Polgári Élet, 2006. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-06 / 1. szám
Az RMDSZ megalakulásakor hármas szerepet töltött be: 1. egy identitásbiztosító mozgalomét; 2. a hiányzó civil társadalomét; 3. a romániai magyarság nevében fellépő politikai képviseletét. A Szövetség meghatározó „elitszerkezetei” a kilencvenes évek elején alakultak ki, amikor az erdélyi magyarság közéletében szerepet vállaló értelmiség jelentős része egy hallgatólagos alkut kötött a saját „csendes többségével”. Az alku tárgya nemcsak az egységes politikai képviselet volt, hanem egy egységes ideológia, és saját - áttekinthető és ellenőrizhető társadalmi nyilvánosság, mely az egységeszme folyamatos közvetítését segítette. Az RMDSZ létrejöttét követően azonban nagyon hamar pártként kezdett el működni, mely 1996-tól kezdődően, a kormánykoalíciós szerepvállalással vált hangsúlyozottá, cselekvési stratégiáit nemcsak programja, valamint a kibontakozó, különböző irányzatok közötti viták, hanem politikai elitjének partikuláris érdekei is döntő mértékben meghatározták. A kisebbségi pártokra jellemző két funkció - az országos és helyi politikában való részvétel, valamint a kisebbségi társadalom megszervezése eredményeként pedig kettős belső struktúrája alakult ki, mely csak elméletileg különült el egymástól, a gyakorlatban viszont jelentős átfedések voltak és vannak az RMDSZ mint párt és az RMDSZ mint társadalmi szervezet között mind strukturálisan, mind az egyes funkciókat betöltő személyek tekintetében. Integrálódás a román politikába Az RMDSZ-nek a romániai magyar, valamint az országos politikában betöltött szerepét alapvetően meghatározta az a román politikai rendszer, amelybe annak megváltoztathatatlan adottságként való elfogadása, az általa nyújtott keretek tágítási lehetőségéről való korai lemondás által a Szövetség mára már jelentős mértékben integrálódott, mintegy cselekvő résztvevőjévé válva a rendszer torz vonásai folyamatos újtermelődéseinek is. Ez utóbbi a kisebbségek számára egy sajátos megoldást dolgozott ki már a ’90- es évek legelejétől: a kisebbségi szervezetek egyfajta etnikai ügyintéző szerepet töltenek be, mely azt jelenti, hogy a román állam a területén élő kisebbségekkel szembeni kötelezettségeinek - a kisebbségek intézményeinek és kulturális reprodukciójának támogatása - teljesítését úgy végzi el, hogy annak intézését a kisebbségi szervezetekre bízza. Ilyen etnikai ügyintéző szerepet jelenít meg az RMDSZ is, melynek a többi párt elfogadta jelenlétét és a vele való együttműködést, de ugyanakkor - hallgatólagos konszenzussal - kijelölte annak határát. E konszenzus szerint az RMDSZ partner lehet mindaddig, míg a „magyar kérdés” problémáit közpolitikai és egy nyelvi rezsim formájában veti fel. Azonban ha túlmegy ezen, s olyan közjogi megoldásokat követel, melyekkel a magyar kisebbség bizonyos szuverenitás-attribútumok birtokába kerülhet, akkor a partnerség megszűnik, s a követelések vehemens elutasításba ütköznek. Mindezek következtében, a ’90-es évek legelején megfogalmazódó, majd ezt követően az RMDSZ programjába is belefoglalt autonómia-törekvések háttérbe szorultak, illetve egyre inkább alárendelődtek annak a belső törésvonalnak, amely az identitáspolitikát szembeállította a pártpolitikai szerepvállalással. Az RMDSZ az uniós felkészülés társadalompolitikai dimenzióját tekinti fontosnak, „autonomista” ellenzékével szemben - mely szerint az uniós perspektíva a magyar közösség nagy közjogi projektjének, az önrendelkezésnek a napirendre tűzését teszi lehetővé, annak 2007-es csatlakozási céldátuma egy közjogilag is hasznosítható „igazodási kényszerként” hat Romániára - egy távlati, lassú, társadalompolitikai eszközökkel is épülő folyamatnak tekinti az autonómia megvalósítását, mely kérdést inkább az EU-n belül tekinti felvetendőnek. Az apró lépések politikája Mindezek által az RMDSZ lemondott az önrendelkezés kérdéskörének következetes és kiemelt fontosságú képviseletéről, előtérbe helyezve a napi politika szintjén kieszközölhető, mindennapi sikerekkel kecsegtető „apró lépések politikáját”, a romániai magyar jövő „tégláról téglára” való építését, mely azonban a jelentős célkitűzések stratégiai elsorvadásához vezet. Az RMDSZ politikai elitje integrálódott a romániai politikai elitbe - bár a román politikai rendszerbe való integrálódás konzekvenciáinak a nyílt, programszerű felvállalása még nem történt meg egyértelműen, a politikusi pálya a magyar politikusok számára is kitüntetett mobilitási csatornává vált, a hatalomban való részvétel kecsegtető perspektívákat nyújt, mely magával hozza akár az elvek pragmatikus alakítását is a hatalomban való részesülésért. Az integrációnak azonban ára van. Azt eredményezte, hogy a kijáró politizálás került előtérbe, a magyarságot megillető jogok a pillanatnyi politikai hangulat, illetve a személyes kapcsolatok révén kerülhetnek érvényesítésre, nem pedig világos jogi normák mentén, egy nagyfokú esetiességet hordozva magukban. További konzekvenciája ennek, hogy a különböző értékminőségű politikai célok a kijáró politizálásban általánossá vált tranzakcionális együttműködés tárgyaivá váltak. Így következett be az, hogy bizonyos partikuláris kisebbségi célok elérését (például egy ingatlan visszaszolgáltatását) valamely, a demokrácia minőségét hátrányosan érintő törvény megszavazása ellentételezte. Szintén az RMDSZ integrálódásának, a ’96- tól folyamatosan növekvő koalíciós potenciál következménye, hogy a Szövetség - minden deklaratív szándéka ellenére - maga is részesévé vált a centralizmus újratermelésének. Tulajdonképpen erre szavazott mind a választási küszöb 5%-ra való felemelésekor, mind pedig a párttörvény antidemokratikus megszigorításakor, mivel ezek azt a célt szolgálták, hogy szőkébbre vonják a lehetséges partnerek körét. Az RMDSZ ezzel annak esélyét növelte, hogy kevesebb szereplő között részese maradjon a fontosabb politikai alkuknak. A civil szféra kisajátítása Ami az RMDSZ társadalomszervező tevékenységét illeti, a ’90-es évek elején a hiányzó civil társadalom létrehozására tett RMDSZ erőfeszítés az intézményesülési folyamatokat is átfogta: a romániai magyar társadalom intézményekkel való globális lefedésére irányult, s elsősorban országos hatósugarú, magukat szakmainak nevező intézmények (pl. RMPSZ, EMKE, RMGE, EME) révén teljesedett ki. Mindennek eredményeképp azonban létrejött a civil társadalom RMDSZ-től függő része, melyben az elosztási rendszernek volt és van fontos szerepe. A forráselosztásokért folyó harcban az RMDSZ megszerezte a döntő pozíciókat, s ezzel jelentősen gyengítette a kisebbségi társadalom belső kontroll-mechanizmusait. Az RMDSZ ellenőrizte és ellenőrzi a magyar szféra anyagi forrásainak jelentős részét, így a magyarországi pénzforrások is az RMDSZ- en keresztül, vagy az általa ellenőrzött pályázati struktúrán keresztül jutnak a kedvezményezettekhez. Az ilyen fokú függőség viszont oda vezet, hogy a társadalomszervezés politikaivá, ezáltal pedig egyneművé válik. Társadalomszervező funkciójához köthetően az RMDSZ a magyar életvilág képzeletbeli teljes elfoglalására törekedett, ezzel párhuzamosan pedig minden kezdeményezést, ami nem az RMDSZ-hez kötődik, de ugyanakkor magyar, RMDSZ-ellenesnek igyekezett bélyegezni. Az elmúlt évtizedben nem volt nyilvános vita arról, kell-e változtatnia az RMDSZ-nek eddigi programján és alapszabályán, illetve - ezek összefüggésében - stratégiáján. Mindazonáltal két álláspont körvonalazódott: az egyik szerint - ezt Markó Béla fogalmazta meg - az RMDSZ jelenlegi programján nem kell változtatni, az csak kisebb kiegészítésekre szorul az eddig elért eredmények alapján, a másik szerint viszont - mely a Reform Tömörülés retorikájában jelent meg - vissza kell térni a „közösségi önrendelkezés” brassói, 1993-as alapjaihoz. Kérdőjelek és demokrácia-deficit Kétségtelen viszont, hogy az RMDSZ megalakulásakor meghirdetett ernyőszervezet-koncepció - mely, többek között, a különböző belső irányzatok, ideológiák, cselekvési stratégiák integrálását és képviseletét is jelentette - nem bizonyult életképesnek, az RMDSZ egyre erőteljesebbé váló pártosodása, illetve ezzel egy időben a belső pluralizmus kiépülésének akadályozása révén. A pluralizálódási kísérletek már a ’90-es évek első felében, az RMDSZ-en belüli platformok létrejöttével megkezdődtek, ezek közül viszont csak a Reform Tömörülés jelenített meg az RMDSZ hivatalos politikai irányvonalától markánsan eltérő politikai álláspontot. Közben az RMDSZ-en belüli folyamatok - a belső választások napirendre tűzésének éveken keresztül történő halogatása, az SZKT-nak az Operatív Tanáccsal szembeni igen jelentőssé váló térvesztése, a belső ellenzék fokozatos marginalizálódása - a belső törésvonalak elmélyüléséhez vezettek. Ez országos szinten a 2003-as szatmárnémeti kongresszuson bekövetkezett szakadásban csúcsosodott ki, amikor a Reform Tömörülés kivált az RMDSZ-ből. Az RMDSZ szerepkomplexumát az elmúlt 4-5 évben kezdték a magyar kisebbség egyes rétegei megkérdőjelezni, mégpedig két társadalmi fejlemény okán: 1) kialakult egy autentikus, helyibb feladatokra összpontosító civil társadalom; 2) jelentkezett a közéletben egy új generáció, amely kimaradt az alapítók által elfogadtatott, hallgatólagos konszenzusból. 2002-re az erdélyi magyarság egysége kezdett megszűnni a rendszerváltás pillanata „pária-egységének” lenni. Az erdélyi magyarságnak ekkorra már kialakult egy RMDSZ-től független „civil társadalmi” szerkezete, erősödő középosztálya, s egyre erőteljesebbé válik területi-regionális széttagolódása is. Mindezek mellett, a ’90-es évek elején még jól hangzó és nagy mozgósító erővel bíró egységszlogen, egységmítosz mára már sokat veszített hiteléből, a romániai magyarság részéről a választásokon tapasztalható egyre alacsonyabb részvételi arány és az egyre alacsonyabb szavazatszám is jelzés értékű. Bebetonozódás? 2004-ben, az RMDSZ monopóliuma fenntartásának kendőzetlen szándéka a Szövetség támogatásával elfogadott, a kisebbségi szervezetek számára a választásokon való részvétel tekintetében igen szigorú feltételeket megszabó, komoly demokráciadeficitet okozó, a helyhatósági választásokat szabályozó törvényben nyilvánult meg, amely gyakorlatilag ellehetetlenítette a Magyar Polgári Szövetségnek - mint az RMDSZ számára komoly kihívást jelentő alternatív szervezet - a választásokon való indulását. Ezt követően, a 2004-es parlamenti választásokig, a helyhatósági választásokon felmerült kihívásra az RMDSZ egy további választ adott, amivel nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megőrizze részesedését a román politikai rendszerben, hozzájárult a helyhatósági választási törvényhez hasonló feltételeket támasztó 2004/373-as, a parlamenti választásokról szóló törvény elfogadásához. Hasonló célokat követ az RMDSZ választási programja által kiemelten kezelt, a kisebbségek jogállásának kodifikálása céljából kidolgozott törvénytervezet is, mely számos diszkriminatív előírást fogalmaz meg, többnyire az RMDSZ pozícióinak erősítését célozza meg, a kulturális autonómiának, az ahhoz kötődő jogosítványoknak pedig gyakorlatilag alig van nyomuk a tervezetben. Az a tény pedig, hogy még ezt sem sikerül elfogadtatni a koalíciós partnerekkel, jelzi, hogy mekkora súlya van az RMDSZ-nek a koalícióban, illetve, hogy a román politikai osztálynak a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos mentalitása valójában milyen csekély mértékben változott. Kérdőjelek, törésvonalak, demokrácia-deficit Az RMDSZ tizenhat évéről _______________ _ ELEMZÉS_________________________ POLGÁRI ELET SZÉKELYFÖLDI POLGÁRI HETILAP www.polgarielet.ro Szerkesztőség és Kiadó: 535600 Székelyudvarhely • Hargita megye Mihai Kogalniceanu utca 2. szám Tel.: 0266-214923 • GSM: 0746-142676, 0745-859758 (előfizetés) www.polgarielet.ro • szerkesztoseg@polgarielet.ro KIADJA AZ INFOMARKET KFT. • NYOMTATJA A PANTEX IMPEX KFT. Felelős szerkesztő: Zsidó Ferenc Menedzsment: Jakab Gábor Terjesztés: Fazakas László Tipográfiai terv: Typotrek ALAPÍTÁSI ÉV: 2004 • ISSN 1584-8248 MINDEN JOG FENNTARTVA! Főmunkatársak: Fábián Lajos, Komoróczy György, Szakács István Péter Munkatársak: Farkas Krisztina, Fábián Kornélia, Fülöp D. Dénes, Pálfi Attila, Péter Attila, Péter Edit, Vajda Emese • Olvasószerkesztő: Szabó Attila Tudósítók: Szentgyörgyi László (Marosvásárhely), Balázs Katalin (Gyergyószentmiklós), Nagy Zsuzsanna (Háromszék), Grausam Géza (Csíkszereda). POLGÁRI ÉLET • 2005. JANUÁR 6-12. • III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Az áttörés hiánya Bár kétségtelen, hogy a rendszerváltás pillanatától napjainkig eltelt időszakban pozitív változás tapasztalható a többségi román nemzet részéről a magyar kisebbség irányába megnyilvánuló elfogadás terén, s ebben az RMDSZ által követett óvatos - sok esetben a belső politikai stabilitás megőrzése céljából a kisebbségi jogok kárára tett engedmények politikájának is szerepe van, az RMDSZ vezetősége által követett irányvonal nem hozta meg a romániai magyarság által várt áttörést a közösséget megillető jogok érvényesítésében. Viszont úgy tűnik, a Szövetségnek sikerült kisajátítania a képviseleti jog legitimitását, monopolizálva a romániai magyar közéletet. // ORBÁN BALÁZS, a szerző politológus