Pesti Napló, 1928. szeptember (79. évfolyam, 198–222. szám)

1928-09-15 / 209. szám

17 Szom­fiafc PESTI NAPLÓ 1928 szeptember JBS Túraprogram 1 MAGYAR­­­URISTA EGYESÜLET Téry Ödön-emlékid­ nep Dobogókőn Szeptember 15—16. 1. Pomáz—Salabasinai kút—Bükki­puszta—Dobogókő (H) —Dömös. I. 15-én este 21 órakor a Pálffy térről. V.: Kas­sai Béla. 2. Pomáz—Salabasinai kút—Do­r­bogókő (H) — Dömös. I. 15 én d. u. 17-kor Pálffy térről. V.: Varga Pál. 3. Po­rnál—Dobogókő (B) —Dömös. I. 15-én 21-kor a Pálffy térről. V.: Frits Vilmos. 1. Vörösvár — Pilisszentkereszt — Dobogókő— Dömös. I. 1­i-án 6-kor a Nyugatiról. V.: C­s­á­n­y­i Kálmán. 5. Vörösvár—Pilisszántó (H) —Pilisszentkereszt—Dobogókő—Dömös. I. 15-én 17-kor a Nyugatiról. V.: Dr. P­e 111 e­r Gyula. (.. Dömös—Do­bogókő (H) —Dömös. I. 15-én 16.50-kor a Nyugatiról. V.: Kistacr Antal. TERMÉSZETBARÁTOK TURISTA EGYESÜLETE Szeptember 15—10. A kevélynyergi menedékházban ügyeletesek a budapesti csoport és a Könyvkötők osz­tálya. Budapesti csoport: Kevélynyereg. V.: Lajos Férem­. T. szombaton este 6-kor a berlini­téri reklámtoronynál. XI. kerületi osztály: Találkozó túra a III. kerületi osztállyal. Útirány Zebegény—Pusztatorony — Fehér­hegy—Nagymaros. T. 5.45-kor a Nyugati­nál. V.: Petik Ferenc. V—VI. kerületi osztály: Óbuda—Kevélyek—Margitliget—Si­káros—Salabasinai kút—Pomáz. T. szombat este 9-kor a Berlini téren. V.: Rausch Lajos. 2. Csil­laghegy—Kevélyek — Salabasinai kút—Sikáros — Szent­endre. T. szombat este 9-kor a Berlini téren. V.: V­á­n­dorffy József. 3. Szentendre—Dömörkapu—Sikáros— Salabasinai kút—Pomáz. T. vasárnap reggel 6.30-kor a Pálffy téren. V.: Lü­vinger. 4. Pomáz—Sikáros—Sala­basinai kút—Pomáz. T. vasárnap reggel 6.15-kor a Pálffy téren. V.: Ravasz Miklós. Ezen túrák mind a Siká­­­oson, a Lenkó-emléknél találkoznak. X. kerületi osz­tály: Túra a Csiki hegyekbe. T. vasárnap reggel 7-kor a liget téren. V.: H­a­r­u­s­t­y­á­k. Magántisztviselő-osz­tály: 1. Pomáz—Szurdok—Dobogókő—Dömös. T. vasárnap reggel 6.30-kor a Pálffy téren. V.: N­y­i­t­r­a­i. 2. Csév— Klastrompuszta—Kétbü­kkfanyereg —D­obogókő — Dömös. V.: Auer. T. vasárnap reggel 5.30-kor a Nyugatinál. 3. Pomáz—Sa­labasinai kút—Sikáros (Lenkó-túra) —Le­pencevölgy—Visegrád. T. vasárnap reggel 6.30-kor a Pálffy téren. V.: Rudas György. 4. Hűvösvölgy—Nagy­szénás—Pil­iscsaba. T. reggel 7.30-kor a retekuecai hurok­nál. V.: Hol ezer Hugó. 5. Óbuda—Hármashatárhegy —Óbuda. T. 8-kor az újlaki templomnál. V. Gánti Ti­bor. KAOSz-osztály: Visegrád (H) —Lepencvölgy—Siká­ros I Lenkó-túral —Szentendre. T. péntek este 8-kor a Nyugatinál és vasárnap reggel 5.30-kor a Nyugatinál. Vezetők: Halász és K i k k­e­r. Könyvkötő-osztály: Kevélynyereg (ügyeleti túra). T. szombaton este 6-kor a Berlini téren. V.: Róth Dezső. 2. Pomáz—Csobánka— Kevélynyereg—Csillaghegy. T. vasárnnap reggel 6.30-kor a Pálffy téren. V.: Tri­ph József. 3. Sikáros (Lenkó-Mra). T. mint az előbbi túránál. V.: Berkó Árpád. Pesterzsébeti-csoport: Pilisi hegyek (hálás a Gyopárház­ban). T. szombaton este 5.30-kor a 32-es végállomásán. V.: H 0 1 e­z e­r R. 2. Budai hegyeik. Találkozás vasárap­ reggel 6.30-kor a 32-es végállomásánál. V.: Makim. Csepeli-csoport: Budai hegyek, sétatúra. I. 7-kor Vezető: Skorecz. 2. Ugyanaz. I. 11-kor. V.: Fingerhut. T. mindkét túránál a Templom téren. III. kerületi osz­tály: Kismaros—Risner-forrás — Pusztatorony—Nagyma­ros. T. 5.30 a Nyugatinál. V.: Pápai József. — Szep­tember 30-án a Magántisztviselő-osztály vándorgyűlése a nógrádi Magyarkútnál. — Október 7-én Nagy talál­kozó­túra a Kevélyen. (A Központ rendezésében.) I1 MAGYAR SIKETNÉMÁK TURISTA EGYESÜLETE Szeptember 15—16: Pomáz—Salabasinai kút—Dobogó­kő (H) —Dömös. I. 15-én 19.45-kor a Pálffy térről. Vezető: Lajos Ferenc. PANNÓNIA TURISTA EGYESÜLET Szeptember 16: Sziklamászó-túra. Leányvár—Kétágú­hegy— Klastrompuszta—Csév. T. óbudai hajógyár reggel 6.30-kor. V.­ ,T­­­­­e­k Antal. MAGYAR MUNKÁSOK TURISTA EGYESÜLETE Szeptember 16: Esztergom-tábor—Cserepcehegy—Két­águ­hegy—Dorog. Sziklamászó-túra. T. reggel 8-kor a Nyugatinál. V.: Kleiner Imre. BBTE TURISTA SZAKOSZTÁLYA Szeptember 16: Kismaros—Kelemenhegy—Törökmező— Zebegény. I. 6-kor a Nyugatiról. V.: Dolech Ferenc. U. S. TURISTA TÁRSASÁG Szeptember 16: Alpin-osztály: Pomáz—Csobánka— Szentkút—Szurdok — Pilisszentkereszt — Dobogókő—He­ged­űsbérc— Cakkh­egy — Bagolykő—Pilismarót — Zebe­ljény. T. reggel 6.25-kor a Pálffy téren. V.: Schwarc Gertrand. TERMÉSZETIMÁDÓK TÁRSASÁGA Szeptember 15—16. 1. Nógrád—Jánospuszta—Királyrét fc-Ábra­hámkert— Menedékháztelep—Pusztafő — Királykút —Kismaros. T. 16-án reggel 5.40-kor a Nyugatinál. V.: Földes Pál. 2. Kismaros—Kelemenhegy—Galmácztető— Kóspallag—Menedékháztelep (H) —Pokolvölgy—Nagyhi­deg—Nagybörzsöny—Szob. T. 15-én délután 16.30-kor a Nyugatinál. V.: Kelemen Károly. PILIS TURISTA TÁRSASÁG Szeptember 15—Ifi: 1. Óbuda—Üröm—Pilisborosjenő— Kevélyek—Oszolytető—Margitliget— Pomáz. V.: Wei­derting József. T. 16-án reggel 7-kor a berlini téri reklám­toronynál. Költség: 1.50 P. 2. Barlangtúra. Talál­kozás 15-én reggel 8-kor a berlini téri reklámtoronynál. V.: Szabó László. Költség: 1 P. SOLTOM TURISTA EGYESÜLET Szeptember 16. Szépjuhászné—Virágvölgy—Markos­m­­ária—Csillebérc—Farkasrét. V.: Kapás István. T. reggel 8-kor a zugligeti vill. végállomásnál. Szentendrétől Visegrádig a HÉV villamoshoz csatlakozó járatok indultak, melyek a kisdunamenti kiránduló pontok megközelítését nagyon megköny­nyítették. Leányfaluig, illetve onnan minden vonat­hoz van rendes csatlakozás. A PESTI NAPLÓ REGÉNYEI 11 ÍRTA: SCHÍZS Y ffiYuLA De hát az ifjú Patkó Bandinak még, az asztal végén ülni is megtiszteltetésnek számí­tott, mert nem volt itt egyetlen fiatalember sem kívüle. A legöregebb, régen tűzre való nyírségi nyírfák jöttek be a mátészalkai vonattal, vagy kérezkedtek fel valamely faluni szekérre, ami­kor híre futamodott a vármegyében, hogy Al­vinczi Eduárd nemzetmentő utazásában a székvárosba érkezett. Az asztalfőn ülő Alvinczi szomszédságában szorított magának helyet Záporszki,­­ pedig az apja még afféle közönséges lengyel volt, amilyen minden valamire való háznál akadt a szabadság­harc után. Ámde ez a Záporszki, miután atyját Szatmár megyében egy vár­megyei bál alkalmából (és hamis kártyázás miatt) agyonverték, Záporsz­ki pörösködni kezdett, mint valami kotló, amely nem találja helyét. Húsz különböző pert indított minden­féle örökségekért, amíg végre sikerült egy öreg nemesembert kipörölni a maga hétszilvafájá­ból. Az öreg nemesember ezt nem nagyon bánta, mert a hétszilvafa úgyis tele volt adós­sággal, hogy egy falevél sem látszott ki és leg­alább oka volt mindörökre elhagyni ezt a vidé­ket, amelyet halálosan megutált. Azt mondják a férjes lányához költözött, délvidékre, a Bács­kába, ahol a felsővidéki ember fensőbbségé­nél fogva csakhamar a helybeli kaszinó elnö­kévé választották. Záporszki ittmaradt az el­átkozott hétszilvafával, amelyre mindenét rá­költötte, úgyhogy ezentúl csak hangosan he­lyeselni volt szabad neki a megyei gyűléseken, pedig szívében ellenzéki ember volt és leg­inkább csapatokat szeretett volna felállítani a főispán ellen. — Nem is tudtu­k, hogy Záporszki­nak vál­tói vannak. — mondta az asztal végén a női­cipős nemesember. — Bizonyosan az agara miatt jött, az van zálogba téve a helybeli takarékban. — felelt egy himlőhelyes, feketefogú, keselyszemű úri­ember, aki olyan gonosz indulatokkal jött el az ülésre, mintha itt kirabolni akarnák. — Holott a kopott, szarvasgombos vadászkabátjának mind a külső, mind pedig a belső zsebei telve voltak zsíros írásokkal. Egy hosszúkás for­májú, kákesszűrű, hivatalos levél oly magasan állott ki a szivarzsebéből, hogy emiatt nyakát sem mozgathatta szabadon. Záporszki meghallotta, hogy róla van szó, ezért nyomban epésre fordult a kedve és ka­pa után ültetett hitvány bajsza felborzolódott, torka kidagadt, mint a pulykakakasé, arcának savószíne őszi vadszőlő színűvé lett és kis ter­metével olyant pördült maga körül, mint a ko­csonya csont, amelyet gyerekek zsinegre fűz­tek. — Talán bizony fejfát jöttek árulni az urak? A nagyapjuk fejfáját? —– pukkant fel Záporszki, mint egy szüreti rakéta. A himlőhelyes arcú, gyanakodó úriember erre szótlanul felállott helyéről és az asztal alól egy irgalmatlan nagy fokost kezdett elő­vonogatni. — Magunkkal hoztuk az argumentumo­kat. — mondá egykedvűen. Alvinczi Eduárd kelletlenül nézte a jelene­tet. Füst-sápadt arcán ugyan nem látszott semmi indulat, csak ritkás, kerecsenszakállát mozgatta meg valami fuvalom. A kezével in­tett. — azzal a rövidujjú, mézeskalácsszínű kézzel, amelyet aranyfényűnek láttak az asz­tal végéről. A kézintésre a ragyás úriember csendesen leült a helyére, a fokost tüntető", zör­géssel dugta vissza az asztal alá. A szomszéd­jának, a női cipősnek pedig elég hallhatólag odasúgta: — A lengyel már régen nem kóstolta a somfát! Alvinczi most beszélni kezdett, olyan fá­radt hangon, mintha ezer esztendő távlatából hangozna hangja: — Azt tud­ják az urak, hogy Ferenc József (Záporszki máskor e név hallatára teli tüdő­ből éljenezni szokott, de most dühösen hall­gatott). Ferenc József megszervezte a nép­felkelőket. Kevés neki az a katona, amit min­den esztendőben zsinóron rántanak be, azt akarja, hogy katona legyen mindenki tizen­nyolcesztendős korától ötvenötesztendős ko­ráig — Halljuk! — kiáltott fel Záporszki, aki valamiképpen összeszedte magát és a pulyka­mérgét leküzdvén, üzletileg kezdett gondol­kozni. Alvinczi sötét szemeit körül jártatta asztal­társain. Bizonyosan tisztában volt ezekkel a furcsa úriemberekkel, akik az ő szemében leg­feljebb olyanok lehettek, mintha Gogoly Buluba Tár ászából léptek volna elő vagy­ leg­jobb esetben egy érzelmes Jókai-regény hol. A ködöiönszagot az ünnepélyes alkalomra a bajuszpedrő szagával keverték. Régen nem látott kabátokat, legénykori emlé­keikkel tele­hímzett mellényeiket; az örökös perpatvarban egy pillanatra megenyhült feleségek által megkötött nyakkendőket hoztak el meg­mutatni homokot hátrahagyó parasztbortól kivérmesedett, vagy buckabarna vagy őszi­levélszínű, hektikás arcaik társaságában. — De mégis így folytatta szavait: — Az urak bizonyosan olvasták az újság­ban, hogy odafent Pesten báró Podmaniczky Frigyes vállalta el az első népfölkelő csapat megszervezését. — A kockás báró! — kiáltott közbe szak­értelemmel egy tömzsi, plébánosképű em­berke, Hattyúfalvi Etele, aki arról volt neve­zetes, hogy nyelves feleségét nyakig földbe szokta ásni a kertben. Alvinczi fojtott hangon, bizonyos titokza­tossággal kezelte a kérdést. _ Megszokta, hogy igen nagy jelentőséget tulajdonítson szavai­nak, — hisz jódarab ideig követségi titkár volt Szentpétervár­ott. Végigjártatta szemét a tár­saságon : — Nem tudom, hogy van-e az urak között újságíró? A bundákból, ócska szalonkabátokból való­ságos légáramlás keletkezett erre a szóra. Bartelehami­ — Balkányból — akit a külön­böző kihágások miatt már többször börtönbe zártak volna, ha ne­m lett volna egyik őse francia származású: a törött lábát ütögette. S a törött láb csikorgott, mert a csontok tulaj­donképpen sohasem forradtak össze. Mis­lánczi, egy pápaszemes, okoskodó külsejű öreg­ember, aki mindig avval fenyegette a vár­megyét, hogy otthagyja írnoki állását, aztán­ lássák, hogyan viszik tovább a dolgokat: nye­rítve nevetett. — Minek ide újságíró? Nem baj ez-A telekkönyv-vezető, Szuki úr, aki eddig óvakodva ült az asztal végén, mint a makacs eladó a vásáron, aki inkább agyonüti szama­rát, semhogy olcsóbban eladja, ugyancsak megköszörülte a torkát és azt magyarázta a szomszédainak, Priesel és Prócsai uraknak, hogy ők nem gyilkoltak meg senkit, nem akarnak tehát az újságba kerülni. Csak a ravasz Záporszki vette észre az Al­vinczi kérdése mögött rejtező hiúságot. Nyom­ban magához intette az Európa-szálloda egyik »tigrisét«, egy inaskabátú fiút és megparan­csolta neki, hogy kerítse elő Puczár urat, a »Daloljunk« szerkesztőjét... — Azt a nagyszakállú úriembert, aki fo­kossal sétál a piacon. A tigris elvágtatott. _— Addig is, amíg a szerkesztő úr előkerül, majd én vezetem a jegyzőkönyvet, — ajánló­között nagy szolgálatkészséggel. A ragyásképű úriember ismét felemelke­dett az asztal végén, mondani akart valamit Záporszki indítványáról, de aztán csak meg­vetően legyintett és olyan zökkenéssel ült le helyére, hogy a söröspoharak összekoccantak. Záporszki ezalatt­­ mindenféle régi ló­passzusokat szedett elő zsebéből és azokat ki­egyenesítgette az abroszon, mint a tépett ban­kókat. Fridolintól, a fizetőpincértől elkérte ce­ruzáját és nagy, galambtojásnyi be­tikkel írni kezdett: — Kelt levelem az Európa-szállodában, 18** januárius ... Alvinczi Eduárd most még nagyobb óva­tossággal folytatta: — A titkos terv az volt, hogy az Új nép­felkelési­ rendszert majd a mágnásvilág hozza divatba. Mostani főuraink­ mindenre kapha­tók, amit Bécsből parancsolnak. A Nemzeti Kaszinó tagjai vénségükre ott execiroznak a Ludoviceum kertjében és Podmaniczky Fri­gyest nyomban őrnaggyá nevezte ki őfelsége. Az Andrássyak, a Zichyek, a Festeticsek köz­legényi kabátb­an vonulnak végig a városon az őrnagy parancsnoksága alatt... Budapest népe szájtátva bámulja az ünnepélyes mene­teket. Maholnap mindenki népfelkelő lesz Pes­ten. Ferenc József terve sikerült. — Mi köze van ehez a helybeli vekszlik nek! — kérdezte egy bátortalan, de türelmetlen hang az asztal végéről, de a többség nyomban­ lehurrogta a kérdezősködőt. A ragyás úriember (mert hiszen ő szólott) a nyakába kapta a fejét és szégyenkezve for­dított hátat Záporszkinak, aki ceruzájával rá­mutatott. (Csak a nőieipős rugdosta alattomban­ a himlőhelyes úriember lábát. Nagyon hosszú volt a szónoklat, nem lehetett sört se hozatni.) Alvinczi bizonyos szünetet tartott, amíg a felháborodás csillapodik a közbeszólás miatt. Záporszki olvadékony hangja térítette magá­ hoz mély elgondolkodásából: — Folytathassuk, kegyelmes urat! (Folytatása következik.)

Next