veszekedéssé, ezek a felfogásbeli különbségek hatáskörökre vonatkozóan és illetékességek dolgában jóformán elméletek keretében maradtak és nem durvultak szemmel látható, szinte, tettleges összeütközésekké. A magyar história legutóbbi öt esztendejének szomorú kiváltsága, hogy megteremtette ennek az igazán Montesquieu szellemében való idillikus állapotnak zordabbra fordulását. Példákkal bizonyíthatnók, esetekkel megvilágosíthatnók, hogy éppenséggel nem vagyunk pesszimisták, amikor arra a fájdalmas diagnózisra kényszeredünk rá, hogy a közigazgatás és a bíráskodás már nemsgédes testvér. Formailag talán még mindig a legnagyobb tiszteletben tartják egymást, hiszen erre mifelénk ma már nem a lényeg megmentése, hanem, a formáknak áltató megóvása a legfontosabb. De a formákon túl — nem is kell túlságosan éles szem és fül e megállapításhoz — káosz, rendetlenül gomolygó és megváltó csillagot nem szülő káosz ködö lt