Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)
1927-12-01 / 273. szám
Budapest, 1927 ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egy bóra .... 4 pengő Negyedévre 10 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken es a pályaudvarokon 16 fillérnnepnapokon . 20 fillér Vasárnap 30 fillér Kliger szám Ausztriában-RétkozuanőOijaras (SOUOo. K) vartmar 4«o»r»1 (4000 o. K) J / jftstómelléklet folyam 273. szám Jtpg 16 tillés* Csütörtök, december 1 PESTINA SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 51. szám. KIADÓHIVATAL• Erzsébet körút 18—20. TELEFON • József 464-17, J. 464-18, J 464-19 Szerkesztőség Bécsben: I., Kohlmarkt 7. Serédy Jusztiniánt a pápa esztergomi érsekké kinevezte A legközelebbi konzisztóriumön bíborost méltóságra emelik Róma, november 30. (Stefano) Az Osservatore Romano hivatalosan jelenti: Őszentsége esztergomi érsekké főtisztelendő Serédy Jusztinián atyát méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni, akit a legközelebbi konzisztóriumon a bíbornoki méltóságra fog emelni. A napilapok közlik a kinevezés hírét és Serédy Jusztinián szentbenedekrendi szerzetest dicsérő szavakkal jellemzik. Kinevezését nagyjelentőségűnek tartják és kiemelik nagy tudását és azt a buzgalmat, amelylyel hivatásának él. Róma, november 30. A ma kinevezett új esztergomi érsek prekonizálása a december 19-iki, illetőleg 21-iki titkos, majd nyilvános konzisztóriumon fog megtörténni. A konzisztóriumon, hír szerint, a pápa bíbornokká fogja Serédyt kreálni, akit rövidesen személyesen szentel Rómában püspökké. Serédy pályafutása a kis pozsonymegyei falutól az esztergomi érsekségig Serédy Jusztinián (Saját tudósítónktól.) Dr. Serédy György Jusztinián 1884 április 24-ikén született, Pozsony megyében, a színmagyar Deáki nagyközségben. Abban a községben, amelynek románstilű bencés temploma a jövő évben ünnepli építésének hétszázadik évfordulóját. Ennek a templomnak írták a pantonhamú bencésszemetesek a legrégibb magyar nyelvemléket, a Halotti Beszédet, amelyet a Praykódex őrzött meg. Serédy Jusztin édesatyja cserepesmester volt, akit becsületes munkájáért szívesen hívtak a szomszédos plébániák és templomok tetőmunkálatainak elvégzésére. A cserepesi mester György fia sokszor nézegetett le a templom magasbanyúló tornyának tetejéről ... Nyolc testvére volt Györgynek és ő volt a legkisebb. Tehetséges, tanulni vágyó fiú volt Serédy György, aki már gyermekkorában rajongva merült el a vallás áhítatában és mindig mondogatta, hogy szentéletű ember, pap lenne a legszívesebben. Gulyás Elek, Deáki jólelkű bencés plébánosa, látva a fiú Istenáldotta tehetségét, gyakran mondotta atyjának: — Mester uram, adja fiát tudományos pályára! Gimnázium kell annak, nem pedig mesterség. Mert meglátja, nagyra fogja vinni még ez a gyermek. Pannonhalmán így került a kis Serédy György a pozsonyi gimnáziumba, amelynek egyik legtehetségesebb diákja lett. Alig végezte el a hatodik osztályt tiszta jeles eredménnyel, a kiváló tanuló búcsút mondott a pozsonyi gimnáziumnak és elment Pannonhalmára, ahol fölvétette magát Marcel bátyja révén a Szent Benedek rendbe. És tanult, dolgozott Serédy György Jusztinián tovább, lelkes szorgalommal. Társai tisztelettel, szeretettel vették körül az ifjút. 1901 augusztus 6-án Pannonhalmán öltötte magára Serédy György a Szent Benedek rend szerzetesi ruháját. Ekkor nyerte a Jusztinián szerzetesi nevet. Próbaévét, valamint a gimnázium VII. és VIII. osztályát Pannonhalmán végezte, vizsgáit, érettségijét pedig a győri főgimnáziumban tette le, ugyancsak tiszta jeles eredménnyel. Kedves szórakozása volt Serédy Jusztinnak az írás. Gyakran írogatott már mint középiskolai diák a Zászlónk című ifjúsági folyóiratba, amelynek díjait nem eegyszer megnyerte. Egy alkalomal pedig XIII. Leó pápa egyik költeményének lefordításával vitte el az első díjat. Az érettségi után a számtan, fizika szakot akarta választani, de főapáttá, Fehér Ipoly Rómába küldte teológusnak, a Monte Aventinon épült bencés egyetemre, itt végezik: teológiai tanulmányait és egyben itt vetette meg merész ívelésű pályájának alapját is. Rómában Serédy Jusztin nyelvtanulásra vetette magát és társai egyre növekvő bámulattal látták, mint szerzi meg hét nyelv alapos ismeretét. Szeretetreméltó egyénisége közkedveltté tette a világ minden tájáról a bencés egyetemre sereglő társai, valamint tanárai előtt. Nem volt ő komolykodó, magába zárkózott fiatalember, sőt derűs, aranyos humorával sok órát szerzett környezetének. A római egyetemen ismerkedett meg a híres belga egyházjogászszal, B. Bastien Péterrel, akinek nagy szerep jutott Serédy pályájának irányításában. A római bencés egyetemnek az a kiváltsága, hogyha valaki valamennyi teológiai vizsgáját kitüntetéssel teszi le, a doktori címet minden külön vizsga nélkül megkapja. Serédy elérte ezt a legnagyobb kitüntetést, így avatták doktorrá, majd pedig hazaérkezése után Kohl Medárd püspök 1908 július 14-én áldozópappá szentelte. Nem maradt sokáig itthon, mert Bastien Péter Serédyt elkérte Fehér Ipoly főapáttól, az egyházjogot kodifikáló pápai bizottság számára, amelynek hamarosan tanácsosa lett. Fehér Ipoly Pannonhalmára akarta hozni Serédy Jusztint hitszónoknak és teológiai tanárnak, de az új főapát, Hajdú Tibor egyik legelső intézkedésével visszahelyezte őt Rómába, megkezdett munkakörébe. Ettől fogva állandóan Rómában tartózkodott és csak a nyári szünidőket töltötte itthon. Az évek szakallatlanul egyházjogi munkálkodással telnek és amikor P. Bastient a Szentszék boszniai apostoli delegátusává nevezik ki, az egyházjogi művek áttanulmányozásának, az új kánonjogi kódex nyersanyaga összegyűjtésének és felhasználásra kiválasztásának óriási munkáját egyedül Serédy Jusztin végezte. Részt vett emellett az egyes kánonok végső szövegezésében és egyedül végezte a hatalmas mű forrásainak megjelölését és jegyzetekkel való ellátását. Természetesen Serédy Jusztin örökölte P. Bastien jogi tanszékét is a római bencés egyetemen. Gasparti oldalán — a vita háború aatt jött a világháború, amely Serédyt Rómában találta. Serédy Juszta legyőzte egyéni fájdalmát, amely a családjától való elszakítottság érzéséből fakadt és bár éezett körülötte a világ, ő csöndesen dolgozott továb nagy munkáján. Amikor Olaszország megüzente az osztrák—magyar monarchiának a háborút, Serédy Jusztin már csak a Vatikán területén folytathatta munkáját. Egyre jobban magára vonta a pápa figyelmét. Az a szeretet és becsülés, amellyel Gasparri bíboros pápai államtitkár viseltetett a fiatal magyar tudós iránt, ekkor mélyült ki benső barátsággá. Casparri atyai jóbarátként két éven át vendégül, asztaltársául látta Serédy Jusztint. Sok érdekes epizódot jegyeztek fel ebből az időből, amelyek- Az ucca és a politika A miniszterelnök úr ma dicséretes erélyt tanúsított. Keményen és határozottan kijelentette, hogy a politikát nem engedi kihurcolni az uccára. Helyes, nagyon helyes. A politika kérdései valóban nem az uccára valók. S az ucca sem arra való, hogy ott politikai kérdések dőljenek el. Se baloldali kérdések, se jobboldaliak. A nemzet erre a célra már régebben külön palotát épített, azzal a kimondott céllal, hogy a politika kis és nagy problémái ebben a palotában intéztessenek el. Ha onnan kivisszük a politikát az uccára, az ucca rendje egészen bizonyosan felborul. Sőt esetleg az a másik, nagyobb jelentőségű és fontosabb rend is, — a társadalom rendje — amelyet pedig minden eszközzel meg kell védeni a rendbontás, avagy éppen anarchia veszedelme ellen. A miniszterelnök úr erélyes kijelentésének tehát minden szavát aláírjuk. Azonban emlékeztetnünk kell arra, hogy vannak bizonyos politikai kérdések, amelyek a legerélyesebb tiltakozások ellenére is kikerülnek előbb-utóbb az uccára. Nem is kell kihurcolni őket, kimennek azok maguktól s ott aztán nemcsak zavart keltenek, hanem olykor kiszámíthatatlan következményekkel is járnak. Ezek az elintézetlen politikai kérdések. (Amilyen például jelenleg a sajtószabadság kérdése.) Az elintézetlen politikai kérdések mindig veszedelmesek. Rakoncátlanok és engedetlenek. Egyetlen biztos fegyver ellenük — az elintézés. Elintézés, a törvényhozás házának falain belül. Mégpedig a probléma olyan végleges rendezése, egyetemes megoldása, amely mindenki számára megnyugtató válasszal szolgál. Elintézett kérdések sohase borítják fel az utca rendjét, ellenben félintézkedések annál többször. De van más oldala is az éremnek. Nevezetesen — a másik oldala. Ha a baloldali politika »kilengéseit« nem tűri a kormány az utcán, ne tűrje a jobboldaliét se. Sem ilyen formában, sem ilyen alkalommal. Tessék egyenlő szigorral visszaszorítani a rendbontókat, akár »destruktív«, akár »konstruktív« jelszóval igyekeznek kihurcolni a politikát az uccára. Mert — hogy még egyszer igazat adjunk a miniszterelnök úrnak — az ucca csakugyan nem hivatott semmiféle politikai vita eldöntésére, semmiféle politikai kérdés megválaszolására, semmiféle politikai probléma megoldására. Az utcára kikerült politika elveszti a józan megítélés higgadtságát, a logikus érvelés bizonyítékait s helyettük legtöbbször nyomósabb gerundiumokhoz folyamodik. Ennek a lehetőségnek bekövetkezését tehát föltétlenül meg kell gátolni, a fenyegető veszedelmet csírájában elfojtó, preventív intézkedésekkel. A sürgető politikai kérdéseket tessék közmegelégedést és közmegnyugvást keltő módon megoldani, az erély mértékét viszont minden esetben egyformára szabni, jobbfelé és balfelé egyaránt. »Elnézésekre« pedig nincs szükség. Se úgy, ahogy a kormány, se úgy, ahogy az ellenzék gondolja. A kormány kötelessége, hogy pártatlanul őrizze meg az uccát mindennemű politikai demonstrációtól, különben súlyos következményei lehetnek egyoldalú — elnézésének