Pesti Napló, 1936. szeptember (87. évfolyam, 199–223. szám)

1936-09-06 / 204. szám

46 3 0 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1936 szeptember 8 1 SPORTNAPLÓ Budapest, 1936 augusztus 30—szeptember 5 Mi következik az olimpiai úszóbajnokság után? Csik Ferenc meglepetésszerű olimpiai bajnok­ságát ezelőtt négy hétlel szerezte. Azóta befeje­ződött az olimpiász, lezajlott a bajnokok ünnep­lése, végigették bajnokaink a díszvacsorákat és igyekeznek eleget tenni a vidéki meghívásoknak. Az eddigi program azonban nem volt terv­szerű, de nem is lehetett az, hiszen senki sem vár­hatta reálisan Csik Ferenc meglepő győzelmét és ennek megfelelően senki sem készülhetett annak tervszerű gyümölcsöztetésére. Márpedig Csik Ferenc olimpiai bajnokságát a magyar úszósport jövője érdekében gyümölcsöz­tetni kell. Az olimpiai bajnok ma 23 éves, tehát még néhány esztendeig nyugodtan versenyezhet. Igaz ugyan, hogy most már van némi kockáztatni valója, azonban rövid versenyzői karrierje alatt ő is és a sportközönség is megtanulta, hogy még egy világrekordernek, Európa-bajnoknak, sőt olimpiai bajnoknak is szabad vereséget szenved­nie. Csik Ferenc azonban azt is megtanulta, hogy ellenfeleivel mindenkor hajlandó összemérni ere­jét és ebből a találkozásból tud győztesként is ki­kerülni. Csik aránylag rövid versenyzői karrier után jutott olimpiai babérhoz. 1932-ben még csak a főis­kolai bajnokságot nyerte, 1933-ban hatalmas meg­lepetésre győzött a magyar bajnokságban. 1934-ben már favoritként Európa-bajnok lett, 1935-ben meg­nyerte a főiskolai világbajnokságot és 1936-ban övé lett az olimpiai bajnokság. Olyan gyorsan szaladt előre Csik Ferenc, hogy közben alig tudta teljesíteni kötelezettségét a magyar úszósport iránt. Mert amint a magyar úszósport mindent megtett, hogy Csik Ferenc hatalmas tehetsége kibontakozhasson, úgy neki is meg kell tenni mindent, hogy ez a magyar úszó­sport tovább fejlődhessen. Az olimpiai bajnoknak tanítani és tanulni kell. Egyelőre természetesen nem gondolunk arra, hogy a fiatalabb úszók tréning­jét irányítsa, hiszen még versenyezni fog, hanem éppen versenyzői karrier­jét kell neki úgy irányítani, hogy példájával a magyar vidék újabb sok tehetségének adjon döntő elhatározást. Eger, Szeged és Pécs kell, hogy láthassa min­den évben Csik Ferencet úszni. Ebben a három vá­rosban az apró gyermekek valósáagos vízi életet élnek mert már tradícióvá fejlődött az úszás. A tradíció azonban egymagában nem elég, ú­jabb és újabb benyomásokra van szüksége a sok-sok fiatal tehetségnek, hogy elinduljanak a bajnokok után. A többi magyar városnak is juthat időnként egy-egy Csik-start. Azért is szükséges ez, mert egészen biztosan akadnak olyan városok, amelyek csak azért fognak uszodákat építeni, hogy Csik Ferencet vendégül láthassák és abban reményked­hessenek, hogy a jövő Csikje onnan fog kikerülni. Csik másik feladata, a tanulás, már sokkal nehezebben lesz megoldható. Nem azért, mintha nem volna mit tanulnunk az amerikaiaktól és japánoktól, de azért, mert nem olyan könnyű be­jutni a két úszónemzet fellegváraiba. Reméljük azonban, hogy Csik Ferenc, az olimpiai bajnok hamarosan kap amerikai és japán meghívást s akkor, alaposan körülnézve a jenkik és a sárgák országában, hasznos tapasztalatokkal térhet haza. A témakört sem nehéz megtalálni Csik Fe­renc számára tanulmányai részére. Csik orvos és a magyar úszósportnak éppen azok a nagy és megoldhatatlan problémái, amelyek az orvosi tu­­dománnyal vannak kapcsolatban. Hiába vannak nagyszerű sportorvosaink, ha az úszók vezetői kö­zül hiányzik az orvos, aki külföldet járt, aki ver­senyző volt a javából. A magyar úszósport ma már a stílusismeret terén igazán elől áll. Ezelőtt pár évvel még alig néztek nálunk a stílusra, ma pedig már vad és el­keseredett vitákat folytat az ifjabb — és valljuk be sikeresebb — trénergeneráció egymással. A tréningrendszerek felépítésében és az álló­­képesség megszerzésében, valamint a forma tar­tásában azonban még messze vagyunk a tökéle­testől. Igaz, hogy egyetlen, kissé későn épült fe­dett uszodánkkal ebben az irányban alig folytat­hattunk kísérleteket. Ezekben a témakörökben kell keresni Csik Ferencnek valami tanulni valót, ha kiutazik Ame­rikába és Japánba. Különösen érdekes dolgokat fog tapasztalni, hiszen a berlini olimpiász tanul­ságai szerint az amerikaiak többsége el tudta érni legjobb formáját és tartani tudta azt, míg a japá­nok erre képtelenek voltak. A két hatalmas úszó­nemzet tréningrendszere között lévő különbség bizonyára magyarázatot fog adni erre. Ezért kell még Csik Ferencnek néhány eszten­deig versenyezni. A világ leggyorsabb úszója tudja ezt és esze ágában nincs befejezni úszókarrierjét. Emellett van Csik Ferencnek még egy másik feladata is.. A világrekord Peter Fick, az Európa­rekord Helmuth Fischer révén áll. Ahogy mi Csik Ferencet ismerjük, a közeljövőben azért fog olyan lelkiismeretesen dolgozni, mint ahogy a múltban tette, hogy a két rekord mellé az ő neve kerüljön a rekordlistán. Dr. Bárány István ­ Nemzetközi futballnapló Bécs, szeptember 5. KÍNAI TÚRÁRÓL TÁRGYAL AZ ADMIRA Az osztrák bajnokcsapat mint ismeretes 11:0 arány­ban győzte le Bécsben Kína olimpiai válogatott csa­patát. A bécsiek játékától a kínai csapat kísérői any­nyira el vannak ragadtatva, hogy csábító túraajánla­tot tettek az Admirának. Jövő nyáron vendégszerepelne összesen nyolc mérkőzésen Kínában az osztrák bajnok­csapat és a bécsiek az utazási költségek megtérítésén és egy fix összeg biztosításán kívül a bevételekből is részesednének. Tekintettel arra, hogy Kínában nagyobb jelentőségű meccseken 30—10.000 néző is megjelenik, a kínaiak ajánlata igen előnyösnek minősíthető. Értesü­léseink szerint az Admira vezetősége és a túra rende­zését vállaló kínai szövetség között már megindultak a tárgyalások és ha azok eredményre vezetnek, — ami valószínűnek látszik , úgy az Admira lesz az első európai futballcsapat, amely a »mosoly országában« túrát fog lebonyolítani. Érdekes, hogy Kínában eddigelé nem működött még külföldi tréner. Most ezen a téren is követni akarják a kínaiak a modern labdarúgó nemzetek példáját. Az Európában járt kínai szövetségi vezetők nyilatkozatai szerint rövidesen az európai futballtrénerek előtt is megnyílik a­­kínai futballpiac”. Hausiert, a HAKOAH egykori válogatott csatárát már le is szerződtette ok­tatóul. Honkong vezető labdarúgó egyesülete. ÉDRENCES KK-TERVEK A KK-bizottság interlakens konferenciájáról rövid kommünikék jelentek meg a nemzetközi sajtóban, szürke, semmitmondó jelentések, pedig a közvélemény a sürgős reformra szoruló KK-val kapcsolatban, új ideák felvetését és megfelelő rendelkezések életbelépté­sét várta a delegátusok interlakeni összejövetelétől. Úgy látszik a konferencián mégis tárgyalásra került néhány érdekes reformjavaslat, amelyek sorsáról nem kíván idő előtt nyilatkozni a KK.bizottság. A kiszivár­gott hírek szerint a Mitropacup mezőnyének további ki­bővítését tervezik a középeurópai futball vezérek és en-­ nek a tervnek megvalósítása érdekében hajlandók vol­nának a KK-alapító országok, részvételre jogosító csa­pat­ainak számát négyről, háromra redukálni. Jól infor­mált helyről értesültünk erről az érdekes tervről, amely szerint a jövőben 3—3 magyar, osztrák, olasz és cseh­szlovák csapaton kívül a svájci, francia vagy német, a jugoszláv és a román bajnokcsapat is bekapcsolódna a KK-versengésbe. Az idén határozottan életrevaló és annak realizálása csak emelné a KK-küzdelmek érde­kességét, népszerűségét és nemzetközi jelentőségét. A KK reformja azonban csak akkor lehet teljes, ha a terminuskérdést, a bíróküldés problémáját, a bevétel­részesedés és a fegyelmi eljárások megfelelő revízióját is közmegnyugvásra oldaná meg a kétségtelenül nehéz feladatok előtt álló kupabizottság. VISZONTLÁTÁSRA LONDONBAN A MAGYAR-ANGOL MÉRKŐZÉSEN! Így búcsúznak el egymástól a kontinens globetrot­ter-sportemberei mostanában, ha valamilyen nagyobb jelentőségű nemzetközi futballesemény Bécsbe, Prágába, Budapestre vagy Párizsba csábítja őket. Makacsul tartja magát a mértékadó helyről ed­digelé meg nem erősített híradás, hogy decemberben az angolok a magyar válogatott csapatot fogják vendégül fogadni Londonban. Érthetetlen, hogy miért hallgat erről az újabb Anglia-kontinens erőpróbáról az angol szövetség, mert hogy az MLSz pozitív döntés birtokában nem burko­lódzna a némaság leplébe, abban senki sem kételkedik. Mi történik a kulisszák mögött? Talán most csehszlovák részről ássák meg részünkre azt a bizonyos diplomá­ciai vermet, amelybe futballsportunk jóhiszemű külpo­litikusai már annyiszor belepottyantak? Bizony helyén­való volna, ha az MLSZ kilépne elő­kelő rezerváltságából, nehogy a Londonba készülő fut­ball globetrollerek ezrei. Londonban a csehszlovák­angol mérkőzésen ünnepeljék meg a viszontlátás örö­meit ... SINDELAR VÉLEMÉNYE AZ ÚJPEST VERESÉGÉRŐL A Sparta elleni KK-döntőre lelkiismeretesen készülő Austria tréningjén beszélgettünk Sindelarral az Újpest szerencsétlen bajnoki startjáról. »Nem lepett meg engem az Újpest kettős veresége, mert tapasztalatból tudom, hogy a KK-ban nem lehet döntetlenül az elődöntőig jutni. A Mitroparup kü­zdel- meiben hatványozott mértékben használódik el a játé­kosok energiatartaléka, ami érthető is, hiszen egy baj­noki év fáradalmaival lábukban, kell a megérdemelt pihenő helyett, fokozottabb fizikai és idegpróbákat vál­lalniuk. A KK kevés kivétellel minden csapatot letört eddigelé, amelynek sikerült a Mitropacup elődöntőjébe vagy döntőjébe bejutnia. Így volt ez a Bolognával, Austriával és más élcsapatokkal is.« Ez a nézete Sindelarnak az Újpest vereségeiről és azt hisszük, hogy ez a szakvélemény feleslegessé tesz minden további kommentárt és magyarázatot. KIKET FIGYEL MEISL A MAGYAR-OSZTRÁKRA? Meisl Hugó hazatérve gasteini nyaralásából, vasár­nap megkezdheti a válogatottjelöltek formájának ellen­őrzését. Az osztrák szövetségi kapitány figyelme első­sorban a következő játékosokra fog irányulni: Kapusok: Platzar (Admira), Änhrer (Austriai. Hátvédek: Seszta (Ausztria), Schmaus (Vienau), Marischka (Admira). Fedezetek: Wagner (Rapid), Urbanek (Admira), Hoffmann (Vienna), Mock (Aust'ia), Nausch (Austria). Csatárok: Zisch ek (Wacker), Riegler (Austria), Stroh (Austria), Hahnemann (Admira), Biean (Admira), Sindelar (Austria), Jerusalem (Austria), Binder (Ra­pid), Viertl (Austria), Vogl I. (Admira). Csupa ismerős név. A fiatal gárdát Zöhrer, Ma­rischka, Riegler, Stroh, Hahnemann, Brcan és Jerusa­lem képviseli. Ez a »huszaskeret« persze kibővülhet néhány autszájderrel, mert Aliisi­r­e­ a barátja a sablon­válogatásnak és nem szívesen kü­ldi harcba a »közvé­lemény csapatát«. Ki tudja milyen meglepetést tarto­gat Hugó mester a budapesti magyar-osztrák mérkő­zésre? (B. F.) Új alapokra a magyar tornász­nevelést ... Ma egy hete ezeken a hasá­bokon röviden rámutat­tunk azokra a hibákra, melyek közrejátszottak abban, hogy a magyar férfi tornászcsapat ezen az olimpiászon a hetedik helyen végzett. Szívesebben írtunk volna sikerről és dicsőségről, mint hibákról. Kétségkívül hálásabb téma is lett volna. De a krónikásnak nemcsak az a kötelessége, hogy dicsérjen és kizárólag ünnepi hőstettekről számoljon be, hanem — és ez a jövő ér­dekében kétségkívül sokkal hasznosabb, mint ha elhall­gatná — hogy azt is megírja, ami nem jól sikerült vagy hibás volt. Mert hibát elkövetni nem szégyen, elvégre hibanélküli ember még nem született a földön, de az elkövetett hibát eltagadni, az abból levonható tanulságot a jövőre nem hasznosítani, enyhén szólva is oktalanság. Ha olimpiai tornászcsapatunknak arról a hibájáról akarunk beszélni, melynek ez a hetedik hely főleg kö­szönhető, meglehetősen messzire kell a múltba men­nünk. Túl az olimpiai próbaversenyeken, túl az előké­születeken, túl az egész válogatott kereten, egészen ad-­­dig, amit magyar tornásznevelésnek neveznek. Mert min bukott el a magyar csapat Berlinben! Elbukott — amint azt hónapokkal az olimpiász előtt ugyancsak megírtuk és amitől féltünk — az olimpiai előírt gyakorlatokon. És miért bukott el? Egy mondatban erre is: mert a magyar válogatott keret nagy részének nincs meg az az előiskolázottsága, mely az ily nehézfokú előírt gyakorla­tok megtanulásához szükséges. Ne keressük most, hogy miért történt ez így. Mond­juk, hogy talán senki sem hibás ebben. Mondjuk, hogy a körülmények hozták így. Adva volt egy fiatal sportág, tele fiatal tehetségekkel. Jött egy-két verseny, egy-két váratlan nagy siker, jöttek a meghívások ide­oda, egy-kettőre itt volt az új olimpiász és talán nem is lehet zokon venni a tornaszövetségtől, hogy ebben az állandó nagy lázas készülődésben elfeledkezett arról, hogy az utánpótlást az óriásforgáson kívül a billenésre és szabadkelepre is meg kellene tanítani. Talán tény­leg a körülmények hozták így, tény azonban, hogy neveltünk egy csomó fiatal tehetséget magunknak, akik mindaddig, míg szabadon választhatják meg gyakorla­taikat, a legnehezebb dolgokra képesek, de elbuknak, amint, bár tudásuknál könnyebb fokú, de nekik szokat­lan mozdulatokból összeállított előírt gyakorlatot kell megoldaniuk. És ez az, amit meg kell javítani. Mindenekelőtt tanítsa meg a szövetség a fiatal magyar tornászokat a lovon dolgozni, írjon ki havonta legalább két versenyt kezdő és haladó tornászok részé­re csak lovon és pedig csak könnyű előírt gyakorlatokkal, hogy minél többen vegyenek benne részt — és addig ne engedjen kezdő versenyzőt más szeren indulni, míg a a lovon bizonyos eredményt nem ért el. Hogy pedig egy­két kiváló fiatal ne vegye el a gyengék kedvét az indu­lástól azzal, hogy tíz versenyt nyer egymásután, a­­i­eten verseny győztesét léptessék elő egy magasabb k­te­góriába. Ha csak ez megtörténik, bizonyosra vehetjük, hogy a tokiói olimpiászon nem lesznek ötpontos magyar előírt gyakorlatok a lovon. Úgy, mint ahogy ezt most Berlinben láthattuk. Hasonlóan gondoskodjék a tornaszövetség a fiatalok neveléséről a többi szeren is. A két évvel ezelőtt rend­szeresített ifjúsági jelvényszerző versenyek sok-sok fiatal diákot és leventét nyertek meg a tornasportnak. Ezek között az ezrek között jó egynéhány tehetség akad. Ne hagyja a tornaszövetség ezeket a tehetségeket elveszni. Mert tehetségek nemcsak akkor vesznek el, ha a torna­terem helyett a futballpályát kezdik lemústatni, de akkor is, ha a nyújtón vagy korláton a szak­okkal és kézen­állásokkal kezdik el a tanulást. Ebbe a kérdésbe nyúljon bele a tornaszövetség eré­lyes kézzel. Vegye magához a fiatal, magyar tornász­nemzedék nevelését, irányítását. Tűzzön ki maga elé az egyesületekkel karöltve — úgy amint azt annak idején Komjádi Béla tette — egy négyéves munkatervet és vigye azt keresztül minden egyesületi és egyéni érdeket kíméletlenül félretéve, az egyetemes magyar tornasport érdekében. Nem a sikeres vagy nem sikeres berlini olim­piai szereplésen, de ezen a kérdésen igenis áll vagy bu-ik, a magyar tornasport ügye. l­iday Jenő

Next