Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1889-03-01 / 2. szám
115 Egykorú bírálati megjegyzéseit Petőfinek a lapokban megjelent mlveiről. 116 Melly benned ég! — — Ah ! egy lehet csak a szellemszólarának Melly tégedet Óriás gondolatról óriásgondolatra kerget! Csak egy mákszemnyit bírnék Négy eleméből szellemed világának !.... Mi boldog volnék! De igy!----------Úgy !! —----------Most már, — kimondom büszkén, szabadon ! — Most már én is — parány a szárnyasvilágban — Nagy vagyok és halhatatlan ! Arany kobzodnak rezge húrjain Zengett nevem, sphaerák bűhangjain! S a zengém én félistenné emelt! Köszönöm, a Sármány, a nagy Sármány is fogadom, Ökörszemi szavamat adom, Hogy olly forrón, hidd senki nem szeret, Nem tisztel, nem becsül ám tégedet — Dehogy tisztel — dehogy becsül — Dehogy szeret — Miként megénekelt társlángeszed ! Ökörszem. Közli: Ferenczi Zoltán. Egykorú bírálati megjegyzések Petőfinek a lapokban megjelent műveiről. (Első ké t czím alatt a Pet.-muz. 1888. évi folyamában három czikket adtunk. * Egyelőre nem folytattuk legkivált azért, mert a három divatlap egymás elleni harczában 1846-ban szünet állt be, az egymást bíráló rovatok abbanhagyásával. Emellett Petőfi aránylag legkevesebbet 1846-ban írt a divatlapokba; mert az I-ső félévben csakis a Pesti Divatlapba írt; a Il-ikban lelépett a 10-ek társaságával együtt s csak az év vége felé kezdett, a társulat felbomlása után megint írni az Életképekbe. Mindezt részletesen kifejtem „Petőfi Sándor törekvései egy irodalmi társulat létrehozására“ cz. értekezésemben ** s így most e részleteket mellőzhetem. remény.) Az 1847-ik évvel azonban a Petőfi elleni kritika, valamint a lapok egymás közötti harcza megint hevesebb lesz. Ezt kivált két körülmény okozta. Egyik volt a Szépirodalmi Szemle* születése, mely általános bírálatot, ellenőrzést akart gyakorolni az egész szépirodalom felett, s mely ellen tehát mindannyian kikeltek. A másik volt, hogy a Honderű egy „Ökörszem“ cz. rovatot létesített, melynek fő czélja az élezelés volt s az csak természetes a Honderű álláspontjáról, hogy legkivált Petőfit szemelte ki czéltáblájául. A küzdelmet még élénkebbé s általánosabbá tette az, hogy a politikai lapok is mindinkább belevegyültek a vitába, míg aztán az év második felében megnyílt pozsonyi országgyűlés nem * L. 115—124, 221—232. és 311— 311f. 1. ** Érd. muz. bölcs. szakoszt. kiadv. 1888. * Magyar Szépirod. Szemle. Kiadja a Kisf.-társ. Szerk. Erdélyi János. 1847. I—II.