Pesti Napló, 1937. február (88. évfolyam, 26–48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
Budapest, 1937 88. évfolyam 26. szám Kedd, február 2 ELŐFIZETÉSI ÁRAK) Egy hóra 4.— pengd Negyedévre 1080 pengd Félévre 2160 pengd Egyen számára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap .... 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI ÉS KIADÓ HIVATAL, VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon 1-455-59-tól 50-ig. 1-404-19tól 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztály« VII., Erzsébet körút 18- 20. Szerkesztőség Bécsben» L. Kohlmarkt 7. Csehek, németek, magyarok Szlovenszkói levél __ A csehszlovák politikában az átcsoportosítás szellője, amely régóta fújdogál, egyre erősbödő viharrá kezd fokozódni. Ma még nem akarják beismerni, hogy a mai kormányrendszer ellenállóképessége hanyatlóban van, de a színfalak mögött puhatolódzások, tárgyalások, konventikulumok készítik elő egy új politikaiirányzat kialakulását. A Hodzsa-kormány a parlamentben koalíciós többséggel dolgozik. Ennek a koalíciónak vezető pártja a cseh agrárpárt és támogatói a különböző nemzetiségű szociáldemokrata pártok, valamint a kisebb német pártok, amelyek három jelentéktelen minisztert is delegálnak a kormányba. Az ellenzéken állanak a koalícióval szemben főleg a Heinlein-féle szudeti német párt (egyben a cseh országgyűlés leghatalmasabb pártja), a magyarok és a Hlinka-féle szlováknéppárt, valamint egyéb pártcsoportok, amelyek közül a kommunisták eléggé számottevő erőt képviselnek. Ez a koalíció minden akadály ellenére eléggé jól funkcionálna, ám csodálatosképpen éppen a miniszterelnök agrárpártja nem akarná robbantani. Ennek a pártnak cseh nagybirtokosai azonban elégedetlenek a szocialista szövetséggel és a cseh kormányt jobbra szeretnék kanyarítani. Ennek az irányzatnak Beran, a cseh agrárpárt elnöke a feje, aki nem egyszer nyíltan szembeszállott már magával Hodzsa miniszterelnökkel, sőt elment Hodzsa fészkébe, Zólyomba és ott is odacsördített a saját miniszterelnökének, annyira, hogy nemrégen kénytelen volt egy hűvös nyilatkozatban kijelenteni, hogy az agrárpártban nincs semmiféle ellentét. De természetesen ezt ő maga sem hiszi. Beran koncepciója az, hogy a szocialistákat ki kell szorítani a kormányból és helyükbe a Henlein-féle szudeti német pártot kell beterelni a koalícióba, valamint meg kell kísérelni, nem lehetne-e a szlovák Hlinkapártot ismét bevonni a kormányba. Mindenesetre merész koncepció, méltó egy nagyszabású államférfi felfogásához, csak éppen nincs senki, aki e percben el tudná képzelni, hogy ez miként lehetséges. A nagybirtokosokat nemcsak a marxista pártok ellen érzett ellenszenv vezeti törekvésükben, hanem külpolitikai pálfordulás is: miként lehetne az orosz szövetség helyébe a németekkel való megegyezést megteremteni és ezzel a cseh állam biztonságát is új alapokra fektetni. Ez a gondolat másképpen, mint a Henlein-féle szudeti németeken keresztül meg nem valósítható. A szudeti németek bevonása azonban nem olyan egyszerű. Ez a hatalmas német párt, amely ma is rendelkezik a három és fél millió német nép szavazatainak közel 80%-ával, üres kézzel nem mehet be a kormányba. Hiszen német miniszterek eddig is figurálnak a kormányban, csak éppen nem ponderálnak. Henleinék nemzeti autonómiát akarnak közigazgatási, kulturális és gazdasági tekintetben egyaránt. Ezzel eddig a kormány határozottan szembefordult. Azt rebesgetik most, hogy Henleinék esetleg készek ebből a merev álláspontból engedni, ha egyébként a kormány eltökélt szándékát látják, hogy a németeket mint második államalkotó népet kezelje. Bizonyos, hogy gazdasági tekintetben a német ipari vidék az utóbbi időkben előnyöket élvez és számos olyan munkaalkalom, ami eddig a cseheknek jutott, ma a német ipari vidéket foglalkoztatja. De ez igen szerény kezdet. Ha azonban figyelembe vesszük a cseh állam egzisztenciájára azt az óriási vívmányt, ha a német kisebbségen keresztül sikerülne neki a német birodalom csehellenes politikáját is leszerelni, akkor nem muszáj éppen lehetetlennek tartani, hogy amennyiben Henlein is enged a merevségéből, akkor a cseh kormány is messzebb kész elmenni a németekkel szemben, mint amennyire eddig hajlandóságot mutatott. Nem akarjuk most azt a sok egyéb komplikációt felsorolni, ami ennek a német-cseh kiegyezésnek az sítjában áll, mert hiszen egyelőre elég, ha látjuk magát az eltökélt törekvést, hogy a csehszlovák belpolitika képét teljesen átformálják, mégpedig éppen a miniszterelnök pártja részéről. Bölcs ember volna az, aki megmondaná, hogy ebben az új orientációban maga Hodzsa mennyiben van benne. Igen beavatott politikusok éppen olyan határozottan állítják, hogy ez az akció Hodzsa Vllefi megy és Hodzsa megbuktatására tör, mint amilyen kategorikusan hangoztatják mások, hogy az egész játék Hodzsa tudtával történik. Egyik nap Hodzsa meleg baráti szavakat vált saját szociáldemokrata szövetségeseivel, máskor pedig (mint a napokban is történt a hodzsapárti pozsonyi Slovenszky Dennikben) megtámadja szocialista szövetségeseit és erélyesen megvédi velük szemben a saját agrárpártját attól a vádtól, hogy ez a párt a latifundiumok pártja volna, ami már azért sem lehetséges, — úgymond — mert mögötte a kisgazdaszavazók százezrei állanak. Hodzsa okos politikus és jól látja, hogy a köztársaság léte függ attól, hogy megcsinálja-e a német kiegyezést. Akár tetszik azonban Hodzsának, akár nem a Beranféle akció, tény, hogy a német-cseh kiegyezési tárgyalások megindultak és Hodzsa ebbe belevonta (állítólag egyenesen Benes kívánságára) az úgynevezett neo-aktivista német fiatalságot, vagyis a Henlein-pártnak azokat az elemeit, amelyek szakítani akarnak az elzárkózás politikájával és keresik a lehetőséget a cseh állampolitikába való bekapcsolódásba. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a sorsa e tárgyalás során azoknak a német pártoknak és politikusoknak, akik eddig is sorfalat állottak a cseh kormányzat és így a cseh állam mellett is, vajjon ezeket feláldozná Hodzsa vagy a német-cseh kiegyezés alapfeltételéül jelölné meg, hogy ezeknek is benne kell lenniök a megegyezésben, arra eddig senki sem felelt. Ennek a német-cseh kiegyezési törekvésnek a szenzációja e percben a német sajtóban bekövetkezett nagy változás. Az történt, hogy a Prager Tagblatt nevű cseh-német világlap tulajdonost cserélt és ezzel együtt irányt változtat. A Prager Tagblatt a csehországi német demokrácia ritka nagy tekintélyű orgánuma volt eddig, amely mögött a német demokrata közvélemény szinte zárt sorokban tömörült. A lap tulajdonjogát most a hírek szerint új pénzcsoport vásárolta meg, mégpedig a Mercyféle érdekeltség, amely természetesen németbirodalmi affinitásokat hoz be a laphoz. A lap főszerkesztőjét már eltávolították és ez perli is a vállalatot. A Prager Tagblatt, úgyl látszik, érzi a demokrata közvélemény elhidegülését és ezért nemrégen vezércikkben síkra szállt a fecsegések ellen, amelyek egyes lapok körül keringenek a közvéleményben és számos világlap körül keringő pletyka kapcsán két szerény sorban ezt írja: »Belőlünk is azt az ostoba mende-mondát suttogják, hogy az antiszemitákkal összeköttetésünk lenne«. Ez a félszeg cáfolat azonban nemhogy elcsitította volna a szóbeszédeket, hanem egyszerűen napirendre tűzte, mint valamilyen döntő jelentőségű politikai eseményt, a Práger Tagblatti kérdését és így a Lidovo Noviny című nagy, cseh demokrata lap megírja, hogy a német lapnál újabban öt demokrata gondolkozású munkatársnak mondtak fel és a lap ki irányzatának feladata az lesz, hogy kapcsolatot teremtsen a Henlein-párt és az agrárpárt jobbszárnya között. Világos ebből, hogy az agrárpárt és a szudeti német párt között a közeledési akció abszolút komoly. Természetesen Csehszlovákia magyar kisebbsége feszülten figyeli a nyílt és titkos készülődéseket egyaránt, mert a magyarság sorsára nem lehet közömbös, hogy megváltozik-a a csehszlovák állampolitika és a kormánykoalíció egész struktúrája átalakul-e vagy sem? Nem közömbös számára sem a cseh-német kiegyezés, még kevésbé a cseh-szlovák tárgyalás. A cseh-német kiegyezés növelné a kisebbségi nemzetek nyomásának erejét a kormányzatra, a szlovák néppárt bevonása pedig a szlovenszkói autonomista mozgalmak kilátásait tágítaná.Mialatt azonban (néhány makacs nacionalista újságtól eltekintve) a cseh-német kiegyezést mint, reális követelményt latolja mindenki, addig a magyarsággal való meg- egyezéssel szemben vagy ellenséges indulatok nyilvánulnak meg vagy egyszerűen tagadják, hogy magyar kérdés volna vagy pedig nevetségesen ostoba feltételeket lanszíroznak egy cseh-magyar kiegyezés esetére, így a Cesko Slovo című lap. szlovákok feltételeit köti csokorba. Ezek között elég megemlíteni azt, például: kegyesen megengednék, hogy »állami szolgálatba a jövőben is felvesznek lojális magyarokat, amennyiben az összes követelményeknek megfelelnek«. Hogykit lehet lojálisnak tekinteni és mik azok az összes követenmények, azt senki se mondta még eddig precízen. »Egyetlen magyar párt sem fogja a más nemzethez tartozókat politikailag szervezni«, — hangzik egy továbi feltétel. Ami azt jelentené, hogy míg a cseh és szlovák pártok valóságos vadászatot tartanak a magyar szavazókra, dús pénzeket áldoznak »aktivista« magyar lapok fenntartására, miknek fő feladatuk a magyarság vezetőinek piszkolása, addig a magyar pártok bocsássák szélnek szlovák, zipszer,zsidó híveiket, nyissanak utat holmi nemzetiségi vérelemzésnek és az örök életre hivatott magyarság fenyőerdeje önmaga dobálja le leveleit. De szinte nem is csodálkozunk azon, hogy ilyen stupiditások láthatnak napvilágot, amíg azt követelik, hogy a magyarok ismerjék el, hogy a cseh köztársaság a csehek és szlovákok nemzeti állama. Európa egyik legvegyesebben lakott államát, ahol maga az uralkodó nép sem egységes, hanem csehekből, szlovákokból és ruténekből tevődik össze, nemzeti államnak elismerni csak politikai éretlenséggel lehetne, a magyarságra pedig sok mindent lehet ráfogni, csak éppen azt nem, hogy politikailag éretlen volna. Sem a német-cseh kiegyezés, sem a csehszlovák-magyar béke nem képzelhető el addig, amíg a csehek és szlovákok végre a nemzeti állam kimérájától meg nem szabadulnak. Minden mellveregető jelenség dacára is azonban tény, hogy a csehszlovák állampolitikában az átalakulás kovásza dolgozik és minden okunk megvan rá, hogy a magyarság ebből a mozgalomból ki ne maradjon és a rendszerátépítésen kívül ne rekedjen. Üsnnepi szám — Ára 24 füllép * * «