Pesti Napló, 1935. június (86. évfolyam, 124–146. szám)
1935-06-04 / 126. szám
2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1935 június 6 ban nagy vitát vártak. Németh Antal, a színház új igazgatója megjelent a tisztviselői karzaton, Hóman miniszter felszólalásáig azonban csak egykét odavetett mondatban hallhatta gyors és erélyes intézkedéseinek dicséretét. Szinyei Merse Jenő előadói beszéde után Petrovácz Gyula nyitotta meg a vitát, utána Illés József professzor mondott nagysikerű beszédet a kulturális válságról és a magyar diplomás ifjúság helyzetéről, Kéthly Anna után Kelemen Kornél főként sportkérdésekkel foglalkozott, Makray Lajos a cserkészmozgalom támogatására hívta fel a kormány figyelmét. Utána vitéz Hadnagy Domokos nyugalmazott tábornok, majd Andaházi Basnya Béla és Pintér József beszélt. Hóman kultuszminiszter egyórás beszédben részletesen foglalkozott tárcája minden problémájával. Háromszáz tantermet szeretne építtetni, 27,5 millióra volna szüksége, de honnan vegyen most az ország 275 millió pengőt? Bejelentette, hogy készül a szakoktatási törvény, amelynek segítségével meg akarják valósítani a fiatalság nagy tömegeinek gazdasági irányú nevelését. A kormány minden eszközzel segíteni akarja a tehetségek érvényesülését. A miniszter részletesen foglalkozott a Nemzeti Színház átszervezésével. Megállapította, hogy a színházat öncélú adminisztráció kerítette a hatalmába, a belső szellem teljesen elfajult és elkerülhetetlenül szükséges volt az erélyes közbelépés. Az újjászervezett Nemzeti Színház veszélyes versenytársa lesz a magánszínházaknak? — Nem ismerem el azt az elvet, hogy a Nemzeti Színház csak olyan színészeket szerződtethessen, akik másutt nem kapnak szerződést, — mondotta Hóman. A miniszteri beszéd után még folytatták a vitát, éjfélkor Kozma, belügyminiszter nyilatkozott a Kenyeres-Kaufmann-ügyrol. A képviselőház ülése A Ház hétfői ülését 4 órakor nyitotta meg Kornis Gyula elnök. Hegedűs Kálmán, a pénzügyi és közjogi bizottság előadója beterjesztette a 33-as bizottság működésének meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó bizottsági jelentést. Szinyei Merse Jenő előadó beterjesztette a kultusztárca költségvetését. Részletesen foglalkozott a kultuszminisztérium büdséjével, majd kitért a Nemzeti Színházban a közelmúltban történt eseményekre. Az állami színházak rekonstrukciója érdekében éppen a napokban történt határozott lépés, — mondotta az előadó. — Minden remény megvan arra, hogy a Nemzeti Színház anyagi és erkölcsi felemelkedése, amelyet Voinovich Géza kormánybiztos oly sikeresen indított meg, a színház racionalizálása és a művészi gárda felfrissítése által teljes eredménnyel jár majd és az új igazgató a működése elé tűzött várakozásnak meg fog felelni. Petrovácz Gyula képzőművészeti kérdésekkel foglalkozott. Sajnálja, hogy a képzőművészet támogatására szánt összeg ebben az évben ismét csökkent. A 75 éves Képzőművészeti Társulat támogatását kérte, majd a művésznyomorról beszélt. Legnagyobb művészeinknek a szó szoros értelmében ruhájuk sincs, festékre, vászonra és a modellek fizetésére sincs pénzük. Az egyént és a művészetet is egyaránt tönkretészi a nyomor. Ne halott művészek és külföldi művészek munkáit vásárolja meg az állam, hanem az élő magyar művészetet támogassa. A művészek közterheiket műtárgyaikkal fizethessék ki. Kifogásolta, hogy a nemzetközi kiállításra csak szűkkörű társaság műveit viszik ki. »Művészeti kamara« létesítését ajánlja. Hangoztatta, hogy a műkereskedők »rabságából« ki kell venni a művészeket. Vannak műkereskedők, akik valóságos uzsorásai a művészeknek. Értékek kitermelése és elhelyezése Illés József azzal kezdte beszédét, hogy sorsdöntő órákat él a nemzet. A békediktátumok csak egyetlen fegyvert, a kultúra fegyverét hagytak meg nekünk. A gazdasági válságnál is sokkal súlyosabb az erkölcsi és szellemi válság, amelyben az egész világ szenved. Csak ennek a válságnak a megoldásával jutunk el a gazdasági válság gyógyításához. Ennek az országnak nem kell a távol nyugat gépembere, sem távol kelet állatembere, sem pedig a nyájember, az az ember kell, akit kétezer éven át termelt ki Európa, az a keresztény demokrácia, az az igazi szabadság, amely megengedi az értékek kitermelését. — Lásd numerus clausus — szólt közbe Rupert Rezső. ,„ . .. ” Illés József: A mai súlyos válságot csak a nevelés útján lehet megoldani. Olyan embertípust kell nevelni, amely méltó Európához. A válság legborzalmasabb kinövése a diplomások, a vezető értelmiség válsága. Magyarországra nézve katasztrofális volna, ha megállítanák a kulturális fejlődést. Segíteni, támogatni kell a diplomásokat. Ezután az állásnélküli diplomások elhelyezéséről beszélt. Köszönetet mondott a miniszterelnöknek és a kultuszminiszternek, hogy módot nyújtott arra, hogy ezt a diplomás fiatalságot elhelyezzék. Vannak, akik kritizálják a 80 pengős fizetéseket, de ezek semmit sem tettek az ifjúság érdekében. A kérdést intézményesen kell megoldani. Csonka-Magyarországnak szüksége van az értelmiségre. Minden magyar ember mutathassa meg, milyen érték rejlik benne. Módot kell adni arra, hogy az értékek eljuthassanak a legmagasabb fokig is. A diplomáskérdés megoldásánál mindig szem előtt tartották a szelekciót. Nagy elégtétele, hogy minden irányból a legteljesebb elismeréssel nyilatkoznak azokról a diplomásokról, akiket sikerült elhelyezni. , A fiatalság elhelyezése érdekében fokozatosan csökkenteni kell a magasabb állásokat, viszont minél több alacsonyabb állást kell kreálni. A vállalatoknál is minél kevesebb igazgatósági tagságra van szükség és sok kis tisztviselőre. Helyes az az elv, hogy vissza kell térni a faluhoz. Ha nincs kultúra a falun, majd a diplomás fiatalság teremt kultúrát. A költségvetést elfogadja. Kéthly Anna azt fejtegette: igen sürgős volna, hogy az egész népoktatást az állam vegye kezébe. Fel kell emelni a népoktatás kötelező korhatárát. Az iskolák túlzsúfoltságáról beszélt. A tanszemélyzetet díjazzák tisztességesen és szűnjék meg a tanítók politikai szerepe, aminek következtében sokszor egyenesen kottesekké válnak, ami nem utolsó sorban tekintélyük rovására megy. Sportkérdések és cserkészet Kelemen Kornél a tandíj kérdésével foglalkozott és azt a káros állapotot tette szóvá, hogy tandíjhátralékok miatt a gyermekeket hazaküldik az iskolákból, mégpedig olyan formák között, amelyek megszégyenítők és tűrhetetlenek. A nemzet jövőjét csak úgy biztosíthatjuk, ha különb generációt nevelünk a mostaninál. Köszönetet mondott a tornaórák számának felemelésénél és ezzel áttért a testnevelés kérdéseire. Hangoztatta, hogy a testnevelésre való tekintettel a tantervet módosítani kellene. Neveljék a tanítókat úgy, hogy falun, mint sportszerető leventeoktatók is megállják a helyüket. Kifogásolja, hogy kevés pénz jut a társadalmi sportcélokra. A beruházásokra nincs támogatás. Tisztázni kell a kérdést, akarjuk-e a stadiont és a fedett sportcsarnokot. A kormány mennyi pénzt szán erre? Az bizonyos, hogy Budapesten már félni kell a nagyobb sportesemények megrendezésétől, mert nincs alkalmas hely. Végszükség esetén a Batthyány téri vásárcsarnokot is el kell fogadni fedett tornacsarnoknak. Egyébként is mikor és kitől kérjen a sport megértést és támogatást, ha nem most, amikor Gömbös Gyula a miniszterelnök, aki a legtelkesebb magyar sportférfit Nagy nemzeti ügy ez és a nemzeti erők kifejlesztésének legnagyobb eszköze. A tárca költségvetését elfogadja, de kéri, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket felvetett, az illetékesek szívleljék meg. Makray Lajos kéri a felekezeti és községi iskolafenntartás ügyeinek igazságos rendezését. Általános kultusz- vagy iskolaadó kivetését javasolja. Ez voltaképpen csak a jelenlegi adónak igazságosabb elosztását jelentené és nem újabb adót. A kormány magatartása egyébként a felekezeti iskolákkal szemben a legméltányosabb, sőt a legmelegebb. Ezután a cserkészetről beszélt, azt legelsőrendű nevelési tényezőnek tartja. Válságban élünk és ez a válság organikus válság, az ember válsága, végeredményben tehát a lélek válsága. Itt semmiféle tüneti kezelés nem segít, csak organikus gyógyítás. Erre pedig a legjobb mód és a legcélravezetőbb eszköz a cserkészet, amely a gyermeknek valódi állampolgári kultúrát ad és arra neveli. Visszaadja a gyermeket önmagának és ugyanakkor neveli a társadalom számára. Megszerzi neki a fejlődéshez szükséges örömöket és megtartja benne a vallás nélkülözhetetlen pátoszát. Ráneveli a gyermekeket arra a tudatra, hogy az emberiség organikus egység, amelyet büntetlenül kikezdeni nem lehet és ráneveli a szolidaritás és az igazi demokrácia kiirthatatlan tudatára. Így alakul ki az a típus, amely még a világkatasztrófát is kiállja és megtalálja az utat, amely kivezet a katasztrófából- Azt kéri, hogy alkossák meg minél hamarabb a cserkésztörvényt- Szükség van a cserkészet anyagi támogatására és arra is, hogy a kormányzat segítse a a tanonccsapatokat vasárnapi szünettel, évi 8 napos szabadsággal, hogy ezek a fiúk is táborozhassanak. Nagy szükség van a falu cserkészetének intézményes támogatására, kivált a nemzetiségi vidékeken, ahol a cserkészet összetartó és egyensúlyozó nemzeti erő. Az egyetemeken is foglalkozni kellene a cserkészpedagógiával. Fontos volna, hogy az egyetemekről kikerülő tanárok egyszersmind képzett cserkésztisztek is legyenek. Reméli, hogy a miniszter azokat a kérdéseket, amelyeket előadott, meg fogja szívlelni. (Általános taps.) Hadnagy Demoktos testnevelési kérdésekkel foglalkozott és kijelentette, hogy óriási jelentősége van a magyar leventeintézménynek, amelyet a külföld példaként követett. Sajnos, Magyarország nem tud olyan nagy anyagi áldozatokat hozni az ifjúság testneveléséért, mint a külföld. Andaházi-Kasnya Béla képzőművészeti kérdésekkel foglalkozott. Sajnálja, hogy a művészeti kérdések intézésében gyakran szerepet játszik a politika. A mai szomorú viszonyok között nem lehet magánmecénásokra számítani, ezért, fokozottabb szükség van az állam és a közületek támogatására. Ezután az Iparművészeti Főiskolával foglalkozva, kijelentette, hogy ott hibás a nevelési irány. Nem az a lényeg, hogy az Iparművészeti Főiskola tanárai eredményeket mutassanak fel, hanem az, hogy kontaktust létesítsenek az ipar és a művészet között. A kultuszminiszter igen gyors, katonás vágást csinált a Nemzeti Színháznál, hasonló intézkedésre van szükség az Iparművészeti Főiskolánál is. (Andaházi-Kasnya beszédét a kultuszminisztérium tisztviselői részére fenntartott páholy első sorából végighallgatta Németh Antal, a Nemzeti Színház fiatal igazgatója is.) Pintér József népművelési kérdésekkel foglalkozott. Megemlítette, hogy kerületének egyik községében az újszülött gyerekek legnagyobb része meghal. Ezen a szomorú helyzeten a népművelésnek kell segítenie. Ezután általános figyelem közepette Hóman Bálint kultuszminiszter állott fel szólásra. A kultuszminiszter beszéde Hóman Bálint: Köszönetet kell mondanom az előadó úrnak és Illés Józsefnek beszédeikért. Ez a két beszéd engem felment az alól, hogy kultúrpolitikám elvi jelentőségű kérdéseivel foglalkozzam. Ehelyett egyrészt beszámolót kívánok tartani, másrészt bejelenteni azokat az intézkedéseket, amelyeknek megtételére a legközelebbi jövőben a kultúrpolitika terén sor kerül. Ki kell jelentenem, hogy nem kívánok hirtelen elhamarkodott újításokat végrehajtani, hanem megfontoltan óvatos tempóban haladni előre a kitűzött cél felé. A racionalizálás irányában az eddig megtett lépések után a következő lépés a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szervezetének átépítése lesz, tehát annak a racionalizálási rendszernek a továbbfejlesztése, ami az eddigi lépésekkel már megtörtént. A vallás- és közoktatásügyi tárca külső igazgatását mos új alapokra helyeztük. Racionalizálási irányban történt a különböző tanácsok átszervezése. Ez még ki fog egészülni, így a Műemlékek Országos Bizottságának átszervezésével is és végül kiegészül a vallás-és közoktatásügyi minisztérium korszerű átszervezésével. A racionalizálás irányában történt intézkedés volt a Műegyetem és a gazdasági fakultások egyesítése is, amit kitűnő munkatársamnak, Szily Kálmánnak egy év alatt sikerült végrehajtania. 275 millióra volna szükség ... Ami a legközelebbi év racionalizálási programját illeti, ebből a szempontból szólok a népiskola kiépítéséről. Kétségtelen ugyanis, hogy zsúfolt tantermekben nyugodt tanítást és oktatást végezni nem lehet. Úfjabb tantermeket kell építenünk. — Elvileg teljes híve vagyok a nyolcosztályú népiskolának, azonban nem tartom kiépíthetőnek addig, amíg a hatosztályú népiskola nincs teljesen kiépítve. Elsőrendű feladatnak tekintem a népiskolai akció újból való felvételét. Ezt az akciót gróf Klebelsberg Kuno nagy erővel folytatta, távozása után azonban odáig hanyatlott ez a kérdés, hogy csupán ötezer pengő állt rendelkezésre a költségvetésben erre a célra. Most 900.000 perig itt állítottunk be. Tulajdonképpen ez az összeg is kevés, de legalább annyit elérünk vele, hogy ennek felhasználása után olyan tanterem, amelyben száznál több tanulót zsúfolnának össze, nem lesz. A hatosztályú népiskolák teljes kiépítéséhez 300 tanteremre volna szükség, amihez 27,5 millió pengő kellene. — Itt említem fel a felekezeti tanítók illetményeinek ügyét. A kultúradó kérdését elvileg mindannyian helyeseljük, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést most megoldjuk. A felekezeti tanítók az illetményhivataltól kapják meg ezután illetményeiket. A terményilletmények rendezésére is megfelelő megoldást keresünk. A gazdasági tömegnevelés előkészítése — Kultúrpolitikai programom másik fő irányelve, a nemzetnevelés javítása tekintetében is nagy lépéseket tettünk. Most, van előkészítés alatt a szakoktatásról és a szakiskolákról szóló törvény. Szakoktatás alatt nem a szűkebb értelemben vett szakiskolák ügyét értem, hanem a nagy tömegek gazdasági nevelését, azt, az irányzatot, amely az ifjúságot gyakorlati pályák felé tereli. Elsőrendű szükségesség, hogy a magyar nép fiait minél nagyobb számban képezzük ki kiváló kisgazdákká, kisiparosokká és kiskereskedőkké. Az ipari oktatás most kerül a kultuszminisztérium hatáskörébe, a mezőgazdasági oktatás terén pedig kooperáció létesül, a kultuszminiszter, továbbá a földművelési és kereskedelmi miniszter között. Megreformálják a tanárképzést és a jogi oktatást, is. A művészeti oktatás reformálásával is foglalkozik. Úgy a képzőművészet, mint az iparművészet terén alacsonyabb oktatási típus megteremtésére gondol a kormány. A nemzetnevelés szempontjából második fő probléma a tanárkérdés. A tanerők képzését az egész vonalon revízió alá kell venni. Szilárd etikai alapon álló erős nemzeti világszemléletű tanári karra van szükség. A tanerők képzésével összefügg a családvédelem kérdése is. Ez a legfontosabb megoldandó problémák közé tartozik. Foglalkozni kell az egyke, a gyermekhalandóság és az ifjúság erkölcsi züllésének megakadályozásával. Nagy szükség van a bábaképzés reformjára is. A belügyminiszterrel egyetértően legközelebb törvényjavaslatot nyújt be erről. Ugyancsak foglalkozik a kormány az óvónől