Pesti Napló, 1930. július (81. évfolyam, 146–172. szám)

1930-07-18 / 161. szám

Péntek PESTI NAPLÓ 1930 júl­ius IS A TURISTA Turistakultúrát, a Balaton környékére Itt a nyár, itt a vakáció. A turisták és az álturis­ták hátukra akaszthatják a zsákot, kezükbe foghatják a botot és áldozhatnak a természet oltáránál. Valami nagy sürgést-forgást nem tapasztalok a Balaton körül. Napok múlnak, de igazi turistával alig találkozom. Ismét — legnagyobb sajnálatomra — meg kell cáfolnom azokat a híreszteléseket, melyek a nagy balatoni turistaforgalomról beszélnek. Hazudni ezen a téren sem szabad. Ha hazudunk, sohasem orvosoljuk azokat a bajokat, amelyek sokban okozói a gyér turis­táskodásnak. A főbajok ezek: legnagyobb megmaradt természeti kincsünk körül ma sincsenek turistautak és jelzések. A fürdőhelyekről hiányoznak az egyes vidékek ne­­vezetességeinek kirándulásra csábító fényképei. Hiányoznak a táblákra festett gondos, alapos tér­képek. És általában hiányoznak a turistaintézmények. Turistaház — valami olyan elérhetetlen itt, mint ez egyetem Dél-Amerika rengetegeiben. És mindez hiányozni fog addig, amíg a Balatoni Turista Egyesület meg nem alakul. Mikor lesz belőle valami, nem tudni, mert a ma­gyar nem turista­ nemzet. Pedig az erkölcsi és a testi törvények egész légiója követeli, hogy az legyen. Nem tudnék valami szebbet elképzelni sem, mintha a Balaton vidékének értelmisége vasárnaponként a turistáskodással edzené lelkét és testét. S ha ez bekövetkezne, akkor megszületnének itt azok a turistaintézmények, melyek idecsalnák a fővárosi és az idegen államok turistáit. Mert akkor olcsón élhet­nének, nem kellene szállást kunyerálniuk és jó vezetők segítségével azokat a helyeket néznék meg, amelyek szé­pek, érdekesek, sőt elragadók. Idézek pár helyet, nevezetességet, melyeket érdemes megnézni a Balaton körül: Kisbalaton, Keszthely, Hévíz, a dobogói népvándor­láskori temető, az egregyi római sír, az egregyi műem­lék, Tátika és Rezi vára, a zalaszántói kunhalmok, Csó­kakő, a gyenesdiósi vadleánybarlang, a Szentmihály­hegy, a balatongyöröki kilátó, a vindornyafoki tenger­szem. (Mindez Keszthely körül van.) Tapolca vidékén: Szentgyörgyhegy, Hegyesd, Cso­bánc, Szigliget, Gulács, Badacsony, Törökhalálszikla, Vérkút, Kékkút, Kálivölgy stb. értékes vár- és templom­rom. Ez a két vidék igen gazdag kirándulóhelyekben. Értékes pontok vannak Balatonfüred és Csopak vi­dékén. Általában a Csopaki Riviéra különleges turista­csemege. És alig talál a turista érdekesebb helyet a tihanyi félszigetnél. Legalább két napig kell ott tartózkodni, ha minden érdekességet meg akar ismerni. Badacsony meg­ismerése is legalább egy napot követel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni Balatonalmádi, Kenese és Akaralja vidékét. Veszít a turista, ha figyel­men kívül hagyja Boglárt, Fonyódot és a Nagyberek­ környékét. Fonyódról, Boglárról, Balatonraáriáról, Berényből léleküdítő a kilátás Zala hegyeire. * Csak pár pontra hívtam fel a turisták figyelmét. Azokra, melyek szerintem a legértékesebbek. A turista azonban száz és száz olyan pontot talál, amelyek mind méltók lennének arra, hogy azokat is megismerjék és megszeressék az emberek. Elsősorban a magyarok. N. Szabó Gyula Külföldi túrák A Magyar Turista Egyesület két tíznapos túrát vezet augusztus folyamán, egyet az erdélyi havasokba, egyet, pedig a Ma£as Tátrába. Az erdélyi túra július 31-én este 17.30-kor indul a Keleti pályaudvarról, a tátrai tú­ra pedig augusztus 11-én reggel 6.50-kor ugyancsak a Keletiről. A Mesterek Fiainak Országos Egyesülete turista­szakosztálya szeptember havában kirándulást vezet a dobsinai jégbarlanghoz. Jelentkezés július 20-ig az egye­sületben. (V., Gróf Zichy Jenő utca 4.) A Budapesti Turista Egyesület óbudai asztala augusztus folyamán Ausztriába vezet túrát. Felvilágo­sítás az asztalnál, Köszl és Popper vezetőknél. Új turistatérkép Az Állami Térképészet most adta ki a Kőszegi hegység új turistatérképét, mely a Kirándulók Térképe­sorozatban már a tizenharmadik. Az új térkép központja a 882 méter magas Irottkő, melynek egészen tág környékeit öleli fel. A lapon Kő­szeg mellett Léka és Rohonc környéke is helyet talál, ami azt jelenti, hogy a lap a Kőszegi hegység Ausztriá­hoz csatolt részét is felöleli. Mértéke 1:40.000-es, hét színben nyomott; a fekete síkrajzon kék vízrajz, zöld az erdőjelzés és piros szín tünteti fel a jelzett turistauta­kat. Újítása a térképnek a domborzat könnyebb érzéke­lésére alkalmazott árnyékolás; a nyugatra néző oldalak ugyanis világos sárga tónusban vannak tartva, míg az átellenes lejtők sötétebb barnára vannak színezve és ezt a tónusértékdifferenciát alkalmazták az erdős részeket ábrázoló zöld színnél is. Ez az árnyékolás nagyon plasz­tikussá teszi a térképet és semmit sem ront az olvas­hatóság rovására. Az új térkép kedvenc lapja lesz a ^ ^MSte^ml, „ min, f * * Az Állami Térképészet új térképe útján örömmel vesszük tudomásul azt az újítást, melyet határozottan a »gyengébbek kedvéért« vezettek be, de amely minden­kinek egyformán könnyebbséget jelent, — elsősorban természetesen a térképlap népszerűségének. Az új lap úgy néz ki, mint egy madártávlatból felvett kép, de emellett nem kelti a vásáriság érzését. Könnyen kezel­hetővé teszi a lapot, népszerűvé, anélkül, hogy komoly­ságából a legkisebbet is veszítené. Egy bevált kísérlet; reméljük, hogy mihamarabb találkozunk ezzel az újítás­sal a többi új kiadású térképen is. Meg kell még jeggyeznünk valamit, amilyen jó ez a lap, és olyan rettegéssel várjuk a következőket, mely biztosan fog hozni megint egy csomó újítást, melyek­nek egyenként talán örülni fogunk, egészében és elv­ben azonban nem tudjuk helyeselni azt, hogy ahány tér­kép, annyiféle és annyiféle­­ méret! Vagyunk egynéhá­nyan turisták, akik tudnak térképet olvasni, de higgyék el a térképek tervezői, hogy még a legjobb térképolvasót is zavarba hozza az, hogyh­a minden lapon más méretben van ábrázolva a terep. A kirándulótérképek 1:37.500-as méretben indultak és ma már a harmadik méret az 1:40.000-es, mert közben van néhány lap, melyen 1:50.000 -es lépték szerepel. Ez nem helyes, és gyenge érv ezzel szemben az, hogy a mértéknél az ábrázo­landó terület nagyságához alkalmazkodik a térképész. Méltóztassék legalább a kirándulótérképeknél a kirán­dulókhoz alkalmazkodni, akiknek nagy nehézséget okoz a sokféle méretarány. Ezt csak azért említettük meg, mert szeretnénk, ha a következő lapoknál már hű ma­radna az Állami Térképészet a most is alkalmazott 1:40.000-es mérethez. 7 . Kombinált i kirándulás az esztergil strandra TIHAT' ~i nwiir m~i m TTT 1 tu 1 iii iii H iiiwii iiiiiii 11111 um 1111 WIM mi HIHIHI im nmn mn Olvasóink kívánságára vasút és hajóutazással kombinált társas kirándulást rendezünk vasárnap, július 20-án reggel Esztergomba. Reggel 8 órakor indul a gyorsított személyvonat és háromnegyed tízkor már az ősi dóm bejáratánál állanak olvasóink.­­ Nemcsak az utazás kombinált ennél a kirándulásnál, hanem a szórakozások terén is változatosságot nyújt­­ programunk. Aki már látta az esztergomi műkincseket és a közös étkezéseken sem hajlandó résztvenni az utazás­ért és a híres esztergomi kénes strandfürdő SáKÍS 4 pontot fizet. A teljes jegy ára, amelyben a múzeumok, képtárak, a kincstár, stb. belépőjegyei, az ebéd és uzsonna ára is bennfoglaltatik 8 pengő. A hajó 6 óra körül indul vissza Esztergomból és 10 órára ér Budapestre. Pénteken délig lehet jelentkezni Az Est utazási osztályánál, VII., Erzsébet körút 20. szám. Turistaság és vízituristaság A turista fogalma körül adott teret a vitának a leg­régibb magyar turistalap, a 12. évfolyamában járó Turisták Lapja. Ez a tény, és az, hogy a vitában or­szágosan ismert patinás nevek is részt vettek, ismét aktuálissá teszik azt, hogy pár szót mondjunk erről a tulajdonképpen már lezárt kérdésről.­ ­ A turista fogalmát és a turistaság viszonyát a ro­konsportokhoz, elsősorban a túraevezéshez, tulajdonkép­pen régen tisztázta­­ maga a turistatársadalom. Ez a nagy tömeg, mely a háborút követő években sokszoro­zódott meg, természetes módon, minden vita nélkül dön­tötte el a kérdést: turistáskodik. Tavasszal és ősszel gyalog, télen, amikor méteres hó borítja a hegyeinket, sível és nyáron, amikor rekkenő hőség teszi kínlódássá a gyaloglást, csónakkal és evezőkkel. Turistáskodik... Körülírva: járja a természet utait. Azon senki sem polemizálhat, hogy a turistaság nem más, mint a természet Vart- pour Vart felkeresése. Hegyek között vagy vizen, télen vagy nyáron. Ez a turistaság. Ezen nem lehet vitatkozni. * Ezt a kérdést tehát eldöntötték volna a turisták. Ami itt most vita tárgyát képezi, az nem eg­yéb, mint a turistaság fogalma körüli tisztán elméleti vita. A tisz­teletreméltó konzervatív elgondolás nem akarja be­engedni a »turista« szó keretei közé a csónakot, az eve­zőt és a vizet. »A csónak közlekedési eszköz...« A csónak közlekedési eszköz és mint ilyen feltár a turista előtt egy olyan területet, ahová a maga szöge­sében soha el nem juthatna. A folyópart, a tó világa, a nádas érdekes s elvitathatatlanul a természethez tar­tozó területére csak csónakkal lehet eljutni, a turista tehát csónakba ül, mert a természetnek ezt az oldalát is ismerni akarja. Ismerni akarja, mert a természet­et minden oldalán érdekli, a természetet minden megnyi­latkozásában egyformán szereti. Az, hogy ősei, a négy évtizeddel ezelőtti turisták csak a hegyek iránt érdek­lődtek, nem zárhatja ki a turista fogalmából őt, aki látszólag még több amazoknál, mert ő a természetet még szélesebb vonalakon keresi és járja. * "Az egész kérdést megoldotta volna, az, ha a magyar nyelvben találtunk volna egy tősgyökeres magyar szót erre a fogalomra és nem kellett volna meghonosítani a turista francia eredetű elnevezését. Odakinn, ahol sokkal régibb a turistamozgalom, ma már az utazás egy-egy nemét is turistaságnak nevezik. A külföldre tehát nem lehet hivatkozni. Viszont például a, fiorvosok megalkották­ a turista figtílíháru a sptáhínáral szót, — planina hegyet, hegy­séget jelent ebbe a szóba csakugyan nem fér bele a vízituristaság, mert ebben a szóban benne van a hegy fogalma. Ha a magyar turistamozgalom egy olyan nevet vesz fel, melyben benne lesz a hegyek fogalma, akkor senki sem fog tovább vitázni afelett, hogy például a­­hegyel­járón elnevezés alatt lehet-e csónakost is érteni. De ad­dig, amíg a turista sokkal szélesebb fogalma alá tarto­zónak tartjuk és valljuk magunkat, addig éppen azért, mert ez a fogalom nem a hegyekkel, de a természettel van szorosabb összeköttetésben, nem zárhatjuk ki innen azokat sem, akik a természetet egészséges, fáradságos munka árán, de evezők igénybevételével igyekeznek fel­keresni. Ez a tisztán elméleti vitának a lényege. * A vitában résztvett patinás nevek közül kettőt kell kiemelnem: Bekey Imre Gábor és Déry József ne­veit. Mindketten a régi gárda nagyjai közé tartoznak; mindketten T­ér­y Ödönnek kortársai és csak természe­tes, hogy ők ma is Téry Ödön elvei alapján állanak? Téry Ödön pedig nem beszélt sohasem túraevezésről. Nem beszélt egyszerűen azért, mert Téry Ödön idejében még alig volt lehetősége a túraevezésnek, Téry Ödön nem is ismerte a túrnevezést. Véleményem szerint Téry Ödön ma teljes meggyőző­déssel együtt tartana azokkal, akik a vízituristaságot­ teljes értékű rokonsportnak tartják. Téry Ödön, a ter­mészet nagy szerelmese, nem ismerhette a könnyű csó­nakok ma már számtalan típusát, ennélfogva, el sem­ képzelhette azt, hogy egyszer a­ turista csónakon is te­hessen szép és értékes kirándulásokat. Ma más a hely­zet és meg vagyok győződve arról, hogy Téry Ödön ma maga is lelkes csónakos lenne. Ez természetesen labilis érv, mert a magyar turistamozgalom megteremtője már több mint egy évtizede alussza örök álmát a farkasréti temetőben és sajnos, nem tehet igazságot, ebben a kér-­­désben, melyben igazságot tenni ő lenne a leghivatot­tabb. * De tartsuk tiszteletben a régi gárda véleményét, ők egy életen keresztül turistáskodtak és összeforrtak a természet, szeretetével. Déry József írásai, munkája, természeti tárgyú festményei és turistamúltja minden­nél ékesebb dokumentumai a természetért ra­ngó lélek fanatikus lelkesedésének. Déry József nem csónakos, nem barangolta be csó­nakkal a nádasok csodálatos, szép világát és ha a vixi­turistákat a Duna partjait ellepi­ vadevezősökön keresz­tü­l ismerte meg, akkor megértem őt, hogy a csendes és Isten közelségére emlékeztető enlök és hegyek vándorai közt a maga elgondolásában nem tudott helyet szorí­tani a vizituristáknak. * De azért n­épúgy, mint ahogy zajos és lármás turis­ták is vannak — vannak komoly és rendes vizitur­is­­ták .*• Zubor István .

Next