Péteri Szavak, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
„SAJÓSZENTPÉTERÉRT" BARÁTI EGYESÜLET FÜGGETLEN TÁRSADALMI LAPJA ÁRA: 20 FORINT Köszöntő A Péteri Szavak immár negyedik éve jut el a Tisztelt Olvasó kezéhez. Egy lap életében ez komoly idő. Arra bőségesen elegendő, hogy számot vessünk az elvégzett munkáról. Mindenekelőtt arról a kötelezettségünkről van szó, melynek a képességeink és nem utolsósorban lehetőségeink szerint kívánunk mindinkább megfelelni. A tájékoztatás, a nyilvánosság, egyszóval: a demokrácia tisztességes ügyének szolgálatában. Ez nagy feladat önmagában is. Németh László szerint "a nagy dolgoknak az idő segít”. Meggyőződésünk szerint az embereknek részt kell vállalni ebben a munkában, nem kell várni másokra, vagy a mindent megoldó idő támogatására. Nagy a lemaradásunk, van mit pótolnunk, itt helyben, a városunkban is. A magunk portája előtt kell sepregetnünk. Számunkra elsősorban ez a fontos. A megkezdett úton már néhány lépést megtettünk, van tehát némi tapasztalatunk és ebből eredően javítanivalónk is. Az idő múlásával megtapasztaltuk, hogy az újságírás öröme mellé egyre jelentősebb részben társul a munka fáradtsága is. Tudva azonban, hogy van part és van csillag, mely segít, s vezet bennünket, vállaljuk a nap mint napi feladatot. A mi tisztán látható pártunk a Tisztelt Olvasó. Az ő asztalához kell eljutnunk, ott kell kikötnünk megbízható, objektív tájékoztatással. Ezért érdemes lesz dolgozni mindannyiunknak 1994-ben is! A szerk. nevében Dankó J. A karácsony a szeretet ünnepe. Az emberek ilyenkor szeretteikkel, barátaikkal, ismerőseikkel töltik ezt a szent ünnepet. Az utcák kihaltak az élet mintha megállt volna, csak néhány ember járja az utcákat. Van aki egy bizonyos céllal igyekszik valahová rokonhoz, baráthoz, de vannak olyanok is akik céltalanul bolyonganak a semmiben, láthatóan reménytelenül mert számukra ez az ünnep is olyan szürke mint a hétköznapok bármelyike. Lehet, hogy gondolatban ők is egy fenyő előtt ülnek és ajándékot adnak és kapnak, de ez sajnos nagyon hamar illúzióvá válik előttük és meg kell barátkozniuk a kegyetlen valósággal, amely nem más mint a megszokott hétköznapi életük. Visszaemlékezve gyermekkoromra, amikor nálunk is nagyon szegény karácsony volt, a fenyőfa a következőképp nézett ki: egy száll napraforgó karóba beszúrtuk a fenyőágakat és ezüst papírba csomagolt kockacukor és kenyérhéj - kinek mire tellett - aztán ezeket cérnával megkötve díszítettük fel a mesterséges fenyőt. Ezenkívül gyertya, esetenként csillagszóró és alma díszítette az akkori fenyőágakat. Az emberben ilyenkor felvetődik a kérdés: hogyan és miért kerültek ezek az emberek ilyen körülmények közé? Ki a felelős csak ők, vagy a társadalom, vagy mind a kettő, hogy ezeknek az embereknek fenyőágra, kockacukorra és kenyérhéjra sem tellett? Karácsony egyik estéjén nézem a TV-t és szomorúan látom, hogy Budapesten hosszú sorban sorakoznak a rászorulók akiket karácsony tiszteletére egy tál étellel vendégeltek meg. Ez csak egy alkalom volt, de ezeknek az embereknek holnap is enni “kellene”. Sajnos ez csak egy helyen volt látható, de mi van a többi több ezer rászorulóval, akikkel senki nem törődik. Azt hiszem nem kell ecsetelni milyen következmények követhetik egymást a különböző régiókban, ahol egyre növekszik ezeknek az embereknek a száma. Szomorú karácsony után milyen szilveszterre és új évre számíthatnak ezek a külső perifériára került emberek és még akkor nem is beszéltünk a télről, amely még csak ezután kezdődik. Mátyás “Járom az utat, a Szentpéteri utat’’ Se fenyőgaly, se kockacukor!? K TflRmLanTBÓL: PATTANTYÚS NAP Szalagavató 123 diáknak Virággal a városért Hasznos együttműködés les:'’ Helyj történet A TSzCsék megalakulnak 1944-1993 Nem a népszerű az újratemetés? Lévay tér, Templom tér Hogyan tovább a városmagban NESZE NEKED Szeretetünnep Köztünk él 93 esztendő tapasztalata HÓNAPSOROZÓ Miről nevezték el a hónapokat? Egy jegesre a pólya szélétől Tiszavirág életű edzősködés______