Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)

1935-01-06 / 5. szám

100 Szombat PESTI NAPLÓ 1935 január 5 A föld proletárjai * A mai nap politikai szenzációja gróf Károlyi Gyula fellépése volt a birtokpolitika ügyében. A gróf úrnak valószínűleg mindig az volt a nézete, hogy a nagybirto­kok fenntartása nemzeti érdek. Hogy így gondolkozott, az természetes. Az azonban, hogy meg is akart róla győ­ződni, hogy álláspontja csakugyan helyes-e, —­ határozot­tan rokonszenves dolog. Nagyon érdekes módszerrel végrehajtott vizsgálatának eredménye — mint a Pesti Napló mai számában olvashattuk, az, hogy a nagybirto­kok felaprózása nemzeti veszedelem lenne, mert millió­nál több munkanélküli agrár­proletárt terem­tene. Kész meggyőződéseiket csak igen csekély mennyiség­ben tartok raktáron az elmémben; meggyőződéseimet, melyeket sohasem tekintek szent dogmáknak, esetről esetre formálom ki, figyelembe véve nemcsak a konkrét »tényeket«, hanem a bennük rejtőző szellemi és erkölcsi tartalmat is. Nem intézem el a kérdést azzal, hogy »húsz hold föld valóságos birtoka mégis jobb alap a magyar paraszt számára, mint a nagybirtok, melyen abban a szerencsében részesül, hogy cseléd, vagy napszámos le­het, egy talpalattnyi föld tényleges birtoka nélkül­. Ez a mondat, melyet idézőjelek közé tettem, úgy­e meg­győző erejű. Hát persze, hogy az. Való, hogy húsz hold föld jó létalap a paraszt számára, de csak annak szá­mára, akinek jut húsz hold. Miután a milliót megha­ladná azoknak a parasztoknak a száma, akiknek nem jutna föld, és miután ez a millió a maga igen szegényes megélhetését megtalálja ma a nagybirtokon, de nem ta­lálná meg a reform után a húszholdasoknál, kiknek ennyi segítőerőre szükségük semmi esetre sincsen. — gróf Károlyi Gyula mai fellépése fölött egyszerűen napi­rendre térni nem lehet. A gróf a nagybirtokot védi, ez nyilvánvaló; de igen nagy a valószínűsége annak, hogy a nagybirtok és a paraszt természetes érdeke sok pont­ban találkozik. Nem titok előttem, hogy van nagybirtok, melyen a mezőgazdasági cseléd és munkás kategóriájába tartozó sokezer embernek a sorsa sokkal rosszabb, mint a haj­dani rabszolgáké volt; mindennap aggódva nyitom ki az újságot, hogy azon a robbanógázokkal már egészen telített vidéken nem történt-e valami, aminek jogszol­gáltatási megtorlásaként sok-sok embert felakasztaná­nak ... Ez azonban abnormális helyzet, — a nagybirto­kok kezelése általánosságban emberi és tényleg vannak uradalmak, hol a cselédség, gróf Károlyi szavaival élve, »páholyból nézi« e válságos idők folyamát. A függetlenség és a szabadság nagyon gyönyörű elméletben, de gyakorlatban néha nagyon terhes. Nincs szabadabb és függetlenebb, mint a munkanélküli; nem parancsol neki senki, akkor kel­ve fekszik, amikor neki tetszik, jár-kel kényekedve szerint; függetlensége biz­tos, csak csupán a kenyere, hajléka, ruházata és egész­sége bizonytalan. Nyolcvanhat esztendővel ezelőtt felszabadult a ma­gyar parasztság, de legnagyobb része még ma is arról koldul. Rosszul csinálták az egész dolgot a doktrine­rek,­­ elmélet szerint, az élet ismerete nélkül, mikor készen voltak vele, meg is ijedtek tőle. Mikor egyikük nagyon kesergett, hogy jobbágyainak elvesztése után múlhatatlanul teljesen tönkre kell mennie, a fia meg­jegyezte: — De apám, te annyit szónokoltál a jobbágy-fel­szabadításért ... — Igen, — válaszolt a nagy politikus — de ki gon­dolta volna, hogy meg is csináljuk?! A paraszt ugyan nem volt tulajdonosa, de haszon­élvezője volt a földnek, s amit szerzett, a családjáé volt. Ha nem volt neki elég a föld, kereshetett másik földesurat. Egy egész sereg paraszt fölkerekedett Tol­nában, mert ott csak tizenhat hold volt a paraszttelek, s elment Békésbe, hol ötven holdat kapott, a jobbágy, így alapították meg a tolnai parasztok Orosházát. Igaz, hogy nagy terhei is voltak a parasztnak: igá­val 52 napig, iga nélkül 104 napig kellett robotolni és kétféle adót is kellett fizetni, de ha egy tizenhatholdas gazda száz év előtti összes terheit kiszámítjuk mai pénzértékben, s a régi terheket összehasonlítjuk a maiakkal, csak azt mondhatjuk, hogy a mai viszo­nyokhoz képest a hajdani parasztnak gyöngyélete volt. A mai bajoknak az a forrása, hogy 1848-ban a köz­jogi viszonyokat rendezték, a gazdaságiakat nem. Az 1848—49-iki törvényhozóknak abból a szempontból jól jött a abszolutizmus, hogy félmunkájuk következmé­nyeiért a nép már nem vonhatta őket felelősségre. Az abszolutizmus után, 1867-től kezdve végig, egészen é91-ig, megint csak közjogi kérdések uralkodtak az egész politikában, — az exisztenciák gazdasági megalapozásá­sának szükségessége eszébe sem jutott senkinek. Most, úgy látszik, történni fog valami; természetesen nem szerelemből, hanem államérdekből. A magyar nép úgy, amint ma van, nem bír többet szolgáltatni, miután pedig többre van szükség, mint amennyit szolgáltatunk, tenni kell valamit, hogy a növekvő szükségletek fedezé­sére képesek legyünk. Sürgős államérdekké vált, hogy a nyomorgó proletár átalakuljon fizetőképes polgárrá. Ennek éppen az ellenkezője következnék be, ha gróf Károlyi Gyula számításai helyeseknek bizonyulnának , az agrárproletariátus hatalmas arányokban növe­kednék. Az emberek között mindig voltak és mindig lesznek különbségek, sőt nagy különbségek; mindig lesznek gaz­dag és szegény emberek; ez elég baj, de csa­k akkor iga­zán nagy baj, ha a szegények azt látják, hogy ennek nem­ ők maguk és nem az emberektől független körülmé­nyek az okai, hanem egy rossz politikai vagy gazdasági rendszer. Akár igaza van Károlyinak, akár nincs, bizo­­nyos, hogy a mai rendszerben lényeges hibák és hiányok vannak és ma is elmondhatjuk, amit Magda Pál soproni professzor már száztizenöt esztendővel ezelőtt írt: »Hogy tetemes jobbításokról hat­hatólag és halogatás nélkül gondoskodjék a nemzet, az időnek géniusza fenyegetve inti«. Hét szegfűcsokorral indult meg a küzdelem öt ezüst púder szelencéért Lázas izgalomban és estélyi ruhában megkezdődött a Fészekben az első női bridzsverseny (Saját tudósítónktól.) A Fészek Klubban most játsz­szák az első hölgy bridzsversenyt. A startnál kötelező volt az estélyi ruha. A második emeleti nagyszalonban délután már felállították a bridzsasztalokat és rajzszeg­gel feltűzték a színes pédrafákat: észak-dél, kelet-nyu­gat. A hátsó kisszalonba­n kiállították a nyereménytár­gyakat. Az egyik asztalon halmozódnak a bridzsverseny­hez elengedhetetlenül szükséges kellékek, kártyapaklik, ceruzacsomók, bridzsblokkok és dobozok, melyekben a le­játszott kártyákat szépen egymás mellé rakva hordják majd asztaltól asztalhoz. Hét órára hirdették a verseny kezdetét és hat óra után már megélénkültek a Fészek második emeleti ter­met. A nagyszalonba egymásután érkeztek estélyiruhás hölgyek a bridzsverseny izgalmával arcukon, szmokin­goe urak társaságában, akik többnyire vagy drukkerek, vagy az egyes hölgycsapatok trénerei. Még meg sem kezdődött a nagy meccs, máris suttogták, hogy a hölgy­csapat mérkőzése mögött tulajdonkép a nagy »krekkek« néma harca húzódik meg, hiszen ők trenírozták a mér­kőzésre a hölg­ycsapatokat. A bridzsklub hölgycsapatát a Fészek Európa-bajnok férficsapata trenírozta, Molnár Harry az Unió Teniszklub és az MTK hölgygárdáját, a Lipótvárosi Polgári Kaszinó, hölgycsapatát dr. Hill, a Sziget Klubét dr. Szerviczky, a MAC-hölgyeket pedig Szathmáry Kálmán. Púderszelence és ébresztőóra A bajnoki mérkőzésre készülő hölgyek bekukkan­tottak a zsűriszobába és kíváncsian nézték a nyere­ménytárgyakat, amelyek asztalon sorakoznak. Az első díj ezüst púderszelence, öt darab a győztes hölgycsapat öt tagja számára. A második díj öt világító ébresztő­óra, a harmadik díj pedig, a Fészeké, öt finom tarka selyemsál. A legötletesebb licitáló arany karkötőórát kap, a legszebb felvevőjátékos pedig egy boát, ame­lyet ép most hoz egy kifutófiú az egyik nagy szűcs­mestertől. A zsűriszoba másik asztalán sárga gyékénykosár­ban különböző színű szegfűcsokrok vannak. Szám sze­rint hét csokor, mindegyiken kis cédula számmal.­ban elrejtett szám mutatja, hogy az illető hölgycsapat melyik asztalnál foglal helyet, illetve melyik ellen csa­pattal játszik, amint azt már a szegfűcsokrokra erősí­tett számok szerint előre elhatározta a zsűri. Kezdődik... A szegfű választás után hat asztalnál megkezdődik a verseny. A Sziget Klub hölgycsapatának kapitánya a 7-es számot húzta, ami azt jelenti, hogy a Sziget Klub hölgyei letévesztőket lettek és várniuk kell a selejtező verseny első meneteinek lepergésére, hogy azután meg­kezdjék a játékot azokkal, akik nem estek ki a verseny­ből. A sorsolás szerint az Unio Teniszklub hölgyei a Bridzsklub hölgyeivel, az MTK gárdája az FTC-vel, a Lipótvárosi Polgári Kaszinó csapata pedig a MAC höl­gyeivel vette fel a versenyt a szabályoknak megfele­lően hat asztalnál. Mindenik asztalon rajzszöggel rögzített cédula figyelmezteti a játékosokat és a kibiceket: »Partikat ne beszéljünk meg!«, »Kibicvándorlás tilos! »Hasonlí­tani csak a zsűriszobában szabadta Ezeket a szigorú figyelmeztetéseket szellemes Diósy-rajzok teszik szem­léltetővé a nagyszalon falain. Persze, itt vannak a hölgycsapatokkal a »nagy krekkek«, a trénerek is, akik láthatóan drukkolnak hölgycsapatuknak és a szigorú figyelmeztetés ellenére, hogy »Kibicvándorlás tilos!«, egyik asztaltól a másik­hoz mennek, figyelve, hogy csapatuknak ez vagy a másik párja milyen eredménnyel küzd az eliőcsapat párja ellen. Fogadások Hogy melyik csapat a favorit. A versenyt megelőző izgalomban már fogadások is történtek. Többen 2:3 arányban fogadtak Molnár Harry csapatára, az Unio Te­niszklub hölgyeire, akik között Berger Alisz játszik. Ugyanilyen arányban — 50:75 pengő ellenében — történ­tek fogadások a MAC-hölgygárda diadalára. Ez a csapat, amelynek Szathmáry Kálmán a trénere, már nem egy nemzetközi bridzsversenyen szerepelt elég jól, így leg­utóbb a tátrai versenyen. Különösen Hudovernignét tartják a MAC-csapat erősségének. Mialatt a verseny megkezdődik, a zsűritagok és a rendezők halk lépésekkel elhelyezkednek egy-egy asztal mellett. Itt van már Dormnbridy Géza tábornok, a Bridzs­szövetség alelnöke, várják Kállay Tibort, a zsűri elnö­kéit. A többi zsűritag: Szabó Nándor, Cohen Rafael,­­ aki természetesen a Bridzsklub hölgycsapatának druk­kol, hiszen Cohenné a kapitány , Keéry-Szántó Imre és Klinger Pál, aki egyébként a verseny főrendezője. Fehér karszalaggal, némán járnak a rendezők: Kövér Gyula, Szterényi Gyula és Steiner Imre. Az estélyiruhás és szmokingos első versenynapon 32 leosztás kerül játszásra: 16 vacsora előtt, 16 vacsora után. A kezdet izgalmai, a futkosások és suttogások elnémul­tak, de a játékos hölgyek arcára, minél több a leosztás, annál jobban kiül a verseny izgalma. Az egyik asztalnál hét sans atour-t licitáltak, és bár halk volt a licit , tilos a »kibicvándorlás« pillanatok alatt egész tömeg vette kö­rül az asztalt, hogy végignézze a nagy szlemm lejátszá­sát. Csendben — meglepő csendben — folyt a hölgyek mérkőzésének eső fejezete vacsoráig. Gyors vacsora után egyre nagyobb izgalomban — hiszen egyre inkább köze­ledett a selejtező menet a vége felé — a hölgycsapatok lankadatlan szenvedéllyel folytatták a mérkőzést. tíz éjszakai eredmény Az első forduló első félidejének eredményeként az Unió Teniszklub vezet a Bridzsklub hölgygárdáj­a ellen 25 meccsponttal, a MAC-hölgyek a Lipótvárosi Polgári Kaszinó ellen 13, az FTC az MTK ellen 33 meccsponttal. • 11 hét csapat Hét óra tájban már együtt van a kilenc közül a hét hölgycsapat, amely végül a bajnoki meccsen indul. Két csapat lemaradt, Ilosvay Rózsi — senki sem tudja, miért — színésznőfimje nem alakult meg, az újpesti hölgycsa­pat tagjai náthát kaptak és ott­hon maradtak. Ezek sze­rint az első hölgybridzsversenyen résztvevő hét csapat és összeállítása a következő: A MAC hölgycsapata: dr. Hudovernigné, Philippo­vitsné, Buzásné, Dvorzsákné. A Bridzsklub hölgycsapata: Bokorné, Cohenné, Al­párné, Aldorné, Roggerné. A Sziget Klub csapata: Ujjné, Gundelfingerné, Ke­rekesné, Fabinyiné, Lázár Pálné. Az Unió Teniszklub csapata, melyet másképpen Mol­nár Harry timjének neveznek: Arthmuthné, Robi­csekné, Orbánné és Berger Alice. Az MTK hölgycsapata: Sebőkné, Bánóné, Kulkáné, Tolnainé és Steinberger Elly. Az FTC hölgycsapata: Bencsikné, Brüglerné, Klin­gerné, Elekné, Róthné. A Lipótvárosi Polgári Kaszinó csapata: Dömötörné, Varsányiné, Forbáth Györgyné, Tihanyi Lászlóné, Lehner Gizi. Amint a névsorból is megállapítható, alig van leány a versenyző hölgyek között. Úgy látszik, a leányok ke­vésbé érdeklődnek a bridzs iránt, mint a férjes asszo­nyok. A versenyző leányok között van Berger Aldoe, aki néhány évvel ezelőtt megnyerte a Pesti Napló bridzs­rovatának országos problémaversenyét. A hét hölgycsapat tagjai közül egy-egy — nyilván a kapitány — bemegy a zsűriszobába, a szegfűkosár elé lép és kiválaszt egy-egy csokor szegfűt. A szegfűcsokor­ csillár, rádió és alkatrészek legolcsóbban V­ILLANYSZERELÉSI Cr­­iEK Fttrchtgott és Társa, Dohány ucca 74, TeLi 41-0-39

Next