Pesti Napló, 1936. szeptember (87. évfolyam, 199–223. szám)
1936-09-06 / 204. szám
46 3 0 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1936 szeptember 8 1 SPORTNAPLÓ Budapest, 1936 augusztus 30—szeptember 5 Mi következik az olimpiai úszóbajnokság után? Csik Ferenc meglepetésszerű olimpiai bajnokságát ezelőtt négy hétlel szerezte. Azóta befejeződött az olimpiász, lezajlott a bajnokok ünneplése, végigették bajnokaink a díszvacsorákat és igyekeznek eleget tenni a vidéki meghívásoknak. Az eddigi program azonban nem volt tervszerű, de nem is lehetett az, hiszen senki sem várhatta reálisan Csik Ferenc meglepő győzelmét és ennek megfelelően senki sem készülhetett annak tervszerű gyümölcsöztetésére. Márpedig Csik Ferenc olimpiai bajnokságát a magyar úszósport jövője érdekében gyümölcsöztetni kell. Az olimpiai bajnok ma 23 éves, tehát még néhány esztendeig nyugodtan versenyezhet. Igaz ugyan, hogy most már van némi kockáztatni valója, azonban rövid versenyzői karrierje alatt ő is és a sportközönség is megtanulta, hogy még egy világrekordernek, Európa-bajnoknak, sőt olimpiai bajnoknak is szabad vereséget szenvednie. Csik Ferenc azonban azt is megtanulta, hogy ellenfeleivel mindenkor hajlandó összemérni erejét és ebből a találkozásból tud győztesként is kikerülni. Csik aránylag rövid versenyzői karrier után jutott olimpiai babérhoz. 1932-ben még csak a főiskolai bajnokságot nyerte, 1933-ban hatalmas meglepetésre győzött a magyar bajnokságban. 1934-ben már favoritként Európa-bajnok lett, 1935-ben megnyerte a főiskolai világbajnokságot és 1936-ban övé lett az olimpiai bajnokság. Olyan gyorsan szaladt előre Csik Ferenc, hogy közben alig tudta teljesíteni kötelezettségét a magyar úszósport iránt. Mert amint a magyar úszósport mindent megtett, hogy Csik Ferenc hatalmas tehetsége kibontakozhasson, úgy neki is meg kell tenni mindent, hogy ez a magyar úszósport tovább fejlődhessen. Az olimpiai bajnoknak tanítani és tanulni kell. Egyelőre természetesen nem gondolunk arra, hogy a fiatalabb úszók tréningjét irányítsa, hiszen még versenyezni fog, hanem éppen versenyzői karrierjét kell neki úgy irányítani, hogy példájával a magyar vidék újabb sok tehetségének adjon döntő elhatározást. Eger, Szeged és Pécs kell, hogy láthassa minden évben Csik Ferencet úszni. Ebben a három városban az apró gyermekek valósáagos vízi életet élnek mert már tradícióvá fejlődött az úszás. A tradíció azonban egymagában nem elég, újabb és újabb benyomásokra van szüksége a sok-sok fiatal tehetségnek, hogy elinduljanak a bajnokok után. A többi magyar városnak is juthat időnként egy-egy Csik-start. Azért is szükséges ez, mert egészen biztosan akadnak olyan városok, amelyek csak azért fognak uszodákat építeni, hogy Csik Ferencet vendégül láthassák és abban reménykedhessenek, hogy a jövő Csikje onnan fog kikerülni. Csik másik feladata, a tanulás, már sokkal nehezebben lesz megoldható. Nem azért, mintha nem volna mit tanulnunk az amerikaiaktól és japánoktól, de azért, mert nem olyan könnyű bejutni a két úszónemzet fellegváraiba. Reméljük azonban, hogy Csik Ferenc, az olimpiai bajnok hamarosan kap amerikai és japán meghívást s akkor, alaposan körülnézve a jenkik és a sárgák országában, hasznos tapasztalatokkal térhet haza. A témakört sem nehéz megtalálni Csik Ferenc számára tanulmányai részére. Csik orvos és a magyar úszósportnak éppen azok a nagy és megoldhatatlan problémái, amelyek az orvosi tudománnyal vannak kapcsolatban. Hiába vannak nagyszerű sportorvosaink, ha az úszók vezetői közül hiányzik az orvos, aki külföldet járt, aki versenyző volt a javából. A magyar úszósport ma már a stílusismeret terén igazán elől áll. Ezelőtt pár évvel még alig néztek nálunk a stílusra, ma pedig már vad és elkeseredett vitákat folytat az ifjabb — és valljuk be sikeresebb — trénergeneráció egymással. A tréningrendszerek felépítésében és az állóképesség megszerzésében, valamint a forma tartásában azonban még messze vagyunk a tökéletestől. Igaz, hogy egyetlen, kissé későn épült fedett uszodánkkal ebben az irányban alig folytathattunk kísérleteket. Ezekben a témakörökben kell keresni Csik Ferencnek valami tanulni valót, ha kiutazik Amerikába és Japánba. Különösen érdekes dolgokat fog tapasztalni, hiszen a berlini olimpiász tanulságai szerint az amerikaiak többsége el tudta érni legjobb formáját és tartani tudta azt, míg a japánok erre képtelenek voltak. A két hatalmas úszónemzet tréningrendszere között lévő különbség bizonyára magyarázatot fog adni erre. Ezért kell még Csik Ferencnek néhány esztendeig versenyezni. A világ leggyorsabb úszója tudja ezt és esze ágában nincs befejezni úszókarrierjét. Emellett van Csik Ferencnek még egy másik feladata is.. A világrekord Peter Fick, az Európarekord Helmuth Fischer révén áll. Ahogy mi Csik Ferencet ismerjük, a közeljövőben azért fog olyan lelkiismeretesen dolgozni, mint ahogy a múltban tette, hogy a két rekord mellé az ő neve kerüljön a rekordlistán. Dr. Bárány István Nemzetközi futballnapló Bécs, szeptember 5. KÍNAI TÚRÁRÓL TÁRGYAL AZ ADMIRA Az osztrák bajnokcsapat mint ismeretes 11:0 arányban győzte le Bécsben Kína olimpiai válogatott csapatát. A bécsiek játékától a kínai csapat kísérői anynyira el vannak ragadtatva, hogy csábító túraajánlatot tettek az Admirának. Jövő nyáron vendégszerepelne összesen nyolc mérkőzésen Kínában az osztrák bajnokcsapat és a bécsiek az utazási költségek megtérítésén és egy fix összeg biztosításán kívül a bevételekből is részesednének. Tekintettel arra, hogy Kínában nagyobb jelentőségű meccseken 30—10.000 néző is megjelenik, a kínaiak ajánlata igen előnyösnek minősíthető. Értesüléseink szerint az Admira vezetősége és a túra rendezését vállaló kínai szövetség között már megindultak a tárgyalások és ha azok eredményre vezetnek, — ami valószínűnek látszik , úgy az Admira lesz az első európai futballcsapat, amely a »mosoly országában« túrát fog lebonyolítani. Érdekes, hogy Kínában eddigelé nem működött még külföldi tréner. Most ezen a téren is követni akarják a kínaiak a modern labdarúgó nemzetek példáját. Az Európában járt kínai szövetségi vezetők nyilatkozatai szerint rövidesen az európai futballtrénerek előtt is megnyílik akínai futballpiac”. Hausiert, a HAKOAH egykori válogatott csatárát már le is szerződtette oktatóul. Honkong vezető labdarúgó egyesülete. ÉDRENCES KK-TERVEK A KK-bizottság interlakens konferenciájáról rövid kommünikék jelentek meg a nemzetközi sajtóban, szürke, semmitmondó jelentések, pedig a közvélemény a sürgős reformra szoruló KK-val kapcsolatban, új ideák felvetését és megfelelő rendelkezések életbeléptését várta a delegátusok interlakeni összejövetelétől. Úgy látszik a konferencián mégis tárgyalásra került néhány érdekes reformjavaslat, amelyek sorsáról nem kíván idő előtt nyilatkozni a KK.bizottság. A kiszivárgott hírek szerint a Mitropacup mezőnyének további kibővítését tervezik a középeurópai futball vezérek és en- nek a tervnek megvalósítása érdekében hajlandók volnának a KK-alapító országok, részvételre jogosító csapatainak számát négyről, háromra redukálni. Jól informált helyről értesültünk erről az érdekes tervről, amely szerint a jövőben 3—3 magyar, osztrák, olasz és csehszlovák csapaton kívül a svájci, francia vagy német, a jugoszláv és a román bajnokcsapat is bekapcsolódna a KK-versengésbe. Az idén határozottan életrevaló és annak realizálása csak emelné a KK-küzdelmek érdekességét, népszerűségét és nemzetközi jelentőségét. A KK reformja azonban csak akkor lehet teljes, ha a terminuskérdést, a bíróküldés problémáját, a bevételrészesedés és a fegyelmi eljárások megfelelő revízióját is közmegnyugvásra oldaná meg a kétségtelenül nehéz feladatok előtt álló kupabizottság. VISZONTLÁTÁSRA LONDONBAN A MAGYAR-ANGOL MÉRKŐZÉSEN! Így búcsúznak el egymástól a kontinens globetrotter-sportemberei mostanában, ha valamilyen nagyobb jelentőségű nemzetközi futballesemény Bécsbe, Prágába, Budapestre vagy Párizsba csábítja őket. Makacsul tartja magát a mértékadó helyről eddigelé meg nem erősített híradás, hogy decemberben az angolok a magyar válogatott csapatot fogják vendégül fogadni Londonban. Érthetetlen, hogy miért hallgat erről az újabb Anglia-kontinens erőpróbáról az angol szövetség, mert hogy az MLSz pozitív döntés birtokában nem burkolódzna a némaság leplébe, abban senki sem kételkedik. Mi történik a kulisszák mögött? Talán most csehszlovák részről ássák meg részünkre azt a bizonyos diplomáciai vermet, amelybe futballsportunk jóhiszemű külpolitikusai már annyiszor belepottyantak? Bizony helyénvaló volna, ha az MLSZ kilépne előkelő rezerváltságából, nehogy a Londonba készülő futball globetrollerek ezrei. Londonban a csehszlovákangol mérkőzésen ünnepeljék meg a viszontlátás örömeit ... SINDELAR VÉLEMÉNYE AZ ÚJPEST VERESÉGÉRŐL A Sparta elleni KK-döntőre lelkiismeretesen készülő Austria tréningjén beszélgettünk Sindelarral az Újpest szerencsétlen bajnoki startjáról. »Nem lepett meg engem az Újpest kettős veresége, mert tapasztalatból tudom, hogy a KK-ban nem lehet döntetlenül az elődöntőig jutni. A Mitroparup küzdel- meiben hatványozott mértékben használódik el a játékosok energiatartaléka, ami érthető is, hiszen egy bajnoki év fáradalmaival lábukban, kell a megérdemelt pihenő helyett, fokozottabb fizikai és idegpróbákat vállalniuk. A KK kevés kivétellel minden csapatot letört eddigelé, amelynek sikerült a Mitropacup elődöntőjébe vagy döntőjébe bejutnia. Így volt ez a Bolognával, Austriával és más élcsapatokkal is.« Ez a nézete Sindelarnak az Újpest vereségeiről és azt hisszük, hogy ez a szakvélemény feleslegessé tesz minden további kommentárt és magyarázatot. KIKET FIGYEL MEISL A MAGYAR-OSZTRÁKRA? Meisl Hugó hazatérve gasteini nyaralásából, vasárnap megkezdheti a válogatottjelöltek formájának ellenőrzését. Az osztrák szövetségi kapitány figyelme elsősorban a következő játékosokra fog irányulni: Kapusok: Platzar (Admira), Änhrer (Austriai. Hátvédek: Seszta (Ausztria), Schmaus (Vienau), Marischka (Admira). Fedezetek: Wagner (Rapid), Urbanek (Admira), Hoffmann (Vienna), Mock (Aust'ia), Nausch (Austria). Csatárok: Zisch ek (Wacker), Riegler (Austria), Stroh (Austria), Hahnemann (Admira), Biean (Admira), Sindelar (Austria), Jerusalem (Austria), Binder (Rapid), Viertl (Austria), Vogl I. (Admira). Csupa ismerős név. A fiatal gárdát Zöhrer, Marischka, Riegler, Stroh, Hahnemann, Brcan és Jerusalem képviseli. Ez a »huszaskeret« persze kibővülhet néhány autszájderrel, mert Aliisire a barátja a sablonválogatásnak és nem szívesen küldi harcba a »közvélemény csapatát«. Ki tudja milyen meglepetést tartogat Hugó mester a budapesti magyar-osztrák mérkőzésre? (B. F.) Új alapokra a magyar tornásznevelést ... Ma egy hete ezeken a hasábokon röviden rámutattunk azokra a hibákra, melyek közrejátszottak abban, hogy a magyar férfi tornászcsapat ezen az olimpiászon a hetedik helyen végzett. Szívesebben írtunk volna sikerről és dicsőségről, mint hibákról. Kétségkívül hálásabb téma is lett volna. De a krónikásnak nemcsak az a kötelessége, hogy dicsérjen és kizárólag ünnepi hőstettekről számoljon be, hanem — és ez a jövő érdekében kétségkívül sokkal hasznosabb, mint ha elhallgatná — hogy azt is megírja, ami nem jól sikerült vagy hibás volt. Mert hibát elkövetni nem szégyen, elvégre hibanélküli ember még nem született a földön, de az elkövetett hibát eltagadni, az abból levonható tanulságot a jövőre nem hasznosítani, enyhén szólva is oktalanság. Ha olimpiai tornászcsapatunknak arról a hibájáról akarunk beszélni, melynek ez a hetedik hely főleg köszönhető, meglehetősen messzire kell a múltba mennünk. Túl az olimpiai próbaversenyeken, túl az előkészületeken, túl az egész válogatott kereten, egészen ad-dig, amit magyar tornásznevelésnek neveznek. Mert min bukott el a magyar csapat Berlinben! Elbukott — amint azt hónapokkal az olimpiász előtt ugyancsak megírtuk és amitől féltünk — az olimpiai előírt gyakorlatokon. És miért bukott el? Egy mondatban erre is: mert a magyar válogatott keret nagy részének nincs meg az az előiskolázottsága, mely az ily nehézfokú előírt gyakorlatok megtanulásához szükséges. Ne keressük most, hogy miért történt ez így. Mondjuk, hogy talán senki sem hibás ebben. Mondjuk, hogy a körülmények hozták így. Adva volt egy fiatal sportág, tele fiatal tehetségekkel. Jött egy-két verseny, egy-két váratlan nagy siker, jöttek a meghívások ideoda, egy-kettőre itt volt az új olimpiász és talán nem is lehet zokon venni a tornaszövetségtől, hogy ebben az állandó nagy lázas készülődésben elfeledkezett arról, hogy az utánpótlást az óriásforgáson kívül a billenésre és szabadkelepre is meg kellene tanítani. Talán tényleg a körülmények hozták így, tény azonban, hogy neveltünk egy csomó fiatal tehetséget magunknak, akik mindaddig, míg szabadon választhatják meg gyakorlataikat, a legnehezebb dolgokra képesek, de elbuknak, amint, bár tudásuknál könnyebb fokú, de nekik szokatlan mozdulatokból összeállított előírt gyakorlatot kell megoldaniuk. És ez az, amit meg kell javítani. Mindenekelőtt tanítsa meg a szövetség a fiatal magyar tornászokat a lovon dolgozni, írjon ki havonta legalább két versenyt kezdő és haladó tornászok részére csak lovon és pedig csak könnyű előírt gyakorlatokkal, hogy minél többen vegyenek benne részt — és addig ne engedjen kezdő versenyzőt más szeren indulni, míg a a lovon bizonyos eredményt nem ért el. Hogy pedig egykét kiváló fiatal ne vegye el a gyengék kedvét az indulástól azzal, hogy tíz versenyt nyer egymásután, aieten verseny győztesét léptessék elő egy magasabb ktegóriába. Ha csak ez megtörténik, bizonyosra vehetjük, hogy a tokiói olimpiászon nem lesznek ötpontos magyar előírt gyakorlatok a lovon. Úgy, mint ahogy ezt most Berlinben láthattuk. Hasonlóan gondoskodjék a tornaszövetség a fiatalok neveléséről a többi szeren is. A két évvel ezelőtt rendszeresített ifjúsági jelvényszerző versenyek sok-sok fiatal diákot és leventét nyertek meg a tornasportnak. Ezek között az ezrek között jó egynéhány tehetség akad. Ne hagyja a tornaszövetség ezeket a tehetségeket elveszni. Mert tehetségek nemcsak akkor vesznek el, ha a tornaterem helyett a futballpályát kezdik lemústatni, de akkor is, ha a nyújtón vagy korláton a szakokkal és kézenállásokkal kezdik el a tanulást. Ebbe a kérdésbe nyúljon bele a tornaszövetség erélyes kézzel. Vegye magához a fiatal, magyar tornásznemzedék nevelését, irányítását. Tűzzön ki maga elé az egyesületekkel karöltve — úgy amint azt annak idején Komjádi Béla tette — egy négyéves munkatervet és vigye azt keresztül minden egyesületi és egyéni érdeket kíméletlenül félretéve, az egyetemes magyar tornasport érdekében. Nem a sikeres vagy nem sikeres berlini olimpiai szereplésen, de ezen a kérdésen igenis áll vagy bu-ik, a magyar tornasport ügye. liday Jenő