Pesti Napló, 1931. április (82. évfolyam, 74–97. szám)
1931-04-25 / 93. szám
14 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1931 április 26 MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Gyenge Anna az Operaházban Az Aida pénteki előadásán kezdte meg dalszínházunkban Gyenge Anna (Anne Roselle), a filadelfiai opera kiváló magyar primadonnája ezidei vendégszereplését. Gyenge Anna külföldön sok dicsőséget szerez annak a magyar operaénekkultúrának, melynek idehaza egyik oszlopa, egyik legfőbb támasza lehetne. Sajnos, ebben a pillanatban a magyar operaének-kultúra omladozó épületének nagyobb szüksége van támasztó, tartó oszlopokra, mint külső díszre. Azaz: Gyenge Anna és általában a Gyenge Annák, ma sokkal többet jelenthetnének nekünk itthon, mint külföldön. Mert mit ér a legeredményesebb külföldi propaganda, ha olyasvalamit hirdet, ami idehaza sorvadásra van ítélve? Ezért valahányszor idegenbeszakadt magyar énekes dicsőségéről hallunk, akárcsak a mesebeli királynak: egyik szemünk nevet, a másik sír. És valahányszor igazán kiváló magyar énekművész »mint vendég« jelenik meg operaszínpadunkon, mindannyiszor keserűséggel gondolunk arra a parlamentre, hol a kultuszminiszternek tekintélye egész súlyával kell védelmeznie az amúgy is hihetetlenül redukált operaházi büdsét. Sajnos, Budapest, nem Bécs és a képviselő urak nálunk nem az Operaházba járnak szórakozni... Gyenge Anna nem ma énekelte először Budapesten Aidát, alakításával már többízben foglalkoztunk. Mégis, kötelességünk újból felhívni közönségünk figyelmét Gyenge Anna művészetének éppen azokra az erényeire, melyekkel ez az énekesnő nálunk »kulturális hivatást« tölthetne be. Gyenge Anna ugyanis valóságos iskolapéldája a minden irányban előkelő szellemben kiművelt operaénekesnőnek. Ilyen példára pedig ugyancsak rászorul operaszínpadunk, különösen most, hogy a régibb generáció komplett művészei — Sándor Erzsi, Medek stb. — egyre ritkábban jutnak szóhoz. A fiatalabb nemzedékben akad szép hanganyag, akad határozott színészi talentum, vagy feltűnő muzikalitás, vagy természetes ízlés, vagy kultúrává való fogékonyság. Ilyen természetadta talentumok közül egyik vagy másik elég erős ahoz, hogy a mai viszonyok között is utat törjön magának és kibontakozzon. Az operaénekes művészete azonban sokféle tehetséget követel és mai operakultúránk — noha Failoni zenei tekintetben máris nagyot lendített rajta — nem alkalmas arra, hogy a magának elementárisan utat, törő talentumhoz hozzáfejlessze, »hozzáhangolja« a' töpblásemfuraot. A szép hanganyag ezért legtöbbször nélkülözi a magas képzettségét, a játékösztön a stiláris simítást, az, előadókészség a zenei kiművelést és így tovább. Az egyes képességek természettől fogva lehetnek egyenlőtlen értékűek, kulturáltságukban azonban harmonikus együttest kell alkotniuk. Gyenge Anna alakításainak számunkra legértékesebb varázsa: éppen ez a harmonikus komplett műveltség. Akinek az opera is elsősorban a színház, az itt kedvére gyönyörködhetik az illúziót keltő teátrális gesztusban; a melódiák szerelmese boldogan adhatja át magát az artózó nemes szárnyalásának; a mozgalmas drámaiság barátja megtalálja az erőteljes, éles hangsúlyok izgalmát, a recsitatívók plasztikus szaggatottságában; a pedáns, akinek az előadáson is kótafejek lebegnek szeme előtt, előírt étellel állapítja megt. Kosty ebben az énekben semmi sem mosódik el abból, amit a zeneszerző kótapapírra vetett, a »mesterségtől« irtózó laikus pedig örömmel tapasztalja, hogy itt a tudás nem hivalkodik a mögötte rejlő »tanultsággal«, hanem könnyedén elfeledteti azt, "hogy a művész itt nem azt hangsúlyozza, ami őt, a »szakmabelit«,elválasztja a laikustól, hanem azt, ami embert és embert egymással összeköt. És végül az a hallgató, aki úgy tekint a színpadra, mint a költészet feltáruló birodalmába, olyan alakot lát ott mozogni. ..kiben testet tud ölteni egy zenepoéta álma, mert Gyenge Anna műveltsége mögött igazi művészegyéniség él és alkot. Ilyen komplett művészet semmiféle hallgatóságra sem téveszti el hatását: mindenben vonzó, tehát mindenkit vonz. Operaház, melynek színpadán ilyen, sokoldalúan kiművelt művészek szerepelnek, a legkülönfélébb ízlésű, műveltségű, hajlamú hallgatókat is le tudja kötni magának. Aki sokfélét ad, sokaknak ad. És aki a sokfélét egységes, harmonikusan kiegyensúlyozott kultúra jegyében adja, az sokakat egyesít. (Tót.) A Divatszalonoknak.szabónaSfielf Az Est könyvkereskedése ügyelmébe ajánlja ! • . . __ -ti r-n Jt • Állandóan raktáron tartja a következő divatlapokat: JAP DIN DES MODES, VOGUE LES Glt AN DES MODES DES PARIS LES MODELLES CHIC DE PARÍS, DIE DAME CHIFFON, TRES CHIC. REVUE PARISIEN ELITE. STAR. JUNO, SMAR'l, FEMINA TRES PA RISIEN, ENGLISH STYLES TAILOR MODE Ezenkívül az összes közismert divatlapok. Kívánságára a rendelt divatlapokat megjelenésüi után házhoz küldjük A falusi kislány Pesten Hevesi Sándor zenés vígjátéka a Király-színházban . Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház nagytehetségű igazgatója, néhány szép sikerű színidarab szerzője, a kitűnő rendező, jeles játékmester, akadémiai tanár és esztétikus, teljes joggal rándulhat ki az operettszínpad lenge deszkáira is, hp. éppen úgy tartja a kedve. A kérdés csupán az, hogy az operettszínpadnak ez az illusztris vendége, felszabadult jókedvében elkövetheti-e olyan hibáknak sorozatát, amelyek róla és munkájáról előre fel sem tételezhetőek? Egyszerű volna erre a kérdésre a válasz, ha nem láttuk és nem hallottuk volna A falusi kislány Pesten előadását a Királyszínházban. De láttuk és hallottuk. Hallottuk és szerettük volna, ha nem hallottuk volna. Mert hiba csúszott Hevesi Sándornak ebbe az opuszába, hiba, sok hiba, amelyek külön-külön és főként, együtt nagyon is alkalmasak arra, hogy elvegyék a nézők és a hallgatók jókedvét És mégis, alaposan meglatolgatva azt, hogy Hevesi Sándor mit produkált a múltban és milyen töretlen erővel, milyen mindent elsöprő ambícióval működik irodalmi és színházi téren a jelenben, most, amikor itt ülünk a fehér papiros mellett, nem tudunk másra gondolni és nem tudunk elhinni sem mást, csak azt, hogy. Hevesi Sándor A falusi kislány Pesten megírásakor súlyosan tévedett. Tévedett, amikor az operettszínpadon sokkal naivabb a kelleténél és tévedett, amikor sokkal triviálisabb, mint amilyennek kellene és szabadna lennie. Téved, amikor shakespeari mélységek után kutat egészen egyszerű és hosszú idők óta sablonos, szinte már gartenlaube-i gyermekdedségek mesevilágában, és téved, amikor azt hiszi, hogy a darab második felében önmagát és az önmaga által választott műfajt is ki kell figuráznia, holott az már amúgy is megtörtént akkor, amikor ezt a témát választotta és úgy, olyan különös módon dolgozta fel, mint, ahogyan azt a színészek a színpadról, páholyokból, zenekarból, súgólyukból és a nézőtérről elénk tálalják. Téved Hevesi Sándor, amikor azt hiszi, hogy a »játék a játékban« akkor válik igazán tökéletessé és ellenállhatatlanul humorossá, ha nemcsak a játékból űz pajzán játékot, hanem ha addig játszik a játékba szőtt játékkal, amíg összekuszál minden cselekményt, feje tetejére állít mindent és mindenkit, páholyokba és a földszintre ülteti színészeit, színpadra viszi a színészt, aki a darabban nem a színész szerepét játssza, beszélteti a zenekar karmesterét, kiugratja a súgólyukból a súgót és hogy a mulatság teljes legyen, még a színpad függönyére is, gukkerező dámát és gukkerező frakkjós urat festet. A görlök táncmestere itt-ott majdnem bántó módon szidja a görlöket, — ebben a daraírt ránk;a huszonegyéves grófi fiút egyszerűen »rózsalánynak« nevezi Hevesi — a férfibarátnak a grófi anya megbízásából úgy kell kitanítania a szerelem módozataira huszonegyéves férfitanítványát, mint ahogyan »érintetlen lányát tanítja ki ezekre a »titkokra« az aggódó anya«, — a grófnő, a gőgös, a szent, egy Plankenhorst Clarisse grófnő, akiről kiderül, hogy a színházi súgó szeretője volt, a vidéki úrilány, a bárókisasszony, aki a szülésről csacsog, mert ő modern és mindehez a — rendezés, uramisten, a rendezés!... Az inas egy elaggott lord, a nevelőnő a hatvanas évek idegsokkos vénkisasszonya, a báró a monokliját a hátán hordja, a páholyokból lekiabálnak a színészek a földszintre és a földszintről felkiabálnak a páholyokba. Amikor a páholyokból beszélnek felfelé, felágaskodnak a nézők a karzaton és amikor a földszintről kiabálnak felfelé, feláll a karzat és feláll az egész földszint, hogy láthassák, ki beszél, ki, honnan és hová beszél, ki, honnan és hová felel! Vannak percek, végeérhetetlennek látszó percek, amikor nem lehet tudni, hogy ki micsoda és hogy csakugyan leány-e a fiú, vagy fiú-e a leány? — Végeredményben nem sokat használ, hogy kétségtelenül vannak olyan részletek is a darabban, amelyek méltóak Hevesi Sándor írói tollához és amelyek finomak, színesek, hangulatosak és tökéletesen színpadszerűek is. A darab a maga egészében mégsem más, mint egy kitűnő írónak ebben a műfajban való járatlanságával együttjáró, könnyen magyarázható tévedése. 2. A darab meséje. Plankenhorst Clarisse grots'-ének van egy »rózsalánya«, a fia, a 21 éves Rudi. A grófnő esküszik arra, hogy a fia csakugyan rózsalány. Nos, ezt a rózsalányt meg kell fosztani lánysága rózsáitól és meg kell nősíteni. Az anya »szerelmi igazgatót« állít a fia mellé, akiről hamarosan kiderül, hogy se nem rózsa, se nem lány, de legkevésbé rózsalány, hanem sokkal inkább szabályos férfi, aki szabad idejében nem a bábuival, hanem a kibabáival játszadozik. A grófnő elküldi fiát a szerelmi igazgatóval együtt vidékre, báró Koltai Kázmér, a végzett földesúr« házába, hogy megkérje Koltai Bözsinek, a földesúr lányainak kezét. Igen ám, de Rudi Pesten beleszereti Résey Éva primadonnába, aki a színésznőktől irtózó grófnő kegyeibe úgy lopja be magát, hogy eljátssza előtte — Koltai Bözsi,' szerepét. Amikor a grófnő megtudja, hogy csak játszottak vele és hogy az a nő,akit ő Koltai Bözsinek hitt, primadonna, minden erejével a házasulni akarók ellenfordul. Végül is azonban egy fölösleges és sok oda nem tartozó ,.zeneszámmal, spékelt közjáték után a szerelmesek egymáséi lesznek. 3 A zene. Nádor Mihálynak három finom és kitűnően hangszerelt száma. A sok sikert látott komponista ezúttal ismét elsőrangú munkát végzett. R. A. King, amerikai muzsikus zeneszáma hangulatos. Fejér István zeneszámai gyengék. Ügyetlen a hangszerelésük is 4. A szereplők: Honthy Hanna a legkitűnőbb név az operettszínpadon. Most is finom, végtelenül kedves és nagyon szépen énekel. Vaály Ilona nem neki való szerepében, eltekintve egy-két sikerült prózai résztől, erőtlen és színtelen, Berki Lili előkelőés művészi. Kertész Dezső igen jó. Latabár Árpád játéka hatásos. Tolnay Andor a szerelmi igazgató szerepében kifogástalan. Gonda László elég ügyesen táncol, de még sokat kell tanulnia, hogy a jó kezdők sorába léphessen. Dicsérettel kell megemlítenünk Dinnyési Juliska, Raskó Géza, Fenyvessy Éva, Vágó Artúr és Nyáray Antalné nevét.. A színház a darabot szépen állította ki, a zenekart Nagypál Béla vezényli. Fazekas Imre Hevesi Sándor zenés vígjátékát pénteken este mutatta be a Király-színház. Erre az estére megtelt a színház nézőtere közönséggel, amely sokat tapsolt a felvonások végén a szerzőnek és az együttes tagjainak. (*) Az Aranyóra ötvenedik előadása. Pénteken este került színre ötvenedszer a Belvárosi Színházban Szép Ernő nagysikerű színműve, az Aranyóra, amely nem egészen két hónap alatt érkezett el a második jubiláris előadás szép ünnepéhez. Az Aranyóra ama magyar darabok közé tartozik, amelyek a pesti bemutató nagy sikere után azonnal eljutottak a nagy külföldi metropolisok színházaiba, mert előadási jogát megszerezte Newyork, Párizs és Berlin és igen sok más külföldi színházzal most folynak a darab lekötésére vonatkozó tárgyalások. Az Aranyórának ez a nagy és osztatlan sikere minden tekintetben jogos. Ezt bizornyítja, az ötvenedik előadás forró hangulata. Aközönségszűnni, nem akaró tapsokkal ünnepelte a kiválószerzőt és azegyüttes valamennyi tagját, közöttük is legkivált Dolyka Margitot, Gőzén Gyulát, Gyergyayt és Hajnal Györgyöt. (4) Egyházzenei pályázat. A magyar egyházzenei élet terén újabban örvendetes fellendülés mutatkozik. A legszélesebb rétegeknek ebbe a fontos népnevelő hatású mozgalomba való bekapcsolását azonban egyelőre megnehezíti megfelelő könnyű művek hiánya. Ezért a Magyar Kórus egyházzenei hangjegyei folyóirat pályázatot hirdet kétszólamú mise írására. A pályázat feltételei a következők: Megkomponálandó a mise állandó tételeinek teljes latin szövege kétszólamú egynemű karra, orgonakísérettel. A mű a fennálló egyházzenei rendeleteknek, nevezetesen: X. Pius pápa Motu proprio-jának szellemében készüljön és egész könnyű legyen. Aszólamok alsó határa a, felső határa /'', mely szélső hangok azonban minél ritkábban forduljanak elő. A kíséret harmóniumon is játszható legyen. A pályadíj 300 pengő, ami csak művészi értékű műnek adható ki és meg is osztható. Benyújtási határidő 1931 Szent István király ünnepe. A műveket jeligés levéllel a Magyar Kórus szerkesztőségébe, Budapest, I., Ferry Oszkár u. 55. kell küldeni. A pályázat bírálóbizottsága az Orsz. M. Kir. Zeneművészeti Főiskola, egyházzenei tanszakának tanári karából,és a Magyar Kórus szerkesztőségéből áll. A díjnyertes mű a Magyar Kórustulajdonába megy át, amely lap a mű kinyomtatásáról is gondoskodik. További felvilágosítások a Magyar Kórus szerkesztőségénél kaphatók. A pályázat kiírását az egyházi zene két lelkes barátja, Fleischhacker M. és Deák-Bárdos Gy. székesfővárosi tanárok, az Országos Magyar Cecilia Egyesület tagjai is elősegítették adományukkal. Az állami színházak és marfonszínházak előadásaira jegyek napi áron válthatók a festi tapló kiadóhivatalában minden hétköznap d. e. 9 órától d. u. 6-ig BUMPEST, VI., NAGYMEZŐ UTCA C. KIALZTÁS: Április 19—26-ig délelőtt 9-től délután 5-ig, valamint főúri és más magánbirtokból származ festmények, mtítárgyak, szírnyegek és bútoroit. AUKCIÓ: Április 27-től naponként délután VI4-től.