Pesti Napló, 1928. szeptember (79. évfolyam, 198–222. szám)
1928-09-15 / 209. szám
17 Szomfiafc PESTI NAPLÓ 1928 szeptember JBS Túraprogram 1 MAGYARURISTA EGYESÜLET Téry Ödön-emlékid nep Dobogókőn Szeptember 15—16. 1. Pomáz—Salabasinai kút—Bükkipuszta—Dobogókő (H) —Dömös. I. 15-én este 21 órakor a Pálffy térről. V.: Kassai Béla. 2. Pomáz—Salabasinai kút—Dorbogókő (H) — Dömös. I. 15 én d. u. 17-kor Pálffy térről. V.: Varga Pál. 3. Pornál—Dobogókő (B) —Dömös. I. 15-én 21-kor a Pálffy térről. V.: Frits Vilmos. 1. Vörösvár — Pilisszentkereszt — Dobogókő— Dömös. I. 1i-án 6-kor a Nyugatiról. V.: Csányi Kálmán. 5. Vörösvár—Pilisszántó (H) —Pilisszentkereszt—Dobogókő—Dömös. I. 15-én 17-kor a Nyugatiról. V.: Dr. Pe 111 er Gyula. (.. Dömös—Dobogókő (H) —Dömös. I. 15-én 16.50-kor a Nyugatiról. V.: Kistacr Antal. TERMÉSZETBARÁTOK TURISTA EGYESÜLETE Szeptember 15—10. A kevélynyergi menedékházban ügyeletesek a budapesti csoport és a Könyvkötők osztálya. Budapesti csoport: Kevélynyereg. V.: Lajos Férem. T. szombaton este 6-kor a berlinitéri reklámtoronynál. XI. kerületi osztály: Találkozó túra a III. kerületi osztállyal. Útirány Zebegény—Pusztatorony — Fehérhegy—Nagymaros. T. 5.45-kor a Nyugatinál. V.: Petik Ferenc. V—VI. kerületi osztály: Óbuda—Kevélyek—Margitliget—Sikáros—Salabasinai kút—Pomáz. T. szombat este 9-kor a Berlini téren. V.: Rausch Lajos. 2. Csillaghegy—Kevélyek — Salabasinai kút—Sikáros — Szentendre. T. szombat este 9-kor a Berlini téren. V.: Vándorffy József. 3. Szentendre—Dömörkapu—Sikáros— Salabasinai kút—Pomáz. T. vasárnap reggel 6.30-kor a Pálffy téren. V.: Lüvinger. 4. Pomáz—Sikáros—Salabasinai kút—Pomáz. T. vasárnap reggel 6.15-kor a Pálffy téren. V.: Ravasz Miklós. Ezen túrák mind a Sikáoson, a Lenkó-emléknél találkoznak. X. kerületi osztály: Túra a Csiki hegyekbe. T. vasárnap reggel 7-kor a liget téren. V.: Harustyák. Magántisztviselő-osztály: 1. Pomáz—Szurdok—Dobogókő—Dömös. T. vasárnap reggel 6.30-kor a Pálffy téren. V.: Nyitrai. 2. Csév— Klastrompuszta—Kétbükkfanyereg —Dobogókő — Dömös. V.: Auer. T. vasárnap reggel 5.30-kor a Nyugatinál. 3. Pomáz—Salabasinai kút—Sikáros (Lenkó-túra) —Lepencevölgy—Visegrád. T. vasárnap reggel 6.30-kor a Pálffy téren. V.: Rudas György. 4. Hűvösvölgy—Nagyszénás—Piliscsaba. T. reggel 7.30-kor a retekuecai huroknál. V.: Hol ezer Hugó. 5. Óbuda—Hármashatárhegy —Óbuda. T. 8-kor az újlaki templomnál. V. Gánti Tibor. KAOSz-osztály: Visegrád (H) —Lepencvölgy—Sikáros I Lenkó-túral —Szentendre. T. péntek este 8-kor a Nyugatinál és vasárnap reggel 5.30-kor a Nyugatinál. Vezetők: Halász és K i k ker. Könyvkötő-osztály: Kevélynyereg (ügyeleti túra). T. szombaton este 6-kor a Berlini téren. V.: Róth Dezső. 2. Pomáz—Csobánka— Kevélynyereg—Csillaghegy. T. vasárnnap reggel 6.30-kor a Pálffy téren. V.: Triph József. 3. Sikáros (Lenkó-Mra). T. mint az előbbi túránál. V.: Berkó Árpád. Pesterzsébeti-csoport: Pilisi hegyek (hálás a Gyopárházban). T. szombaton este 5.30-kor a 32-es végállomásán. V.: H 0 1 ez er R. 2. Budai hegyeik. Találkozás vasárap reggel 6.30-kor a 32-es végállomásánál. V.: Makim. Csepeli-csoport: Budai hegyek, sétatúra. I. 7-kor Vezető: Skorecz. 2. Ugyanaz. I. 11-kor. V.: Fingerhut. T. mindkét túránál a Templom téren. III. kerületi osztály: Kismaros—Risner-forrás — Pusztatorony—Nagymaros. T. 5.30 a Nyugatinál. V.: Pápai József. — Szeptember 30-án a Magántisztviselő-osztály vándorgyűlése a nógrádi Magyarkútnál. — Október 7-én Nagy találkozótúra a Kevélyen. (A Központ rendezésében.) I1 MAGYAR SIKETNÉMÁK TURISTA EGYESÜLETE Szeptember 15—16: Pomáz—Salabasinai kút—Dobogókő (H) —Dömös. I. 15-én 19.45-kor a Pálffy térről. Vezető: Lajos Ferenc. PANNÓNIA TURISTA EGYESÜLET Szeptember 16: Sziklamászó-túra. Leányvár—Kétágúhegy— Klastrompuszta—Csév. T. óbudai hajógyár reggel 6.30-kor. V. ,Tek Antal. MAGYAR MUNKÁSOK TURISTA EGYESÜLETE Szeptember 16: Esztergom-tábor—Cserepcehegy—Kétáguhegy—Dorog. Sziklamászó-túra. T. reggel 8-kor a Nyugatinál. V.: Kleiner Imre. BBTE TURISTA SZAKOSZTÁLYA Szeptember 16: Kismaros—Kelemenhegy—Törökmező— Zebegény. I. 6-kor a Nyugatiról. V.: Dolech Ferenc. U. S. TURISTA TÁRSASÁG Szeptember 16: Alpin-osztály: Pomáz—Csobánka— Szentkút—Szurdok — Pilisszentkereszt — Dobogókő—Hegedűsbérc— Cakkhegy — Bagolykő—Pilismarót — Zebeljény. T. reggel 6.25-kor a Pálffy téren. V.: Schwarc Gertrand. TERMÉSZETIMÁDÓK TÁRSASÁGA Szeptember 15—16. 1. Nógrád—Jánospuszta—Királyrét fc-Ábrahámkert— Menedékháztelep—Pusztafő — Királykút —Kismaros. T. 16-án reggel 5.40-kor a Nyugatinál. V.: Földes Pál. 2. Kismaros—Kelemenhegy—Galmácztető— Kóspallag—Menedékháztelep (H) —Pokolvölgy—Nagyhideg—Nagybörzsöny—Szob. T. 15-én délután 16.30-kor a Nyugatinál. V.: Kelemen Károly. PILIS TURISTA TÁRSASÁG Szeptember 15—Ifi: 1. Óbuda—Üröm—Pilisborosjenő— Kevélyek—Oszolytető—Margitliget— Pomáz. V.: Weiderting József. T. 16-án reggel 7-kor a berlini téri reklámtoronynál. Költség: 1.50 P. 2. Barlangtúra. Találkozás 15-én reggel 8-kor a berlini téri reklámtoronynál. V.: Szabó László. Költség: 1 P. SOLTOM TURISTA EGYESÜLET Szeptember 16. Szépjuhászné—Virágvölgy—Markosmária—Csillebérc—Farkasrét. V.: Kapás István. T. reggel 8-kor a zugligeti vill. végállomásnál. Szentendrétől Visegrádig a HÉV villamoshoz csatlakozó járatok indultak, melyek a kisdunamenti kiránduló pontok megközelítését nagyon megkönynyítették. Leányfaluig, illetve onnan minden vonathoz van rendes csatlakozás. A PESTI NAPLÓ REGÉNYEI 11 ÍRTA: SCHÍZS Y ffiYuLA De hát az ifjú Patkó Bandinak még, az asztal végén ülni is megtiszteltetésnek számított, mert nem volt itt egyetlen fiatalember sem kívüle. A legöregebb, régen tűzre való nyírségi nyírfák jöttek be a mátészalkai vonattal, vagy kérezkedtek fel valamely faluni szekérre, amikor híre futamodott a vármegyében, hogy Alvinczi Eduárd nemzetmentő utazásában a székvárosba érkezett. Az asztalfőn ülő Alvinczi szomszédságában szorított magának helyet Záporszki, pedig az apja még afféle közönséges lengyel volt, amilyen minden valamire való háznál akadt a szabadságharc után. Ámde ez a Záporszki, miután atyját Szatmár megyében egy vármegyei bál alkalmából (és hamis kártyázás miatt) agyonverték, Záporszki pörösködni kezdett, mint valami kotló, amely nem találja helyét. Húsz különböző pert indított mindenféle örökségekért, amíg végre sikerült egy öreg nemesembert kipörölni a maga hétszilvafájából. Az öreg nemesember ezt nem nagyon bánta, mert a hétszilvafa úgyis tele volt adóssággal, hogy egy falevél sem látszott ki és legalább oka volt mindörökre elhagyni ezt a vidéket, amelyet halálosan megutált. Azt mondják a férjes lányához költözött, délvidékre, a Bácskába, ahol a felsővidéki ember fensőbbségénél fogva csakhamar a helybeli kaszinó elnökévé választották. Záporszki ittmaradt az elátkozott hétszilvafával, amelyre mindenét ráköltötte, úgyhogy ezentúl csak hangosan helyeselni volt szabad neki a megyei gyűléseken, pedig szívében ellenzéki ember volt és leginkább csapatokat szeretett volna felállítani a főispán ellen. — Nem is tudtuk, hogy Záporszkinak váltói vannak. — mondta az asztal végén a nőicipős nemesember. — Bizonyosan az agara miatt jött, az van zálogba téve a helybeli takarékban. — felelt egy himlőhelyes, feketefogú, keselyszemű úriember, aki olyan gonosz indulatokkal jött el az ülésre, mintha itt kirabolni akarnák. — Holott a kopott, szarvasgombos vadászkabátjának mind a külső, mind pedig a belső zsebei telve voltak zsíros írásokkal. Egy hosszúkás formájú, kákesszűrű, hivatalos levél oly magasan állott ki a szivarzsebéből, hogy emiatt nyakát sem mozgathatta szabadon. Záporszki meghallotta, hogy róla van szó, ezért nyomban epésre fordult a kedve és kapa után ültetett hitvány bajsza felborzolódott, torka kidagadt, mint a pulykakakasé, arcának savószíne őszi vadszőlő színűvé lett és kis termetével olyant pördült maga körül, mint a kocsonya csont, amelyet gyerekek zsinegre fűztek. — Talán bizony fejfát jöttek árulni az urak? A nagyapjuk fejfáját? —– pukkant fel Záporszki, mint egy szüreti rakéta. A himlőhelyes arcú, gyanakodó úriember erre szótlanul felállott helyéről és az asztal alól egy irgalmatlan nagy fokost kezdett elővonogatni. — Magunkkal hoztuk az argumentumokat. — mondá egykedvűen. Alvinczi Eduárd kelletlenül nézte a jelenetet. Füst-sápadt arcán ugyan nem látszott semmi indulat, csak ritkás, kerecsenszakállát mozgatta meg valami fuvalom. A kezével intett. — azzal a rövidujjú, mézeskalácsszínű kézzel, amelyet aranyfényűnek láttak az asztal végéről. A kézintésre a ragyás úriember csendesen leült a helyére, a fokost tüntető", zörgéssel dugta vissza az asztal alá. A szomszédjának, a női cipősnek pedig elég hallhatólag odasúgta: — A lengyel már régen nem kóstolta a somfát! Alvinczi most beszélni kezdett, olyan fáradt hangon, mintha ezer esztendő távlatából hangozna hangja: — Azt tudják az urak, hogy Ferenc József (Záporszki máskor e név hallatára teli tüdőből éljenezni szokott, de most dühösen hallgatott). Ferenc József megszervezte a népfelkelőket. Kevés neki az a katona, amit minden esztendőben zsinóron rántanak be, azt akarja, hogy katona legyen mindenki tizennyolcesztendős korától ötvenötesztendős koráig — Halljuk! — kiáltott fel Záporszki, aki valamiképpen összeszedte magát és a pulykamérgét leküzdvén, üzletileg kezdett gondolkozni. Alvinczi sötét szemeit körül jártatta asztaltársain. Bizonyosan tisztában volt ezekkel a furcsa úriemberekkel, akik az ő szemében legfeljebb olyanok lehettek, mintha Gogoly Buluba Tár ászából léptek volna elő vagy legjobb esetben egy érzelmes Jókai-regény hol. A ködöiönszagot az ünnepélyes alkalomra a bajuszpedrő szagával keverték. Régen nem látott kabátokat, legénykori emlékeikkel telehímzett mellényeiket; az örökös perpatvarban egy pillanatra megenyhült feleségek által megkötött nyakkendőket hoztak el megmutatni homokot hátrahagyó parasztbortól kivérmesedett, vagy buckabarna vagy őszilevélszínű, hektikás arcaik társaságában. — De mégis így folytatta szavait: — Az urak bizonyosan olvasták az újságban, hogy odafent Pesten báró Podmaniczky Frigyes vállalta el az első népfölkelő csapat megszervezését. — A kockás báró! — kiáltott közbe szakértelemmel egy tömzsi, plébánosképű emberke, Hattyúfalvi Etele, aki arról volt nevezetes, hogy nyelves feleségét nyakig földbe szokta ásni a kertben. Alvinczi fojtott hangon, bizonyos titokzatossággal kezelte a kérdést. _ Megszokta, hogy igen nagy jelentőséget tulajdonítson szavainak, — hisz jódarab ideig követségi titkár volt Szentpétervárott. Végigjártatta szemét a társaságon : — Nem tudom, hogy van-e az urak között újságíró? A bundákból, ócska szalonkabátokból valóságos légáramlás keletkezett erre a szóra. Bartelehami — Balkányból — akit a különböző kihágások miatt már többször börtönbe zártak volna, ha nem lett volna egyik őse francia származású: a törött lábát ütögette. S a törött láb csikorgott, mert a csontok tulajdonképpen sohasem forradtak össze. Mislánczi, egy pápaszemes, okoskodó külsejű öregember, aki mindig avval fenyegette a vármegyét, hogy otthagyja írnoki állását, aztán lássák, hogyan viszik tovább a dolgokat: nyerítve nevetett. — Minek ide újságíró? Nem baj ez-A telekkönyv-vezető, Szuki úr, aki eddig óvakodva ült az asztal végén, mint a makacs eladó a vásáron, aki inkább agyonüti szamarát, semhogy olcsóbban eladja, ugyancsak megköszörülte a torkát és azt magyarázta a szomszédainak, Priesel és Prócsai uraknak, hogy ők nem gyilkoltak meg senkit, nem akarnak tehát az újságba kerülni. Csak a ravasz Záporszki vette észre az Alvinczi kérdése mögött rejtező hiúságot. Nyomban magához intette az Európa-szálloda egyik »tigrisét«, egy inaskabátú fiút és megparancsolta neki, hogy kerítse elő Puczár urat, a »Daloljunk« szerkesztőjét... — Azt a nagyszakállú úriembert, aki fokossal sétál a piacon. A tigris elvágtatott. _— Addig is, amíg a szerkesztő úr előkerül, majd én vezetem a jegyzőkönyvet, — ajánlóközött nagy szolgálatkészséggel. A ragyásképű úriember ismét felemelkedett az asztal végén, mondani akart valamit Záporszki indítványáról, de aztán csak megvetően legyintett és olyan zökkenéssel ült le helyére, hogy a söröspoharak összekoccantak. Záporszki ezalatt mindenféle régi lópasszusokat szedett elő zsebéből és azokat kiegyenesítgette az abroszon, mint a tépett bankókat. Fridolintól, a fizetőpincértől elkérte ceruzáját és nagy, galambtojásnyi betikkel írni kezdett: — Kelt levelem az Európa-szállodában, 18** januárius ... Alvinczi Eduárd most még nagyobb óvatossággal folytatta: — A titkos terv az volt, hogy az Új népfelkelési rendszert majd a mágnásvilág hozza divatba. Mostani főuraink mindenre kaphatók, amit Bécsből parancsolnak. A Nemzeti Kaszinó tagjai vénségükre ott execiroznak a Ludoviceum kertjében és Podmaniczky Frigyest nyomban őrnaggyá nevezte ki őfelsége. Az Andrássyak, a Zichyek, a Festeticsek közlegényi kabátban vonulnak végig a városon az őrnagy parancsnoksága alatt... Budapest népe szájtátva bámulja az ünnepélyes meneteket. Maholnap mindenki népfelkelő lesz Pesten. Ferenc József terve sikerült. — Mi köze van ehez a helybeli vekszlik nek! — kérdezte egy bátortalan, de türelmetlen hang az asztal végéről, de a többség nyomban lehurrogta a kérdezősködőt. A ragyás úriember (mert hiszen ő szólott) a nyakába kapta a fejét és szégyenkezve fordított hátat Záporszkinak, aki ceruzájával rámutatott. (Csak a nőieipős rugdosta alattomban a himlőhelyes úriember lábát. Nagyon hosszú volt a szónoklat, nem lehetett sört se hozatni.) Alvinczi bizonyos szünetet tartott, amíg a felháborodás csillapodik a közbeszólás miatt. Záporszki olvadékony hangja térítette magá hoz mély elgondolkodásából: — Folytathassuk, kegyelmes urat! (Folytatása következik.)