Petőfi-Muzeum, 1888 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1888-01-01 / 1. szám

40 APRÓ HÍREK PETÖFIRŐL. napokban városunkat meglátogatá, s mi őt ölelő karokkal fogadunk s irán­­tai szeretetünk jeléül, ifjak és koro­sabbak, ösztönszerüleg gyűltünk ösz­­sze kávéházunk egyik teremébe, hova szállásáról közakarattal felkértük egy kis magyar barátságos lakoma elfo­gadására. Körünkben érezvén azon költőt, a kit ha kiképzelünk, a szár­nyas pegazuson csillagok közt lovag­lók sorából, a költészet jelen terén ollyan hiányt kénytelenítetünk tapasz­talni, minőt a biblia szenvedne, ha ab­ból Mózes öt könyvét kiszakítanék, — körünkben érezvén mondom őt, szi­laj kedv — s határtalan örömre fa­kadtunk. — Az ebéd fölötti tömérdek áldomásivások szünet nélkül olvadtak össze, s egymást váltogaták. — Poha­rainkat fenékig üríték azokért, kik azt megérdemlik, s ittunk sok jeles ember egészségéért is. — Táncz és ze­ne közt megfoghatatlan gyorsasággal beköszöntött az alkony, és szokásból is ismét asztal mellé ülünk s újra a vig szeszély, és játszi elmés üdvözle­tek fűszerezék estebédünket, a midőn a terem oldalán levő ablakon keresz­tül, szemet vakító fény özönlött be, és kívül összevágó dal hangzók a megtisztelt költő egyik szép dala, és azok, kik szinte tiszteletlángra gyúl­­tak, a gymnasiumunkbeli költészet és szónoklat hallgatók valónak ; — közü­lök egy, a dana után, égő fáklyák lángjainál, Petőfit lelkes szónoklattal üdvözlé. Azt ezt követő zajos éljen ki­áltások után, elvégre csakugyan csend ven, Petőfi néhány szavakat intézett az iskolai ifjakhoz, és arczának né­ma kifejezésével köszöné meg a fák­lyás megtiszteltetést. -- Ezután még haj­­­nalig mulatunk, s az elváláskor azon bá­ideig, mig t. i. máskép nem tehetjük, tudósításaikat csak kivonatban adandjuk. (Vahot Imre megjegyzése). Szerk.“­natos sóhaj szökött föl keblünkből: „hajh, mért nem lehet gyakrabban körünkben Petőfi!“— Bankos Károly. 11 Hirek és tudnivalók. — A mint értesülünk a Dr. Meltzl Hugó „Összehasonlító írod. Tört. Lapok“ cz. folyóiratában ed­dig is szerepelt Petőfiána ez. ro­vat ez évtől kezdve külön is ki fog adatni, még pedig a Dr. Farnos Dezső nagyenyedi főgymn.­tanár szer­kesztésében, kinek e czélra Meltzl Hugó úr átbocsátotta egész gyűjte­ményét. A „Petőfiána" negyed­évenként fog megjelenni 1, legfennebb 2 ívnyi tartalommal s a felhívás sze­rint „kis kötetet képez, mely egyaránt díszére válik a hölgy­ bondok­ aszta­lának, valamint a tudós könyvtárá­nak." Az ügy érdekében óhajtjuk, hogy ne csak a felhívásban említett „amateurök és dilettánsok“ pártolják.­­ Olvasóink sok következet­lenséget vehetnek észre lapunkban a helyesírásra nézve. E körülménynek az az oka, hogy a 40-es évek lap­jaiból, vagy más, Petőfire vonatozó művekből átvett közleményeket az ere­deti helyesírással adtuk, a­mely sok tekintetben különbözik a maitól. —: A lapunk mostani számá­hoz mellékelt facsimile fotográfiája az özv. Várady Károlyné birtokában lévő eredeti után a Dunki fivérek ko­lozsvári műtermében készült. ( A „Petőfi Muzeum“ legkö­zelebbi száma i. é. április 1-én je­lenik meg.­­) Jegyz. E levél a Pesti Divatlap 574­­. jelent meg (1845. 18 sz. jul. 31.) s íratott jul. 23-án. Mivel a levél azt mondja, hogy „e napokban“ látogató oda, Petőfi e látogatása akkor történt, midőn jul. 10-24 közt 1845-ben falura vonult, hogy Zöld Marcit megírja. U.­ott s ugyan­ekkor irta „Búcsú­ban-Szent-Mik­­lóstól" cz. költeményét, mely a P. Di­­vatl. u. e. számában jelent meg 561­­. NYOMATOTT ORMÓS FERENCNÉL AZ EV. REF. KOLLÉGIUM BETŰIVEL KOLOZSVÁRT.

Next