Pesti Napló, 1939. június (90. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-16 / 135. szám

PESTI NAPLÓ 16 Péntek 1939 június 18 S­P­­O­R­T 3:1 (1:1) arányban kikapott Szolnokon a brüsszeli válogatott Szolnok, június 15. 1A Szolnoki MÁV labdarúgó csapata csütörtö­kön délután 3:1 (1:1) arányban győzött Brüsszel város válogatottja ellen. A mintegy 1600 néző előtt lejátszott mérkő­zést a szolnokiak megérdemelten nyerték meg, jóllehet a brüsszeli együttes a mérkőzés utolsó 20 percében határozott fölényben volt, annak el­lenére, hogy az előző napon is erős mérkőzést ját­szott. A szolnoki együttesben a Szürketaxi 2 fe­dezetjátékosa, Tóth és Odri is szerepelt. A mérkő­zést Újvári vezette. Változatos játék után Korom sarokugrásából Szántó fejelete a helyi csapat vezető gólját: 1:0. A 33-ik percben Dekkens, a belgák balszélsője, lefutott, kicselezte a kapust és az üres kapuba gólt rúgott: 1:1. Szünet után a magyar csapat eleinte állandó támadásban volt. A 19-ik percben Szántó adásá­ból Nagy volt a gólrúgó: 2:1, a 24-ik percben pe­dig Szántó fejelését Korom továbbította a hálóba: 3:1. A brüsszeli együttes, amelyben csak 2 új já­tékos szerepelt, az utolsó 20 percben erősen fel­jött, de csatárai a kapu előtt tehetetetleneknek bizonyultak. Tíz aranyéremre számítanak a finnek Helsinkiben Az 1940. évi olimpiász rendező népe a finn, nagyon készül a hazai olimpiászra. A gazdasági élet hatalmas lendületet vett az olimpiász hírére. Helsinkiben min­denki dolgozik és mindenki sokat dolgozik. De nemcsak a stadion karéján kívül számít sikerre a finn nép a helsinki olimpiászon, hanem azt is reméli, hogy min­den eddigi méretet felül fog múlni számszerűleg a leg­kiválóbb finn atléták sikersorozata. Pontosan tíz olimpiai bajnokságban reménykednek a finnek az 1940. évi olimpiászon. A számítások szerint ez a tíz győzelem a következő lenne: Maki győz 5000 méteren. Pekuri nyeri a 10.000 méteres bajnokságot. Lindben lesz a bajnok a 3000 méteres akadályverseny­ben. Nikkanen, vagy Jörvinen lesz az első a gerelyve­tésben. Tamila, Muinonen, vagy Kurikkala megelőzi a többi nemzetek futóit a maratoni versenyen. Kotkas a diszkoszvetésben hódítja el a külföldiek elől az olimpiai bajnokságot. Pihlajamäki, akinek ez lesz az ötödik olim­­­piásza, a birkózásban szerzi meg az aranyérmet. Kos­tein a könnyűsúlyú birkózásban ismétli meg berlini győzelmét. Kisseli, a bantamsúlyú birkózás Európa­­bajnoka ehhez a címhez megszerzi az olimpiai bajnok­ságot is. Végül a tornászok akarják megerősíteni azt a hagyományt, hogy a csapatbajnokságot mindig az az ország nyeri, amely az olimpiai bajnokságokat rendezi. Woodruff lesz Wooderson ellenfele Princetonban A »század mérföldje« néven emlegetett szom­bati princetoni egymérföldes síkfutóverseny részt­vevőinek névsora most már végleges. Az angol Woodersonon kívül az amerikai Woodruff, San Romani, Feneke és Rideout áll starthoz a nagy versenyben. Hiányzik Cunningham, aki kétség­kívül a legjobb amerikai középtávfutó , akit sérülése tart vissza attól, hogy starthoz álljon. Trénere, Roland Logal szerint Cunnngham amel­lett, hogy sérült, rossz testi állapotban is van. Öt kilót fogyott a legutolsó két hónapban és nincs formában. Távollétében a verseny sokat veszít érdekes­ségéből, de még így is nagy figyelem fogja kí­sérni Woodruff és Woode­rson küzdelmét. Az an­gol bajnok egyébként már szorgalmasan treníroz Princentonban és elkészítette versenybeosztását is. Eszerint 50 yardra 59 mp-et, 880 yardra 2 p-t,­­1 mérföldre 3 p 2 mp-et, 1 mérföldre pedig 1 per­cet akar futni. Nadrághiány, mint a kötelező úszóoktatás akadálya A franciákat mindig irigyeljük azért, hogy náluk egyre-másra épülnek a fedett uszodák. Most azonban olyan hírt olvasun­k az egyik párizsi sportlapban, amely­nek nyomán büszkén hangoztatjuk, hogy nálunk ilyesmi nem fordulhat elő. A franciák ugyanis azt állítják, hogy a kötelező úszásoktatás megvalósításához minden rendelkezésre áll náluk, csak egy valami hiányzik — az iskolás gyerekek úszónadrágja. Komoly mozgalom indult meg annak érdekében, hogy e­zt az akadályt is legyőzze a társadalom és úszónadrágok ajándékozásá­val segítse elő a nemes célt. Boldog franciák! Náluk csak nadrág nincs, nálunk nincs uszoda. Ez pedig na­gyobb baj, mert ha a mi kötelező úszásoktatásunk út­jában is a nadrághiány állana legsúlyosabb akadály­ként, akkor nyugodtan hajthatnánk esténként álomra fejünket. A magyar úszósportban ez a kérdés soha nem merül­het fel. Az úszónadrágot ugyanis nálunk általában nem veszik, hanem csinálják. Valami öreg fejkendőből, kötényből, ingből, vagy szoknyából olyan remek úszó­nadrág kerekedik a gyerek számára minden háznál hogy öröm nézni. A mi gyerekkorunkban egyenesen dicsőség volt lehetetlen mintájú, negyvenszer foltozott, pettyes és a legvadabb színű úszónadrágban pompázni az uszodában. És mégis akadtak közöttünk olyanok, akik egészen tűrhetően megtanultak úszni. Az Elektromos-pálya futballrendezése a kritika reflektorfényében Az első villanyfényes futballmérkőzésre 3000 főnyi közönség volt kiváncsi s ha istenkísértő idő közbe nem szól, bizonyára még többen is lettek volna. Az effajta próbálkozás első kísérlete kíván­csivá tette az embereket és az újszerűség vonzó hatása most sem maradt el. Dörgött az ég, villámok csattogtak, zuhogott az eső, valóban fanatizmus kellett hozzá, hogy ilyen körülmények között a közönség kitartson. A közönség azonban ilyen: »Ha már benne vagyunk« — felkiáltással ott kuporgott az esőtől áztatott tribünön, de akadt jó egynéhány, aki az állóhely fedetlen lépcsőin esernyők alatt bőrig ázva »élvezte« a rosszul sikerült »ősbemutató« lát­ványosságát. A premiereket általában díszesebb körülmé­nyek között szokták rendezni. A premier tálalásá­tól, a közönség első impresszióitól sokszor a darab sorsa is függ. Nos az első esti futballmérkőzésről elmondhatjuk, hogy annak »tálalása« sehogy sem sikerült. Az esőről, mint hívatlan vendégről a rendező­ség természetesen nem tehet. Ezenfelül voltak azonban más riasztó tényezők, melyekről már nem az eső tehetett, hanem a rendezőség s ha valóban igaz az, hogy az első impreszióknak a jövőbeni sikerekre kihatása van, úgy az eljövendő villany­­fényes sportattrakcióknak nem nagy sikert jó­solunk.* Az Elektromos-pálya tündéri villanyfényben úszott. Az élénk zöldre színezett gyeppázsit, a te­her­labda, a színes dresszek kontrasztja valóban festői látványt nyújtottak s ebből a szempontból még a reflektorfényben csillogó sűrű esőfüg­göny, az égboltot tüzes fényesóváival hasogató villámlás is segítségre sietett. Amíg azonban a, kíváncsi érdeklődő a vil­lanysugárba úszó pályáig eljutott? A pálya köz­vetlen szomszédságában, az odavezető utakon a piszok, a por, a kövezetlen utak balkáni rendet­lensége és az éjszaka fekete sötétje éktelenkedett! Vagy talán a hatás fokozását szolgálná a gyé­ren világított szűk sikátorok pislákoló félho­málya, ahol toprongyos alakok alamizsnát kérő keze lendül elő minduntalan és a gyanútlan ha­landó azt sem tudja, hogy óráját vagy pénztár­cáját óvja-e inkább e tolakodó kéregetőktől? Sehol egy rendőr, egy hatósági közeg a közel­ben. — az éjszaka sötétje vigyáz a rendre. Mindezt csak azért említjük meg, mert tud­-,­tunkkal az Elektromos-pályát az Elektromos Mű­vekhez közeli kapcsolatok fűzik. S ha az Elek­tromos Műveknek volt szíve­s luxus célokra ha­talmas villanyberendezést létesíteni, gondolni kellene a környező utcák állapotára, ahol már a derengő félhomály is luxusszámba megy mai állapotában. — Jó uram, tessék az esőben írni, vagy ha nem tetszik, — hazamenni. — Fülünk hallatára hangzott el az egyik rendező szájából a furcsa és elég érces hangon alkalmazott megjegyzés, amit a sajtó egyik, esőmentes helyet kérő mun­kájához intézett. Elképzelhető, ha a sajtóval így »tárgyalt« a rendezőség, milyen lehetett a »közönséges« civi­lekkel szemben alkalmazott hangnem. Ezt nem azért hánytorgatjuk fel, mintha a sajtónak kü­lönleges jogai lennének, hanem pusztán azért, mert egyforma jogok mellett a sajtó munkásaira különleges kötelességek hárulnak. Olyanok, ame­lyek nemcsak a nagyközönség, de elsősorban az Elektromos-pálya érdekeit szolgálják. Vagy mit szólna hozzá a rendezőség, ha a sajtó munkásai valóban megfogadták volna az elmés tanácsot és hazamennek? És nem írnak az Elektromos-pálya eseményeiről sem utána, de­­ előtte sem? Helyes lenne, ha a pályavezetőség meg­felelő rendezőgárdáról gondoskodnék, mely a rend­kívüli viszonyok között is megőrzi higgadtságát, európai modorral rendelkezik és főleg érti a fel­adatát. Mert ez is az első impressziók közé tarto­zik, aminek az eljövendő események sikere szem­pontjából jelentősége lehet. * Nagy hiba, hogy az Elektromos-pálya nehe­zen megközelíthető. A rendezőség külön autóbu­szokat ígért, de nemhogy autóbusz, de még egy szál autótaxi sem volt a pálya környékén. Zuhogó esőben tíz percekig kellett kutyagolni rosszul vi­lágított, kövezetlen, pocsolyás utakon az első vil­lamos megállóig. Éjjel 12 óra felé bizony _ nem öröm ez s még a legszebb mérkőzés emlékét is ki­­törli a sok kényelmetlenség, amit az »élvezetért” hozni kell. Arról, hogy a környező utcák a Balkánt jut­tatják az emlékezetbe, a rendezőség nem tehet. De hogy a villanyfényben úszó pázsit közvetlen közelében, a tribünökhöz vezető utak is elhanya­goltak, az már a pályatulajdonos felelőssége A főbejáró alatt hatalmas pocsolya éktelenkedett, ezen a bokán felül érő víztócsán kellett átgázolni a hazafelé tóduló közönségnek. Csodálatos, egyet­len rendezőnek sem jutott eszébe, hogy az utat rendbehozassa, a vizet elsepertesse, hanem hagy­ták, hogy a pénzt hozó közönség a ruháját tönkre­tegye. Az Elektromos-pálya vállalkozókedve dicsé­retet érdemel. Most már csak az kellene, hogy a reflektorfényhez, a legközelebbi, remélhetőleg esőmentes e­sti események alkalmából, megfelelő rendezőgárdáról is gondoskodjék. Mert, hogy Szendy Károly polgármester sza­vaival éljünk: a pesti sportközönség fanatizmusa még az esőben is kitart, de nem hisszük, hogy még egy ilyen rendezés után kedve legyen ki­kutyagolni az Elektromos-pályára. Ez már több lenne, mint fanatizmus! Erősít az Ambrosiana az Újpest elleni mérkőzésre Csütörtökön reggel elutazott az Újpest fut­ballcsapata, hogy vasárnap Milánóban összemérje erejét első KK ellenfelével az Ambrosianával. Az olasz csapat nagy előkészületeket tesz, hogy méltóképpen szerepelhessen a KK-mérkőzéseken. Hír szerint szerződtetési ajánlatot tettek Olivieri­­nek az olasz válogatott kapusának, akiért egye­sülete 360.000 lírát kér. A Ferencváros szombaton délután 11o órai kezdettel a prágai Spartával mérkőzik az üllői úti pályán. A zöld-fehérek csütörtökön tartották utolsó tréningjüket, melyen a játékosok bíztató formáról tettek tanúságot. Egy belügyminiszter, aki negyedik lett magasugrásban Ritkán hallunk arról hírt, hogy egy ország belügy­minisztere elindult nyilvános atlétikai versenyen és ott egy diák és két munkásatléta mögött a negyedik helyet foglalta el a magasugrásban. Először Amerikára, a korlátlan lehetőségek hazására gondolunk, azonban ha­marosan rájövünk arra, hogy itt nem agyafúrt ötlet­ről, hanem komolyan értelmezett sportról van szó és akkor másfelé kereskedünk. Így jutunk Finnországba, ahol Urho Kekkonen a belügyminiszter és ő a történet hőse. A szemüveges, kopasz államférfi, aki egyben el­nöke a finn olimpiai bizottságnak és a finn atlétikai szövetségnek, nemrégen ellátogatott szülővárosába és részt vett ott egy atlétikai versenyen, így került a magas­ugrásban a negyedik helyre. Kekkonen most 37 esztendős és amikor még fiata­labb volt, komoly eredményeket ért el az atlétikában. 185 cm-rel tartotta a finn magasugró rekordot, 10.9 má­sodperces időt futott 100 méterre és övé volt a leg­jobb eredmény a világon a helyből hármasugrásban. Természetes, hogy a sportot nemcsak mint versenyző kedveli, hanem mint­­államférfi is. Ő jelentette ki, hogy az államnak nem az a feladata, hogy eltartsa a spor­tot és annak irányítását állami feladattá tegye. A sport­nak magának kell megállani a lábán, mert csak akkor lehet népszerű. Ha az állam agyontámogatja, elsorvad és mellékvágányra tér. Az állam gyámkodjék a sport felett, ez Kékköven elve, de hagyja önállóan csele­kedni. Így érhető el azután az, hogy Finnországban mindenki áldozatot hoz a sportért és nem vár ellenszol­gáltatást semmiféle sportteljesítményért. Ez a felfogás rányomja a bélyegét a finnek olim­piai készülődésére is. Finnország nem akar olyan olim­­piászt rendezni, amelynél a sport csak reklámcélokat szolgál, hanem olyan versenyre készül, amely önma­gáért jön létre. El is hisszük, hogy ez sikerülni fog neki, hiszen a belügyminiszter nem múltjára, hanem jelenére hivatkozik, ha a sportról, a versenyekről és a teljesítményekről van szó. X Sportoló vitézek. Vasárnap délelőtt 10 óra­kor avatják fel a székesfőváros vitézi társadal­mának tagjaiból alakult sportkör helyiségeit a Váci utca 50. számú házban. X Százötvenezer ember nézhet egyszerre versenyt Helsinkiben. A tizenkettedik olimpiász rendezőbizott­sága végleg megállapította az egyes versenypályák befogadó képességét. A stadionban 61.163 néző fér el. A kisebb sportterek befogadóképessége a következő: labdarúgópálya 18.000, lőtér 13.500, úszóstadion 12.500, lovaglópálya 10.500, vitorlázó repülőpálya 10.500, Edes­­viken 10.000, sportcsarnok 9000, kerékpárstadion 6.000, westendi vívóstadion 2500, evezőspálya 10.000, tehát ösz­­szesen mintegy 150.000 néző. Ennek a tömegnek szállás­biztosítása meglehetősen nagy gond, mert eddig mind­össze 60.000 vendég részére sikerült szállást szerezni a szárazföldön, így azután hajókon igen sok, olimpiai né­zőt kell elszállásolni. Inkorbetegség Epekő Gyomor Érelmeszesedés Szívbetegség Idegbetegség Vesebetegség Tüdőbetegség Nemibaj Elismert szakorvosok Lábfájás, visszér Kozmetika Női betegségek Gyermekápolásról stb. stb. áj­t a népszerű stílusban írt orvosi könyvek legnagyobb választékban kaphatók Az Est könyvkereskedésében, VII., Erzsébet­ körút 18—20 Szakkönyvjegyzéket kívánatra küldünk.

Next