Péteri Szavak, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

„SAJÓSZENTPÉTERÉRT" BARÁTI EGYESÜLET FÜGGETLEN TÁRSADALMI LAPJA ÁRA: 20 FORINT Köszöntő A Péteri Szavak immár negyedik éve jut el a Tisztelt Olvasó kezéhez. Egy lap életében ez komoly idő. Arra bőségesen elegendő, hogy számot vessünk az elvégzett munkáról. Mindenekelőtt arról a kötelezettsé­günkről van szó, melynek a képessége­ink és nem utolsósorban lehetőségeink szerint kívánunk mindinkább megfe­lelni. A tájékoztatás, a nyilvánosság, egyszóval: a demokrácia tisztességes ügyének szolgálatában. Ez nagy feladat önmagában is. Németh László szerint "a nagy dol­goknak az idő segít”. Meggyőződésünk szerint az embe­reknek részt kell vállalni ebben a mun­kában, nem kell várni másokra, vagy a mindent megoldó idő támogatására. Nagy a lemaradásunk, van mit pótol­nunk, itt helyben, a városunkban is. A magunk portája előtt kell sepre­­getnünk. Számunkra elsősorban ez a fontos. A megkezdett úton már néhány lé­pést megtettünk, van tehát némi ta­pasztalatunk és ebből eredően javí­tanivalónk is. Az idő múlásával megtapasztaltuk, hogy az újságírás öröme mellé egyre jelentősebb részben társul a munka fá­radtsága is. Tudva azonban, hogy van part és van csillag, mely segít, s vezet bennünket, vállaljuk a nap mint napi feladatot. A mi tisztán látható pártunk a Tisz­telt Olvasó. Az ő asztalához kell eljutnunk, ott kell kikötnünk megbízható, objektív tájékoztatással. Ezért érdemes lesz dolgozni mind­annyiunknak 1994-ben is! A szerk. nevében Dankó J. A karácsony a szeretet ünnepe. Az emberek ilyenkor szeretteikkel, bará­taikkal, ismerőseikkel töltik ezt a szent ünnepet. Az utcák kihaltak az élet mintha megállt volna, csak néhány em­ber járja az utcákat. Van aki egy bizonyos céllal igyek­szik valahová rokonhoz, baráthoz, de vannak olyanok is akik céltalanul bo­­lyonganak a semmiben, láthatóan re­ménytelenül mert számukra ez az ün­nep is olyan szürke mint a hétközna­pok bármelyike. Lehet, hogy gondolatban ők is egy fenyő előtt ülnek és ajándékot adnak és kapnak, de ez sajnos nagyon hamar illúzióvá válik előttük és meg kell ba­rátkozniuk a kegyetlen valósággal, amely nem más mint a megszokott hét­köznapi életük. Visszaemlékezve gyermekkoromra, amikor nálunk is nagyon szegény ka­rácsony volt, a fenyőfa a következő­képp nézett ki: egy száll napraforgó karóba beszúrtuk a fenyőágakat és e­­züst papírba csomagolt kockacukor és kenyérhéj - kinek mire tellett - aztán ezeket cérnával megkötve díszítettük fel a mesterséges fenyőt. Ezenkívül gyertya, esetenként csillagszóró és al­ma díszítette az akkori fenyőágakat. Az emberben ilyenkor felvetődik a kérdés: hogyan és miért kerültek ezek az emberek ilyen körülmények közé? Ki a felelős csak ők, vagy a társadalom, vagy mind a kettő, hogy ezeknek az embereknek fenyőágra, kockacukorra és kenyérhéjra sem tellett? Karácsony egyik estéjén nézem a TV-t és szomorúan látom, hogy Buda­pesten hosszú sorban sorakoznak a rá­szorulók akiket karácsony tiszteletére egy tál étellel vendégeltek meg. Ez csak egy alkalom volt, de ezeknek az embereknek holnap is enni “kellene”. Sajnos ez csak egy helyen volt lát­ható, de mi van a többi több ezer rá­szorulóval, akikkel senki nem törődik. Azt hiszem nem kell ecsetelni milyen következmények követhetik egymást a különböző régiókban, ahol egyre nö­vekszik ezeknek az embereknek a szá­ma. Szomorú karácsony után milyen szilveszterre és új évre számíthatnak ezek a külső perifériára került emberek és még akkor nem is beszéltünk a tél­ről, amely még csak ezután kezdődik. Mátyás “Járom az utat, a Szentpéteri utat’’ Se fenyőgaly, se kockacukor!? K TflRmLanTBÓL: PATTANTYÚS NAP Szalagavató 123 diáknak Virággal a városért Hasznos együttműködés les:'’ Helyj történet A TSzCsé­k megalakulnak 1944-1993 Nem a népszerű az újratemetés? Lévay tér, Templom tér Hogyan tovább a városmagban NESZE NEKED Szeretetü­nnep Köztünk él 93 esztendő tapasztalata HÓNAPSOROZÓ Miről nevezték el a hónapokat? Egy jegesre a pólya szélétől Tiszavirág életű edzősködés______

Next