Pesti Napló, 1935. december (86. évfolyam, 274–297. szám)
1935-12-03 / 275. szám
14 Kedd PESTI NAPLÓ Lángész és őrület * Lombroso egy fél századdal ezelőtt nagy szenzációt keltett annak a kimutatásával, hogy a lángész és őrület szomszédos egymással. Lombroso »felfedezése* azonban csak kiinduló pontja volt azoknak a kutatásoknak, melyek a lángésznek az őrülethez való viszonyát akarják tisztázni. A kutatások eddigi eredményei rendkívül nagy jelentőségűek, s bátran mondhatom, hogy csak velük kezdődött meg az abnormális emberi lélek felfedezése. Amit az abnormális emberi lélekről egy negyedszázaddal ezelőtt, Kretschmer és Lange-Eichbaum felfedezései előtt tudtak a tudósok — ma már múzeumi anyag, emlék a múltból, mint például a köpülyöző szerszám az orvostörténeti gyűjteményekben. A Kretschmer- féle embertípusok megállapítása és Lange-Eichbaum Geniewerdung elmélete a lélekkutatásban olyan nagyjelentőségű, mint amilyen például a földrajzban Amerika felfedezése. Lange-Eichbaum kétszáz zseniális ember lelkialkatának és lelkisorsának elemezésével igazolta elméletét, vagy helyesebben szólva: ebből a kétszáz elemezésből csinálta meg a maga elméletét. Most egy magyar tudós Lange-Eichbaum módszerét alkalmazta a magyar lángelmék egész sorozatára és megállapította, hogy ezeknek a sorsa is igazolja az elméletet. Könyve Genie und Irrsinn im ungarischen Geistesleben címmel most jelent meg. Majd elfelejtettem a magyar szerzőt megnevezni: H. von Szirmay-Pulszky, így szerepel a könyvborítékon. Ismertem Pulszky Ferencet, ki hosszú életének végén is nagyon értékes vezércikkírója volt annak a lapnak, melynél akkor dolgoztam. Közírói munkásságát akkoriban utolérhetetlennek tartottam, és tudtuk róla, hogy ez az előkelő úr egy darab történelem. Lángész volt-e? Nem tudom. Azt hiszem, nem volt lángész, csak nagy tudós. Ismertem két fiát (a harmadikkal évekig laktam egy házban a József körúton, de sohasem láttam). Károly tragikus véget ért, de még senki sem mondta meg, hogy miért? Én most megmondom: a treuga Dei ölte meg. A millenniumi ünnepek lezajlásáig 1895 végén Apponyi indítványára az ellenzék fegyverszünetet kötött az általa nagyon gyűlölt Bánffy-kormánnyal. Nyolc hónapig nem lehetett a kormányt támadni s mindenki tudta, hogy a fegyverszünet elteltével választások lesznek. Muszáj volt valakit támadni, muszáj volt az ellenzéki hangulatot fenntartani... Pulszky Károly képviselő és igazgató vett a múzeum számára egy Rafael-képet Olschi velencei műkereskedőtől, s a képről kisütötték, hogy a festője nem Rafael volt, hanem Del Piombo! Igaz, hogy a kép így is sokkal többet ért, mint amennyiért Pulszky vette, de olyan parlamenti botrányt csináltak az ügyből, hogy Pulszky Károly kénytelen volt az állásáról és mandátumáról lemondani és kivándorolni. Az ausztráliai Queenslandban, Brisbaneban még az évben meghalt, már nem emlékszem bizonyosan, hogy főbelőtte-e magát, vagy a kikötőhídról a tengerbe ugrott... Ma már mindegy. Más ilyen tragédiát is tudnék idézni a Pulszky-családból... Pulszky Ferenc idősebb fia, Ágost, tudós ember volt, s éppen ezért egy tudománytalan korszakban az élclapok támadásainak igen alkalmas céltáblája. A jog filozófusa volt, egyetemi tanár, képviselő, államtitkár... De a tudomány, amit hirdetett, itt annyira új volt , oly »nehéz«, hogy jogászifjúságunk ahelyett, hogy megtanulta volna, érthetetlennek nyilvánította. Kistermetű ember volt; minden ellenzéki lap csak így írta a nevét: Pulszky Guszti. Én voltam az egyetlen ellenzéki újságíró, aki így írtam: Pulszky Ágost. Mert nekem nagyon imponált nemcsak a hidegvére és a tudománya, hanem az is, hogy a boszniai okkupációban mint főhadnagy vaskoronarendet kapott... Szubaltern tisztek közül a világháborúban ezernél többen kaptak vaskoronarendet, — a bosnyák háborúban még csak Pulszky Ágost. De hogy Pulszky Ágost lángész volt, azt sem mondanám. Csak tudós volt. A három Pulszky-fiú közül egyiknek sem volt fia. Ha Pulszky Ferenc lángész volt, rajta beteljesedett a lángelmék sorsa: »nemzetsége fiágon vagy vele, vagy a következő nemzedékben kihal«. Pulszky Ágost leánya, Henrietta (élete tavaszán elhalt nagynénje keresztnevét viseli), egy tiszthez, Szirmay Tamáshoz ment nőül, ő az a H. von Szirmay-Pulszky, akinek »Genie und Irrsinn im ungarischen Geistesleben« című könyvéről most beszélek. Hogy ez a könyv miért és hogyan jött létre, nem tudom. Minden Pulszky ügyben van valami romantika. Mikor Pulszky Ferencbe, nolaa neki volt a legnagyobb orra Közép-Európában, beleszeretett Walter bécsi bankár leánya, Teréz, sőt mindenáron nőül is ment hozzá, s az addig éppen nem gazdag sárosmegyei dzsentri-fiú megvette Nógrádban a szécsényi uradalmat, mindenki azt gondolta, hogy ezzel a család évszázadokra nyugodt révbe jutott. De hol van már a szécsényi uradalom! Pulszky Ágost szintén nagyon jól nősült: Figdorék mesésen gazdagok voltak, mikor Ágost Adélt elvette. Sokat jártam az Eszterházy uccában, mikor a Trefort ucca sarkán azt a remek kis palotát építették, s azt gondoltam: »ez főúri hajlék, évszázadokra!« Annak a háznak azóta Isten tudja, hány gazdája volt már! De hogy Pulszky Ágost leánya egykor szigorúan tudományos, »pathográfiai« könyvet fog valaha írni, azt sem gondoltam volna... Az előzményekről nem tudok semmit. Egy éve (vagy talán kettő), hogy magyar nyelven olvastam tőle egy értekezést a két Bolyay lángeszéről és őrületéről, — ezt az értekezést, talán némileg bővítve, most viszontlátom ebben a német könyvben. Balassa Bálint, Berzsenyi Dániel, Csokonai, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, báró Eötvös József, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa, Madách, Jókai, Vajda János és báró Kemény Zsigmond lelkialkatát a Kretschmer—Lange-Eichbaum módszer szerint boncolja a tudós szerző, Ady lángeszének és hírnevének fejlődését pedig oly megdöbbentően világosan rajzolja meg, hogy ezt az értekezését az egész Ady-irodalom legfontosabb darabjának tartom. A 19. és 20. század zseniális (és egyben »kedélybeteg«) magyar festőiről: Munkácsyról, Paál Lászlóról, Szinyeiről, Gulácsyról, Czilliek Annáról és Csontváryról szintén remekül mutatta ki, hogy Lange-Eichbaum elmélete úgy alkalmazható rájuk, mintha csak ők lettek volna a nagy német kutató vizsgálati anyagai. Mire jó ez az elmélet? Mirevaló a lángész és őrület érintkezéseinek és összefüggéseinek kimutatása! Azt hiszem, ezen az úton sokkal jobban értjük a lángész alkotásait. Például ma egészen másként látom Adyt, mint e könyv elolvasása előtt. Érteni és megérteni — nem egészen mindegy. Szerintem irodalmunk és művészetünk teljes megértéséhez szükséges az írók és művészek lelkialkatának olyan tanulmányozása, mint aminőt ebben a könyvben látunk, annál is inkább, mert hiszen ezeken kívül, akik most a vizsgálóasztalra kerültek, még sokan vannak, akiknek egyénisége hálás anyag lesz a tudós kutatók számára. Az irodalom eddig nem igen ügyelt számos, jelentéktelennek tetsző tünetre, mely pedig, íme, nagy rejtélyeknek a kulcsa lehet. A mi lángeszű embereinket az irodalom mindig úgy állítja elénk, amint ferencjózsefkabátban éppen modellt állnak az emléküket megörökítő szobrásznak; — így ünnepélyesek, de érdektelenek és idegenek. Viszont, ahogy Pulszky Henriette elénk állítja őket, — egészen emberek, teljesen érthetőek. Egyhuzamban olvastam végig ezt a könyvet és megvallom, hogy mikor a végére értem, sápadt voltam és meg kellett néznem a pulzusomat: »kihagyott«... Istenem, hát minden szabály szerint, minden séma szerint történik a világon, még a lángész kialakulása is? És hiába takargatja magát, míg a röngersugárnál is jobban átlát már rajta a modern lélekvizsgáló?! Szörnyűség! De nekünk szürke ,hétköznapi embereknek mégis jó, ami lelkünk észrevétlenül, »boncolatlanul« oson majd át a feledésbe. Az ilyen félelmetes tudású, biztos kezű kutató, mint a most emlegetett könyv szerzője, hétköznapi voltunkért megvigasztal bennünket, mikor megérteti velünk, hogy az átlagból kiemelkedni sem jó, mert azt a lépcsőt, mely felfelé az alkotó lélek magasabb régióiba vezet, nagyon, nagyon gyakran így hívják: serület. 1935 december 3 A német nyelv ismerete létérdek! Játszva és a legrövidebb idő alatt tökéletesen megtanul németül a most megjelent ggTawuBiMHk könnyeit gyorsan németüg" A német nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere mindenki számára c. gyakorlati nyelvkönyvből írta: Prof. DR. ERNST HIICKEL Pázmány Péter Tud Egyetemb előadója, ab. EDIVJSC. tanára Kiadja Hovák Rudolf és Társa, VIII, Barossacca 21. sz. KAPHATÓ: AZ EST könyvkereskedésében ii—niri—rirmi n imiiii m iitMTimiimii^mirnmTrMTiTrTiiTminirTOM VII., Erzsébet körút 18-20 Eckhardt Tatán válaszolt Gömbös miniszterelnök váci beszédére (Saját tudósítónktól.) Eckhardt Tibor vasárnap reggel Tatatóvárosra utazott, onnan kocsin Naszály községbe ment, ahol díszpolgári oklevelet vett át. Huszonöt—harminc főnyi lovasbandérium és 58 kocsin 250—300 ember kísérte Eckhardtot Tatán át Naszályba. Szőnyi Sándor református lelkész üdvözlő beszéde után Szöllősi József községi bíró adta át Eckhardtnak a díszpolgári oklevelet. A képviselőtestületi ülés után népgyűlés volt, amelyen Eckhardt két pontban foglalta össze az ellenzéki politika feladatait: 1. A dolgozó falusi nép felszabadítása a gazdasági kizsákmányolás alól. 2. Be kell fejezni Kossuth Lajos szabadságharcát, a csak papíron meglévő szabadságot valósángá tenni. Délután három órakor Tatán volt gyűlés. Cseh-Szombathy László volt az első szónok, utána Pákh János, majd Eckhardt Tibor beszélt. Válaszolt Gömbös miniszterelnök váci kijelentéseire. Kijelentette: Nem érheti szemrehányás azért, mert támadja a miniszterelnököt. A választások előtt másfél évig barátsággal kísérte Gömbös politikáját, mert a kormányelnök megígérte a titkos választójogot. Akkor változott meg a helyzet, amikor ígéretét félretette. — Gömbös azzal vádolja az ellenzéket, hogy lejáratja a tekintélyeket — folytatta Eckhardt. — Ha a miniszterelnök úr tudni akarja, hogy kik járatják le a tekintélyeket, nézzen a tükörbe. Tekintélyt az ígéretek megtartása, az adott szó szentsége ad. — Gömbös nem lát nyugtalanságot az országban. Hála Istennek, rendbontásra irányuló izgalom nincs és ne is legyen. Nekünk, a törvényen kívül helyezett és üldözött ellenzéknek a törvény az egyetlen védőbástyánk. Diktatúrának, amelyet makacs, sunyi következetességgel részletekben akarnak bevezetni, legfeljebb akkor lehetne jogosultsága, ha a rendet megbontanák. Rendbontásról itt szó sincs. Krisztusi türelemmel, de krisztusi hittel is dolgoznunk kell a diktatúra és az elnyomás ellen. — Szabad államban szabad nemzetet akarunk, elszakított véreink érdekében is. Magyarok szolgaságba döntéséhez nincs szükség Gömbösre. Elvégzi ezt Benes és Titulescu. A magyar miniszterelnök feladata nem szolgasorsba döntés, hanem a felszabadítás. Rend van az országban, de a lelkünk tele van aggodalommal a közszabadságok, a polgári jogok pusztulása és a gazdsági leromlás miatt. Hárommillió magyar nem él emberhez méltó életet. Támadta a miniszterelnököt választójogi kijelentései miatt. — Olyan többséggel, — mondotta — mely a nemzeti egységgel való visszaélésen, a gerincek kerékbetörésén alapul, nem lehet népi náktik,'11 csinálni. Göbbös csak a komara hatalmát akarja megtartani, ezért ragaszkodik ahhoz a rendszerhez, amely mellett Kenyeres-Kaufmanntól a saját esernyőjéig akárkit megválasztathat képviselőnek. Külpolitikai vonatkozásban a következőket mondotta: — Gömbös váci beszédéből hiányzott a külpolitikai helyzet helyes megítélése is. Egyoldalú beállításával szemben, mikor kizárólag Olaszország iránti hűségünkről 03 barátságunkról beszélt, amiben mindnyájan osztozunk, feltétlen szükségesnek tartom Anglia és a Népszövetség iránti lojalitásunk hangoztatását és kifejezését is. Angliának igen sokat köszönhetünk az elmúlt 15 év alatt. A Népszövetséghez való változatlan ragaszkodásunk bejelentése is kötelessége lett volna a miniszterelnöknek, ha a nemzet mindenekfölött való békekészségét akarja deklarálni. Eckhardt végül egy régebbi kijelentésére utalt, amely szerint »Gömbös már régen megbukott, de még bejár a hivatalába«. A bejáró miniszterelnök kijáró párthívei sokszor kérdezték tőlem: hogyan mondhattam ilyet? Már nem sok hiányzik Gömbös Gyula távozásához. Tavasszal megmondtam: ősszel nagyon erős támadást fogunk kapni, azután megbukik Gömbös. Ez a támadás már folyik. Miért kell Gömbösnek megbuknia? Azért, mert ez a nemzet politikai tekintetben sokkal magasabb színvonalon áll, semhogy Gömbös Gyula színvonalán kormányozni lehetne.A gyűlésen felszólalt báró Berg Miksa képviselő, aki többek között a következőket mondotta: — Kozma Miklós belügyminiszter ellen küzdelembe indítják a főiskolai hallgatókat. A legutóbbi tüntetések Kozma megbuktatására irányultak, mert ő feltétlenül ragaszkodik az alkotmányossághoz, ellenzi a diktatórikus törekvéseket. Eckhardt a gyűlés után tatatóvárosi iparosok körében vacsorázott, pohárköszöntőben kijelentette, hogy pártja teljes erővel támogatja a kisiparostörekvéseket. Szükségesnek tartaná, hogy a közszállításokat teljesen bízzák a kisiparra. Elmondotta, hogy a parlamentben pártközi bizottságba akarták tömöríteni a kisiparosok képviselőit. Az volt az elgondolás, hogy a képviselők a blokk keretén belül megegyeznek a kérdések megoldásának módja fölött, s azután a kormány ennek figyelembevételével tesz javaslatokat. Bornemisza ipari miniszternek tetszett a gondolat, a New vezetősége azonban megtagadta az együttműködést. mmmmmmmMM. Özv. Sebestyén Bertalanné SZÜI. Kellner Margit fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy hőnszeretett, legodaadóbb férje, a legjobb apa és rokon Sebestyén Bertalan kimludt életének 62-ik évében , hó 1-én váratlanul elhunyt. Tamet Soe ma kedden d. e. 12 órakor lesz a rákoskeresztúri izraeli a temető halottasházába). Gyászolják : dr. Szirmai Zsoltné, Sebestyén Márta Sebestyén István gyermekei, veje, testvérei, rokonai és jóbarátai.