Pesti Napló, 1929. március (80. évfolyam, 50–73. szám)
1929-03-02 / 51. szám
18 Szombat PESTI NAPLÓ 1929 március 2 Haldoklik a könyvkötőipar Messzire elkerülik a könyvkötőműhelyeket a régi „rendelők" A könyvgyűjtés és a könyvkötés divatja elmúlt Alig van munkájuk a könyvkötőknek (Saját tudósítónktól.) A könyvkötőipart a kultúra teremtette meg. Ahogy az emberek megszerették a betűt, az írást, úgy növekedett vagyonban és tekintélyben ez az ipar. »Mutasd meg könyvtáradat, megmondom ki vagy?. A könyvcímekből elolvashatom, hogy mit tudsz és mit fogsz fel — a könyv kötéséből, megláthatom, hogy igazán szereted-e a könyveket... Most megszűnt egy félszázados múltú könyvkötőcég. Itt dolgozott ötven esztendő óta a Királyi Pál utcában. Békében majdnem háromszáz munkáskéz forgatta itt a könyveket és most a cég főnöke szélnek bocsátja munkásait azzal, hogy vincs m minta a munkát«. Erről beszélnek a könyvkötők. És arról, hogy ez az ipar, amely rokonságban áll a könyvkiadóval a könyvkereskedővel és kicsit talán az íróval is, akinek műveit annyi szeretettel és szépérzéssel öltözteti díszbe a gyűjtemény számára — haldoklik. Miért? " Felelet: a pénz! A pénzből, amely oly általánosan kevés, nem jut sok a könyvre. És a könyvet, ha már meg is veszik, nem hozzák a könyvkötőműhelyekbe. Soha annyi rongyos, füleskönyv nem volt a magángyűjteményekben, mint manapság... Ezeket mondják a könyvkötők: — Voltak rendelőink, — nagyon sokan — akik hetenként küldtek el a műhelybe egy-egy csomag könyvet..Megmondták, melyikre milyen kötés kell, ha vésén fizettek, ma messziről elkerülik az üzletet. A béke utolsó éveiben szinte divat volt, minél szebb köntösbe öltöztetni a munkákat. Bőrbe, vászonba, selyembe. Ma mért kemény papír sem jut a lerongyolódott könyvekre. A szakma, küszködik a végpusztulással. Ma már minden nagyvállalatnak van önálló könyvkötészete. A fővárosi üzem egyedül tizenhárom kisiparost fosztott meg kenyerétől. Azelőtt ők készítették a főváros hivatalai számára a bekötéseket. De könyvkötőműhelyeket tartanak fenn a bankok, nagy iparvállalatok, a múzeum, a legkisebb nyomdák is. Békében évente többszázezer könyvet kötöttek be magánosoknak. Ma a magános felek eltűntek. A lateiner-osztály, amely a legtöbb rendelést adta ennek az iparnak, teljesen elmaradt a könyvkötőműhelyekből. És a megfogyatkozott számú iparosság munka nélkül áll. A segítség? Ezúttal is az általános gazdasági helyzet javulása. Ezen a szakmán csak az segíthet, ha mindenkinek kivétel nélkül marad felesleges pénze könyvvásárlásra, könyvgyűjtésre és beköttetheti vásárolt könyveit. Addig is azt kérik, hogy enyhítsenek a terheken. Az adóterheken. Hiszen, ha van ipar, amelynek terheit csökkenteni kell, hogy a kisegzisztenciákat megmentsék a pusztulástól, úgy az a könyvkötőipar. A könyvkötők azt mondják, hogy megértik a Gottermeyer-cég felszámolását. Minek küzdjön a bizonytalansággal a cég tulajdonosa, amikor a likvidálás után gond nélkül élhet meg tőkéjéből. De — és itt megnyomják a kérdést — mit csináljon száz és száz sorstársa? A kérdésre nem lehet feleletet adni... B. B. Megszűnt a Gottermayer könyvkötőgyár Gottermayer Nándor becsületrendje és Ferenc József-rendje Csendes halál ötven év munkái után . A gyár főnöke a tiroli hegyek közé akar menni felejteni (Saját tudósitónktól.) A legrégibb könyvkötő cég nem vállal több munkát... Megszűnt. A homlokzatáról lekerülnek a nagy aranyozott betűk. A főnök megunta a küzdelem nehézségeit, belefáradt az idegölő munkába. Azt mondja: elég, nincs tovább... A híres Gottermayer könyvkötő cégről van szó, amely ép most múlt ötvenéves. A Királyi Pál utcában van a műhely és az iroda. Az alkalmazottak nagy részét elsején elbocsátották A földszinti irodahelyiségben csak egy tisztviselő és egy gépírókisasszony dolgozik. Likvidálnak, ahogy mondani szokás. Szomorú ez a likvidálás, mert elmúlást jelent, egy híres magyar cég halálát. Gottermayer Nándor könyvkötészete«. Fakók a nagy betűk a bejárat fölött. Ezt a céget mindenki ismerte, akinek valami köze volt a könyvhöz. Minden könyvkiadónak volt dolga vele és a nagyközönség is szerette azokat az ízléses kötéseket, amelyek ebből a gyárból kerültek ki. Gottermayerék pergament és fénylemez kötései mindig díjat nyertek a nemzetközi kiállításokon. A berámázott diplomák az irodahelyiség falán függenek és egy nagy vitrin mélyén sorakoznak az öreg Gottermayer Nándor arany és ezüst kitüntetései. A gazdasági viszonyok leomlása, ami miatt belefáradt a munkába a főnök, most csakugyan múlttá teszi azt, aki tegnap még valóság volt. A két hivatalnok szomorúan és szótlanul nézegeti a számlákat és a könyveket. Nem azokat, amelyek bekötésre várnak, hanem az üzlet rideg számokkal teli könyveit. A hőskor Gottermayer József a cég tulajdonosa most ötvenhárom éves. Kérdezgetjük a múltról és a cég elmúlásának okairól. Mur és jelen összeolvad előtte egy fájdalmas érzésben, amely nagyon hasonlít a temetői gyászhoz. — Igen. — beszél Gottermayer József — 3 grfoup prosz mult ötven esztendős. Fél évszázad hpe-fietemi és eredményes munkája után fiadtam a harct. Vég«.. Bezártam az üzletet. Hogy mi volt a múltt Azt hiszem Budapesten még sokan élnek, akik emlékeznek a gyár kétkordre. Apánk, Pottermaynr Nánár aki St, évvel ezelőtt hs-HIP, mint egyszerű JienyVkStSmrmkés kezdte a pályáját. Mehner Vilmos könyvkör műhelyében dolgozott, aztán önállósította magát A régi Városház téren nyitotta meg a műhelyét, majd áthelyezte a Váci uceába, onnan pedig a Gróf Károlyi uceába. Harminc év óta pedig itt áll a gyár, ahol most megszűnik... Apám sokat járt külföldön. Tanult Lipcsében, Berlinben és Párizsban. Ő volt az első ember Magyarországon, aki nagyszabású gyári üzemmé szélesítette ki a könyvkötés mesterségét. A háború előtt 250 emberrel és száz géplóerővel dolgozott. Ez az üzem persze a gazdasági bajok miatt azóta sokat csökkent. Apám harmincöt kitüntető diplomát kapott és több rendjelet, amelyek között legjobban örült a Ferenc József-rendnek a francia becsületrendnek, a pápai lovagrendnek és az olasz koronarendnek. Ferenc József kétszer is meglátogatta a gyárat. Emlékszem, milyen boldog volt apám, mert az egyszerű sorból származó ember ezekben a királyi látogatásokban és a rendjelekben a becsületes munka elismerését látta. Kétszer is volt kihallgatáson a pápánál. A vatikáni könyvtárban számtalan olyan könyv van, amelyet mi kötöttünk. A jelen Ez a hőskor, ez a múlt, amelyben Gottermayer József is részt vett. Apja mellett dolgozott. Elvégezte a kereskedelmi akadémiát, de az inasságnál kezdte a műhelyben. A könyvkötés minden aprólékos titkát elsajátította apja mellett. A háborúban mint százados vett részt. Apjának Ferenc József-rendje és francia becsületrendje mellé került az ő signim laudis-a és tiszti nagyezüstje. Más idők, más kitüntetések... Harcolt Montenegróban, Albániában és Szerbiában. — A háború nagyon megviselte az egészségimet, — mondja Gottermayer József. — A gazdasági viszonyok, a megváltozott idők pedig idegileg tettek tönkre. Talán a fiatalok nem tudják, mi az nekünk, akik más, jobb időkben éltünk, szenvedni a mai bajok között. Hogy miért szüntettem meg a gyárat? Beteg, megtört ember vagyok, aki most már pihenésre és gyógyulásra vár. Cukorbajom van, érelmeszesedésem van. Gyermekem perig nincs. Miért küzdjek tovább a mostoha rossz idei akaratával. A 250 ember közül már hónapok óta csak 60 ember maradt, aki a gyárban dolgozik és egyelőre elég húszat megtartottam, hogy befejezzem a likvidálást. Hol vannak már azok az idők, amikor mi kötöttük a Hévai cég nagy kiadványait. Sokmillió könyvet köttetett nálunk az állam és itt dolgoztatott sok könyvkiadócég, amelyeknek ma már házi könyvkötőműhelyük van. díszmunkálatokat végeztünk, al bumokat és naplókat kötöttünk be, különösen ezena téren volt specialista a Gottermayer-cég. A tiroli kunyhó Azt mondja Gottermayer József, hogy a múlt nyáron határozta el a cég megszüntetését. A gazdasági bajokon és betegségén kívül családi ügyei is hozzájárultak ahoz, hogy ezt az elhatározását most már meg is valósította. — Talán valaki megveszi a gyárat. Szeretném, ha Gottermayer Nándor neve alatt mégis megmaradna. De erről még semmi biztosat sem tudok. Lehetséges, hogy a cégnek örökre vége. — És a likvidálás után mit akar csinálni. • — Elfelejteni mindent, — mondja bánatosan Gottermayer József. — Elfelejteni azt is, ami szép és dicsőséges volt a múltban, mert ha a gyár hőskorára gondolok, még jobban fáj a jelen. Még egy-két hónapig ittmaradok és aztán azt szeretném, ha elvonulhatnék az emberek szeme elől. Beteg vagyok, fáradt vagyok. Az a tervem, hogy elmegyek Tirolba. Behúzódom egy kis házikóba. Ha ember közeledik, elszaladok. Nem akarok látni senkit, nem akarok beszélgetni senkivel. Tejen és vajon fogok élni a tiroli hegyek között és belenyugszom abba, amit a sorsom diktált. Vájjon megértik-e ezt az emberek? Nem tudom Biztos lehet benne Gotterhinger József. Mindenki megérti, miért akar elvonulni egy tiroli kunyhóba a hegyek közé. Megjelent Friedrich István „Zöld fütete" Friedrich István Keresztény ellenzék címmel egy 18 oldalas röpiratot adott ki és 100.000 példányban küldött szét az ország minden részébe. A Friedrich-féle röpirat borítékjának színe után Zöld füzet címet viseli. Előszavában a következőképpen indokolja meg, miért bocsátotta ki röpiratát: Keresem azokat a független, hazafias polgárokat, akik a mai kormányrendszerrel nincsenek megelégedve és vele szemben ellenzéki álláspontra helyezkednek. Ezekhez akarok szólni, ezekkel akarok kontaktusba kerülni. A röpirat formáját választottam a tervem keresztülviteléhez. Időközönként ilyen úton fogok az ország ellenzéki polgáraihoz és munkásaihoz szólni. Másként azt nem tehetem. Ki ne ismerné azokat a nehézségeket, amelyek egyés, szervezkedési kísérletek útjába gördülnek. Mindenki tudja, hogy ellenzéki gyűlések ma alig lehetségesek. Az ország dolgozó társadalma azonban nem sülylyedhet a véleménytelenség és politikai álláspontnélküliség letargiájába. Nem állhatunk örökké haptákban. Nem mechanizálódhatunk tovább agysejtjeinkben és nem uniformizálódhatunk kis Gromoboy a farkcsóválásban. Fel kell ocsudnunk a csodavárásból. Élnünk kell politikai jogunkkal. Kertelés nélkül bírálni fogjuk a kilenc év óta kormányzó konszolidációs rendszert. Annyi tányérnyaló, hízelgő, tömjénező, mézes-mázis, cimbórságos, szemforgató politikai barázdabillegető között a nyílt független kritika csak messze világító fáklya lehet a trianoni éjszakában. Ne világítson csak a rendszer rózsaszínű önreklámja, ne terjedjen zavartalanul a kormány tétlenségének misztikus köde, hanem hasson mindezekbe bele az éber kritika reflektorfénye is. Lássa meg a dolgozó társadalom, hogy itt programnélküli pepecselések folynak, hogy a kormány még mai napig sem volt képes gazdaságpolitikai programot adni. Ismerje meg a gazda azokat az itkokat, amelyek miatt terményeit értékesíteni nem tudja. Hadd lássa a polgárság és munkásság, hogy a konszolidációs paradicsom kiválasztottjainak milyen jó dolguk van. Ott nincsen baj az elhelyezkedés tekintetében. Annyi tömjénfüst után a kritika mint ózondús friss levegő fog hatni. Ellenzék nélkül nincs politikai élet. Ellenzéki szervezkedés nélkül nincsenek választások, csak kinevezett képviselők. Kormányhatóságilag engedélyezett és szabályozott közélet az első megrázkódtatásnál összeomolhat. Független, önérzetes, politikai nézetét kifejteni merő férfiú az igazi polgár. A moccanni nem merő közigazgatási alanyból, a névtelen adófizetőből és a politikai Fekete Péterekből szeretnék egy, a keresztény erkölcs és hazaszeretet alapján álló férfiút nevelni. Megpróbálom! Friedrich István röpiratának első fejezetében a politikai helyzetet ismerteti és rámutat, hogy miért nincs ellenzék ebben az országban. Egy másik fejezetben felsorolja a rendszer bűneit. Fő bűne a rendszernek, hogy aláírta a békeszerződést, bűn volt, hogy a népszövetségi kölcsön miatt újból elismerték Trianont, bűn volt az infláció, a mammutbürokrácia kiépítése, a gazdaságpolitikai program hiánya, a magángazdaságból kipréselt pénzek, a rossz kereskedelmi szerződé S bűn volt, hogy a nemzeti jövedelem egynegyedét az állami adminisztráció nyeli el, hogy költségvetésünkben a közeazdásári költségek 50 százalékkal emelkedtek és bűn volt a közigazgatási kiszállásokat rendszeresíteni. Friedrich nemcsak kritizál, de előadja azt is, hogy mi a teendő: meg kell reformálni a képviselőházat titkos választás útján, fel kell szabadítani a sajtót, visszaállítani az esküdtbírólágot, reális külpolitikát kell folytatni, redukálni kell a közterheket és meg kell szüntetni az állam vállalkozói tevékenységét. A röpirathoz csatolt felhívás a keresztény ellenzék szervezkedését célozza.