Pesti Napló, 1928. május (79. évfolyam, 99–121. szám)
1928-05-01 / 99. szám
, Budapest, 102S ELŐFIZETÉSI ÁRAK: .91 hóra. . . . , 4 pengő Hegyedévre . . . 10 pengő Egyes szám ára. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . . 16 fillér Ünnepnapokon .. 20 fillér Vasárnap . . . . , 80 fillér A 79. évfolyam 99. szám Vám* PEST EU3a› BewaeaH «km firma 16'néf Kedd, május 1 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. 82. TELEFON József 464-18, f. 464-19. Szerkesztői cég Récaben I., Kohlmarkt 7. « 4 0« ÖNGYILKOSOK ÍRTA: FRIEDRICH ISTVÁN A konszolidáció óriási léptekkel halad előre. Minden héten szaporítja sikereit és győzelmeinek sorát. A meglepetések nagyszerű stratégiájával dolgozik. Ma itt, holnap ott. A poklok inflációs sötétségében szenvedtünk, amikor ez a rendszer egy nyilvános szavazással közigazgatott úgynevezett választási hadjárattal elfoglalta ezt a trianoni hazát, hogy a purgatórium gyötrelmein át azidő nekünik dolgozik, jelszavával a megélhetés boldog világába elvezése. Munkaalkalmat, elhelyezkedési lehetőségeket az intelligencia részére, olcsó hitelt és a drágaság letörését ígérték. Minden ígéretük, minden programpontjuk száz százalékig teljesült. Folyton győznek, ünnepelnek, egymást magasztalják és dicsőítik. Csak most szólította Bírd kincstárnok a dolgozó társadalmat fegyverbe a takarékosság szellemének trónraültetése céljából, most hadakoznak óvatos és lassú előnyomulással a kamatuzsora ellen, most ontjaik a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem Szaharájába az olcsó hittelek éltető nedveit, állandóan leszállítják azadókat, közigazgatnak, ankéteznek, miniszteri fizetéseket emelek, nyugdíjakat kegyelemből kikerekítenek, luxus-szalonkocsit építenek ésmindezek tetejében még ráérnek foglalkozni az öngyilkossági járvány leküzdésével is. Ezt csinálják most. Az élők és holtak már szanálva vannak, csak az öngyilkosjelölteket és az élet részére megmentett öngyilkosokat kell még a konszolidáció tüneményes rendszerébe foglalni. Az erkölcsök az erkölcsvédelmi rendelet óta már meg vannak mentve, a káromkodási rendelet is konszolidálta a magyar virtus kitöréseit. Mindez rendeletek alapján, rendőri intézkedésekkel. Ezt a bevált utat választják ama mostobbant adóalanyoknak a konszolidáció paradicsomába való visszavezetésére is, akik elmezavarodottságukban a rendszer áldásairól lemondani hajlandók és önkezűleg vetnek veget életüknek. Azt a szegény öngyilkost, akinek sikerült tette, azt futni hagyják, — már a túlvilágba — pedig valamikor a kihűlt hulláját a hóhér által égették el. Ha életben marad, közigazgatási eljárás alá vétetik. Vigasztalják, távoltartják további veszélyektől, az életuntak ott-honába ültetik és ami a legfontosabb, nyilvántartják és kimutatást készítenek róla két miniszter részére is. Az öngyilkosságok gartesz szellemét azonban, azt a fránya, minden lében kanál újságírótmindenesetre rendőri alapon megrendszabá-zyozzák, ha írni mer, az öngyilkosságról és ezzel egyrészt reklámot csinál az életuntnak,másrészt kedvet csinál annak a többi csa-svargó felesleges embernek, aki nem tudott hiány akart a konszolidáció újjáépítésében elhelyezkedni. Én nem hiszek abban a konszolidációs alaptételben, hogy minden baj el van intézve, ha t rendelet jelenik meg ellene, ha hivatalt szerveznek részére és az újságírókat becsukják. A rendszert nagyjai folyton harsogják, hogy a magyar karakterrel nem fér össze a titkosság, a magyar szavazó csak nyilvánosan akar az urnához járulni és nem szokott sötétben bujkálni. Csodálatos, hogy ez a nagy nyilvánosságimádás csak a szavazóurnákkal kapcsolatosan tölti el honfiúi keblüket, de mindenmás vonatkozásban ellenségei a nyilvánosságnak és igyekeznek azt a titkos közlések kínai falával körülbástyázni. De miért kezdik az öngyilkossági járvány elleni harcot csak akkor, amikor az adóalany már a Drimába ugrik, vagy a kötélen lóg, vagy ereit vágja fel? Pest vármegye egyes járásaiban az újszülött gyermekek fele még csecsemő korában lesz életunt és itthagyja azt az államot és társadalmat, amely szingény édesanyjának nem juttat annyi táplálékot, hogy szoptathassa és nem ad neki olyan minimális intelligenciát, hogy higiénikusan fel tudja nevelni. Az új nemzedék felének öngyilkosságai. Van-e ennél borzalmasabb bűn az igazi fajvédelem ellen. Itt nem kell »Rakovszky«-mentőcsónak, nem kell életmentésre kiképzett rendőrlegénység, nem kell külön osztály, nem kell közigazgatási eljárás, nem kell kimutatás és nyilvántartás, csak munkaalkalmakat nyújtó közgazdaság inaugurál á®a és komoly szociálpolitika. Akkor lesz anyatej, lesz tiszta ruhácska, fűtött szoba és szépen fejlődő gyermek, reményteljes jövő.yadhetaoihetaoihetaoihetaoihee reményteljes jövő. Igaz, hogy újságírót, mint obligát függvényt ily módon nehéz lesz becsukatni, de ett nem lehet akadály. A rendszer szabadságjogokat visszaállító vadászterületein elég csapda marad még a sajtókontárok részére. Annyi baj legyen. A tisztifőorvos jelentése szerint 82.000 fővárosi tanuló közül 30.000 beteg. Majdnem 40 százalék. 7000 tuberkulotikus van közöttük. Majdnem 10 százalék. 30.000 ifjú testtel az életuntság csirái' 'tanyáznak a gyermek önhibáján kívül és 7000 tanulóban setreng a korai halál Az újszülöttek megmaradt, megtizedelt sorából az iskolaévek is bőségesen szedik áldozataikat. Fogy, pusztul, nélkülöz, éhezik a fiatalság. Pusztul, pedig senki sem ad neki eszközt, hogy pusztítsa, eméssze magát, nem olvas et ilyenre szuggeráló újságcikkeket sem, de a magángazdaság sivatagja nem nyújt megélhetést szüleinek. Gondok, nélkülözések között jön a világra, szegénységben fejlődik vérszegény ifjúvá. Szegény ámulja, bármolja a varádés Államot, az ünneplő Rendszert, imádni tanulja a Konszolidációt, de közben megőrli a »nekünk dolgozó Idő«. Felesleges emberré lesz lassanként. Kenyér után fut. Küzd, harcol, bukdácsol. Görcsösen ragaszkodik a becsületes út Kálváriájához. Az egyik pénzzé teszi utolsó rongyait, kivándorol Braziliába és ott lelketlen munkaadók rabszolgatáboraiban pusztul el, tiltott közlés nélkül. »Rakovszky« csónak nélkül, nyilvántartás és kimutatás nélkül. A másik idehaza azt látja, hogy az állam és társadalom nem nyújt neki semmit. Nem nyújt neki alkalmat, hogy becsületes munkával tisztességes keresethez és megélhetéshez jusson. Bűnös útra térni nem akar. Kétségbeesik, átveti magát a híd korlátján és keresi a halált. Ez utolsó akaratának a végrehajtásánál is szembetalálkozik az állam mentőszerveivel, majd vigaszt és buzdítást nyer az életuntak otthonában, annak a társadalomnak jószívű és vallásos részétől, amely az élet keresztjének cipelése közben segítséget neki nyújtani nem tudott Azután síjból startol a kenyérért folyó versenyben, vagy munkát kart, vagy megint nyomorog és kezdődik újból és élőiől az egész tragédia. Ne azokozattal bajlódjanak a rendszer bölcsei, hanem az okkal. Ne az öngyilkosokról és az azzal kapcsolatosan berendezhető újabb állami irodáról, szervezetről, rendeletről és a Jó isten tudja még micsoda bürokratikus csodákról beszéljenek, hanem arról, hogy itt ebben a szerény országbana sok parádé, ünnep, bankett, túlfejlesztett államapparátus mögött egy gondterhes, proletarizálódó dolgozó társadalom vívja a konszolidáció győzelmi mámorával elfátyolozott élet-halál küzdelmét. A társadalom alapsejtjét, a családot a szülők nem tudják már fentartani. Az ifjú generáció felnevelése mindinkább nehezebbé válik, az apa, sőt anya is dolgozni akar, de nem jut munkához. Minek épült itt az omladozó társadalom vérszegény testén az angolkóros Csontvázán ez a mammutállam, ez a konszolidációs csodavár egész egységes Hinterlandjával, ha a titkos választójogra éretlen magyarnak még munkaalkalmat sara képes biztosítani. A munkaalkalom nyújtását nem lehet azzal megtagadni, hogy az illető még nem érett rá. Az állam nemcsak azért van, hogy az adókból egy vasúti luxuskocsiikkal fölcicomázott bürokráciát tartson el, hanem hogy az a társadalom, amelynek összjövedelméből 20 százalékot vesz el az európai mintakincstár részére, munkához jusson, produkálni tudjon. A polgár nemcsak azértvan teremtve, hogy hallgasson, adót fizessen, a Gessler kalapok tömege előtt meghajoljon, hanem azért, hogy a neki juttatott munkaalkalom útján önmagának és családjának megélhetésit biztosítson. J'accuse! Nem azért van annyi öngyilkos, mert azfjságok megírják az öngyilkosságokat, nem azért, mert ez a terület még nincsen közigazgatásilag kimunkálva, hanem azért,mert az uralkodó rendszer nem volt képes ezideig minden államit és társadalmi rend egyedüli alapját képező nemzeti termelést úgy megszervezni és kiépíteni, hogy minden dolgozni akaró magyar munkához jusson. Látok kormányt, látok pártot, látok adminisztrálást, mindenre kiterjeszkedő rendőrfelügyeletet, de nem látok nemzetgazdaságot irányító és munkaszervező kormányzást. Ezt a hiányt nem lehet retorikai mutatványokkal és snobizmussal pótolni. Itt tényleges eredmény kell Olyan nemzetgazdaság, hogy munkája lévén mindenki fentarthassa magát. Nagyon helyes, ha az öngyilkossági járványt meg akarják fékezni. Tartsák vissza a szerencsétleneket ettől a lépéstől, de a tervezett mód csak a tehetetlenségnek bürokratikus utakon való szánalmas levezetési kísérlete, semmi más. Konszolidációs bölcsek, kezdjétek meg az öngyilkosságok elleni küzdelmet azzal, hogy feleljetek a kérdéseimre. Hova menjen, mit tegyen az a magyar testvéretek, aki minden ivalkodása ellenére sem tud munkához jutni, éhezik, családját nem tudja ellátni? Mi a konszolidáció receptje ezek részére? Okosan és érdemlegesen válaszoljatok, mert erre sok öngyilkosjelölt, akinek sorsát ti annyira, szigeteken viselitek, naavon, de naavon kíváncsi. Radics fegyverkezéssel vádolja Jugoszláviát Allítólag 3 milIárd dinárt fegyverkezési célokra akar fordíttatai az új kislföldi kötasBitfoSB Belgrád, április 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Radics István, a horvát parasztpárt vezére angol hírlapírók előtt azt a nyilatkozatot tette, hogy a jugoszláv kormány a felveendő külföldi kölcsönből 3 milliárd dinárt fegyverkezési célokra akar fordítani. A pénzügyminisztérium határozottan cáfolja ezt stiflit. A kormány arra kötelezte magát,hogy a hiteltnyújtó külföldi bankcsoport elé tervezetet terjeszt, amelyben pontosan felsorolja mindazokat a beruházásokat és egyéb kiadásokat, amelyeket a kölcsönből szándékozik fedezni, a kormány pedig szigorúan ragaszkodni fog ennek a kötelezettségnek teljesítéséhez. (M. U. D.)