Pesti Napló, 1926. október (77. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-17 / 236. szám
30Vasárnap PESTI NAPLÓ "1926 október 17 tét a korlátlan szabadság napsugarában fürösztve szemlélheti. Az a szerző, melynek egész évre, a magyar ideálokért folytatott gigantikus örök küzdelemnek egyik legmegrázóbb megnyilatkozása, most, itt megpihenve gyönyörködik nemzetében. Felzendül a mesteri palotás büszke, dacos ritmusa, felharsan a toborzó, tele táncos harci kedvvel. Úgy szólalnak meg az igazi magyar népdalok, mint a magyar paraszt apoteózisai. A magyar szépséget csak a legnagyobb költőink énekelték meg ilyen felemelően tiszta és nemes hangokkal. Semmi melletverés, semmi fennhéjázás, csak egy csodálatosan egyszerű és közvetlen gesztus: ime, lássátok és gyönyörködjetek benne. S milyen megkapó egységbe olvadnak össze ezzel a gesztussal, ama részek megzenésítései is, melyek a szövegben az alapgondolat kifejezésében maradt hiányokat voltak hivatva pótolni! A »bécsi udvar« humoros »érdekességei«, a zenélő toronyórától kezdve az ABC-t éneklő császári gyermekekig, a »francia háború« »érdekességei« Napoleon harci- és groteszk gyászindulójával stb. stb. Vitéz Háry János, igaz, nem hódította meg a világot, de ez a magyar muzsikus a zseni mindenható erejével egy csapásra meghódította nemzete kultúrájának a francia sípokat és az osztrák dobokat. Olyan internacionális kultúrát tükröz ez a zene a magyar lélekben, hogy szinte elámulunk a tudáson, mely mindezt magába gyűjtötte s a költői zsenialitáson, mely a magábagyűjtöttet ilyen teljesen magáévá tudta átvarázsolni. Egy kis menüett, Amadé kakukos versére, melyet Mária Lujza énekel, egyszerre a színpadra varázslódik a múlt századeleji császárváros levegője, de úgy, ahogy azt a levegőt a magyar ember szívja, tüdejébe. És milyen természetes erővel szólal meg ebben a fényes kultúrkörnyezetben a magyar népdal, mintha csak azt mondaná: nézzétek, mindezt a pompát és fényességet általam tudtátok meghódítani, ha én, a magyar paraszt, nem énekelek, ha ezt a dalt meg nem becsülitek, akkor váltig utánozhatjátok Bécset és a franciát, de magatoknak igazán meghódítani, hogy a kultúra fényessége a ti kultúrátok fényessége legyen, nélkülem sohasem tudjátok. Háry zenéje megmutatja a közönségnek a magyar szellem dicsőségét, de mint mementót idézi színpadra a népet, hogy a közönség tudja, kinek kell köszönnie ezt a dicsőséget. Ennek a zenének nagyszerű betetőzése ezért, az a hatalmas zárókórus, mely a »Tiszán innen, Dunán túl« népdal motívumait felemelő himnusszá szövi össze. Tóth Aladár JI „Menekülő asszonyairól a rendező A Magyar Színház Az elszökött asszony címmel hirdette eddig a legközelebb színre kerülő újdonságát, melynek különös nevezetességet ad az, hogy a címszerepet, mint vendég, Gombaszögi Frida játszsza a Magyar Színház színpadán. Ma már elhatározták, hogy a Galsworthy-darab végleges magyar címe: Menekülő asszony lesz. A Galsworthy-darabot Lakatos László rendezi. E darab lesz az ötödik, melyet Lakatos László rendez. Ő rendezte ugyanis a Belvárosi Színházban az Olasz asszony, a Ki babája vagyok én, a Fej vagy írás és a A nagyságos asszonyt már láttam valahol című darabokat. A Pesti Napló munkatársa megkérdezte a Meneküő asszonyról Lakatos Lászlót, aki a következőket mondotta: — Galsworthy Menekülő asszonya reprezentatív darabja az újabb angol irodalomnak. Szép, igazi színdarab, nagy, telitüdejű »színház«, de ezt a színházat író csinálta. Gazdag mese érdekes cselekmény, csupa jó figura, élettel teli feszült helyzet és egy bőséges történésen át társadalmi osztályok, emberek egész kaleidoszkópja. Sok látni- és tanulnivaló, és amit az angol darabokban különösen szeretek, van bennne oktatás, tanulság, egy tétel demonstrációja. Mint minden igazi jó darab, a Menekülő asszony is színpadi produkció, ami a nézőt sokáig foglalkoztatja, még az utolsó függöny után is. Galsworthy óriási ereje, hogy van benne bátorság az örök problémákhoz nyúlni. Értem ez alatt: vannak problémák, amelyek örökké kell, hogy foglalkoztassák az írót, függetlenül attól, hogy azt előtte már megírta valaki, vagy nem. És ez helyes is, hiszen egy probléma nem merül ki egy darabbal, az újra, megismétlődik az életben és feltolul az egymást követő nemzedékek elé. Galsworthyban van bátorság, hogy hozzányúljon ezekhez az örök problémákhoz, így az Úriemberekben már egyszer felvetette, hogy úgy mondjam, civilbe öltöztette a Shylock-Lakatos László problémát. A mi Galsworthy darabunk, amit a Magyar Színház játszik, a Nóra-témának egy új, frissebb, modernebb, színesebb variációja, az utolsó felvonásban a Kaméliás hölgy pezsgős, muzsikás, virágos romantikájával. Kit nem érdekelne ez a kettős probléma, örök fájdalmas asszonyi probléma: a meg nem értett nőé és a bukott nőé. Galsworthynél a kettő egy: a meg nem értett nőből éppen azért, mert meg nem értik, — lesz bukott nő! — Ezt a remek elgondolású alakot Gombaszögi Frida játssza, aki ebben a darabban nagyszerű művészetével egyesíti Nóra és Gauthier Margit örök alakjait. A legszigorúbb verizmustól a legszárnyalóbb romantikáig gazdag erővel bontakozik ki rendkívüli művészete. Törzs Jenő, a férj, az új Helmer, gránitból való karakterfigura, Csortos Gyula egy lázadó író szerepében teljesen kiélheti egyedülálló, egyéniségét, Hegedűs Gyula angol tábornoka pedig már most, a próbákon is, példája a magyar színjátszásnak. Zátony Kálmán angol őrnagya, Forrai Rózsi gazdaasszonya, Tarnai Ernő szigorú ügyvédje, Dénes György lordja, Z. Molnár angol pincére, Báthory Giza és Tassy Mária lady-je, Stella Gyula angol sportsmane ad egy olyan együttest, amilyen nem sokszor akad magyar színpadon. Babits Mihály a Kósa György által megzenésített Laodameiáról Babits Mihály október 24-én tartja szerzői estjét a Zeneakadémián. Ez alkalommal előadásra kerül Babits Mihály nemes veretű, egyfelvonásos versesgörög tragédiája, a Laodameia is, melynek zenéjét Kósa György, a fiatal zeneszerző-generáció egyik legkiválóbb tagja szerzette. A Pesti Napló számára Babits Mihály a következőket mondotta: — Október 21-én lesz »szerzői estem« a Zeneakadémián. — Mondjak valamit róla? Mit mondjak? Bizonnyal nagyon szép lesz. Ezt szerénytelenség nélkül mondhatom, mert hiszen nem magamról beszélek, hanem azokról a nagyszerű művészekről, akik hangot adnak néma szavaimnak ... Mint aki bekiáltott az ormok közé s most ámul a visszhang zenéjén . . . Dehát nem is erről van szó. ön Kásáról kérdez és az ő Laodameiájáról, mely ezt az irodalmi estet egyúttal zenei eseménnyé is avatja. Magam is azt hiszem, hogy zenei esemény lesz, ambár némi merészség nekem ilyen véleményt kimondani, mert én a zenének legfeljebb áhítatos publikuma lehetek, semmikép a megítélője. Goethe, mondják, »botfülű« volt, « talán nem kell szégyelnem nekem sem, hogy ilyen tiszteletteljes hozzánemértéssel állok a muzsikával szemközt. — De meghallgattam a Laodameiát, s olyan mély, különös, megborzongató, szinte fizikai hatással volt rám, hogy lehetetlen nem hinnem: épp ilyen, vagy még nagyobb, még ezerszer nagyobb hatást fog kiváltani abból, aki a zenét lelke anyanyelvének nevezheti... — Hogy milyen viszonyban áll a Laodameia zenéje a szöveghez? Nem az egész szöveget használta föl, de amit igen, azt kísérteties megsértéssel, simulással a mű minden intenciójához, a hangulat és szavak minden árnyalatához. Úgy beszélhetek erről, mintha egy idegen, régi költő szövegéről volna szó, mert az a Babits Mihály, aki a Laodameiát írta, még a háború előtt élt, nagyon fiatal volt, és oly szépségekről álmodott, amilyenekről ma már talán nem is lehet, nem is szabad... Kósa tisztelte ennek a költőnek minden szavát, nem hamisította meg egyetlen intonációját... A Laodameia már a szövegben is félig-meddig zenei mű volt, amennyire ez szavakkal lehet. De a szavak és sorok komplikált zenéjén túl Kósa kihozza az antik és modern érzések, a görög fátum és modern borzongás rejtett, deszándékolt vegyítését, ami, gondolom, a szöveg ízét adja. „ , — Annyira megragadott Kósa műve, hogy (*) Megkezdődtek Molnár Ferenc új vígjátékának próbái Bécsben. Bécsi szerkesztőségünk jelenti: A Burgszínház Kamaraszínházában, a® Academic Theaterben szombaton kezdődtek meg a próbák Molnár Ferenc »Játék a kastélyban” című háromfelvonásos új vígjátékából, amelynek bemutatóját november 10. és 15-ike között tervezi a Burgszínház igazgatója. A vígjátékban a Burgszínház legkiválóbb régi tagjai játszanak, a régi színészek közül Reiner és Devrient. Az újabb burgszínházi tagok közül a legtehetségesbb színésznő, Wagener Hilda, ugyancsak szerepel a darabban. A próbákon, amlyeket Hans Brahm vezet, Molnár Ferenc személyesen is résztvesz. (*) A Doktor Nikodémusz szereposztása. A Nemzeti Színház Kamaraszínházának egyik legközelebbi újdonsága, Vándor Kálmán új színműve, a Doktor Nikodémusz lesz, melynek szereposztása a következő: Dr. Nikodémusz: Oiray Tivadar, Rehdkné: Kiss Irén, Juliska: Radó Mária, Olga: Rózsahegyi Marica, Klivényi: Gabányi, Kovács Pál: Sugár, Edith: Cs. Acél Ilona, Az orvos: Odry Árpád, Fogadósné: Ligeti Juliska. (*) Operabál lesz az idén. Hosszú esztendők után ismét szó van az Operaházban a békeévek operbáljainak felújításáról. Az Operaház vezetősége részéről erre vonatkozólag a következő felvilágosítást kaptuk: — Már a múlt esztendőben szó volt arról, hogy nagy operabált rendezzünk. Az akadály csak a pénz volt! Békében megvolt az Operaháznak az a szerkezete, mellyel lefedhették a széksorokat; a kommunizmus alatt ezt a szerkezetet ismeretlen kezek eltüntették. Tavaly nem volt pénzünk arra, hogy ezt a hiányt pótolhassuk, most azonban tárgyalásokat folytatunk erre a célra való pénz szerzésére. A tervezett operabált — ha megkapjuk a pénzt — fényes külsőségek között tartanánk meg január végén. (*) Tino di Pattiera vendégjátéka. Az Operaházban Leier Huber kezdte meg a szezon külföldi vendégeinek sorát. Október utolsó hetében Tino di Pattiéra érkezik Budapestre és négy ,estén fog énekelni. Itt említjük meg, hogy a Figaro lakodalmá-t, melynek próbái Kerner István vezetésével állandóan folynak, még ebben a hónapban hozza színre az Operaház. (*) Josephine Baker 1000 dollárt kér estényként Budapesten. Mistinguette és Raquel Meiler népszerűségét is elérte már Párizsban Josephine Baker, a Folies Bergére néger primadonnája. Az amerikai pincérlányból lett táncosnőt fényes ajánlatokkal csábítják külföldre, de ő ezeket az ajánlatokat visszautasította, mjert a szezont Párizsban óhajtja tölteni. Egy magyar impresszárió is felkereste a híres táncosnőt és szerződést akart vele kötni, hogy Budapesten is fellépjen. Baker kijelentette, hogy szívesen jön — 1000 dollár esti fellépti díjért, azzal, ha legalább tízszer léphet fel, de akkor is csak májusban. Ezek után Josephine Baker, úgy látszik, még májusban sem jöhet Budapestre! (*) Regényíró — újságíró. Theodore Dryser, kitűnő amerikai író nagy sikert aratott Amerikában »The American Tragedy« című regényével, amelynek témája egy gyilkosság. Dryser olyan érdekfeszítően írta meg regényét, hogy még bírói körökben is nagy elismeréssel fogadták. Az amerikaiak egyik legnagyobb napilapja, az Examiner most Drysert kérte fel, hogy a nagy port felvert Hall-Mills-gyilkosság bírósági tárgyalásáról cikksorozatot írjon. Az Examiner szokatlanul nagy fizetést ajánlott fel ezért az újságírói munkáért Dryser-nek, aki a szerződést elfogadta, aláírta és már meg is kezdte a cikksorozat írását. Babits Millás'-' azt csináltam vele, amit én most velem: meginterjúoltam. Megkérdeztem tőle, mi vitte őt a Laodameiához? mikortól kezdve s mennyi ideig foglalkozott vele? s voltak-e nehézségei, küzdelmei a szöveggel? Nehezen beszél: úgy látszik, ő is azok közé tartozik, akiknek egyetlen otthonos nyelvük a zene. Mégis kielégítette kíváncsiságomat s elmondta, mi kapta őt meg a költeményben. — Egyik oldalon a görög alvilág, az abszolút mozdulatlanság, érzéketlenség; másikon a lehetetlennel dacoló szenvedély, a Szerelem, mely a Halálnál is erősebb... Éveken át tűnődtem rajta, hogyan lehetne ezeket a verseket úgy szedni kótára, hogy zeném ne csorbítsa a versek muzsikáját, de kifejezze mindazt, amit a szavak mögött érzek. 1924 őszétől egy évig dolgoztam rajta, úgy csináltam, cantate formájában, alt-szólóra és vegyes kórusra. Kósa nagyon meg van elégedve az előadással is, melyből szorgalmasan folynak a próbák. Vígszínház Sty-tta esete árival minden este