Pesti Napló, 1930. július (81. évfolyam, 146–172. szám)
1930-07-18 / 161. szám
Péntek PESTI NAPLÓ 1930 július IS A TURISTA Turistakultúrát, a Balaton környékére Itt a nyár, itt a vakáció. A turisták és az álturisták hátukra akaszthatják a zsákot, kezükbe foghatják a botot és áldozhatnak a természet oltáránál. Valami nagy sürgést-forgást nem tapasztalok a Balaton körül. Napok múlnak, de igazi turistával alig találkozom. Ismét — legnagyobb sajnálatomra — meg kell cáfolnom azokat a híreszteléseket, melyek a nagy balatoni turistaforgalomról beszélnek. Hazudni ezen a téren sem szabad. Ha hazudunk, sohasem orvosoljuk azokat a bajokat, amelyek sokban okozói a gyér turistáskodásnak. A főbajok ezek: legnagyobb megmaradt természeti kincsünk körül ma sincsenek turistautak és jelzések. A fürdőhelyekről hiányoznak az egyes vidékek nevezetességeinek kirándulásra csábító fényképei. Hiányoznak a táblákra festett gondos, alapos térképek. És általában hiányoznak a turistaintézmények. Turistaház — valami olyan elérhetetlen itt, mint ez egyetem Dél-Amerika rengetegeiben. És mindez hiányozni fog addig, amíg a Balatoni Turista Egyesület meg nem alakul. Mikor lesz belőle valami, nem tudni, mert a magyar nem turista nemzet. Pedig az erkölcsi és a testi törvények egész légiója követeli, hogy az legyen. Nem tudnék valami szebbet elképzelni sem, mintha a Balaton vidékének értelmisége vasárnaponként a turistáskodással edzené lelkét és testét. S ha ez bekövetkezne, akkor megszületnének itt azok a turistaintézmények, melyek idecsalnák a fővárosi és az idegen államok turistáit. Mert akkor olcsón élhetnének, nem kellene szállást kunyerálniuk és jó vezetők segítségével azokat a helyeket néznék meg, amelyek szépek, érdekesek, sőt elragadók. Idézek pár helyet, nevezetességet, melyeket érdemes megnézni a Balaton körül: Kisbalaton, Keszthely, Hévíz, a dobogói népvándorláskori temető, az egregyi római sír, az egregyi műemlék, Tátika és Rezi vára, a zalaszántói kunhalmok, Csókakő, a gyenesdiósi vadleánybarlang, a Szentmihályhegy, a balatongyöröki kilátó, a vindornyafoki tengerszem. (Mindez Keszthely körül van.) Tapolca vidékén: Szentgyörgyhegy, Hegyesd, Csobánc, Szigliget, Gulács, Badacsony, Törökhalálszikla, Vérkút, Kékkút, Kálivölgy stb. értékes vár- és templomrom. Ez a két vidék igen gazdag kirándulóhelyekben. Értékes pontok vannak Balatonfüred és Csopak vidékén. Általában a Csopaki Riviéra különleges turistacsemege. És alig talál a turista érdekesebb helyet a tihanyi félszigetnél. Legalább két napig kell ott tartózkodni, ha minden érdekességet meg akar ismerni. Badacsony megismerése is legalább egy napot követel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni Balatonalmádi, Kenese és Akaralja vidékét. Veszít a turista, ha figyelmen kívül hagyja Boglárt, Fonyódot és a Nagyberek környékét. Fonyódról, Boglárról, Balatonraáriáról, Berényből léleküdítő a kilátás Zala hegyeire. * Csak pár pontra hívtam fel a turisták figyelmét. Azokra, melyek szerintem a legértékesebbek. A turista azonban száz és száz olyan pontot talál, amelyek mind méltók lennének arra, hogy azokat is megismerjék és megszeressék az emberek. Elsősorban a magyarok. N. Szabó Gyula Külföldi túrák A Magyar Turista Egyesület két tíznapos túrát vezet augusztus folyamán, egyet az erdélyi havasokba, egyet, pedig a Ma£as Tátrába. Az erdélyi túra július 31-én este 17.30-kor indul a Keleti pályaudvarról, a tátrai túra pedig augusztus 11-én reggel 6.50-kor ugyancsak a Keletiről. A Mesterek Fiainak Országos Egyesülete turistaszakosztálya szeptember havában kirándulást vezet a dobsinai jégbarlanghoz. Jelentkezés július 20-ig az egyesületben. (V., Gróf Zichy Jenő utca 4.) A Budapesti Turista Egyesület óbudai asztala augusztus folyamán Ausztriába vezet túrát. Felvilágosítás az asztalnál, Köszl és Popper vezetőknél. Új turistatérkép Az Állami Térképészet most adta ki a Kőszegi hegység új turistatérképét, mely a Kirándulók Térképesorozatban már a tizenharmadik. Az új térkép központja a 882 méter magas Irottkő, melynek egészen tág környékeit öleli fel. A lapon Kőszeg mellett Léka és Rohonc környéke is helyet talál, ami azt jelenti, hogy a lap a Kőszegi hegység Ausztriához csatolt részét is felöleli. Mértéke 1:40.000-es, hét színben nyomott; a fekete síkrajzon kék vízrajz, zöld az erdőjelzés és piros szín tünteti fel a jelzett turistautakat. Újítása a térképnek a domborzat könnyebb érzékelésére alkalmazott árnyékolás; a nyugatra néző oldalak ugyanis világos sárga tónusban vannak tartva, míg az átellenes lejtők sötétebb barnára vannak színezve és ezt a tónusértékdifferenciát alkalmazták az erdős részeket ábrázoló zöld színnél is. Ez az árnyékolás nagyon plasztikussá teszi a térképet és semmit sem ront az olvashatóság rovására. Az új térkép kedvenc lapja lesz a ^ ^MSte^ml, „ min, f * * Az Állami Térképészet új térképe útján örömmel vesszük tudomásul azt az újítást, melyet határozottan a »gyengébbek kedvéért« vezettek be, de amely mindenkinek egyformán könnyebbséget jelent, — elsősorban természetesen a térképlap népszerűségének. Az új lap úgy néz ki, mint egy madártávlatból felvett kép, de emellett nem kelti a vásáriság érzését. Könnyen kezelhetővé teszi a lapot, népszerűvé, anélkül, hogy komolyságából a legkisebbet is veszítené. Egy bevált kísérlet; reméljük, hogy mihamarabb találkozunk ezzel az újítással a többi új kiadású térképen is. Meg kell még jeggyeznünk valamit, amilyen jó ez a lap, és olyan rettegéssel várjuk a következőket, mely biztosan fog hozni megint egy csomó újítást, melyeknek egyenként talán örülni fogunk, egészében és elvben azonban nem tudjuk helyeselni azt, hogy ahány térkép, annyiféle és annyiféle méret! Vagyunk egynéhányan turisták, akik tudnak térképet olvasni, de higgyék el a térképek tervezői, hogy még a legjobb térképolvasót is zavarba hozza az, hogyha minden lapon más méretben van ábrázolva a terep. A kirándulótérképek 1:37.500-as méretben indultak és ma már a harmadik méret az 1:40.000-es, mert közben van néhány lap, melyen 1:50.000 -es lépték szerepel. Ez nem helyes, és gyenge érv ezzel szemben az, hogy a mértéknél az ábrázolandó terület nagyságához alkalmazkodik a térképész. Méltóztassék legalább a kirándulótérképeknél a kirándulókhoz alkalmazkodni, akiknek nagy nehézséget okoz a sokféle méretarány. Ezt csak azért említettük meg, mert szeretnénk, ha a következő lapoknál már hű maradna az Állami Térképészet a most is alkalmazott 1:40.000-es mérethez. 7 . Kombinált i kirándulás az esztergil strandra TIHAT' ~i nwiir m~i m TTT 1 tu 1 iii iii H iiiwii iiiiiii 11111 um 1111 WIM mi HIHIHI im nmn mn Olvasóink kívánságára vasút és hajóutazással kombinált társas kirándulást rendezünk vasárnap, július 20-án reggel Esztergomba. Reggel 8 órakor indul a gyorsított személyvonat és háromnegyed tízkor már az ősi dóm bejáratánál állanak olvasóink. Nemcsak az utazás kombinált ennél a kirándulásnál, hanem a szórakozások terén is változatosságot nyújt programunk. Aki már látta az esztergomi műkincseket és a közös étkezéseken sem hajlandó résztvenni az utazásért és a híres esztergomi kénes strandfürdő SáKÍS 4 pontot fizet. A teljes jegy ára, amelyben a múzeumok, képtárak, a kincstár, stb. belépőjegyei, az ebéd és uzsonna ára is bennfoglaltatik 8 pengő. A hajó 6 óra körül indul vissza Esztergomból és 10 órára ér Budapestre. Pénteken délig lehet jelentkezni Az Est utazási osztályánál, VII., Erzsébet körút 20. szám. Turistaság és vízituristaság A turista fogalma körül adott teret a vitának a legrégibb magyar turistalap, a 12. évfolyamában járó Turisták Lapja. Ez a tény, és az, hogy a vitában országosan ismert patinás nevek is részt vettek, ismét aktuálissá teszik azt, hogy pár szót mondjunk erről a tulajdonképpen már lezárt kérdésről. A turista fogalmát és a turistaság viszonyát a rokonsportokhoz, elsősorban a túraevezéshez, tulajdonképpen régen tisztázta maga a turistatársadalom. Ez a nagy tömeg, mely a háborút követő években sokszorozódott meg, természetes módon, minden vita nélkül döntötte el a kérdést: turistáskodik. Tavasszal és ősszel gyalog, télen, amikor méteres hó borítja a hegyeinket, sível és nyáron, amikor rekkenő hőség teszi kínlódássá a gyaloglást, csónakkal és evezőkkel. Turistáskodik... Körülírva: járja a természet utait. Azon senki sem polemizálhat, hogy a turistaság nem más, mint a természet Vart- pour Vart felkeresése. Hegyek között vagy vizen, télen vagy nyáron. Ez a turistaság. Ezen nem lehet vitatkozni. * Ezt a kérdést tehát eldöntötték volna a turisták. Ami itt most vita tárgyát képezi, az nem egyéb, mint a turistaság fogalma körüli tisztán elméleti vita. A tiszteletreméltó konzervatív elgondolás nem akarja beengedni a »turista« szó keretei közé a csónakot, az evezőt és a vizet. »A csónak közlekedési eszköz...« A csónak közlekedési eszköz és mint ilyen feltár a turista előtt egy olyan területet, ahová a maga szögesében soha el nem juthatna. A folyópart, a tó világa, a nádas érdekes s elvitathatatlanul a természethez tartozó területére csak csónakkal lehet eljutni, a turista tehát csónakba ül, mert a természetnek ezt az oldalát is ismerni akarja. Ismerni akarja, mert a természetet minden oldalán érdekli, a természetet minden megnyilatkozásában egyformán szereti. Az, hogy ősei, a négy évtizeddel ezelőtti turisták csak a hegyek iránt érdeklődtek, nem zárhatja ki a turista fogalmából őt, aki látszólag még több amazoknál, mert ő a természetet még szélesebb vonalakon keresi és járja. * "Az egész kérdést megoldotta volna, az, ha a magyar nyelvben találtunk volna egy tősgyökeres magyar szót erre a fogalomra és nem kellett volna meghonosítani a turista francia eredetű elnevezését. Odakinn, ahol sokkal régibb a turistamozgalom, ma már az utazás egy-egy nemét is turistaságnak nevezik. A külföldre tehát nem lehet hivatkozni. Viszont például a, fiorvosok megalkották a turista figtílíháru a sptáhínáral szót, — planina hegyet, hegységet jelent ebbe a szóba csakugyan nem fér bele a vízituristaság, mert ebben a szóban benne van a hegy fogalma. Ha a magyar turistamozgalom egy olyan nevet vesz fel, melyben benne lesz a hegyek fogalma, akkor senki sem fog tovább vitázni afelett, hogy például ahegyeljárón elnevezés alatt lehet-e csónakost is érteni. De addig, amíg a turista sokkal szélesebb fogalma alá tartozónak tartjuk és valljuk magunkat, addig éppen azért, mert ez a fogalom nem a hegyekkel, de a természettel van szorosabb összeköttetésben, nem zárhatjuk ki innen azokat sem, akik a természetet egészséges, fáradságos munka árán, de evezők igénybevételével igyekeznek felkeresni. Ez a tisztán elméleti vitának a lényege. * A vitában résztvett patinás nevek közül kettőt kell kiemelnem: Bekey Imre Gábor és Déry József neveit. Mindketten a régi gárda nagyjai közé tartoznak; mindketten Téry Ödönnek kortársai és csak természetes, hogy ők ma is Téry Ödön elvei alapján állanak? Téry Ödön pedig nem beszélt sohasem túraevezésről. Nem beszélt egyszerűen azért, mert Téry Ödön idejében még alig volt lehetősége a túraevezésnek, Téry Ödön nem is ismerte a túrnevezést. Véleményem szerint Téry Ödön ma teljes meggyőződéssel együtt tartana azokkal, akik a vízituristaságot teljes értékű rokonsportnak tartják. Téry Ödön, a természet nagy szerelmese, nem ismerhette a könnyű csónakok ma már számtalan típusát, ennélfogva, el sem képzelhette azt, hogy egyszer a turista csónakon is tehessen szép és értékes kirándulásokat. Ma más a helyzet és meg vagyok győződve arról, hogy Téry Ödön ma maga is lelkes csónakos lenne. Ez természetesen labilis érv, mert a magyar turistamozgalom megteremtője már több mint egy évtizede alussza örök álmát a farkasréti temetőben és sajnos, nem tehet igazságot, ebben a kér-désben, melyben igazságot tenni ő lenne a leghivatottabb. * De tartsuk tiszteletben a régi gárda véleményét, ők egy életen keresztül turistáskodtak és összeforrtak a természet, szeretetével. Déry József írásai, munkája, természeti tárgyú festményei és turistamúltja mindennél ékesebb dokumentumai a természetért rangó lélek fanatikus lelkesedésének. Déry József nem csónakos, nem barangolta be csónakkal a nádasok csodálatos, szép világát és ha a vixituristákat a Duna partjait ellepi vadevezősökön keresztül ismerte meg, akkor megértem őt, hogy a csendes és Isten közelségére emlékeztető enlök és hegyek vándorai közt a maga elgondolásában nem tudott helyet szorítani a vizituristáknak. * De azért népúgy, mint ahogy zajos és lármás turisták is vannak — vannak komoly és rendes vizituristák .*• Zubor István .